Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-21 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. I. 21. m 1896-ban Somorján született Tál- A7 lós-Prohászka István grafikus- ***■ ként kezdte művészi pályáját. Az Érdekes Újság 1918-as évfolyamában már a polgári forradalom kitörése előtt karikatúrái jelentek meg. A Vö­rös Hadseregben való részvételét is rajzokban örökítette meg, Halász bá­csi népfölkelő (1918), A vörös hadse­reg előrenyomulása Csetneken át f 19191, Pihenő vöröskatonák (1919), Gyökér Ignác és Weisz József egykori vörös katonák, (é. n.J, A Kisbodaki falu részlet (1919) már teljesen kifor­rott, érett alkotás, amelyben a mes­terré érő Tallós-Prohászka minden rajzi-festői erénye együtt látható. 1926-ban dunántúli vándorútja során remek rajzok egész sorozata született. Megörökítette Veszprém, Gyulaíirátót, Várpalota zegzugos utcáit, ódon há­zait, érdekesebb épületeit, majd Buda­pesten tartózkodott, ahol szintén a hasonló témák a régies városképek vonzották. A Tabánról készült rajzai 1926—27-ből semmivel sem maradnak el Végh Gusztáv 40 évvel később könyvalakban megjelent Tabán-i ké­pei mögött. Nándor öcsém halálára készült raj­za 1926-ban gépalkatrészeket idéző motívumokból áll össze mértanias rendbe. Egy egész sorozat keletkezett ebben a nemben, de lapjai szétszóród­tak, csak ez az egy maradt fönn a hely, Makó, Szeged, Szentes (1969), Tata, Szombathely, Pécs, Győr (1969), Sopron, Sopron kor pács mindössze né­hány helységnév ulinaplójából, vázlat­könyvei és egyéb rajzai alapján. Sze­geden megrajzolta DankÓ Pista és /«- hász Gyula síremlékét. Ezek a rajzok tulajdonképpen előtanulmányok, de teljesen befejezetten hatnak. Tallós- nak mindegy, hogy gyerekeket raj­zol-e, vagy emelődarukat, lánctalpas gépeket vagy csacsifogatot, lovasko­csit vagy síremlékeket, könnyedén, üdén futnak a vonalak, zárt kompo­zíciók keletkeznek, š emberi és mű­vészi tartalomtól átforrósodottak gra­fikái. Mint festő jóval ismertebb a grafi­kusnál, s festészetével elszakíthatat- lanul a Kisalföldhöz, a Csallóközi Du­na két oldalához kapcsolódik, köz­pontban Somorjával. E község múltjá­ból nem sokat idéz, pedig a hajdani mezővárosnak számos vonatkozásban ugyancsak gazdag a története. Annál szívesebben fordult a maga kora so- morjai életéhez. Megfestette a béke­jobbot nyújtó, emberséget kínáló ma­gyar parasztot, s természetesen a kör­nyék táji szépségét is. jól megfigyelte a vásári jeleneteket, a farsangi mulat­ságokat, a benne résztvevők arckife­jezéseit, az emberi típusokat, a hét­köznapi gúnyát és a vasárnapi ünnep­lőt, s mindezt sokalakos kompozíciók­A „Csallóköz virágos fája“: TALLÓS-PROHÁSZKA ISTVÁN képe elevenedik meg a szilajságig va­duló farsangi jelenetben, amely éppen most olyan ízlésesen és szerencsésen zsúfolt, mint többi hasonló képe is. Vásár Csallóközben (1937) is remek példája Tallós komponáló tehetségé­nek. Kocsik, befogott lovakkal, kifo­gott ökrökkel, alakok a kocsikon, a kocsik mellett ülve, állva, alkudozva, a legjobban rendezett Tallós képek közé tartozik. Többek között nagyméretű alajkép- ben festette meg Dózsa seregé i. Mel­lette három jelenetet ábrázol, friss lendülettel, helyes