Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-24 / 20. szám, szerda

gadnunk, hogy az egész láncot húzhassuk..." (Klement Gottwald Művei, 13. kötet, 370. oldal.)

A nemzet többségének megnyerésére törekedve — ami a társadalom szocializmus felé való gyorsabb előrehaladásának egyik fontos feltétele volt — a CSKP figyelmét mindenekelőtt a parasztságra, a városi középrétegekre, az értelmiségre és az ifjúságra irányította. Csehszlovákia Kommunista Pártja jelentős figyelmet szentelt elsősorban a munkás—paraszt szövetség megszilárdításának és továbbfejlesztésének. A paraszt tömegek bizalmáért vívott küzdelmét a párt a hradeci program alapján folytatta, amely a CSKP mezőgazdasági politikájának komplex programja volt, és tulajdonképpen a népi demokratikus földreform harmadik szakaszát jelentette. Ez a program tovább fejlesztette az 1946 szeptemberében előterjesztett hat mezőgazda- sági törvényjavaslat elveit, és fő tartalma az új földreformról szóló törvényjavaslat volt, amely az 50 hektáron felüli földek parcellázását követelte. Arról, hogy a CSKP milyen nagy jelntőséget tulajdonított a parasztságnak a nemzet többségének megnyerésére irányuló törekvésében, Klement Gottwald a,CSKP KB 1947 júniusi ülésén a következőket mondotta: „A nemzet többségéért vívott harcunk súlypontja a falu. A munkásosztály többsége velünk tart.

Á nemzet többségének megszerzése annyit jelent, hogy még több parasztot, különösképpen a középparasztot kell megnyernünk ... Falusi politikánk alapja a hradeci program megvalósításáért folyó küzdelem. E program köré tömörít- hetjük a parasztság többségét“. (Klement Gottwald Művei,

14. kötet, 78—79. oldal.) Hasonlóképpen az úgynevezett konfiskátokért vívott harc, vagyis a még nemzeti igazgatás alatt álló kisebb üzemeknek a nemzeti vállalatokhoz való csatolása, főként pedig az 1947 márciusi varnsdorfi ismert sztrájk, továbbá a milliomosok megadóztatásáért vívott széles körű kampány — ez az adó legalább részben eszközöket hozott volna a parasztok megsegítésére és a rendkívül rossz termés következményeinek enyhítésére — számos munkást, parasztot, kisiparost, értelmiségit és fiatalt vezetett a kommunista párt oldalára. Ebben az időszakban valamennyi osztályösszecsapásban a CSKP reális követelményeket tűzött ki, és tekintetbe vette a tömegek felkészültségének színvonalát. Az egyre élesedő belső és nemzetközi helyzet feltételei között a párt már jóval február előtt bebizonyította, hogy teljes mértékben elsajátította a munkásosztály és valamennyi dolgozó vezetésének marxista— leninista stratégiáját és taktikáját a burzsoázia elleni harcban.

