Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-28 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
Mu gm. párt központi bizottsága októberi plé- nuraán leszögezte, hogy a pártmunka / / \\ súlypontja az akciós é- koncepciós jel- \ le§ö igényes feladatok biztosítására tevőin/ S£á dik át. Ezzel az egész ideológiai, nevelői írontot vitathatatlanul nehéz problémád elé állította. Nincs sző csupán az ideológiai nevelő hatás értékelésének új kritériumairól. Ez nem vitás. Valóban itt az ideje, hogy foglalkozzunk e területtel, megoldjuk a problémákat, hogy talaján na verjenek gyökeret a különböző szélhámosom és konjunkturalisták. Az osztályolienség legyőzése A propagandamunka nagyon igényes, amennyiben becsületesen, a feladatoknak megfelelő színvonalon végzik és hozzá akarnak járulni vele az emberek szocialista tudatáiTSk kialakításához és megszilárdításához. Ugyanakkor azonban erre a területre köny- nyen behatolnak a szavak zsonglőréi, a karrieristák, akik alapos, mélyebb elemzés nélkül rugalmasan megtanulták a határozatokat. Ha azt meg akarjuk akadályozni, fejlesztenünk kell az elmélet kapcsolatát a termelői, politikai és tudományos gyakorlat konkrét szükségleteivel. Elérkezett annak az ideje, hogy a hivatásos filozófusoktól tudományos ismereteket, a közgazdászoktól a konkrét irányítás módszereinek és gyakorlatának Ismeretét követeljük meg Ellenkező esetben az élet túlhaladja tanításaikat. Ugyanakkor meg kell követelni, hogy mindenki, aki a propagandista felelősség- teljes funkcióját tölti be, ismerje a pedagógia, a lélektan és a korszerű logika alapjait. A személyes tapasztalat már nem elegendő ahhoz, hogy tájékoztassunk azokról a jelenségekről, amelyeket pl. a tudományos-műszaki forradalom vet fel. Ez nem eltúlzott követelmény, ha figyelembe vesszük, hogy a kommunista tanítás tudomány és csakis tudományként sajátítható el. Ez rendkívül fontos, amennyiben meg akarjuk nyarni az ifjúságot és csapást akarunk mérni az osztályellenségre. A szavak korlátozott hatása Az ifjúság körében végzett ideológiai nevelőmunkát fiem gátolhatjuk különböző előírásokkal. Meg kell azonban határozni az egyes alapelveket és tapasztalatokat, melyek a sokéves gyakorlat és kutatás folyamán beváltak. A leggyakrabban elkövetett hiba az, hogy az ideológiai nevelést kizárólag, vagy túlnyomórészt a vér- bális hatás formáira korlátozzuk (iskolázások, előadások stb.). Tévedés, amikor figyelmen kívül hagyjuk, hogy az emberre a propagandán ftívül számos más tényező is hatással van. így pl. a család, az iskola, a munkakörülmények, a tömegtájékoztatási eszközök, a művészet, a tudomány stb. A propaganda csupán a hatás eszköze. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a hatások többsége ösztönösen, véletlenszerűen hat. Közben nem állapíthatjuk meg egyértelműen, mely hatás a legjelentősebb. Az ifjúság koréban végzett gyakorlati ideológiai munkában ezért a reális feltételekből kell kiindulnunk, s mindig szem előtt kell tartanunk korlátozott lehetőségeit. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az ideológiai nevelőmunka a lehető leghatékonyabb legyen. Helytelen lenne azonban, ha azt képzelnénk, hogy a szavak mindenhatóak. Nem véletlenül szorgalmazzuk a gyermekekre és az ifjúságra gyakorolt egységes ideológiai hatást. Amíg a fiatalok mást hallanak az iskolában és mási otthon, az ifjúsági szer- vezetban és megint mást a sportklubban, a rádióban és a televízióban, és éppen az ellenkezőjét a munkahelyen, akkor ideológiai nevelőmunkánk hatékonysága, nagyon korlátozott lesz. Pszichológiai és pedagógiai tanulmányainkból tudjuk, hogy a fiatal emberek elsősorban annak adnak igazat, akik iránt bizalomma! vannak, akiket tisztelnek, akikhez szoros kapcsolat fűzi őket. Ezt a szerepet a tanít,ók, a szülők, az edző, a munkatárs, a barát, vagy az ifjúsági szervezet elnöke töltheti be. Azok között a tényezők között, amelyek hatást gyakorolnak a fiatalokra, fontos, talán döntő szerepet játszik a példakép. A fiatalokra gvakorolt hatásban a propagandistának személyes példamutatással és igazmondással kell megnyernie a fiatalok bizalmát. Annál is