Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-24 / 20. szám, szerda

biztosítva legyen békés fejlődésünk. Ezért a választásoknak meg kell pecsételniük a reakció vereségét, meg kell hozniuk országunk hazafias, demokratikus és szocialista erőinek győzelmét — Csehszlovákia Kommunista Pártjának dicső győzelmét. A mi választási programunk a köztársaság javáért végzett munka. A kôžtársaság építésének e programja, a jólét növelése számára meg akarjuk nyerni és megnyerjük a nemzet többségét.“ A politikai élet alapjának a párt továbbra is a Nemzeti Front politikáját tekintette, amelyet azonban mentesíteni kellett a reakciós elemektől, és ki kellett egészíteni nagy országos szervezetekkel, elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, az Ifjúsági Szövetséggel, a Nőszövetséggel stb. A CSKP ebben az időszakban új követelményeket tűzött ki, amelyek a reakció további defenzívába való szorítását jelentették. Elsősorban az 50 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemek államosítására, az 50 hektáron felüli földek tagosítására, a tőkés nagykereskedelem kiküszöbölésére, az elosztásban rendteremtésre stb. irányuló új javaslatokról volt szó.

Klement Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság miniszter- elnöke, újévi beszédében hangsúlyozta a kormány és a nép alapvető feladatait az 1948-as esztendőben és felvázolta, hogy az ország milyen irányban fog haladni. Ezek a feladatok a CSKP-nak a Központi Bizottság 1947 novemberi ülésén megfogalmazott építő programjából indultak ki. Elsősorban a kétéves terv feladatainak következetes teljesítéséről és az élelmezési nehézségek leküzdéséről volt szó, amiben nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió 600 000 tonna gabona szállításával, amely 40 százalékban fedezte kenyérgabona-szükségletünket. Továbbá a kormány fő feladatai közé tartozott az új alkotmány, a választások előkészítése, az állami alkalmazottak fizetésének rendezése, a nemzeti biztosítás bevezetése, az új földreform megvalósítása stb. E feladatok megvalósításához — amint Klement Gottwald hangsúlyozta: .. Szükséges, hogy erre összpontosuljon köztársaságunk minden egészséges, hazafias erejének dolgozó népünk valamennyi rétegének törekvése. Minden becsületes polgárnak ezt kell mondania: „Nemzeti Front — százszor is igen!“ De ezzel egyidejűleg gondoskodnunk kell arról, hogy a Nemzeti Front szilárdan állva a kormány programja mögött és a nép javát tartva szeme előtt, rendet tudjon teremteni a reakciós elemekkel, amelyek befurakodtak politikai életünkbe és a kormányprogram ellen, a nép ellen, a felforgatás érdekében dolgoznak. Újévi beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Előre, népi demokráciánknak ma már kipróbált útján valamennyi dolgozó békés és boldog élete felé, előre, egy tapodtat sem hátra!“ (Klement Gottwald Művei, 14. kötet, 289—290. old.)

A burzsoáziának azonban egyáltalán nem volt érdeke a köztársaság pozitív fejlődése, s jelszava az volt: „Minél rosszabb nekik — annál jobb nekünk!“ Az élet valamennyi szakaszán megbénította az állami szervek, az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a Nemzeti Front stb. tevékenységét. A csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának 1948. február 5-i ülésén, amelyen elsősorban az új alkotmány előkészítését és a soron levő választások kérdését kellett megtárgyalni, a burzsoázia provokatívan kijelentette, hogy az új alkotmányt, amely lerögzítené a nép forradalmi vívmányait, a választásokig nem hozzák tető alá. Szerintük előbb kell megtartani a választásokat, s csak azután jóváhagyni az alkotmányt. Nem zavarta őket, hogy ezzel megsértik a Gottwald-kormány kormányprogramjának fontos alapelvét. A reakciónak ez az állásfoglalása elárulta tényleges jövő szándékait. Az ilyen nyíltan népeilenes és forradalomellenes eljárással a kommunisták és nemzeteink haladó erői nem érthettek egyet, és erélyesen követelték a korábban elfogadott elvek megvalósítását. A kommunista párt állásfoglalását jelentősen támogatta a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, amely nyíltan kijelentette, amennyiben a Nemzeti Front pártjai nem egyeznek meg a kormány építő programiénak teljesítésében, e kérdés megtárgyalására összehívja a? fberrv bizottságok országos konferenciáját. Hasonló állásponttá Helyezkedtek más tömegszervezetek és a parasztbizottságok is.

