Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 4. szám, péntek
Az épülő és szépült) város egyik új negyede Amikor Košicére (Kassára) érkeztem és meg akartam tekinteni a város híres szép parkját — amely számomra a húszas években művelődési otthont, sétateret és üdülőt is jelentett —, egy kicsit elszomorított az elém táruló látvány. A park egykor enyhe árnyékot nyújtó lombos fái most megritkultak és az egész park egy kicsit a kopaszodó, középkorú férfiak ritkuló hajzatára emlékeztetett. Bosszankodtam és arra gondoltam, hogy bizonyára élnek itt olyan vállalkozó kedvű egyének, akiknek a park fáira fáj a foguk. Itt egy bódét, amott egy tejcsarnokot, emitt játékteret meg széles utat építenek. És mindez persze csak úgy sikerül, ha kivágnak néhány fát. Most pedig az új vasútállomás építése lépett elég sok sűrű lombú fa nyakára. Mindez rossz kedvre hangol, de ugyanakkor nem tagadhatom, hogy az új vasúti állomás tízemeletes pompás épülete ragyogó látványt nyújt, és kissé megvigasztal a hiányzó fákért. Olyan ez a palota a téli napfényben, mint egy színes felkiáltójel. Gyermekkoromban örültem így a színes ceruzáknak, mint most a vadonatúj épület szép vonalainak és csillogó, villogó ablakainak. Amikor öt évvel ezelőtt itt jártam, a Košicei Magasépítő Vállalatnál még csak beszéltek róla, hogy készül az új vasútállomás. A technikusok, a munkások meg is magyarázták, hol fog állni, a levegőbe vonalakat rajzoltak. Elmondták, hogy milyen lesz majd, s mindezt pontosan feljegyeztem, hírt is adtam róla az Üj Szóban, de ma már őszintén bevallhatom, hogy nem ilyennek képzeltem, mint amilyennek most látom. Sőt, azt is hozzátehetem, hogy szebb a valóság, mint az a kép, amit földhözragadt képzeletem vetített elém. Mindezek ellenére a park hiányzó fáit nagyon sajnálom. Az úton, amíg a magasépítő vállalathoz mentem, arra gondoltam, hogy mihelyt teljesen elkészül az új állomás, a város vezetősége bizonyára mindent elkövet, hogy pótolja a kivágott fákat és a parkot — amely a város legszebb dísze — rendbe hozza. A vállalatnál szerencsém volt. Az igazgatót, Šulek elvtársat, még ott találtam, de már kabát volt rajta, éppen távozni készült... E nagyvállalatnak az év utolsó napjaiban különösen azért sok és sürgős a munkája, mert a türelmetlen, boldog lakók még az ünnepek előtt, még az újeszlendő előtt akarnak új lakásukba költözni. Látom, hogy az igazgató siet, de azért szívélyes, és gondja van rá, hogy mellém adjon egy szakembert, aki kérdéseimre válaszol, és aki bizonyára az új lakótelepekre is kivisz, hadd ismerkedjem meg közelebbről a korszerű lakásépítés eredményeivel. A szakembert Karkosják Vladimírnak hívják, a vállalatnál a műszaki fejlesztési osztály vezetője. A város rohamos fejlődéséről néhány fontos adattal nyújt szemléltető képet. Többek között megemlíti, hogy Kassa lakossága a felszabadulás óta megháromszorozódott. Ma százhatvanezer lakosa van. E nagy népvándorlásnak a megindítója az óriási Vasmű volt. A dolgozók, a munkások nagy tömegének lakás, otthon kellett. A Magasépítő Vállalat 1951-ben alakult, és 1971-ben ünnepelte eredményes munkásságának huszadik évfordulóját. E két évtized alatt a vállalat 34 561 lakást adott át a lakóknak. Ebben a számban — hangsúlyozza vezetőm — benne vannak azok a lakások is, amelyeket más városokban is építettek. A vállalat óriási fejlődésen ment keresztül. Míg induláskor mindössze 2500 alkalmazottja volt, addig ma számuk 6300-at tesz ki. Az induló, 1951. esztendőben a termelés értéke 89 millió korona volt, 1972-ben pedig 7l5 millió koronára rúgott az elvégzett építkezési munkák értéke. Az elmúlt két évtized során