Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-29 / 24. szám, hétfő

SZOVJET VEZETŐK ÜDVÖZLETE (Folytatás az 1. oldalról) yábbi enyhítéséért, Ázsia és más kontinensek békéjének és biztonságának megszilárdításáért vívott harca előtt. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának képviselőihez intézett táviratok rámutatnak arra a jelentős győzelemre, amelyet a Vietnami nép az imperialista agresszió elleni, hosszú, áldozatos harcával vívott ki. „A szovjet nép — hangzik a táviratban — kész továbbra is megadni a szükséges támogatást a testvéri vietnami népnek, fellépni DélVietnam hazafias és haladó erői mellett a megállapodás következetes megvalósításáért, a békés, független, demokratikus és semleges Dél-Vietnamért vívott igazságos harcukban. Párizsban ünnepélyesen aláírták a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást (Folytatás az 1. oldalról) megállapodást, amelyben a DélVietnami Köztársaság ideiglenes lorradalml kormánya szerepelt volna. Míg a Kléber sugárúton a béfcemegállapodás aláírása folyt, a párizsi haladó közvélemény nyugtalansággal vette a heves amerikai bombázások folytatásáról, valamint a saigoni kormány megtorló intézkedéseiről szóló híreket. Ez arról tanúskodik, hogy a fi arc még nem ért véget, és hogy most a megállapodások aláírása és a tűzszünet életbe lépése után további szorgalmas munkára lesz szükség, míg az országban valóban nyugalom lesz úrrá, és minden szükséges leltétel létrejön a dél-vietnami nép demokratikus és szabadságjogainak felújítására. Röviddel a békeegyezmény aláírása után a. Kléber sugárúton lévő központban megtartotta első ülését a négyoldalú egyesített katonai bizottság. További üléseit már Saigonban fogja tartani. A bizottság tagjai a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim képviselői. Kurt Waldhelm, az ENSZ főtitkára javasolta, hogy az ENSZ Vietnam egész lakosságának nyújtson segélyt a háború pusztította ország újjáépítésében. Waldheim hangsúlyozta, hogy a békemegállapodás aláírása után az ország újjáépítése az első {eladat. Az ENSZ ezen a téren fóntos szerepet játszhat — jelentette ki a főtitkár. Az Egyesült Államok kormánya javasolta, hogy a nemzetközi konferencia, amelyet a békemegállapodás értelmében 30 napon belül össze kell hívni, február 26-án tartsa meg első ülését. A külügyminiszteri szinten tartandó konferencia színhelyében diplomáciai úton egyeznének meg. Az amerikai javaslatról tájékoztatták a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország, Magyarország, Kanada és Indonézia képviselőit, valamint Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt. A konferencián részt vesznek a párizsi Vietnam értekezleten jelen volt felek is. Henry Kissinger, az amerikai kongresszus két házának zárt illésén tegnap részletesen beszámolt a vietnami békemegállapodásról. Kissinger kijelentette, hogy az Egyesült Államok többé nem fog katonailag beavatkozni a vietnami ügyekbe. Kiáltvány a VDK népéhez Hanoi — Tegnap, a vietnami béke első napján Hanoiban közzétették a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának kiáltványait. „Forrón üdvözöljük az amerikai agresszió elleni nemzeti harc, a nemzet megmentéséért vívott harc nagy győzelmétI" „Forrón üdvözöljük a háború megszüntetéséről és a vietnami béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodást!" ,Jlincs értékesebb a függetlenségnél és a szabadságnál!" „Vietnam egységes, a vietnami nép egységes!" — hangsúlyozza a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága. E kiáltványok hangsúlyozzák . a szocializmus építésének feladatait Észak-Vietnamban, az 1 ország két része normális kapcsolatainak felújításáért, a bélg7