inkább, mert az ifjúsági iskoláztatások, előadások, stb. csak a befolyás bizonyos százalékát képezik. A verbalizmus veszélye tehát nemcsak-az üres szó- cséplésben rejlik, hanem abban az illúzióban is, hogy a szavakkal minden megoldható, hogy az ember iskolázással vagy előadással átnevelhető. A fiatalokra gyakorolt hatás problematikája nagyon bonyolult, komplex értékelést igényel. Ezért csak a propagandánál maradunk. Differenciált hozzáállás Propagandánk alapelvei között vezető szerepe van a fiatalok iránti viszony differenciálásának. Minden pedagógus, pszichológus és tapasztalt politikus tudja, hogy nem viszonyulhatunk azonos módon a gyermekekhez és a felnőttekhez, az ipari tanulókhoz és a főiskolásokhoz, a kommunistákhoz és a pártonkívü- liekhez. E kor- és szociális csoportok mindegyike saját jellemvonásokkal, tulajdonságokkal, sajátságokkal rendelkezik. Mit jelent tehát a differenciált viszonyulás? Elsősorban megköveteli, hogy respektáljuk a fiatalok ál- tatáno's és specifikus sajátosságait, vegyük figyelembe korkülönbségüket, műveltségüket, élettapasztalataikat, vágyaikat, érdekeiket és azt a környezetet, amelyben élnek. Nem alkalmazhatunk hasonló módszereket, érveket és példákat a 1E éves ipari tanulóval és a főiskolák végzett hallgatóival folytatott beszélgetések alkalmával. Ugyancsak természetes, hogy nem beszélgethetünk el agyformán egy tanfolyam hallgatóival, egy gyűlés résztvevőivel és egy építőbrigád tagjaival. Ezeket az elveket mindenki elismeri, de a gyakorlatban kevesen tartják, meg őket. Még mindig tanúi lehetünk a sablonosságnak, beleszámítva a különböző brosúrák felolvasását, a banális tények állandó ismétlését, üres frázisok hangoztatását. Propagandánk majdnem egyetlen formája az előadások, a beszámolók. A pedagógia pedig számos hatékony vonzó formát ismer, mint pl. a viták, a kérdés-felelet akciók, csoportos interjúk, stb. Nagy kár, hogy ezeket a formákat nem alkalmazzuk, mert ezáltal megfosztjuk propagandamunkánkat egyik legjelentősebb jellemvonásától — az aktivitástól. Nemcsak az a célunk, hogy valamiről tájékoztassuk az embereket, hanem az is, hogy felkeltsük érdeklődésüket, megnyerjük őket politikánk aktív támogatására. A szavak megválasztásának művészete Annak érdekében, hogy propagandánk és az egész ideológiai nevelőmunka teljesítse küldetését, a fiatalok eszmecseréjének, vitájának nyílt fórumává kell válnia. A propaganda nem jelenthet csak a fiatalokra gyakorolt egyoldalú hatást. Nem szabad megengednünk, hogy fiatal nemzedékünk csak objektum legyen, mindent meg kell tennünk azéjrt, hogy meggyőződjön a kommunista eszmék és gondolatok élet- képességéről és igaz voltáról. így válik a legjobban a gondolatok igaz hívévé és aktív megvalósítójává. A siker fontos feltétele a magyarázat közérthető^ sége és egyszerűsége. Mikolaj Kozakiawitz neves lengyel szociológus erről ezt mondta: „Feltételezhető, ha valaki nem tud közérthetően beszélni valamilyen témáról, hogy maga sem érti jól a dolgokat. Azok az emberek, akik összefüggéstelenül dadognak, akik a végén elfelejtik, hogy mire is gondoltak, akik olyan érveket sorakoztatnak fel-, amelyeket nem lehet megismételni és melyek tulajdonképpen nem mondanak semmit, azok bizonyára nem gondolták át és nem értették meg teljesen a problémát.“ A magyarázat közérthetősége tehát azt jelenti, hogy olyan szavakat, olyan megfogalmazást válasszunk, amely elfogadható és érthető a fiatalok számára. Kerülni kell az olyan szavakat és szófordulatokat, melyek gátat emelnek a beszélő és a hallgató közé, malyek eleve kizárják a vita, a véleménycsere lehetőségét. Elvben helytelen az olyan szavak használata, melyek feszültséget teremtenek, bosszúságot okoznak, és így már előre megakadályozzák a megértést. Sajnos, sok olyan szó és fogalom van, melyet a fiatalok eleve frázisnak, üres szócséplésnak tartanak. Ezek közé tartoznak a különböző rövidítések, gyakran használt szófordulatok, szimbólumok, melyek a gyakori használat miatt elvesztették frisseségüket és szavahihetőségüket. Sajnos, éppen az ilyen szavak szerepelnek a leggyakrabban beszédünkben. Bármilyen nehéz is, kerülni