Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-24 / 20. szám, szerda

biztosítva legyen békés fejlődésünk. Ezért a választásoknak meg kell pecsételniük a reakció vereségét, meg kell hoz­niuk országunk hazafias, demokratikus és szocialista erői­nek győzelmét — Csehszlovákia Kommunista Pártjának dicső győzelmét. A mi választási programunk a köztársa­ság javáért végzett munka. A kôžtársaság építésének e prog­ramja, a jólét növelése számára meg akarjuk nyerni és megnyerjük a nemzet többségét.“ A politikai élet alapjának a párt továbbra is a Nemzeti Front politikáját tekintette, amelyet azonban mentesíteni kellett a reakciós elemektől, és ki kellett egészíteni nagy országos szervezetekkel, első­sorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, az Ifjú­sági Szövetséggel, a Nőszövetséggel stb. A CSKP ebben az időszakban új követelményeket tűzött ki, amelyek a reak­ció további defenzívába való szorítását jelentették. Első­sorban az 50 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemek államosítására, az 50 hektáron felüli földek tagosítására, a tőkés nagykereskedelem kiküszöbölésére, az elosztásban rendteremtésre stb. irányuló új javaslatokról volt szó. Klement Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság miniszter- elnöke, újévi beszédében hangsúlyozta a kormány és a nép alapvető feladatait az 1948-as esztendőben és felvázolta, hogy az ország milyen irányban fog haladni. Ezek a fel­adatok a CSKP-nak a Központi Bizottság 1947 novemberi ülésén megfogalmazott építő programjából indultak ki. Elsősorban a kétéves terv feladatainak következetes tel­jesítéséről és az élelmezési nehézségek leküzdéséről volt szó, amiben nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió 600 000 tonna gabona szállításával, amely 40 százalékban fedezte kenyérgabona-szükségletünket. Továbbá a kormány fő fel­adatai közé tartozott az új alkotmány, a választások elő­készítése, az állami alkalmazottak fizetésének rendezése, a nemzeti biztosítás bevezetése, az új földreform megvaló­sítása stb. E feladatok megvalósításához — amint Klement Gottwald hangsúlyozta: .. Szükséges, hogy erre össz­pontosuljon köztársaságunk minden egészséges, hazafias erejének dolgozó népünk valamennyi rétegének törekvése. Minden becsületes polgárnak ezt kell mondania: „Nemzeti Front — százszor is igen!“ De ezzel egyidejűleg gondos­kodnunk kell arról, hogy a Nemzeti Front szilárdan állva a kormány programja mögött és a nép javát tartva szeme előtt, rendet tudjon teremteni a reakciós elemekkel, ame­lyek befurakodtak politikai életünkbe és a kormányprogram ellen, a nép ellen, a felforgatás érdekében dolgoznak. Új­évi beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Előre, népi demokráciánknak ma már kipróbált útján valamennyi dol­gozó békés és boldog élete felé, előre, egy tapodtat sem hátra!“ (Klement Gottwald Művei, 14. kötet, 289—290. old.) A burzsoáziának azonban egyáltalán nem volt érdeke a köztársaság pozitív fejlődése, s jelszava az volt: „Minél rosszabb nekik — annál jobb nekünk!“ Az élet valamennyi szakaszán megbénította az állami szervek, az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a Nemzeti Front stb. tevékenységét. A cse­hek és a szlovákok Nemzeti Frontjának 1948. február 5-i ülésén, amelyen elsősorban az új alkotmány előkészítését és a soron levő választások kérdését kellett megtárgyalni, a burzsoázia provokatívan kijelentette, hogy az új alkot­mányt, amely lerögzítené a nép forradalmi vívmányait, a választásokig nem hozzák tető alá. Szerintük előbb kell megtartani a választásokat, s csak azután jóváhagyni az alkotmányt. Nem zavarta őket, hogy ezzel megsértik a Gottwald-kormány kormányprogramjának fontos alapelvét. A reakciónak ez az állásfoglalása elárulta tényleges jövő szándékait. Az ilyen nyíltan népeilenes és forradalomelle­nes eljárással a kommunisták és nemzeteink haladó erői nem érthettek egyet, és erélyesen követelték a korábban elfogadott elvek megvalósítását. A kommunista párt állás­foglalását jelentősen támogatta a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom, amely nyíltan kijelentette, amennyiben a Nemzeti Front pártjai nem egyeznek meg a kormány építő programiénak teljesítésében, e kérdés megtárgyalására összehívja a? fberrv bizottságok országos konferenciáját. Hasonló állásponttá Helyezkedtek más tömegszervezetek és a parasztbizottságok is. A kormányválság kirobbanása előtt a kormányban és a parlamentben levő reakciós pártoknak rövid idő alatt három ízben egymás után sikerült antikommunista tömböt kiala­kítaniuk. Az első komoly összecsapásra a kormány február 10-i ülésén került sor, amikor az állami és a közalkalma­zottak fizetésének emelése érdekében a kormány a kom­munista szavazatok ellenére elfogadta a jobboldali szociál­demokrata Majer javaslatát, amely az állampénztár számára káros volt. A Szakszervezetek Központi Tanácsa Antonín Zápotocký útján elutasította a kormány határozatát és be­jelentette, hogy e kérdés és más sürgető feladatok meg­oldására összehívja az üzemi bizottságok és szakszerve­zetek országos kongresszusát. A reakció második provoká­ciója az volt, amikor az Alkotmányozó Nemzetgyűlés me­zőgazdasági bizottsága február 12-én elvetette az új föld­reformról szóló törvényjavaslatot, amelyet a Nemzeti Front és a kormány már előzőleg jóváhagyott. A parasztbizottsá­gok azonnal megegyeztek abban, hogy február 28- és 29-re összehívják a parasztbizottságok országos kongresszusát e kérdés elbírálására. A reakciónak harmadízben a kormány február 13-i tárgyalása során sikerült antikommunista töm­böt alakítania, amikor Drtina nemzeti szocialista párti mi­niszter a kormány ülésén, amelyen népi demokráciánknak a nemzeti biztosításról szóló fontos törvényjavaslatát kel­lett volna megtárgyalni, a belügyminiszter előre elkészített bírálatával lépett fel, többek között egyes személyzeti kér­dések miatt bírálta. Ebben az esetben is a reakció provo­kációjáról volt szó, melynek célja az volt, hogy beavatkoz­zék a belügyminiszter jogkörébe és a közvélemény szemé­ben diszkreditálja a Nemzetbiztonsági Testületet, amely hűségesen szolgálta a népi demokratikus köztársaságot. A reakció ürügyet keresett kormányválság előidézésére. Mi­után három ízben antikommunista tömböt alakított, úgy vélte, most már támadásba mehet át. Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban éber figye­lemmel kísérte a reakció merész viselkedését, a helyzet általános fejlődését, s már február 17-én közzétette CSKP KB Elnöksége első állásfoglalását, amelyben a csehszlovák dolgozó népet figyelmeztette a burzsoázia azon szándéká­ra, hogy nyílt kormányválságot akar kirobbantani, s ké­szenlétre, határozottságra szólította fel a dolgozókat. Ami­kor azután 12 nemzeti szocialista, néppárti és szlovák demokrata párti miniszter február 20-án nyílt kormány- válságot idézett elő, azzal a céllal, hogy visszafordítsa a népi demokratikus fejlődést, a CSKP KB és az SZLKP KB Elnöksége közösen állást foglalt a helyzethez, amely­ben többek között kimondta: Népünk széles rétegeiben tudatosítani kell azt, hogy a politikai helyzet fejlődése a legnagyobb mértékben súlyossá vált. Három politikai párt, a nemzeti szocialisták, a néppártiak és a szlovák demok­raták csoportosulása teljes világossággal megmutatkozik mint demokráciaellenes, népellenes és antiszocialista tömb, amelynek célja megdönteni a népi demokrácia rend­szerét ós kikényszeríteni a hatalom eltolódását az egyesült reakció javára. A nemzeti szocialista, a néppárti és a szlovák demokrata párti képviselők valamennyi lépéséből az utóbbi időszakban már látható volt, hogy e pártok vezető tényezői elhagyják a Nemzeti Front alapját, meg­kísérlik szétzúzni a kormányt és kormányellenes ellenzéki platformra térnek át azzal a szándékkal, hogy Klement Gottwald kormányát tehetetlenné, az Építő Kormányprog­ram teljesítésére képtelenné tegyék. A három egyesült párt e szándékos eljárása a nemzeti szocialista, a néppárti és a szlovák demokrata párti miniszterek lemondásával érte el tetőfokát. E lépésükkel az említett pártok tényezői a Nemzeti Fronton kívül, a kormányprogram platformján kívül helyezték magukat és a felforgató ellenzék helyét foglalták el.“ A munkásosztály és társadalmunk haladó erői a kom­munista párt vezetésével azonnal ellentámadásba mentek át. Már február 21-én köztársaságszerte hatalmas tünte­téseket, gyűléseket és aktívákat tartottak, amelyeken dol­gozó népünk példás egyetértéssel a szocialista távlat mel­lett foglalt állást. A prágai Öváros téren tartott történelmi népgyűlésen Klement Gottwald miniszterelnök mondott ba* 8

Next

/
Thumbnails
Contents