3 kés egyesítésért vívott harcot. A Vietnami Dolgozók Pártjának 29. Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy az egész ország népe 3

és harcosai készek maradéktalanul teljesíteni Ho Si Minh elnök hagyatékát, felépíteni a békés, egységes, független, de mokratikus és virágzó Vietnamot. A kiáltványok rámutatnak a szüntelen éberség, a védelmi képesség megszilárdításának szükségességére, s felszólítják a lakosságot a haza és a forradalmi vívmányok védelmezésére. A Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága mély háláját fejezi ki a Szovjetunió és a többi szocialista ország népének és kormányának, valamint az egész világ baráti országai kormányainak, az Egyesült Államok haladó erőinek is azért a nagy támogatásért és segítségért, amelyben a vietnami népet részesítették. Lon Nol rendelete Phnom Penh — Lon Nol, a Phnom Penh-i kormány elnöke tegnap bejelentette, miszerint elrendelte, hogy csapatai hétfőn reggel szüntessenek be minden támadó hadműveletet Kambodzsa területén. Ugyanakkor azonban hangsúlyozta, hogy fenntartja azt a jogot, hogy visszahódítsa az elvesztett területeket. Norodon Sihanuk herceg szerint a Lon Nol ellen harcoló kambodzsai népi erők már az ország területének 85 százaié kát ellenőrzésük alatt tartják. Norodon Sihanuk herceg pekingi sajtóértekezletén kijelentette, hogy hajlandó találkozni Henry Kissingerrel és tárgyalni a kambodzsai háború befejezéséről. Sihanuk azt állította, hogy nem hajlandó semmilyen megbékélésre Lon Nollal és figyelmeztetett arra, hogy Kambodzsában folytatódni fog a háború, ha az Egyesült Államok nem szünteti be Lon Nol támogatását. A saigoni egységek a tűzszünet ellenére is folytatják támadásaikat Saigon — Annak ellenére, hogy tegnapra virradó éjszaka érvénybe lépett a vietnami tűzszünet, a saigoni rezsim fegyveres erői folytatták támadó akcióikat. Külföldi újságírók például tegnap a hajnali órákban szemtanúi voltak annak, hogy az amerikai gyártmányú saigoni repülőgépek a Saigontól északnyugatra lévő 1. számú országút környékét bombázták. A saigoni parancsnokság tegnap reggel erős tüzérségi és harckocsizó egységeket vetett be a hazafias erők állásai ellen. Tekintet nélkül a tűzszünetre és az aláírt megállapodásra, amely kimondja, hogy valamennyi fegyveres egységnek azon a helyen kell megállnia, ahol a tűzszünet érvénybe lépésének pillanatában volt, a saigoni csapatok továbbra is megkísérlik a hazafias erők kiszorítását a Saigonból kivezető utak mellett lévő állásaikból. A dél-vietnami felszabadító erők főparancsnoksága megparancsolta valamennyi egységének, hogy tartsák tiszteletben a tűzszünetet, de maradjanak éberek és álljanak harci készenlétben. Hasonló parancsot adott ki a VDK néphadseregének parancsnoksága is. Saigon — Thieu, a saigoni rezsim vezetője tegnap reggel kardcsörtető beszéddel fogadta a tűzszünetet. Azt hangoztatta, hogy számára a tűzszünet nem jelent „megbékélést'

1, csupán áttérést az új harci formákra, amelyek az 1954. évi genfi egyezmények megkötése utáni időszakból ismertek. Thieu azt hangoztatta, hogy a Párizsban szombaton aláírt megállapodást „csaknem elkerülhetetlenül" meg fogják szegni. ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A szerelvény elindul a front felé.. Január utolsó hstének napjai nagy izgalommal teltek a Buzulukban megalakult első csehszlovák önálló tábori zászlóalj katonái között. Január 25-én ugyanis megérkezett a válasz: A Vörös Hadsereg főparancsnoksága beleegyezik, hogy az egységet bevessék. Másnap Kujbisevbói kedves vendégek érkeznek, Zdenék Fierlinger nagykövet, valamint Vlasta Borek újságíró személyében. 