Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-30 / 25. szám, kedd
A DÖNTŐ NAPOK I Február harcosa A CSKP HARCRA MOZGÓSÍT [1123 1973 I. 30. Az 1947—1948-as év fordulóján nemcsak a külpolitikai, hanem a belpolitikai helyzetben is pattanásig kiéleződtek az ellentétek. A CSKP egyre nagyobb tömegeket nyert meg országépítő programja valóra váltására, következetesen küzdött az állam életének konszolidálásáért, egyszersmind nyíltan leleplezte a nép előtt a reakció mesterkedéseit, amely a köztársaság felforgatására törekedett, teljesen a maga kezébe akarta ragadni a gyeplőt, hogy az ország szekerét a kapitalista állapotokba irányítsa. A burzsoázia képviselői látták, hogy a CSKP következetes politikájának eredményeképpen a reakció pozíciói minden nap gyengülnek, mind több ember ismeri fel ál nők mesterkedésük célját, amelyet a nemzeti szocialista vezetők így fogalmaztak meg híveik előtt: „Ne aszerint ítéljenek meg bennünket, hogy mit végeztünk el, hanem aszerint, amit megakadályoztunk!“. Az európai népi demokratikus országokban is egyre jobban megszilárdultak a munkás- osztály pozíciói. A csehszlovákiai burzsoázia képviselői ebből is következtethettek arra, hogy a további fejlődés számukra kedvezőtlen lesz. Ezért számítani lehetett arra, hogy a reakció kilátástalan helyzetében mindent megkockáztat a helyzet megváltoztatására és döntő támadást készít elő a népi demokratikus rendszer ellen. A Nemzeti Front burzsoá pártjai régi ellentéteiket feledve, szövetségre léptek a kommunisták ellen; a nemzeti szocialista, a néppárti és a demokrata párti vezetők titkos találkozókon egyeztették aknamunkájuk terveit. Erre a népellenes szervezkedésre a kommunista párt lapjai több ízben felhívták a közvélemény figyelmét. A Pravda január 30-i számában „Tetten- érve a bűnös tettnél“ című cikkében leplezi le a demokrata párt és a nemzeti szocialista párt képviselőinek titkos tárgyalásait, melyet Szlovákiában vadászat leple alatt tartottak. A cikkíró rámutat: ez a titka annak, hogy a két párt vezetői az utóbbi időben olyan összehangoltan lépnek fel a nagy- birtokosok, a feketézők, az ösz- szeesküvők és más aszociális, ellenséges elemek védelmében. Magától értetődik, hogy a CSKP a reakció fokozódó támadása ellen mozgósította a nép széles tömegeit, a köztársaság minden haladó erejét. Ebben az igyekezetében fontos állomást jelentett a központi bizottság 1947 novemberi ülése, amelyen Klement Gottwald elvtárs tartott beszámolót a politikai és a gazdasági helyzet alakulásáról és részletezte az elkövetkező időszak sürgető feladatait. Beszédében nyíltan feltárta a reakció tevékenységét és céljait, rámutatott a Nemzeti Frontban uralkodó egészségtelen viszonyokra, aminek oka, hogy egyes pártok politikájában túlságosan sok reakciós befolyás érvényesül. A Nemzeti Front viszonyai kihatnak a kormányban levő állapotokra és gátolják annak tevékenységét. A kormány országépítő programjának számos pontját azért nem teljesíthették mindeddig, mert egyes kormánypártok képviselői ezt megakadályozták. „ . . tudjuk, hogy a reakció felforgatásra törekszik, a München előtti viszonyok visszaállítását akarja —hangoztatta Gottwald elvtárs. — A külföldi reakcióval összejátszva vissza akar élni az élelmezési nehézségekkel a népi demokratikus rendszer aláásása céljából. A minden irányban elburjánzott reakció igyekszik még jobban megbénítani a kormány, a parlament és a többi népi szerv tevékenységét, hogy adott pillanatban a kormányt és a parlamentet teljesen munkaképtelenné tegye. Megfelelő pillanatban kormányválságot igyekszik előidézni és kísérletet tenni hivatalnokkormány megalakítására... Az Í92Ö- as év megismétlése Tusar-ral és Cernyvel eszményi volna a reakció számára. Ma azonban 1947-et írunk. És 1920 