Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 4. szám, péntek
Nem árt, de nem is használ Olvasóink ismételten felvet k a mágneses karkötő viselésének problémáját. Le .eleikben érdekesen merülnek fel az egészségügyi szervek állásfoglalásával, az orvosi etikával, a kereskedelmi érdekekkel és egyebekkel összefüggő kérdések. Mai írásunkban összefoglalóan válaszolunk olvasóinknak, noha tudatában vagyunk annak, hogy a „cso- dakarkötö“ még sokáig élénken vitatott tárgy marad orvosi és laikus köreinkben egyaránt. A mágneses erőnek a gyógyászatban való felhasználására régóta törekednek már. Különösen a múlt század vége felé, midőn erőteljesebb fejlődésnek indultak a természettudományok, kerestek lehetőséget arra, hogyan állíthatnák a magnetizmus! a gyógyítás szolgálatába. Jelentősebb eredményeket nem értek el vele, a magnetizmus nem lett semmilyen gyógymód alapja és később hanyatlott is iránta az érdeklődés. Az utóbbi évtizedben azonban különböző országokban ismét a mágnesességre irányult a figyelem. FIZIKAI ISMERETEKBŐL indulnak ki a magnetizmus gyógyhatásának apostolai. Ha valamely folyadék, így pl. a vér is, mágneses mezőt keresztez, indukált elektrosztatikus töltés keletkezik benne. Továbbá: Mái évekkel ezelőtt megállapították, hogy az állandó mágneses mező befolyásolja az erővonalain keresztül áramló víz molekuláris összetételét. Ilyen és más fizikai jelenségek ila; ján arra következtettek, hogy a magnetizmust és hatásait kár lenne fel nem használni az orvoslásban és — az üzletben. Hazánkban aránylag rövid idő alatt terjedt el a mágneses karkötő. A japán Aimanté-cég gyártmányát nálunk a Tuzex hozza forgalomba és tekintve, hogy az emberek nálunk is éppoly hiszékenyek, ami egészségüket illeti, mint bárhol a világon, teljes mértékben hitelt adnak a reklámszövegnek, “mely szerint e karperec gyógy- hatásáról kedvezően nyilatkoznak az egyetemek szaktekintélyei. S már szájról szájra szöll egy ÚJKORI BABONA hogy a mágnesesség sikeresen gyógyítja a magas vérnyomást, az érelmeszesedést, a csontok és ízületek megbetegedéseit, az anyagcsere zavarait, stb. Az igazság az, hogy a gyártó cég nem mutatott be egészségügyi m.nisztériumunknak oly okmányokat, amelyek igazolták és indokolták volna a reklám és propaganda állításait, ill. alapot adtak volna ahhoz, hogy a mágneses karkötőt gyógyhatású eszközként hozhassák nálunk forgalomba. Sőt, nem is regisztráltatták. Különféle betegségekben szenvedő emberek tömegesen keresik, szeretnének hozzájutni a hírverés alapján egy ilyen csodálatos karperechez. Ily érdeklődés mellett a divatos árucikk minden mennyiségben el is fogy s egy ideig nem kapható, majd megint érkezik egy küldemény, amit szétkapkodnak. A külföldi cég kereskedelmi sikere láttán többhelyütt kísérleteztek a mágneses karkötő előállításával. Hazánkban is ismert a Progres-Teplice szövetkezet utánzata, amelyet önkényesen, egyenest „gyógykarkö- tőnek“ neveztek el. Sokan megörültek, hogy már itt is gyártják, mások viszont csak a jónevű japán gyártmányban bíz- nrk és inkább kivárják, amíg hozzájuthatnak. A csehországi karkötőt a prágai Klinikai és Kísérleti Orvostani Intézetnek adták át elemzésre és véleményezésre. Szakorvosaink és tudományos munkatársaik egységes nézete szerint a Progres-Teplice szövetkezet műhelyében gyártott utánzat akár csak az Aimanté cég gyártmánya csupán jelentéktelen mágneses mezőt képez, amely nem válthat ki az emberi szervezetben kellő hatást. A felső végtagon alkalmazott mágneses karkötő csak gyengén paramagnetikus vagy dia- magnetikus szövetek felett helyezkedik el s hatására csak igen kisméretű reaktív erők jönnek létre. A vérkeringési értékek megfigyelése sem mutathatott ki számottevő változást. Az orvostudomány szigorú elvei megkövetelik, hogy minden feltevést, elméletet és módszert alapos kísérleteknek és széles