Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

□ Egy spanyolországi vénsé­gesen vén kastély lakóit titok­zatos események tartják izga­lomban. Rejtélyes haláleset, kü­lönös emberek felbukkanása, el­tűnése, Az ördög és a halál cí­mű krimit Mario Bava rendezi, egyik főszereplője a hajdani matematika—fizika szakos egye­temista: Sylva Koscina, Pietro Germi felfedezettje. A filmszí­nésznő most színpadi szerepre készül: musicalban lép majd fel, amelyet Boccaccio egyik novellájából írtak. □ John Ashley, a venezuelai származású fiatal színész játsz- sza Robert Hossein „női“ Don Juan-film jében Brigitte Bardot egyik „áldozatát“. John Ashley — aki Amerikában televízió-sze­repekkel kezdte pályafutását — egyes vélemények szerint ha­marosan a francia film új sztárja lesz. □ Guiüio Cesare Croce (155Ü — 1B09) nevét egy humoros fi­gurája tette felejthetetlenné: a ravasz és együgyű Bertoldo. A történetből nemrég az olasz te­levízió számára készült film Bertoldo és királya címmel, cse­lekménye a longobardok udva­rában játszódik. A Sancho Pan- za-szerű figurát Piero Mazza- rella, a longobard királyt Pao­lo Carlini alakítja. □ Spanyolországban, Ibizá- ban, forgatják a Non ho trovato rose per mia madre című fil­met. Főszereplője: Gina Lollo- brigida. Partnere Renaud Ver- ley, az Odüsszeia tv-film-válto- zatának Telémakhosza. □ Négy iskolásgyerek eltű­nése tartja izgalomban a dél­olaszországi kisváros lakóit. A bűntényt egy vállalkozó szelle­mű riporter nyomozza ki. A Non sí sevizia un paperino című film főszerepeit Florinda Bolkan, Irene Papas, Barbara Bouchet játssza; a riporter alakítója: To­mas Milian. Q Horst Drinda, az ismert német színész rendezőként is bemutatkozik az NDK televízió­jában: ő rendezi Moliére Don Jüanját, s egyúttal ő a címsze­replő is. A lexikális adatok szerint Daniel Olbrychski 27 esztendős. Ahogy a L’Humanité írja róla — s talán ezt a legfontosabb megjegyezni —: „A XX. szá­zad érzékenységének kifejezője Gérard Philippe és James Dean után". Az első, ami megragad lényéből, az az ösztön­analízis, amellyel a világot nézi-kutatja minden idegszálával a színpadon és a filmen. A varsói Nemzeti Színházban Adam Hanuszkiewicz rendezésében be­mutatott Hamlet-ja fergeteges siker. Ez a Hamlet a század ifjúságának lehetősé­geiről tart szellemi portrét a közönség­nek. -N „Almaimban az olimpiai dobogó leg­felsőbb fokán láttam maqam — nyilatko­zott egyszer —, tudtam, hogy bajnok le­szek, csak azt nem, milyen sportágban. Elkezdtem dzsúdózni, vívtam, lovagol­tam, akrobatizáltam, úsztam, középtáv futó lettem. Egyszer édesanyám meghal­lotta, hogy a magam kedvtelésére szava­lok. A szép szóval is lehetsz bajnok, fi­am — mondta. — Azt tanácsolta, hogy jelentkezzem a Varsói Televízió „Fiata­lok stúdiója" című versenyére. Tíz fiút, tíz lányt vettek fel — köztük voltam ... A pályához tehetség és szerencse kell, nekem megadatott. Okos és nagyszerű emberek segítettek, hogy még szinte gye­rekként felnőtt művésszé érjek. Az el­ső az édesanyám volt, a második a fia­talok stúdiójának vezetője, Andrzej Ko- nic, a harmadik Andrzej Wajda; ő tette a nevemet ismertté A légió című film­ben, 1965-ben. Olbrychski büszkén vallotta magát Zbigniew Cybulski barátjának. Együtt is játszottak A boxolók című filmben. Cy­bulski — ahogy Lengyelországban hív­„Magam es nemzedékem lehetőségeit vizsgálom.. ták — „a fekete szemüveges fiú" — Andrzej Wajda művésztársa, filmben megfogalmazott portréja. A háború nyo­mait viselő fiatalságnak, egy egésž ge­nerációnak a képviselője. De Cybulski 1967 januárjában tragikus körülmények közt meghalt. Wajdának mintha a lelke fele veszett volna el, olyan űrt érzett, amelyet csak nehezen lehet betölteni. Erről vallott a Minden eladó című film­jében, és itt bukkan fel a főszerepet el­játszani akaró Daniel képe, ahogy fut- rohan a karrierért. A film színész-alakja azonban nem akar Cybulski árnyéka len­ni, önmagát szeretné kiteljesíteni. Ez az alakítás Daniel Olbrychski önvallomása is volt. A fiatal farkas futására emlé­keztető mozgása, elvadult és mégis ér­zékeny arca azt bizonyította, hogy ha másként is, de ugyanazt képes közvetí­teni, amire Cybulski volt hivatott: sze- retet-vágyat, dühöt, világ-undort, elszánt­ságot és elsősorban döntési neurózist, amely később filmszerepeihez és a Ham- let-jéhez egyaránt hozzátartozott. — Hamlet szerepem olyan, mint egy kastély — nyilatkozta Olbrychski. — Ti­tokzatos ajtók vannak a kastélyon, nagy és kicsiny ajtók, nyugtalanul nyitoga- tom őket, egy-két ajtó nyílik is. De jó volna, ha több Hamletet láthatnék, más országok színészeit ebben a szerepben, ők más ajtókat nyitnak. És nekem min­dig marad zárt ajtó ... — Azt tudom mondani — folytatta —, hogy Hamlet teste tele van tűzzel. Ha­ragos. Tüzel a vére, az arca. Nem érti miért, de ordít, ordít. jobban kombi­nál, mint a többiek, röppenőbb a fantá­ziája. De, mert fiatal — éppen mint a mi századunk fiataljai —, nincs ideje összefoglalni, definiálni. Ezért veszít sor­ra a helyzetekben. Egyébként Hamletben a magam filozófiáját követtem ... — Mi ez a filozófia? — Fontos benne az egymás meg nem értésének bevallása ... — És Shakespeare? — Shakespeare nem felelt a kérdé­sekre. Azt mondja: lenni, vagy nem len­ni; hinni, vagy nem hinni; félni, vagy nem félni; szeretni, vagy nem szeretni. Vagylagosan teszi fel a kérdést. Csak a gyűlölete biztos az emberi kényszerhely­zet ellen. Nekem az irodalom szerep, nem partitúra. Otjelzőtábla, hogy ma­gam és nemzedékem életlehetőségét vizs­gálja. Ez a nyilatkozata a Tájkép a csata után című filmet juttatja eszünkbe. Az élet- lehetőség keresése. Amikor Olbrychski Tadeusz szerepét játszotta Wajda filmjében, a 105-ös fog­lyot, akinek a lelkét széttiporta a hábo­rú, és szemüvegesen, elgyötrött arccal bandukolja lélekben végig a filmet, hogy a drámai extázisig eljusson, vajon nem a XX. század egyik Hamlet-lehetőségét játszotta-e? Modern Hamlet, a barakkban. Ugyan­olyan véghelyzetben van, mint Hamlet. Tulajdonképpen a véghelyzet érdekel. Hamlet díszesen eltemethető, Tadeusz- nak nem adja meg az élet a halál vég­tisztességét. Ö a továbbélő, a saját sze­mélyes tragédiáját túlélni kényszerülő. A nehezebb sorsú. A lány halála utáni je­lenetben kértem Wajdát: ne legyen túl sok extatikus kitörés. „Keresd meg, mi a jó számodra" — mondta Wajda. Ak­kor határoztuk el, hogy ebédet főz, eszik, fegyelmezett mozdulatokkal, fenntartva a létét. Nem engedheti meg magának a halált. Tovább kell élni. Pontosabban: élni, és nem vegetálni. Mind a két sze­rep egyfajta elkötelezett, csökönyös harc a humanizmusért. Daniel Olbrychski neve alatt a lexikális adatok bizonyára hosszabbodnak majd, több lesz a művészi emlék. Mit lehetne még mondani róla? Ösztönös színész, aki tudatosan vállalja, hogy akarását, világ­ban való helykeresését művészetével fe­jezze ki. Aki — képletesen szólva — kastélynak látja a világot, és művésze­tével keresi-kutatja az ajtókat, (fszm) Kincskereső kisködmön Móra Ferenc regényéből Szemes Marianne íita a forgatókönyvét a Szemes Mihály rendezésében, a Hunnia Filmstúdió produkciójában készülő új magyar filmnek. Főszereplők: Bihari József, Med- gyessy Mária, Haumann < Péter, Fónay Márta, Gobbi Hilda és a gyermekszereplő: Szűcs Gábor, Operatőr: Szébsényi Ferenc. . r - ^ ^ A képen: Haumann Péter és Szu'cs Gábor. Nyári álmok címmel színes film-müsicalt forgatott Vitalij Kolcov szovjet filmrendező Anatolij Szofionov forgatókönyvéből. A film egy kubányi kolhozban játszódik; sok benne a dal, a tánc: a moszkvai IÉ Nagy Színház balettkara és a krasznodari Kubány-együttes is szerepel a Nyári álmokban. Főszereplője Natclja Fatyejeva (a képen). 1973. I. 7. \ Dániel Olbrychski q dán királyfi szerepében

Next

/
Thumbnails
Contents