III. A munkásosztály és a többi dolgozó Malmi küzdelmének betetőzése 1948 februárjában

1947 közepén köztársaságunk bel$ő életében valamennyi körülmény arról tanúskodott, hogy nagyon közeledik a munkásosztály és a burzsoázia közötti végső összecsapás ideje. Hazánk helyzetét bármennyire befolyásolták a nemzetközi politikai események, elsősorban az antifasiszta koalíció széthullása, a Truman-doktrína és a Marshall-terv kihirdetése, amelyek többek között hozzájárultak a reakciónak ahhoz az elhatározásához, hogy a következő időszakban leszámoljon a népi demokráciával, a kommunistákkal és az ország összes haladó erőivel, mégis a belső feltételek voltak a döntők, amelyek az egész forradalmi folyamat fő forrását jelentették. A reakció meggyőződött arról, hogy nem számíthat győzelemre a következő, 1948 tavaszán sorra kerülő választásokon. Erre mutattak általánosan gyengülő pozíciói, különösen a szeptémberi államellenes összeesküvés leleplezése után Szlovákiában, amelynek szálai a Demokrata Párt vezetőségéhez vezettek. E válság fő oka az volt, hogy a Demokrata Párt vezetősége még az 1946. évi választások előtt utat nyitott a politikai életbe a volt lu- dákoknak, akik az úgynevezett áprilisi egyezmények alapján Szlovákiában fontos pozíciókat szereztek. A Demokrata Pártban a fejlődés forradalomellenes és Csehszlovákia- ellenes szellemben kezdett kibontakozni. A szlovák dolgozók Szlovákia Kommunista Pártjának vezetésével határozottan felléptek e veszélyes Irányzat ellen, a népi demokrácia megszilárdításáért Szlovákiában, a politikai élet meg- tisztogatásáért ép a ludákoknak a felelős helyekről való eltávolításáért, a Demokrata Párt általános helyzetének korlátozásáért. A szlovák ellenállási alakulatok, a szak- szervezeti dolgozók, a parasztok és az ifjúság hatalmas akciói után a forradalmi erők elérték azt, hogy a Megbízottak Testülete lemondott. A politikai válság 1947. november 18-án a Szlovák Nemzeti Taníics új Megbízotti Testületének megalakításával ért véget, amelyben a Demokrata Pártnak már nem volt többsége. Ezzel a politikai kezdeményezés véglegesen a szlovák munkásosztály kezébe ment át.

Csehszlovákia egész területén az osztályküzdelem a döntés felé haladt. A kommunisták egyre nagyobb támogatásba talá’.tak a dolgozó tömegek körében, főként azáltal, hogy következetesen valóra váltották a népi demokrácia fő

alapelveit. így tehát bizakodással tekinthettek a közelgő 1948-1 választások elé. Másrészt a burzsoá reakció a nemzeti szocialisták vezetésével kizárólag a Klement Gottwald- kormány építő programjának nyílt szabotálására és az összes forradalomellenes erőknek egységes antikommunista tömbbe való tömörítésére törekedett. Eljárásában nagyon bízott a jobboldal győzelmében is a szociáldemokrácia XXI. kongresszusán. Az egyesített antikommunista tömbnek ez az eljárása Csehszlovákiában szükségszerűen az egész politikai orientáció kiéleződéséhez vezetett.

Az országban és a Nemzeti Frontban kialakult rendkívül súlyos helyzettel a CSKP KB 1947 novemberi plénuma foglalkozott. A reakció merész viselkedése és fellépése a kommunista pártot arra a felismerésre vezette, hogy a haladó erők együttműködése az úgynevezett demokratikus burzsoáziával a Nemzeti Front talaján tulajdonképpen már nem lehetséges többé. A CSKP KB tárgyalása teljes mértékben leleplezte a reakciós pártok terveit, megállapítva: „A minden irányban elburjánzott reakció igyekszik még jobban megbénítani a kormány,a parlament és a többi népi szerv tevékenységét, hogy adott pillanatban a kormányt és a parlamentet teljesen munkaképtelenné tegye. Megfelelő pillanatban kormányválságot igyekszik előidézni és kísérletet tenni hivatalnokkormány megalapítására. Politikai szempontból az ilyen lépést reakciós puccskísérletként, reakciós államfordulatra irányuló kísérletként kellene értékelni. Ez a lénés eszményi volna a reakció számára. Ma azonban 1947-et írunk. És 1920 megismétlésének kísérlete a reakció számára halálos kockázatot jelentene. De a sarokba szorított reakció képes minden kockázatra főképp akkor, ha kívülről kap rá utasítást. Ezért résen kell lennünk.“ (Klement Gottwald Művei, 14. kötet, 256. old.)

A CSKP Központi Bizottsága e plénum után részletekben kezdte kidolgozni országunk szocializmusba való békés átmenetének irányvonalát. A CSKP Központi Bizottságának évzáró taggyűlésének előkészítésével kapcsolatos levele többek között így szól: „... Népünk és a köztársaság számára sorsdöntő kérdés, hogy a választásokban (a következő általános választásokban — a szerk. megj.) véglegesen lerögzítsék a népi demokratikus rendszert, nogy így