tömegelosztással, kitűnő kompozíclós arányérzékkel, egyik legsikerültebb kép a súlyos be­teg művész utolsó éveiből. A csallóközi síkvidék állandó témá­ja Tallósnak. Romantikus tájképek egész sorát alkotja. Nem mondhatjuk, hogy korszerűtlen a téma, hisz ko­runkban minden újra korszerűvé válik,, már nem is csak a naiv művészet tar­tományában. A Szigetköz világát festi különös előszeretettel. Az öreg fákat, melye­ket kitördelt a vihar, rokonszenvét juttatva ezzel kifejezésre a természet iránt, vagy önmaga sorsát látva a ki­dőlt fa-óriásokban . Szigetközi részlet TSz-szel (1960) szintén a késő romantikus tájképek művész tulajdonában. Öccsét a len­dítőkerék kapta el, és végzett vele. Tallós azért választotta rajzai motívu­maiul a különböző gépalkatrészeket. Ezek oly finom művészi áttétellel je­lentkeznek, mintha nem is gépek ele­meiről volna szó. Alul az eltűnt test­nek már csak a keze ujjai látszanak, eltűnőben, alig észrevehetően. A karikatúra határán mozog Kug- lizók c. rajza (1927), amelyben egy egyenruhás fiatalember karikírozott mozdulattal készül eldobni a kugli­golyót, mögötte három idős ráncoské­pű paraszt figyeli a készülő eseményt. Az egyenruhás figura formái megje­lenítése valósággal kiütközik a tőle eltérő formaalakítási környezetből. Ez a külsőséges ábrázolásmód gyakran fordul elő Tallós-Prohászka Ily jellegű képein. A labdarúgó parasztlegények (1931) csak részleteiben hordozza a festő megszokott stílusjegyeit. A házak és a labdázó legények inkább vonalas megoldásúak, semmint festőiek, hol­ott a képben a jobboldali rész fái és azok előtere kimondottan festői fölfo­gásra vallanak. Ebben a korszakban születik a Tol­di illusztráció-sorozat 45 képe, illuszt­rálja többek között Kaczér Illés két háborúellenes művét. Magyar iskolai tankönyvekhez szí­nes illusztrációkat rajzolt feleségével, Lauer Máriával együtt. Utóbbi neve azonban a könyvekben nem szerepel szerzőtársként. Egyes rajzai színes papírszeletekből és vegyes technikával készültek. Ezek egy részét a népmesékhez „rajzolta“ (A kis kakas, a török császár és a gyémánt félkrajcár), történelmi mon­dákhoz (Botond vezér bezúzza Bizánc kapuját), valamint népi és vásári je­lenetekhez. Megrajzolta Sellyei Jó­zsef-et (1934-ben, vizf.), valamint ön­magát is (Önarckép ködben, 1944). 1960-tól újra járta az országot, Szé­kesfehérvár, Pápa, Sárvár, Veszprém, (1966), Kapuvár, Komárom (1967), Mosonszentmiklós. Hódmezővásár­ban örökítette meg. Parasztok mellett kispolgárokat, iparosokat, munkáso­kat és értelmiségieket is fölsorakozta­tott a képein. Tallós-Prohászka azok közé a művé­szek közé tartozik, akiket már az első jelentkezésükkor megértéssel és lel­kesedéssel üdvözölt a műkritika. ­Legtöbbször reprodukált képe a Nyúzzák a földet. Ez is szocialista tar­talmával hatott, s ma már nehéz meg­érteni, hogy a jóltermő föld hogy nem tudta eltartani megmunkálóját. Nem elég, hogy a ló inaszakadva, tapintha- tóan kilátszó bordákra soványodva, leszegett fejjel húzza az igát, a bőga­tyás paraszt is oly erővel — nem tart­ja, hanem tolja — maga előtt szinte kificamodó testtartással az ekét, mint­ha így akarna belőle kicsikarni elvi­selhetőbb életszintet. A sarlósok