A kormányválság kirobbanása előtt a kormányban és a parlamentben levő reakciós pártoknak rövid idő alatt három ízben egymás után sikerült antikommunista tömböt kialakítaniuk. Az első komoly összecsapásra a kormány február 10-i ülésén került sor, amikor az állami és a közalkalmazottak fizetésének emelése érdekében a kormány a kommunista szavazatok ellenére elfogadta a jobboldali szociáldemokrata Majer javaslatát, amely az állampénztár számára káros volt. A Szakszervezetek Központi Tanácsa Antonín Zápotocký útján elutasította a kormány határozatát és bejelentette, hogy e kérdés és más sürgető feladatok megoldására összehívja az üzemi bizottságok és szakszervezetek országos kongresszusát. A reakció második provokációja az volt, amikor az Alkotmányozó Nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottsága február 12-én elvetette az új földreformról szóló törvényjavaslatot, amelyet a Nemzeti Front és a kormány már előzőleg jóváhagyott. A parasztbizottságok azonnal megegyeztek abban, hogy február 28- és 29-re összehívják a parasztbizottságok országos kongresszusát e kérdés elbírálására. A reakciónak harmadízben a kormány február 13-i tárgyalása során sikerült antikommunista tömböt alakítania, amikor Drtina nemzeti szocialista párti miniszter a kormány ülésén, amelyen népi demokráciánknak a nemzeti biztosításról szóló fontos törvényjavaslatát kellett volna megtárgyalni, a belügyminiszter előre elkészített bírálatával lépett fel, többek között egyes személyzeti kérdések miatt bírálta. Ebben az esetben is a reakció provokációjáról volt szó, melynek célja az volt, hogy beavatkozzék a belügyminiszter jogkörébe és a közvélemény szemében diszkreditálja a Nemzetbiztonsági Testületet, amely hűségesen szolgálta a népi demokratikus köztársaságot. A reakció ürügyet keresett kormányválság előidézésére. Miután három ízben antikommunista tömböt alakított, úgy vélte, most már támadásba mehet át.

Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban éber figyelemmel kísérte a reakció merész viselkedését, a helyzet általános fejlődését, s már február 17-én közzétette CSKP KB Elnöksége első állásfoglalását, amelyben a csehszlovák dolgozó népet figyelmeztette a burzsoázia azon szándékára, hogy nyílt kormányválságot akar kirobbantani, s készenlétre, határozottságra szólította fel a dolgozókat. Amikor azután 12 nemzeti szocialista, néppárti és szlovák demokrata párti miniszter február 20-án nyílt kormány- válságot idézett elő, azzal a céllal, hogy visszafordítsa a népi demokratikus fejlődést, a CSKP KB és az SZLKP KB Elnöksége közösen állást foglalt a helyzethez, amelyben többek között kimondta: Népünk széles rétegeiben tudatosítani kell azt, hogy a politikai helyzet fejlődése a legnagyobb mértékben súlyossá vált. Három politikai párt, a nemzeti szocialisták, a néppártiak és a szlovák demokraták csoportosulása teljes világossággal megmutatkozik mint demokráciaellenes, népellenes és antiszocialista tömb, amelynek célja megdönteni a népi demokrácia rendszerét ós kikényszeríteni a hatalom eltolódását az egyesült reakció javára. A nemzeti szocialista, a néppárti és a szlovák demokrata párti képviselők valamennyi lépéséből az utóbbi időszakban már látható volt, hogy e pártok vezető tényezői elhagyják a Nemzeti Front alapját, megkísérlik szétzúzni a kormányt és kormányellenes ellenzéki platformra térnek át azzal a szándékkal, hogy Klement Gottwald kormányát tehetetlenné, az Építő Kormányprogram teljesítésére képtelenné tegyék. A három egyesült párt e szándékos eljárása a nemzeti szocialista, a néppárti és a szlovák demokrata párti miniszterek lemondásával érte el tetőfokát. E lépésükkel az említett pártok tényezői a Nemzeti Fronton kívül, a kormányprogram platformján kívül helyezték magukat és a felforgató ellenzék helyét foglalták el.“

A munkásosztály és társadalmunk haladó erői a kommunista párt vezetésével azonnal ellentámadásba mentek át. Már február 21-én köztársaságszerte hatalmas tüntetéseket, gyűléseket és aktívákat tartottak, amelyeken dolgozó népünk példás egyetértéssel a szocialista távlat mellett foglalt állást. A prágai Öváros téren tartott történelmi népgyűlésen Klement Gottwald miniszterelnök mondott ba*

8