körű, tárgyilagos vitának vessenek alá, mielőtt bevezetnék a gyógyászat általánosan elismert és megkövetelt gyakorlatába. A világ különböző pontjain jelentek meg közlemények, hangzottak el előadások a mágnesesség gyógyító hatásáról. A „pro“ és „contra“ tapasztalatok, szakvélemények alapján e kísérletekről és eredményeikről még csak az tartható, hogy az ilyen irányú gyógyítás legalábbis gyermekcipőben jár. E sorok írója mérnök-barátjával beszélgetett a mágneses karkötőről, s a mérnökaggyal megfogalmazott vélemény szerint: „Az ember bonyolult, élő szervezet... Kissé mechanisztikus elképzelés, hogy a mágnesesség fizika: jelenségeit egyszerűen rávezethetjük a sokoldalúan megnyilvánuló, élő szövetekre és szervekre.“ A magnetizmus gyógyító hatását, mint látjuk, tudományosan még nem bizonyították be. Ahhoz, hogy a mágneses karkötő, illetve a mágneses mező emberre gyakorolt gyógyhatá- sát elfogadhatóan igazolhassák, a szakembereknek oly általános érvényű, egységesített és mérhető feltételekből kell ki- indulniok, aminőket egyéb fizikális vagy vegyi tényezők gyógyhatásának kimutatásánál alkalmaznak. Ebben az esetben a vizsgálatnak alávetett karkötő fizikális alapértékeit, a mágneses tagok és a közbevetett rúgós szemek fémanyagának tulajdonságait, a kis mágnesek polaritását, az erővonalak irányát, az idő- és térbeli viszonyokat és más körülményeket is számba kellene venni. A gyógyeszközként vizsgált kar- perecet legalább megközelítőleg hasonló testi- és lelkialkatú embereknek kellene viselniük s ezeknél bizonyos megbetegedések szempontjából kísérnénk figyelemmel a hatást, amit azután összevetnénk az ugyanígy kiválasztott ellenőrző csoporttal, amely a karkötőt nem viselné. Az esetleges kísérleti szempontokat csak nagy vonalakban vázolhatjuk, hogy az olvasó megítélhesse, mi mindent kell tekintetbe venni, míg valamily tényezőre rányomható a kedvező gyógyhatás fémjele. Ezekután levélíróink, s többi olvasóink is bizonyára egyetértenek egészségügyi szerveinkkel, melyek nem járultak hozzá, hogy a mágneses karkötőt gyógyeszközként hozzák forgalomba és nem engedélyezték, hogy az állami egészségügyi intézményekben a gyógykezelésnél alkalmazzák. „ORVOSOK IS VISELIK" — olvassuk a levelekben. Valóban, többhelyütt tapasztalható, hogy belgyógyász, fogorvos, vezető nővér, sőt kórházigazgató csuklóján ott díszük a „csodakarperec“. Nem csodálkozhatnánk, ha a betegek ezt gondolnák: Ha nem lenne gyógyhatású, az egészségügyiek bizonyára nem viselnék. Ha pedig ennyien vŕselik... Az, hogy egyes orvosokon látjuk a karkötőt, még nem bizonyít semmit. Az egészségügyi dolgozók is emberek, vannak köztük betegek, akik ugyanúgy, mint mások, reménykednek, hátha éppen a magnetizmus az, ami segít valamelyik panaszukon, s vannak, akik ugyanúgy mint mások, a divathóbort áldozatai. Sok beteg számára kezelőorvosa vagy ápolónővére magatartása mérvadó s ezért kellene ügyelni, ne erősítsünk az emberekben ártalmatlannak látszó tévhiteket sem. Valaki azt mondhatná, szigorú követelmény éppen orvosainkkal szemben, hogy pácienseik előtt, ill. intézetükben ne viseljék a mágneses karkötőt. Vannak területek, ahol a munkára való tekintettel egyszerűen megtiltották viselését, ilyen pl. a prágai rádió, amelynek dolgozói meggyőződtek róla, hogy a karperec jelenléte kárt tesz a magnószalagokban. Vannak orvosok, akik tudnak róla, hogy betegeik a „bűvös karperechez“ folyamodtak és nem tiltják viselését. Ismerünk egy neves idegorvost, aki delejes karkötőnek hívja és ku- ruzslásnak tekinti viselését, mégis elnézi betegeinek, mert kezdettől fogva figyelemmel kíséri a dolgot és káros hatást nem figyelt meg. „Az én szférámba tartozó páciensek sok esetben, legalábbis a karkötő viselésének kezdeti szakában bántalmaik enyhülését jelezték“ — mondja az idegorvos. Valóban lehetséges, hogy az idegalapon létrejött panaszoknál