szo­ciális lelkiismerete szinte plakátszerű kifejezést öltött ezen a képen, amely azonban festőileg aligha tartozik a Tallós-művek élvonalába. Bár kétség­telen, hogy a Művészettörténet ama képeinek vonalában helyezkednek el, amelyeken a művészek a sors, a zsar­nokság, az elnyomó hatalom kegyet­len cselekedeteit örökítették meg til­takozásul. A Nyúzzák a földet című képről Balogh Edgár így ír, a Hét pró­ba c. könyvében: „Nyúzzák a földet“ c. döbbenetes olajképe a sárba csukló táltos gebével ott csüngött memen- tóként a Sarló pozsonyi tanyája fa­lán ..." Megfestette a Dudás t a Krumplisze- dók-et, a Rokkant csulád-ot, a Föld- osztás-t, valamennyi a szegénység melletti hitvallás. Csallóközi telepesek (1930) c. ké­pén a mértani elemek a hangsúlyosak, nemcsak a házak falai, kerítései, ha­nem a lovak és a szekéroldal rajzá­ban is ez a szemlélet érvényesül. Tallós alakjai nyüzsgő emberek és szeretik a társaságot. Számos képen az alakok el is fedik egymást, nem­egyszer csak a fejek sokasága látható. Farsang (1935) c. festményén egy vidám „Ünneprontók“ (Arany János) Trágyahordás közé tartozik. Noha a kép címe egy termelőszövetkezetre utal, a hangsú v a táj természeti részleteire esik, nem a háttérben alig kivehető gazdasági épületekre. Realisztikus érzéssel festi az em­ber arcát, ennek barázdált, a sörtés szakállt, a kalap és a ruházat haj­latait, redőzetét, a nadrág vasalt élét, az ünnepi csizma fényét. Tulajdonkép­pen mindent tud, s éppen a tudás állít néha akadályt a festőiség érvé­nyesülése elé. Viszont fölényes bizton­sággal szerkeszt. Tallós-Prohászka legjobb képeit va­lami éterikus, atmoszférán túli lebe­gés és könnyedség jellemzi. A motí­vumokat fölbontja az atmoszférára, a finom színek halkan zsonganak, s leg­jobb képein a színek által kiválasz­tott esztétikai gyönyört a szociális mondanivaló fokozza. összegezésül azt kell mondanunk: Tallós-Prohászka István egyik legere­detibb művészegyénisége a Csehszlo­vákiában kisarjadt magyar művészet­nek, s ezáltal az egyetemes magyar művészetnek is. Némi költői hason­lattal azt is mondhatjuk, hogy a csal­lóközi művészet első „virágos fája“ Tallós-Prohászka festészetében üdvö­zölhető. SZÍJ REZSŐ Újjászületett ősi művészet A NAP ELRABLÄ SA. — A két dom­borított lemezből álló mű előtt a mű­vész — Onsiauri CSALÁD SZÜRET A Szovjetunió­ban — s egyre in­kább külföldön is — igen kedveltek a grúz fémdombo- rítő népművészet, a csekanka alkotá sai. A már-már fe­ledésbe ment sajá­tos művészeti ágat Iraklij Ocsiauri új életre (keltette, s munkásságának el­ismeréséül Állami díjjal tüntették ki. Alkotásai közül so­kat nagy sikerrel mutattak be nem­zetközi kiállításo­kon. A tbiliszi met­ró állomásait az ő ré zd ombonnűvei díszítik. A grúz fő­város központi Há­zasságkötő Termé­nek falán is egyik hatalmas műve lát­ható. Ocsiauri ere­deti tehetségét fel­használja arra is, hogy tudását át­adja a fiatal mű­vészeknek, akik va­lóságos iskolát al­kotnak körülötte. Számos külföldi művész is felkere­si az alkotó ereje teljében levő grúz népművészt, aki­nek legszebb alko­tásaiból néhányat itt mubatunk be ol­vasóinknak. Csölcsztő alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents