Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-07 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
DR. MILOSLAV BRÚŽEK, A CSSZK MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTERE: i KULTÚRA i CSKP »V. KONGRESSZUSA UTÁN Ä CSKP Központi Bizottságának a XIV. kongresszus utáni legfontosabb ideológiai feladatokról folytatott tanácskozása rámutatott e tevékenység fontosságára a jobboldali nézetek elleni harcban, egyúttal kiemelte az ideológia növekvő jelentőségét a társadalom további fejlődése kérdéseinek megoldásával összefüggésben. Ezt társadalmunk fejlődése, valamint a társadalmi élet egyes szakaszain előttünk álló feladatok határozzák meg. Nagy igényeket támasztanak a szakképzettséget illetően, de egyúttal hangsúlyozzák a feladatok ideológiai, politikai biztosításának szükségességét az élet valamennyi területén. Az így értelmezett ideológiai tevékenység nemcsak a felépítmény ügye, hanem a politika, a gazdaság, a kultúra területén dolgozó vezetők és pártfunkcionáriusok, valamint a társadalmi szervezetek munkájának tartalmává válik. Az ideológiai tevékenység komplex értékelése lehetővé teszi, hogy fokozzuk hatékonyságát a jobboldali hatás negatív következményeinek kiküszöbölésénél. Feltétele az új szocialista ember kialakításának. E tevékenység mindkét része szoros egységben áll. Az előttünk álló szakasz fokozott igényeket támaszt a felada- tok biztosításával szemben, ami viszont az ideológiai-nevelő munka széles körű fejlődését feltételezi. Nyilvánvaló, hogy az ideológiai-politikai munka egyes területei különösen jelentősek. Ide tartozik a kultúra és a művészet, amelynek jelentős szerepet kell játszania a polgárok szocialista gondolkodásáért folytatott küzdelemben. A forradalmi elmélet — a szocialista kultúra gyakorlati irányításának alapja A jobboldal ideológiailag visszaélt a kultúrával, s ennek közismert következményei voltak. Ezért az ideológiai plénum határozatai teljesítésének alapvető feltétele, hogy ezen a területen felszámoljuk a jobboldal pozícióit és befolyását. A pártszervek és állami szervek az elmúlt években ezt a célt tartották szem előtt. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jobboldal hatalmi pozícióinak felszámolása még nem jelenti a jobboldali nézetek megszűnését. Ez a feladat sokkal bonyolultabb. A CSKP Központi Bizottságának ülése a Tanulságokkal összhangban hangsúlyozta, hogy a jobboldali nézetek terjedésének egyik alapvető oka a gyenge ideológiai munka volt. Ezért, amennyiben sikeres harcot akarunk folytatni a jobboldali nézetek ellen, a gyakorlatban és az elméletben is fel kell újítanunk a lenini elveket. Amennyiben az ideológiai harc az adminisztratív intézkedésekre, az ellenséges nézetek felszámolására és terjesztésük betiltására korlátozódnék, nem mérhetnénk végső csapást a jobboldali erőkre. A revizionizmus erős, és amennyiben nem győzzük le teljesen, szabad teret biztosítunk további hatásának. Természetesen már nem az emberarcú szocializmus, a kultúra autonóm fejlődése és a kultúra önigazgatásának lejáratott jelszavával lép majd fel, hanem kevésbé feltűnő válfajokat keres, a harc értelme azonban ugyanaz. A revizionizmus gyakran kihasználja az elmélet és az ideológiai tevékenység lebecsülését, a prakticiz- must és az elmélet nem kielégítő ismeretét. Mindez lehetővé tette a jobboldalnak, hogy a marxizmusra és korszerűsítésének szükségességére hivatkozva támadja a kultúra szocialista értelmezését. Ezzel párhuzamosan lebecsülték a Szovjetunió tapasztalatait, s a szocialista kultúra és művészet nemzeti fejlődésének sajátosságait hangoztatták. Végül is ez szocialistaellenes, nacionalista hangulat szításához vezetett, amely a kultúrában tagadta az osztályelvet és a proletárinternacional izmus érvényességét. A Szovjetunió gyakorlata és kulturális forradalma elméleti kérdéseinek lebecsülése a szocializmus anyagi alapja kiépítésének gyakorlatára vonatkozó egyoldalú következtetések levonásához vezetett. A gazdasági változások befejezése, a szocialista termelési viszonyok kialakítása még távolról