a karkötő úgy segít, mint egyeseknél az ártalmatlan por, amit nehezen beszerezhető gyógyszerként kap a beteg és jobban lesz tőle. Ily esetben az enyhülés annyira kedvező jelenség, hogy az orvos együtt örül páciensével. Amint nem sikerült kimutatni a mágneses karkötő tényleges gyógyító hatását, úgy az sem bizonyosodott be, hogy viselése káros lenne a szervezetre nézve. Egy dologra azonban fel kell hívnunk a figyelmet: Vannak betegségek, amelyeknél Igen fontos, hogy kezdeti tüneteikről, kialakulásukról tudjon az orvos, gyógykezelje betegét, felügyeljen rá, ellenőrizze életmódját, szükség esetén pedig utalja be kórházi ápolásra vagy műtéti beavatkozásra. Ily betegségeknél fpl. szívinfarktus, fekélybetegség, kezdődő agydaganat stb.) előfordulhatna, hogy a mágneses karkötőhöz folyamodó beteg vagy környezete ettől az eszköztől várja a gyógyulást, a bántalmakat nem tárja fel idejekorán az orvos előtt, ami késlelteti a tünetek feiisinerését, a szakszerű kezelést, s rontja a beteg talpraál- litásának kilátásait. Miért hozzák nálunk forgalomba, miért 'árusítják a mágneses karkötőt, ha orvosi szempontból nem használ, nem árt? Nem gyógyeszközként árulják, az egészségügyi szervek nem tekintik indokoltnak, hogy tegyenek ellene valamit s a kereskedelem csak úgy kezeli az ügyet mint más felkapott divatcikkek esetében: kihasználja a keresletet. Az orvos csak azt remélheti, hogy egyszer majd idősebbek és fiatalok körében divatba jönnek az egészséges életmód elemei is, hogy a betegségek megelőzése lesz a legnagyobb vonzerővel bíró mágnes. Dr. SZÁNTÖ GYÖRGY Több fiatalt a mezőgazdaságba A közelmúltban számos értekezleten hangzott el, hogy fejlődő szocialista mezőgazdaságunkban még mindig kevés a fiatal. Sok helyütt azt állítják, hogy a fiatalok a hibásak, mások viszont a szülőket, illetve a tanítókat okolják az említett fogyatékosság miatt. Ha szemügyre vesszük az említett problémát, be kell ismernünk, hogy szülők, pedagógusok egyformán követünk el hibát a gyakorlati életre való nevelés terén. A szülők többnyire elkényeztették gyermekeiket: nem vonták be őket kellőképpen a munkába. A tanítók nem ismertetik a gyermekekkel kellőképpen a mezőgazdaság távlatait és érdekes oldalait. Nem mondják el nekik, hogy a mező- gazdaság egyre több gépet kap, egyre szélesebb körben érvényesítik a korszerű technológiát, egyre nagyobb mértékben használják fel a termelésben a tudományos ismereteket. A gyerekeket fel kell világosítani arról, hogy a díjazási mód fokozatosan megváltozik, hogy a termelés növelésével a földművesszövetkezeti tagok szociális biztosítása olyan színvonalra kerül, mint az iparban. Nem véletlen, hogy pártunk és kormányunk 40 000 fiatalt akar bevonni országunk nagyüzemi mezőgazdasági termelésébe. Pártunk és kormányunk nagyon jól tudja, hogy a káderkérdés megoldása szocialista mezőgazdaságunknak nagyon fontos, de gyakran érzékeny területe, mivel egyes esetekben olyan idősebb, érdemeket szerzett embereket is érint, akik falvainkon a szocializmus építésének élvonalában álltak, létrehozták a szövetkezeteket és megalapozták az első sikereket. Áldozatkész munkájukat meg kell becsülni, viszont a megérett káder- problémákat meg kell oldani. Ez nem könnyű feladat, de okos és odaadó munkával teljesíteni lehet. Bevált például az olyan eljárás, hogy az idősebb funkcionáriusok mellett vezető tisztségekbe emelnek fiatalabb, kevésbé tapasztalt, politikailag érett és szakmailag hozzáértő dolgozókat, akik politikai lendülettel és egészséges becsvággyal rendelkeznek. Itt szeretném még megjegyezni, hogy a fő- vagy a középiskolai végzettséggel nem rendelkező idősebb, tapasztalt gyakorlati dolgozók számára, akik még felelős tisztséget töltenek be a mezőgazdasági üzemekben, lehetővé kell tenni a rövid és hosszabb idejű bennlakásos tanfolyamokat, illetve a szakérettségi megszerzését. A