kell őket, új szavakat kell keresnünk s meg kell találnunk az olyan formát, amely legjobban magfelel a fiatalok mentalitásának. A példaképek kiválasztása Ugyancsak fontos azoknak a példaképeknek a kiválasztása, akikre hivatkozunk. Az idősebb nemzedék tagjai gyakran megütköznek azon, hogy a fiatalok közömbösek maradnak az olyan emberek neve hallatán, akiket ők becsülnek, tisztelnek és példaképüknek tartanak. Ez azonban teljesen logikus és természetes. Minden nemzedéknek magvannak a példaképei, minden környezetben má tekintély érvényesül. A fiatal bányászok körében bizonyára nagyobb tekintély Zabčik bányász, mint mondjuk Hey- rovský akadémikus, a filmművészeti főiskola hallgatói bizonyára tisztelettel ejtik ki Melliés nevét, míg az ipari taniUó fiatalok nem is tudják, kiről is van szó. Ebből a szempontból egyáltalában nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a mai fiatalok számára Ondrej Nepela, Ludvík Danék, vagy Milena Duchková nagyobb tekintély, mint mondjuk Ovidius és Cicero. A már előbb idézatt Kozakiewitz felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben egy tekintélyes személy valóban hatást akar gyakorolni, teljesítenie kell három feltételt: A fiataloknak ismernie és tisztelnie kell őt és el kell ismerniük a tekintélyét. Ezért gondosan olyan példaképeket kell kiválasztanunk, akik elfogadhatóak a fiatalok számára. A fiatalok természetesen, munkánk eredményeképpen újabb tekintélyeket fogadhatnak el. De ezt nein érhetjük el kényszerrel, amit sajnos nem tudatosítunk mindig kallóképpen. A propagandista A propagandistától függ, hogy a propaganda valój ban az ifjúság barátjává vagy tanácsadójává válik-e, vagy pedig megemészthetetlen, érdektelen szóáradat lesz. Éppen ezért a pártban és a SZISZ-ben rendkívüli figyelmet szentelnek a propagandista személyének. Sajnos azonban, továbbra is kevés az olyan propagandista, aki megfelelne elképzeléseinknek és szükségleteinknek. Nyílt kérdés marad, Vajon mit tettünk meg eddig a propagandisták kiválasztásáért és műveléséért. A propagandistákkal szemben nagy igényeket támasztunk. Olyan embereknek kell lenniük, akik becsületesek, igazmondók, őszintén viszonyulnak a fiatalokhoz, de ugyanakkor bölcsek, tapasztaltak, lelkesek és objektívek. A hallgatóknak sohasem volna szabad azt érezniük, hogy a propagandista vagy a tanító csak azért mond valamit, mert kell, vagy azért, mert az hasznot jelent számára, maga nincs meggyőződve a dolgokról, valamit tudatosan elhallgat és visszautasítja az ellenérveket. Nem szabad, hogy a fiatalok szemellenzős embernek tartsák a propagandistát, akinek be kell ismernie, ha valamit nőm tud vagy tévedett. Meg kell hallgatnia a hallgatók valamennyi nézetét és a helyteleneket tárgyilagosan, megfontoltan és türelmesen kell megmagyaráznia. Szem előtt kell tartanunk, hogy élő emberekkel dolgozunk, hogy munkánk politikai jellegű. Az embereket jó szóval és érvekkel, nem pedig parancsolgatással, formális hozzáállással nyerjük meg — mondta nemrég Husák elvtárs. A fiatalokra gyakorolt ideológiai hatásunk csak akkor lesz hatásos, ha mindig és mindenütt önálló szociális és korcsoportként viszonyulunk a fiatalokhoz, akik túlnyomórészt pozitívan viszonyulnak társadalmunkhoz. Az ideológiai nevelőmunkát úgy kell megvalósítanunk, hogy az kifejezze^a párt céljainak és az ifjúság érdekeinek maximális összhangját. Ezt az összhangot nem kell kitalálni, ez objektíve létezik. A politikai és az ideológiai elvhűségnek az ifjúság körében végzatt munkában sohasem szabad dilettantizmust, a frázisokat lepleznie. Fokozatosan csak olyan embereknek szabad közvetlen hatást gyakorolniuk a fiatalokra, akik becsületesek, igazmondók, nemcsak magyarázni tudják a marxizmust—leniniz- must, hanem meg tudnak győzni életképességéről és erejérői, s személyes példaadással tudják megnyerni a fiatalokat a marxista—leninista eszmék megvalósítására. Ezt csak akkor érhetjük el, ha a propagandisták előkészítésének nemcsak figyelmet szentelünk, de meghatározzuk azt az elvet, hogy mit kall ismernie és tudnia a propagandistának. V. VACULÍK — V. N2MEC AZ IDEOLÓGIAI PLÉNUM TÜKtÉB&M*