az egy főre eső termelés több mint a háromszorosára növekedett. Csak 1972- ben 2859 lakást adtak át a lakóknak. Karkosják elvtárs ismételten hangsúlyozza, hogy vállalatuk főleg a város számára épít, de ha kell, másutt is vállalnak munkát. így Prágában, Bratislavában, Trnaván és a Tátrában is építettek. Az árvíz idején munkájukkal Komáromnak is segítségére siettek. Azt is megemlíti, hogy tevékenységüknek csak 56 százaléka lakásépítés, a többi a közszolgáltatási létesítmények tervezése és építése. Ide tartozik többek között az iskolák, a bölcsődék, az óvodák, az internátusok, a főiskolák, a kórházak és az áruházak stb. építése. Az újabb terv szerint vállalatuk a jövőben sokat fog építeni Nyugat- Szlovákiában. Kapacitásuk egynegyedét Bratislavában, Trnaván fogják elvégezni. A vállalat különösen nagy gondot fordít a lakásépítés műszaki fejlesztésére. így a paneltechnológia tökéletesítésére, ami fejlődést biztosít a lakások belső elrendezésében és a változékony fesztávok bevezetésére. A fejlődéssel együttjáró változások megkövetelik, hogy a régi házgyárat átépítsék és hozzá egy új házgyárat építsenek. A továbbiak során megemlíti, hogy az utóbbi esztendőkben a következő nevezetes létesítményeket építették: a műszaki főiskolát, a szakszervezetek házát, az új vasútállomást, két poliklinikát, az északit meg a délit, ezenkívül a tbc-pavilont, és több más, hasonló közszolgáltatási épületen kívül most építik a nagyméretű terebesi kórházat is. A téli munkákkal kapcsolatban azt a felvilágosítást kapom, hogy most, a fagyok ellenére is tervszerűen folyik a munka, de a tervfeladatok természetesen kisebbek. A munkahelyeken fűtenek. A lakásépítésnél már az őszi napok jelentkezésekor gondolnak a télre. Az építőmunkások úgy végzik munkájukat, hogy mire a fagyok megérkeznek, a fűtőtestek is működjenek. Az épülő ház vagy háztömb belső munkálatait ily mórion zavartalanul elvégezhetik. Az újítók munkájáról Polák elvtárs említ néhány érdekes adatot. Többek között azt is, hogy 1958-tól 1971 végéig vállalatuknál 1898 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyekből 610-et fogadtak el. Az elfogadott újítások alkalmazása a 14 esztendő során 27 millió korona megtakarítást jelentett a vállalatnak. 1972-ben, decembert nem számítva, tehát tizenegy hónap alatt, az újítók 133 újítási javaslatot adtak be, amelyből 37-et elfogadtak. Alkalmazásuk ebben az esztendőben több mint kétmillió korona hasznot jelentett. A haszon továbbá az a tény, hogy az értékes újítások elősegítik az építési technológia tökéletesítését, arra ösztönzi az üzem vezetőségét, hogy támogassa az újítók törekvését. A továbbiak során Karkosjak elvtárs kíséretében kocsiba ülök, hogy megtekintsem a város összes újonnan épült lakótelepét. Csak futó képet kapok az óriási munkáról és a város hatalmas fejlődéséről. A látvány mégis élményként hatott rám: a szocializmus erejének kiapadhatatlan forrásait tárta elém. Először a főposta szomszédságában épült Kuzmányi nevű új lakónegyedet látogatjuk meg. Egy pillantással átöleljük a téli napfényben aranyló nyolc-tízemeletes házakat, utána alig néhány perc múlva megpillantjuk az óriási Teraszt, amelyet Kassa-Űjvárosnak is neveznek. Az összes újonnan épült lakótelep közül ez a leghatalmasabb. Először a vöröses, téglaszínű lépcsőzetes házait pillantjuk meg, amelyeket meredek dombra építettek. A lépcsőzetes formát a domb meredeksége határozta meg. Az óriás Terasz nyolc Lunik- ból, illetve részből tevődik ösz- sze hatalmas új várossá. De mert az ötödik és a hatodik részt egybekapcsolták, csak hét részben van iskola, és természetesen óvoda és bölcsőde is. A délutáni hűvös napfényben úszó, csillag alakú hatalmas háztömbök körül gyerekek játszanak, futkosnak és amerre a szem ellát, mindenütt nyolc- tíz-tizenkétemeletes újonnan épült korszerű házak uralkodnak. Senkinek sem jut eszébe, hogy h népes területen egykor kopár gyakorlótér volt. Az egyik Lunik központjában egy nagyméretű, kör alakú mozi, amott pedig egy korszerű posta épül ... Villanó képek sokasága tarkítja utunkat. A Terasz lakosainak a száma meghaladja a negyvenezret. A felnőttek zömét a vasgyárban helyezték el. Az üzemnek két óriási munkásszállója is van itt. Az egymás mellett sorakozó háztömböket most új oldalról veszi birtokba a késő délutáni napfény. E birtoklás a téli hónapokban nyolctól délután négyig tart. Nyáron pedig kora hajnaltól késő alkonyatig. A »apfény mindig más-más oldalról közelíti meg e hirtelen kinőtt háztömbök csillogóvá va- ráfcsolt ablakait. Csupán a Terasz Vili. részén épültek alacsonyabb, háromnégyemeletes házak. Magasabb házak építésére itt azért nem került sor, mert a közelben terül el a repülőtér. A következő új lakótelepet Zelezníknak hívják. Ennek a lakótelepnek öt évvel ezelőtt nyomát sem láttam, most ragyogó félkörben sorakoznak egymás mellett a háztömbök, és szinte fogva tartják a napfényt. Itt is, mint a Teraszon, iskola, óvoda és bölcsőde működik. Itt mutatják meg nekem, az egyik poliklinika mellett, az új sebészet épületét. Opátskán — falu, amely már beleolvadt a városba — lehet látni az óriási kéményt, amely a távfűtéshez tartozik. A kémény mellett a magasépítő vállalat házgyárát látni, amelyet rövidesen korszerűsítenek majd. Jobbra a gépgyár terül el... Ebben a pillanatban az óriási v "> '■ napitom, nem hiába hívják ezt a várost Kelet-Szlovákia metropolisának, mert bizony a felszabadulás óta nemcsak nagyra nőtt, hanem meg is gazdagodott, különösen ami az ipari létesítményeket illeti. Ezután a tó feletti lakótelep következik. Opatská eltörpül az ég felé törő házak mellett. Ezt a telepet sem láttam öt évvel ezelőtt. A házak egyre korszerűbbek, egyre szebbek ... Ezt a lakótelepet a Váraljai telep határolja. Itt a Magnezitgyár égre törő kéménye köpi a sűrű, fekete füstöt, és szinte ködbe borítja a völgyben fekvő új negyedet. Ezután a Béke- és a Malomárok-telep következik. Mindenütt házak, emberek, gyerekek, napfényes iskolák, óvodák és bölcsődék. Ez így rendben van, s nem is csodálkoznék rajta, ha nem tudnám, hogy mindez néhány év alatt épült olyan rohamtempóban, amilyet eddig sosem ismertünk. Azt sem tudtuk, hogy a lakás, az óvoda és a bölcsőde építése nem magánügy, hanem közösségi ügy. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt Strkovecen találkoztam Bagar nemzeti művésszel. Egy ideig együtt sétáltunk, és látva a korszerű városrészt a tavaszi szellős napfényben, lelkesen azt mondtam neki, hogy milyen szép nagyváros lett Bratislavá- ból. Hogy nőtt, gyarapodott a felszabadulás óta. Bagar ma- gasztalásomra felnevetett és azt mondta, neki más a véleménye. Szerinte Bratislava nem nagyváros, hanem a világ legnagyobb faluja, majd vidáman folytatva azt is mondta, hogy a tízemeletes házak mit sem számítanak ... Azt tanácsolta, hogy menjek estefelé, az alkonyat közeledtekor a színház elé, s nyomban meglátom, hogy a diákok, az ifjúmunkások úgy sétálnak a színház előtt, mint falvainkban a fiatalok a kocsma előtt. Némi szünet után pedig így folytatta: — De azért ne hidd, hogy én ennek nem örülök. Hidd el nekem, én erről a nagy fejlődésről, amelyben ma részünk van, nemrég csak álmodozni mertem. Hisz Bratislava maholnap egyetemi város lesz. Már most is vannak időszakok, amikor a zsúfolt villamoson csak fiatalok utaznak. Talán sehol sem észlelhető oly szemléltetően a város és a falu határainak az egybeolvadása, mint éppen Bratislavában. Mindez együtt azt jelenti, hogy a nép tanul; a munkások és a parasztok gyermekei rövidesen művelt, képzett emberek lesznek. Bagar rég elhangzott szavaira kellett gondolnom, amikor Košice napfényes új lakótelepeinek óriási méretei, a közszolgáltatási létesítmények, az iskolák, az óvodák, a bölcsődék sokasága tárulkozott egyszerre elém. SZABÚ BÉLA Eredményes mérleg A kelet-szlovákiai kerületben a nemzeti bizottságok a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a CSKP és az SZLKP KB februári plenáris ülése határozatainak jegyében politikai, szervezési, gazdasági, kulturális és nevelési tevékenységüket elsősorban a Nemzeti Front választási programjaiban leszögezett feladatok teljesítésére, valamint az 1972. évi tervfeladatok és költségvetési feladatok teljesítésére irányították. A kerület dolgozói és polgárai az NF választási programja realizálásának támogatására Csehszlovákia felszabadítása 27., és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának tiszteletére 704 096 169 korona értékű 7747 kollektív és 188 366 egyéni kötelezettségvállalást tettek. A dolgozók a kötelezettségvállalások teljesítésével befolyásolni akarják a népgazdaság fejlesztését, hozzájárulnak a kelet-szlovákiai kerület városainak és községeinek további fejlesztéséhez, a munkakörnyezet további javításához. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság és a Trnavai Városi Nemzeti Bizottság felhívását a kelet-szlovákiai kerületben 1089 helyi és városi nemzeti bizottság fogadta el. A nemzeti bizottságok igyekezetüket a Nemzeti Front választási programjában rögzített feladatok teljesítésére összpontosítják. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítésének tavalyi mérlege a városfejlesztés szakaszán kedvező. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a kelet-szlovákiai kerületben a „Z“- akció keretében 1972-ben az első 9 hónapban 247 millió korona értékű munkát végeztek nem egészen 147 millió korona költséggel. A városfejlesztési akció nem beruházási jellegű részében a kerületben mintegy 460 millió korona értékű munkát végeztek 28 millió korona költséggel, és ingyenesen 30 763 311 brigádórát dolgoztak le a pol^- gárok, ebből 7 616 819 órát az ifjúság. A városfejlesztés terén a legjobb eredményeket Košice- város, a Košice-vidéki, a rožňavai (Rozsnyó) és a bardejovi járás érte el. Kerületi viszonylatban a nemzeti bizottságok kötelezettségvállalásaikat 109,8 százalékra teljesítették. Nagyobb terjedelmű akció volt a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahely) és a Veiké Kapusany-i (Nagykapos) szabadtéri színpad építése, Čelov- cében a helyi vízvezetékhálózat építése, a botanyi (Baty- tyány) hídépítés. A Košice-vidéki járásban az idén adták át rendeltetésének a hýľovi kultúr- házat, Paftovce (Pány) községben befejezték a kultúrház, a helyi nemzeti bizottság és a tüzoltószertár építését, Sady nad Torysouban az autóbuszvárótermet és Košicén a város- fejlesztési akció keretében az opátkai iskolaközpontot, továbbá a Lokomotíva testnevelési egylet gépházát és műjégpályáját, a műszaki szolgálatokat nyújtó vállalatok garázsépületeit, valamint a košicei Nad jazerom lakótelep uszodáját. A kelet-szlovákiai kerület polgárainak munkakedve a Nemzeti Front választási programja végrehajtásának támogatására tett felajánlások teljesítése azt mutatja, hogy terven felül még további hasznos munkát végeznek. NEMČEK BOHUŠ (tienyuk józsej jelvételej A kelet-szlovákiai metropolis rohamos fejlődése