27én 10 órakor a Május 1 utcában az egységnek átadják a csapatzászlót, amelyet Geraszimov elvtárs, a városi szovjet elnöke „Halál a német megszállókra" feliratú szallaggal dekorált. Ezt követően az egység katonái fogadalmat tettek a csapatzászlóra. Másnap 13 óraikor elsőfokú riadókészültséget rendeltek el. A századok, az önálló csapatok megkezdték a tábori életet, illetve az előkészületet a bevagonírozáshoz. Svoboda ezredes az alábbi szövegű táviratot küldte a Vörös Hadsereg főparancsnokságának: „Halál a német megszállókra" — ezzel a jelszóval és azzal a szilárd Indulás elölt a buzuluki állomáson. Középen Svoboda ezredes, nu>i köztársasági elnökünk. elhatározással, hogy követjük a hősi Vörös Hadsereg ragyogó példáját, indulunk a frontra. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy kiérdemeljük a Vörös Hadsereg főparancsnokságának bizalmát, és megvessük a Csehszlovák Köztársaság szabad életének alapiait." A cseliaiiu.. ..difiiül egységet iöbh alkalommal íelkerssle Klement Gottwald elvíárs is. Felvételünkön (jobbról a második) Gottwald elvtárs, jobbra tőle Vlastimil Borek és balról a második Zdenék Fierlinger. Január 29-én 18 órakor bú csútalálkozót tartottak a frontra induló és a tartalékezredben maradó tisztek. Svoboda ezredes, az egység parancsnoka, beszédet intézett hozzájuk, amelyben hangsúlyozta a Szovjetunióval való barátság fontosságát és jelentőségét, majd felolvasta az erre az alkalomra kiadott napi parancsot. Aztán az állomás felé vették útjukat. Még egyszer ellenőrzik, minden a helyén van-e. A katonáik közben beszélgetnek, tréfálkoznak, mindaddig, amíg fel nem hangzik az indulást jelző kürtszó. Január 30-án 17.15 órakor a 22 904-es számú szerelvény elindult a front felé. A vasúti vagonokban 26 tiszt, 10 tiszthelyettes, 237 altiszt, 633 közkatona és 30 nő utazott. Ezek az emberek 10 hónapon keresztül készültek erre a pillanatra. Naponta mínusz 30 fokos hidegben gyakorlatoztak, de fűtötte őket a vágy, hogy mielőbb megütközzenek a fasisztákkal, • megmutathassák, hogy a csehszlovák katonák tudnak harcolni. Egyenruhás képviselő A jesenskéi (Feled) választókörzetben Pavel Báláz rendőr őrnagyot választották meg képviselőnek a járási nemzeti bizottságba. Igaz, nem ide való születésű, de ennek ellenére a helybeliek jól ismerik. Néhány évig itt teljesített szolgálatot. — A járás Polom községében születtem — kezdi el a beszélgetést —. Aki ismeri, tudja, mi terem ott a hegyoldalon. Apámnak itt volt néhány hold földje, de a család megélhetését verejtékes munkájával sem tudta biztosítani. A polgári iskola elvégzése után egy ideig odahaza segítettem, ké sőbb a környező üzemekben dolgoztam. A katonaságtól 1940-ben jött haza. Kétkezi munkásként dolgozott, amíg végre elhatározta felvételét kéri a pénzügyőrökhöz, vagy ahogy akkoriban mondták: a fináncokhoz. Válasz helyett katonai behívót kapott Menetszázad, irány a front. Két hónapig volt az idegen földön, amikor hazarendelték. Ugyanis felvették a pénzügyőrökhöz s az orovai—lengyel—csehszlovák államhatárra helyezték. — Bemutatkozásom az őrsön nem a legjobban sikerült — mondja mosolyogva. — Egy alkalommal elővigyázatlan voltam, azt találtam mondani, hogy hiába a sok emberáldozat, úgy is győz a Vörös Hadsereg. A ludákok válasza nem váratott sokáig magára. Egy évvel a felszabadulás előtt elbocsátották. Persze, ekkor sem maradt „munkanélkül". Az erdőben egyre szaporodtak a partizánok, egyre több élelemre volt szükségük. Ennek előteremtésében segített. A felkelés vezetői fegyverbe szólították Szlovákia népét, a Doln? Kubín-i laktanyába sietett, hogy fegyverrel a kezében harcol jon a fasiszták ellen. S amikor a felkelőknek a túlerő ellen az erdőkbe kellett húzódniuk, a hadesreg felbamlott, bujdosott ő is. Már közel volt a Vörös Hadsereg, amikor egy géppuskasorozat találta el. A Zakopanéi kórházban, vagyis a front mögött tért magához. Május 9-én, a háború befejezésének napján, látta viszont csaldáját. Tagja lett a forradalmi nemzeti bizottságnak, majd felgyógyulása után ismét az őrsön teljesített szolgálatot. Részt vett a benderlsták és az ún. fehér gárda elleni harcban. — Szolgálati helyemen felvettem a kapcsolatot a helybeli kommunistákkal, persze csak titokban, mert az akkori szolgálati szabályzat ezt tiltotta. Később tagja lettem az akcióbizottságnak, s amikor az ország belpolitikai helyzete válságba került, segítettem a népi milícia megszervezésében. A februári győzelem után a rendőrséghez kerültem. Azóta hordja egyenruhájukat. A pártban, a rendőrség kötelékében különböző tisztségeket, funkciókat töltött be. Az oravai tájról 1964-ben került Stará Basta (Öbást) községbe, majd később Peredre. Itt érték az 1968-as események. Becsülettel helytállt. Nem ingott meg, vele tartottak beosztottjai is. — Az akkori járási parancsnokság nem jó szemmel nézte tevékenységünket — mondja —, éjszakánként ugyanis bejártunk a járási székhelyre, ahol a szövetséges csapatokat éltető plakátokat ragasztottunk a falakra. Ezért meg is bélyegeztek, sőt voltak, akik árulónak neveztek. Meggyőződésemből nem engedtem és kitartottam internacionalista szemléletem mellett. Ma a járási rendőrparancsnok helyettese, és a választások óta a jnb (közrendészeti szakbizottságában tevékenykedik. Ennek ülésein beszámol a járásban előforduló kihágásokról, ugyanakkor feladatokat kap, amelyeket a közbiztonsági testületen keresztül biztosít. Hogy a sok közül csak egyet említsek meg: a közelmúltban járósszerte razziát tartottak a kocsmákban, felírtáik azokat, akik munkaidőben poharazgattak, ki óra-, ki „teljesítménybérért". Ezek névsorát átadják a munkaadóknak, s a szakbizottság Is a szerzett tapasztalatok alapján megfelelő Intézkedések érvénybe léptetésére tesz majd javaslatot. — A segédrendőri szolgálat is Ihozzáim tartozik — mondja. — Segítségükkel is igyekszünk megelőzni a bűnözést, elérni, hogy a helyi közrendészeti bizottságok munkája színvonalasabb, rugalmasabb legyen. Ez szerintem egyre jobban sikerül. Funkciómból adódóan gyakran látogatom a körzeti rendőrőrsöket, így kellő áttekintésem van, s a szakbizottság ülésein beszámolok észrevételeimről. Választókörzetében arra törekszik, hogy a választási programot teljesítsék, illetve ahhoz segítsen megteremteni a megfelelő feltételeket. Eljár a jnb üléseire. Bár a járási lektorcsoportnak is a tagja, talál időt arra is, hogy választói közé eljárjon. Bosszantja, hogy még nem beszél Jól magyarul", de hiába, 54 éves fejjel nehezen megy már a tanulás. A megterhelés is nagy, de annak ellenére, hogy 1962-ben szívinfarktusa volt, becsülettel látja el teendőit. Ezt bizonyítja a „Példás rendőr" jelvény is, valamint a „Haza szolgálataiért", a „Haza védelméért" kitüntetés és a „Fegyverbarátság" emlékérem is. Az sem lebecsülendő tény, hogy négy gyermeket nevelt fel. — A rendőrség egyenruháját büszkén viselem — mondja búcsúzóul —, önként léptem kötelékébe, és innen szeretnék nyugdíjba vonulni. Addig persze az utánpótlásról is gondoskodni keli, mert az ember számára nem lehet közömbös, ki veszi át tőle a stafétabotot. NÉMETH JÁNOS