Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
KISZOLGÁLÁS A vendég méltatlankodik a felszolgálónak: — Hallja, főúr, ebben a ragulevesben nincs is ragu! A pincér könnyedén ránt a vállán: — Na és? A szalontüdőben talán van szalon? OK Éjjel kettőkor cseng a sebészorvos telefonja. — Doktor úr — hallatszik a vonal túlsó végéről egy női hang —, a férjem engem megsértett. — S ezért ébreszt fel éjnek éjjelén? — Igen. Ugyanis egy kicsit össze kell őt foltozni ... IDILL Egy korszerű elmegyógyintézetben pszichológusok és ideg- gyógyászok küldöttségét kalauzolja az intézet igazgatója. A szanatórium kertjében az egyik elmeorvos felfedezi, hogy a pompásan kiépített fürdő- medence körül nagy viháncolással vannak az ápoltak, s látványos fejesugrásokkal és szaltókkal produkálják magukat a látogatók előtt. — Hát ez igazán nagyszerű! — lelkendezik a vendégorvos. — Akkor látná csak, kedves kolléga — feszíti ki a mellét az igazgató —, amikor víz is van a medencében! HŰTLENSÉG Férj indi! a meccsre. Zöld-fehér kokárda, kereplő, Albert Flóri arcképe a gomblyukban. A feleség bőg: — Mindig jtthagysz, te már jobban szereted a Fradit, mint engem. Mire a férj: — Most nevetni fogsz. Én nálad még az MTK-t is jcbban szeretem. Szöveg nélkül („Jezse“ Belgrád) KÉT LÁNY BESZÉLGET — Mit tegyek? Géza folyton borostásan vár á találkáinkon ... — Próbálj meg időben érkezni! ORVOSI RENDELŐBEN — Nem tudja, kérem, hogy a rendelési idő négykor végződik? — Én tudom, de az a bulldog, amelyik megharapott, nem tudta ... — Most azt látsszad, hogy virágzik a rúzsa!... („Krokogyil“, Moszkva) — Ügy örülök, hogy Tibiké már választott szakmát! (Sajdik Ferenc karikatúrája) A MŰVÉSZÉT REJTELMEI — Hasznavehetetlen a forgatókönyved. Még egy vacak jelképrendszer ORGONAKONCERTEN ELÉGEDETT SZULO Szöveg nélkül (Henry Büttner — Eulensplegell ÖRÖKSÉG Heinrich Heinének volt egy dúsgazdag bankár nagybátyja Hamburgban. A nagybácsi mindenáron azt akarta, hogy ifjú unokaöccse vegye majd át a bank irányítását. Heine azonban hallani sem akart róla. így azután, amikor a nagybácsi meghalt, Heine csak pár fillér örökséget kapott. Amikor felolvasták a végrendeletet, a későbbi nagy költő így szólít: — Most 15 millió ellenében megvásároltam a költészethez való kizárólagos jogomat... Ügy gondolom, nem is olyan nagy ár érte. EGYSZERŰ Egy fiatal színésznő mesélte Monica Vittinek: — A fiúm valóságos álom, de ha este elmegyünk valahová, akkor megbolondul. Utolsó vasig minden pénzét elkölti. Mit gondolsz, hogyan lehetne ezt megakadályozni? — Menj férjhez hozzál — hangzott a bölcs válasz. 1973. I. i. VÁLÖPERI TÁRGYALÁS A bíró megkérdezi: — Mikor volt az első nézeteltérésük? — Egy órával az esküvő előtt. Én az esküvőre akartam menni, ő meg legszívesebben az ágyban maradt volna. GYEREKSZÁJ Szására tiszta nadrágot adnak az óvodában. A kisfiú elszalad, és beleesik egy tócsába. — Szása, miért sároztad be a nadrágodat? — Olyan gyorsan estem el, hogy már nem volt időm lehúzni. SZOLGÁLAT Olasz kisváros vasútállomásán egy angol turista megkérdezi az állomásfőnököt: — Önöknél pontosak a vonatok? — Mindig, uram. Negyedóra múlva az angol ismét felkeresi az állomásfőnököt, és méltatlankodva mondja: — Már megbocsásson, de 10 óra 25 perc van, és a 10 órn 12-es vonat még mindig nem érkezett meg. Miért mondta az előbb, hogy Olaszországban mindig pontosak a vonatok? — Na de, uram — védekezik az állomásfőnök —, azt hiszi, azért fizet engem a vasút, hogy rosszat mondjak róla? PÁLYAVÁLASZTÁS Egy fiatal pedagógustól megkérdezték: — Milyen okok késztették, hogy a tanítói pályát választotta élethivatásául? — Legfőképpen két ok... — Éspedig? — Július és augusztus. Szöveg nélkül (Punch, London) /» Különböző Aprócikkek XM. gyárának közelgő Jubileumára való tekintettel Szczawnica igazgató elment a művész-kávéházba, s tüstént egy ismert költő, Ros- lanek mellé telepedett. — Mondja — szólt —, nem tudna a mi ünnepségünkön beszédet tartani? Amikor bővebben elmondta, miről van szó, a költő csodálkozott: — Én? De hiszen nem is dolgozom a gyárban! — Annál jobb! Így legalább a közvélemény nevében beszélhet. Ügy is állandóan szűkében vagyunk a széles nyilvánosság képviselőjének. Néhány szívből jövő szó tökéletesen elég lesz. Egyébként is nagyon jó hidegbüfét tervezünk erre az alkalomra, s gondoltunk persze különféle italokra is. — Hát, ami azt illeti, egy pár szót mondhatnék — töprengett a költő. — Remek! Akkor mindjárt jegyzeteket is készíthetne ... Minthogy azonban Rosla- nek csak a bécsi szelet felénél tartott, s nem volt kedve hozzá, hogy a maradék kihűljön, mást javasolt:. — Nem fogok papírból beszélni. Majd emlékezetből, jó? Egy pohár bor fel szokta villanyozni az embert ... Az igazgató gondolataiba mélyedt: — Nem bánom... De egy szót se szóljön a termelésről. Nemrég kivonták egy ten.ié- künket a forgalomból, nem lenne szerencsés éppen most, az ünnepi évfordulón, gyártmányainkról beszélni. — Rendben van, a termelésről nem fogok szólni. — Az üzemi konyháról se. Legutóbb az egyik dolgozónk két levest evett, még jó, hogy a mentők idejében el tudták vinni. — Falánk ember? — Természetesen. Egy levest az étkezdében még mindenki elviselt orvosi beavatkozás nélkül. Gondolkodva folytatták az ebédet. Közben a költő koccintásra emelte poharát: — A szép nők egészségére! — Apropó, nők! Az is ajánlatos, hogy ne térjen ki a nőproblémára — vélte az igazgató. — Már évek óta ígérgetjük, hogy bölcsődét létesítünk a gyárban, de valami mindig közbejött. De mindegy. Jubileum van, s jubileumkor elég néhány meleg szó. — Jó, de miről, kartársam? Miről? — Általánosságban, általánosságban. Például, hogy felfelé szárnyalunk, valami mindig dinamikusan fejlődik, aprócikkeink még apróbbak, kapcsolataink jók, hogy kikkel, az nem fontos, meg lehet említeni tollaslabda eredményeinket, satöbbi, satöbbi. — Félek, hogy mindent összekevernék — mondta a költő. — Ön jobban ismeri a helyi körülményeket, miért nem tartja meg inkább maga a beszédet? Az igazgató felsóhajtott: — Mit lehet tenni mást? Úgyis minden probléma megoldása az én vállamon van ... ANATOL POTEMKOWSKY