másik oldalon viszont szükséges, hogy a szülők idejében neveljék gyermekeiket a mező- gazdasági munka szeretetére. (Pavol Haško felvétele). A tanárok és a tanítók feladata megismertetni a tanulókkal a mezőgazdasági munka szépségét, jellegét és nemesítő szerepét. Vigyék el őket az efsz-ek, az állami gazdaságok mintaparcelláira, ahol meg lehet magyarázni, hogy mennyivel többet, jól és könnyebben lehet termelni ott, ahol az emberek nem idegenkednek az újtól, nem ragaszkodnak csökönyösen a régihez. A kirándulások alkalmával rámutathatnak arra, hogy aki többet termel, annak több is a jövedelme. Nem kell kikerülni a rosszabbul menő szövetkezeteket sem, hisz itt viszont rámutathatunk, hogy akik rosszul dolgoznak, kárt okoznak a társadalomnak, azok önnönmagu- kat is becsapják. Szerintem a kilencéves iskolák tanulóinak nem volna szabad elmulasztaniuk egyetlen mezőgazdasági kiállítást sem. A tanulók ismerjék meg a múlt és a jelen közötti különbségeket. Ismerjék meg országunk hatalmas építkezéseit, kísérleti telepeit, parcelláit, az öntözéses, a belterjes gazdaságokat, és a látottak alapján mutassanak rá, hogy mindaz, ami szép, értékes és nagy, a munka révén született. Igazságtalan lennék, ha a hibákat csupán a szülőkre, a nevelőkre hárítanám. Ezt nem teszem és nem is tehetem, mert a serdülők már kikerültek a család öleléséből és a középiskola padjából, de még nem kiforrott emberek. Koruk miatt nagyon befolyásolhatók, tehát hatással van rájuk az őket körülvevő világ: az utca, a szórakozóhelyek, a munkahelyek, a munkások és a munkavezetők. Éppen ezért mi, felnőttek valamennyien tartsuk szem előtt pártunk elveit, a XIV. pártkongresszus határozatát: „...adjunk ifjúságunknak marxista, kommunista nevelést.“ Ha látjuk, hogy valamelyik fiatal nem halad ezen az úton, amelyen a közösség embere, a kommunista ember áll — lépjünk közbe. A törekvő, szorgalmas, jő munkát végző fiatalokat segítsük mind anyagilag, mind erkölcsileg. Ne csak biztassuk továbbtanulásra a fiatalokat, hanem teremtsük meg számukra az érvényesülés lehetőségeit is. A mezőgazdasági iskolákból kikerülő tanulók elég nagy része nemcsak, hogy nem részesül elég támogatásban az idősebbek részéről, hanem sokszor az is előfordul, hogy egyes mezőgazdasági vezetők féltékeny, és sokszor ellenséges szemmel nézik a fiatalok törekvését. Ez pedig helytelen és káros dolog. Legyen becsülete a továbbtanulásnak, illetve a nagyobb tudásnak. De legyenek becsületesek és tisztelettudóak a fiatalok is. A fiatalokhoz hozzuk közelebb a mezőgazdaságot, valamint a vele összefüggő különböző foglalkozásokat. A mezőgazdaságban jól dolgozó fiatalokat szólaltassuk meg a járási, a kerületi és az országos sajtóban, valamint a rádióban. Eddig lapjaink keveset írtak, legalábbis nem rendszeresen a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok életéről, problémáiról. Szerintem a sajtóban népszerűsíteni kell mindazokat az efsz-eket, állami gazdaságokat, ahol a fiatalok megértésre találtak és a faluban is jól érzik magukat. A Szocialista Ifjúsági Szövetség még határozottabban segítse elő a falusi fiatalok kulturális szórakozását. Vegye fel a harcot az egyre terjedő kocsmá- zás elleni Hát nincs más hely, más lehetőség a fiatalok szórakozására? Igenis van! Csak az efsz-ek vezetőinek, illetve a hnb-nak és a helyi pártalap- szervezetnek többet kell törődnie a fiatalok igényeivel. A pártnak és a SZISZ-nek mindent latba kell vetnie a fiatalok körüli igaz, becsületes légkör megteremtésére. Ne könnyelműséget, a szövetkezeti vagyon herdálását, hanem igazi szocialista nagyüzemi gazdálkodást lássanak maguk körül — maguk előtt. Mutassunk valamennyien olyan példát a fiataloknak, hogy bátran követhessenek bennünket, idősebbeket. Ha ez meglesz, úgy biztosan csökken majd a fiatalok hiánya a mezőgazdaságban iS; KERTÉSZ PÁL 1973. I. 5.