sem jelenti azt. hogy az emberek fejében a szocialista gondolatok győztek. A szocialista építésnek az emberek tudatára gyakorolt hatását túlbecsülve — ami abban a következtetésben nyilvánult meg, hogy a szocialista kulturális forradalom már lényegében teljesítette feladatait — lehetővé vált a jobboldalnak, hogy saját elméletét hirdesse. Ennek a legveszélyesebb jelszava a kulturális fejlődés autonómiája volt. A kulturális forradalom fejlesztésében szerzett szovjet tapasztalatok lebecsülése is a jobboldali erők malmára hajtotta a vizet. Azt a tényt, hogy a kulturális forradalomnak a Szovjetunióban elsőként az írástudatlanság felszámolásának kérdéseit kellett megoldani, olyan körülményként tüntették fel, amely a mi viszonyaink között nem tipikus. Egyúttal azonban kétségbe vonták, hogy vajon szükséges-e a kulturális forradalom s szakasza. Az emberek gondolkodásának megváltoztatása az iparilag fejlett országokban sem könnyű feladat. Ellenkezőleg, a burzsoá és kispolgári nézetek mély gyökereket eresztettek az emberekben, és ezek megváltoztatása nem olyan könnyű, mint a szocialista viszonyok kialakítása a városokban és a falvakban. Bilak elvtárs beszámolójában megállapította a CSKP XIV. kongresszusa határozataival összhangban, hogy nem merítettük ki a kommunizmus első szakaszának, a szocializmus építésének valamennyi fejlődési lehetőségét és ez a megállapítás teljes mértékben vonatkozik a kultúrpolitika területére is. A hatvanas évek fejleményei, különösen 1968—69 elegendő bizonyítékot nyújt arra, hogy az ideológiai munkát nem szabad lebecsülnünk, és a gondolkozás megváltoztatása nagyon hosszú ideig tartó feladat. Ma a tudományos-műszaki forradalom feladatainak megoldásával kapcsolatban sem szabad szem elől tévesztenünk ezeket a kérdéseket. Megoldásukkal azonban nem változik meg automatikusan a szocialista polgárok gondolkodása. Az emberek szakmai felkészítése érdekében nem szabad figyelmen kívül hagyni a világnézeti nevelés jelentőségét. A forradalmi elmélet és gyakorlat egysége Az elmélet, melynek jelentőségét kiemelte a CSKP Központi Bizottságának határozata, a kultúra fejlődését kísérő ideológiai harc hatalmas fegyverévé válhat. Ezzel a fegyverrel azonban helyesen kell bánni. Az elmélet hatékonyságának és a pártpolitika sikerének egyik fontos feltétele a kultúra fejlődését befolyásoló konkrét helyzet és objektív feltételek ismerete. Csakis a helyzet értékelése, a marxista—leninista elmélet ismere te alapján választhatjuk meg a helyes eljárást és a helyes eszközöket. Megállapíthatjuk, hogy a párt sok tapasztalatot szerzett. A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a párt politikájának minden sikere és kudarca a helyzet objektív elemzésétől, valamint a lenini elvek és mód szerek helyes érvényesítésétől függ. Fontos, hogy a program meghatáro zásánál ne előzzük meg a fejlődést, vagy ne maradjunk el a társadalmi változások mögött. Ezért olyan nagy jelentőségűek a pártszervek tárgyalásai, amelyeken kötelező feladatokat szabnak meg az összes párttag számára. Az igaz, hogy egyének különböző módon ítélhetik meg a viszonyokat, és ennek alapján különböző intézkedéseket javasolhatnak. A pártszervek által kollektív megítélés alapján jóváhagyott határozatok azonban kizárják a szubjektivizmus minden megnyilvánulásának lehetőségét. A kultúrpolitika pozitívumainak vagy negatívumainak helyes, de a társadalmi fejlődéstől elszigetelt értékelése nem lehet objektív szempont, így könnyen egyértelműen rózsaszín vagy fekete képet festhetünk a kulturális fejlődésről. Mindkét esetben a rószjelenségeket értékelik, figyelmen kívül hagyva a változások lényegét, a fejlődési irányvonal lényegének megértését. Az elmélet ebben az esetben nem szolgálja a helyzet gyakorlati elemzését, hanem megindokolja a fejlődési irányzatoknak meg nem felelő szubjektív következtetéseket. Az általánosságban helyes következtetések nem jelentik a kiragadott poz’itív vagy negatív értékeléseit mechanikus összegezését. A forradalmi elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata fő feltétele a megismerési folyamat deformációi kiküszöbölésének, s a párt és a munkásosztály vezető szerepének elmélyítéséhez vezet. Pozitívan befolyásolja magát az elméletet és a forradalmi gyakorlatot is Hogyan teljesítjük a CSKP XIV. kongresszusának feladatait? Kultúránk és művészetünk fejlődése nem igazolja azokat, akik szellemi pangást és a csehszlovák kultúra hanyatlását jósolták. Ellenkezőleg. Az ellenforradalom által okozott nagy károk után, amint Bil'ak elvtárs mondta, újból normálisan fejlődik kultúránk és művészetünk is. Ez nem jelenti azt, hogy már nem találkozunk fogyatékosságokkal. Addig, amíg létezik az osztályharc, nem szűnnek meg az arra irányuló kísérletek sem, hogy visszaéljenek ezzel a területtel. Fontos, hogy megértsük a fogyatékosságok jellegét és okait. Néhány évvel ezelőtt a kultúra művészet a jobboldal eszköze volt. A kulturális intézmények és a szövetségek vezetői szándékosan a jobboldali irányzat szellemében irányítottak, de ma a vezető dolgozók már párttagok. Az Irányítással szemben támasztott igényesség az alapvető feltétele a fogyatékosságok kiküszöbölésének és a munka megjavításának. A fejlődés nagyon egyenlőtlen, amit a kulturális élet egyes területeinek válsága okozott. A nemzeti bizottságok már a választások idején aktívan fejleszteni tudták az ideológiai-nevelő tevékenységet, a művészeti szövetségekben azonban csak most fejeződik be az elmúlt időszak fejleményeinek értékelése. De ezekben is kialakulnak a feltételek a saját programok kidolgozásához, és az ideológiai alkotó munka fejlesztésével a művészek is részt vesznek a CSKP XIV. kongresz- szusának határozataival összhangban a szocialista művészet fejlesztésében. Mindenesetre, ezen a területen is érvényes a szigorú igényesség elve. Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának ülésén mondott zárszavában kijelentette: a művészetek terén ma nemcsak a jó minőséget, a magas színvonalat kell megkövetelnünk, hanem az állásfoglalást is. Nagy igényességet kell megkövetelnünk a kulturális nevelő tevékenység irányításában is. Kulturális intézményeink jó munkája nemcsak a jó tervektől, hanem a polgárok körében keltett visszhangjuktól és nevelő hatásuk vonzóerejétől is függ. Egyesek szemében úgy tűnhet, hogy a Központi Bizottság ülése csak részletesebben elemezte a CSKP XIV. kongresszusának határozatait. Nincs szó azonban a már elfogadott intézkedések propagandista kiemeléséről. Az a tény, hogy a Központi Bizottság ülésének előkészítése folyamán Bilak elvtárs szavai szerint kétfajta nézet merült fel, azt bizonyítják, hogy egyeseknek újból el kell Ismételni az ideológiai tevékenység legfontosabb feladatait A mindent megszépítő elmélet és a kemény irányvonal elmélete nem felel meg e téren a helyzet reális értékelésének. Ezek csak szubjektív nézeteket jelentenek kultúránk ideológiai- politikai kérdéseinek megoldására vonatkozóan. A CSKP Központi Bizottságának az ideológiai kérdéseket tárgyaló ülése megerősítette a CSKP XIV. kongresz- szusa által kitűzött politika helyességét. Kultúrpolitikánk szempontjából . a kongresszus óta a legfontosabb eseményt Jelenti, kitűzi a pontos irányvonalat minden párttag számára a CSKP XV. kongresszusáig. Ezért valamennyi felelős dolgozó elsődleges feladata annak biztosítása, hogy a határozatokat konkrét intézkedésekben dolgozzák fel. A CSKP Központi Bizottságának ülése ösztönzőleg hat mindazokra, akik az elmúlt években a kultúrpolitika lenini elveinek érvényesítésére, a pártszervek határozatainak gyakorlati megvalósítására és arra törekedtek, hogy a művészeket és a kulturális dolgozókat megnyerjék e politika támogatásának. A CSKP Központi Bizottságának ülése megerősítette és kiemelte ezt az irányvonalat, melyet az 1969-ben fellépett új pártvezetőség és a CSKP XIV. kongresszusa tűzött ki. Arra ösztönöz minket, hogy egyesítsük azokat az erőket, melyek művészetünk és kultúránk szocialista jövőjéért küzdenek. Ján Kulich: Nálepka kapitány (Tóthpái Gyula felvétele az elkötelezett képzőművészek bratislavai kiállításán készült)