megismétlésének kísérlete a reakció számára halálos kockázatot jelentene. De a sarokba szorított neakció képes minden kockázatra, főképp akkor, ha kívülről kap rá utasítást. Ezért résen kell lennünk.,< Gottwald elvtárs egyben jellemezte a kommunista párt programját: a nemzet többségének megnyerését annak érdekében, hogy leküzdhessék a nehézségeket, biztosíthassák a gazdaság további tartós virágzását és a köztársaság nyugodt fejlődését. Tíz pontban felvázolta azokat a sürgető feladatokat, amelyek a legközelebbi időszakban várnak megvalósításra a közellátás biztosítása, a fekeiézés leküzdése, a gazdasági célok elérése, valamint a bel- és a külpolitikában a reakció ügynökei felforgató szándékainak megakadályozása érdekében. A CSKP tehát puzitív építő programmal indult a májusban esedékes választások előkészítésébe. A novemberi ülés eredményeit konkretizálta a CSKP Központi Bizottságának a párt tagjaihoz intézett levele, melyet 1948. január 4-én közölt a Rudé právo. A levél felmérte köztársaságunknak a felszabadulás óta megtett fejlődését és rámutatott, hogy a népi demokrácia bevált rendszere az elért eredmények alapján a jelenlegi sürgős feladatok megoldását szorgalmazza. Ezek: a közellátás, a kétéves terv teljesítése, a lakosság életszínvonalának emelése, a mezőgazdaság problematikája, az állami és a köz- alkalmazottak fizetésének kérdése. A levél elemezte a bélés külpolitikai helyzetet, és leleplezte a reakciónak a népi demokrácia felforgatására, valamint a fejlődés kerekének visz- szaforgatására irányuló szándékait. A CSKP Központi Bizottsága levelében hangsúlyozta, hogy a bonyolult feladatokat csakis szilárdan összeforrott, a reakciós elemektől megtisztított Nemzeti Front képes végrehajtani. A CSKP fő feladata az adott időszakban az, hogy minden erejét a reakció véglegps leverésére összpontosítsa és biztosítsa a köztársaság további előrehaladását a szocializmus építésének útján. A reakciós erők ellenforradalmi terveikben nemcsak a burzsoá pártok vezetőségének aknamunkáját hangolták össze, hanem számításba vették a szociáldemokrata párt jobbszárnyának támogatását is. 1947 második felében ugyanis az említett pártban a jobbszárny javára változott meg a helyzet. Még a milliomosok megadóztatásáért vívott harcban a szociáldemokrata párt balszárnyának sikerült keresztülvinnie a kommunistákkal való együttműködést, utána azonban a jobbszárny térhódításával a párt tevékenységében mindinkább háttérbe szorultak az osztályszempontok és a reformista gyakorlat kezdett érvényesülni. A jobbszárny a csehszlovákiai munkásosztály megosztására törekedett, hogy aláássa erejét a hatalomért vívott döntő harcban. Az 1947 novemberében tartott brnói kongresszuson Zde- nék Fierlinger addigi elnök helyett B. Laušmant választották a szociáldemokrata párt élére. A burzsoázia képviselői vérmes reményeket tápláltak a jobboldal eléretörésével kapcsolatban, arra számítottak, hogy a parlamentben sikerül szilárd kommunistaellenes többséget kialakítaniuk. Beneš köztársasági elnök, amikor tudomást szerzett a brnói kongresszus kimeneteléről, azt mondta, hogy ez élete legboldogabb napja, amióta visszatért Csehszlovákiába. A szociáldemokrácia új vezetősé- sége valóban a reakció várakozásának megfelelő tevékenységet folytatott, politikai álláspontja mindinkább összhangba került a nemzeti szocialista, néppárti és demokrata párti reakciós vezetőség céljaival. A szociáldemokrata párt tagságának becsületesen gondolkodó tömegei azonban nem értettek egyet a jobboldali vezetőség munkásáruló politikájával, a párton belül erős baloldali áramlás indult meg, ami egyre inkább önálló frakció formáját öltötte és a kommunista párttal folytatott együttműködést szorgalmazta a szocializmus építése érdekében. A szociáldemokrata párt balszárnyának vezetői szilárdították kapcsolataikat a CSKP-val, és az addigi tapasztalatokon okulva, a párt kettészakadása árán is elszánták magukat a nyílt politikai összecsapásban a kommunista párt támogatására. Az 1946-os választások után a Gottwald vezetésével megalakult kormány építő programjának megvalósításáért mindennapos szívós küzdelem folyt a CSKP vezette haladó erők és a reakció képviselői között. A negyvenhetes és a negyven- nyolcas év fordulóján ez a küzdelem döntő szakaszhoz érkezett. A reakció ellenállása folytán — amint már szó volt róla — az építő program számos fontos feladatának teljesítése elhúzódott. A CSKP arra törekedett, hogy ezeket még a vá lasztások előtt megvalósítsák, ez ellen azonban a burzsoázia képviselő foggá 1-körömme' harcoltak, mert azt remélték, hogy a közeljövő eseményei az ő javukra billentik az erőviszonyokat. Főképpen az új alkotmány kidolgozásáról, mező- gazdasági törvények jóváhagyásáról, az életszínvonallal és a közellátással összefüggő kérdésekről volt sző. A CSKP a központi bizottság novemberi ülése után fokozta az építő program következetes teljesítésére és a reakció legyőzésére irányuló erőfeszítéseit. Abban az időszakban az élelmiszerellátás mellett a lakosság textilfélékkel való ellátásának biztosítása volt az egyik sürgető probléma. A novemberi plenáris ülés után a CSKP módszeres küzdelmet kezdett a nagymértékben elharapózott feketézés és üzérkedés ellen. A kiskereskedők üzletei kongtak az ürességtől, ugyanakkor a nagykereskedők elrejtették az árut és óriási mennyiségű textilanyagot elfeketéztek. A Belkereskedelmi Minisztérium szervei, melyet kommunisták vezettek, a nemzeti bizottságokkal együttműködve meglepetésszerü ellenőrzéseket tartottak a textilnagykereskedőknél. A párt lapjai naponta közöltek cikkeket az ellenőrzés alkalmával leleplezett nagymennyiségű rejtegetett árukról. A Rudé právo január 3-i számában arról írt, hogy dr. Zenki, a nemzeti szocialista párt elnöke és a Svobodné slovo, a párt lapja védelmébe vette a textilnagykereskedőket, akik feketézésre óriási készleteket vontak el a közellátástól. Csupán hat cégnél mintegy 150 000 méter szövetet találtak elrejtve, amiből mintegy ötvenezer ember számára készíthettek volna felsőruhát. Zenki pártja nevében ellenjavaslatot nyújtott be a kommu nista párt javaslatával szemben és azt indítványozta a nagykapitalisták védelmében, hogy csak azoknak a cégeknek engedélyezzék a textiláruk közvetlen felvásárlását, amelyek legalább tíz alkalmazottat foglalkoztatnak. A Rudé právo rámu tatott, hogy Zenki ezzel a trucc- javaslatával is leleplezte magát, mint az egyszerű vásárlók leg nagyobb ellensége. Az ország népe mélységes felháborodással szerzett tudomást a textilnagykereskedők üzelmei- ről és a reakciósok mesterke déseiről. Nagy megelégedéssel fogadta a Rudé právo január 7-i számában közölt hírt, miszerint a kormány előző napi ülésén elutasította Zenki javaslatát és elfogadta a kommunisták indítványát a textiláruk elosztásának nyilvántartására, llymódon a cseh országrészekben is körzeti elosztóközpontok vették a kezükbe a textiláruk elosztását; Szlovákiában ezt a rendszert már 1947 novemberében bevezették. Ennek eredményeképpen a kapitalistákat és más üzérkedőket kiszorították a nagykereskedelem egyik legfontosabb ágazatából. A kommunisták a közellátás megjavítását szem előtt tartva és a reakció támaszpontjainak felszámolására törekedve, február elején célul tűzték ki a nagykereskedelem teljes államosítását. GÁL LÁSZLÖ LŐRINCZ GYULA RAJZA Erőforrás Hetvennégy éves, de csak ritkuló, ősz haja árulja el, hogy már túljutott a hetedik kereszten. Több mint fél évszázada a párt hűséges katonája — sokan elhullottak mellőle, a nevüket sorolja, miközben meséli az életét. Magáth Ignác lapozgat emlékeiben. Az apja részesarató, és munkás volt a nagybirtokon. Iskolába keveset járhatott, éppen csak megtanulta a betűvetést. Amit még ezentúl megtudott, azt sorstársai között, a mezőn tanulta szép csendben, parasztmód, figyelve, nem sokat szólva. Először is azt tanulta meg már gyermekkorában, hogy ha dörög, ha villámlik, nem szabad megfutamodni. Aztán egykét évtized múlva megtanulta: meg kell nézni, milyen irányból dörög, merre csap a villám, s hogy nem csak futni, állni sem lehet ilyenkor — hanem szembe kell fordulni. Ez már más idő volt. A háború. A sors legnehezebb napjaiban sem csüggedt. Megszervezte az ellenállást, írt röplapot. Újra és újra meggyötörték, összeverték. Másnaponként a csendőrségen kellett jelentkeznie, de ez sem elég. Letartóztatták, kiengedték, újra és újra visszavitték. Aztán egyezkedni próbáltak vele. Bárhogy is kérték, fenyegették, nem lehetett vele „okosan“ szót érteni. Most már börtön börtönt követett. Sorozatos házkutatást tartottak náluk. Vallatták a feleségét is, de sohasem juthattak a keresett anyagok birtokába. Már a felszabadító hadsereg fegyverropogása közelről hallatszott, amikor az egyik éjjelen sikerült megszöknie. Hitler csapatai jóformán még a kertek mögött lehettek, amikor a vicsápapáti községházára kitűzte a győzelmes vörös zászlót.- Mihez kezdünk, Ignác? — kérdezték tőle a felszabadulás napjaiban a falubeliek. Mielőtt azonban bármihez is kezdett volna, régi elvhű barátjával, Kántor Miklóssal hozzáfogott a pártszervezet újjászervezéséhez. A hír gyorsan terjedt. A szomszédos községekben és a környéken parcellázzák a nagybirtokokat, verik a mezsgyekarót a földbe a volt senkiemberek. Igen, azokon a helyeken ahonnan a gróf vagy a földbirtokos a nép haragja elől idejében elmenekült. Benešék és a demokrata párt képviselői úton-útfélen szabotálták a kassai kormányprogram végrehajtását. Tudatosan fékezték a földreformot Is. Magáth Ignác nem sokkal később járási funkcionárius lett. Ezután még erőteljesebben hirdette: „A föld azé, aki megműveli“. A demokrata párt erejében bízó úri osztály távol állt a néptől, a nép érdekeitől s a közigazgatási szervekben meghúzódott hivatalnokai segítségével az újjáépítés éveiben igyekezett fenntartani a letűnőben levő gazdasági és politikai hatalmát. „Negyvennyolc februárjában azonban betelt a pohár. A párt felhívására a nyitrai járásból több mint hatvanon utaztunk Bratislavába, majd onnan Prágába, hogyha szükséges, fegyverrel a kezünkben harcoljunk Gottwald elvtárssal az élen a munkásosztály érdekeiért, a proletárdiklati'ľ'n megteremtéséért". A nagybirtok, ;tz ipari tőke és az államhatalomban megbújt reakció hármas szövetségéneik leverése a Győzelmes Februárnak köszönhető. Még ezen a télen a járás valamennyi községében falugyűléseket tartottak.“ A legtöbb helyen Magáth elvtárs volt az ünnepi szónok, aki a földért folyó ezeréves harc győzelmes befejezése képpen már a falusi élet szebb kiteljesedésének távlatait is egyértelműen hagsú- lyozhattá. Két és fél évtized telt el azóta. Boldog ember, messzire te>- kint vissza és messzire tud előre nézni. Számol: negyedszázad alatt ezt meg ezt csináltuk, jóformán csak a semmiből. Aztán ha erre az alapra rárakjuk az emeletet... Mosolyog ... Csodás jövő ... Micsoda távlatok. .. Mi volna ehhez a legfontosabb? Igen, a legfontosabb: visszaadni a becsületet a munkának. Hatvannyolcban meglazultak a szálak. A fiatalokkal kellene ezt leginkább megértetni, akik nem vezetik olyan messziről a gondolataikat. Mi lelkesíti a harcos nyugdíjas forradalmárt? „Minden, ami szép és jó, az emberek megváltozott élete. Bánt viszont, ha valaki mindezt nem a munkás- osztály harcának tulajdonítja“. SZOMBATH AMBRUS
