Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-19 / 16. szám, péntek
A DÖNTŐ NAPOK Huszonöt évvel, negyed évszázaddal ezelőtt csúcsosodott kl hazánkban a nemzetközi imperializmus támogatását élvező reakciós erők és a kommunista párt vezette haladó erők között az ország társadalmi rendjének eldöntéséért vívott osztályküzdelem. 1948 februárjában hazánk dolgozó népe a burzsoázia képviselőivel vívott összecsapásban véglegesen eldöntötte Csehszlovákia további fejlődésének útját — a CSKP vezetésével lesöpörte történelmének színpadáról a visszahúzó erőket, és a Szovjetunió sokoldalú segítségével megkezdte a szocializmus építését. A párt sajtója, elsősorban a Rudé právo és a Pravda nemcsak krónikásai, hanem tevőleges részvevői is voltak a hatalomért folytatott ádáz osztályküzdelineknek. Lapozzuk fel akkori számaikat és megsárgult lapjaik nyomán idézzük fel a viharos időszak eseményeit, melyek során a kommunista párt vezette dolgozó nép lerakta hazánk szocialista fejlődésének alapját. Füstbe ment remények 1973. I. 19. Ismeretes, hogy a másodiik világiháború, a hitleri fasizmus legyőzése után a szövetségesek kapcsolataiban zavarok álltak be, a nyugati hatalmak és a Szovjetunió együttműködése — az előbbiek magatartása következtében — nem olyan irányban fejlődött, ahogy azt a világ haladó emberisége megkívánta volna. Ez természetesen mél yens zántőaai kihatott az európai helyzet alakulására is. A nyugati hatalmak egyre nyíltabb szovjetellenes politika folytatásába kezdtek, kiéleződtek az ellentétek számos kérdésben, a többi között az úgynevezett német kérdés rendezésénél, amelynél a nyugati hatalmaik gátolták a potsdami szerződés végrehajtását. Ugyanakkor az USA és Anglia uralkodó körei minden módon akadályozni próbálták a középés délkelet-európai államok népi demokratikus irányú fejlődését. Winston Churchil angol miniszterelnök, a hírhedt antikommunista politikus fulto- ni beszédében már 1946 márciusában, majd néhány hónappal később Zürichben tartott beszédében felvázolta a (hidegháború koncepcióját, amely hosszú időre éket vert Európa két része kapcsolatai közé. Az amerikai imperializmus, melynek hátországát nem sújtotta a fasizmus elleni háború pusztítása és a második világháború éveiben ipairi termelését csaknem megduplázta, a háború befejezése utáni időszakban egyre aktívabban kezdett beavatkozni az európai fejlődés alakulásába. Az európai forradalmi mozgalom elleni harcában az amerikai politika fő eszköze az úgynevezett gazdasági segítségnyújtás lett, amelyet természetesen nagyon komoly politikai feltételekhez kötöttek. Abban az időben Nyugat-Európa államaiban is igen elmélyült a szociális és a politikai válság, az osztályharc hatalmas hullámai csaptak fel. A felszabadító harcban legaktívabb szerepet játszó kommunista pártokat és más haladó, demokratikus erőket a nép széles rétegei támogatták. Ez arra ösztökélte az amerikai Imperializmust, hogy halogatás nélkül cselekedjék és megerősítse ezekben az országokban a düledezni kezdő burzsoá rendszert. A „kommunizmus politikai feltartóztatására“ irányuló politika első nagy lépése az úgynevezett Truman doktrína volt, amely az imperializmus elmélete szerint ,,a kommunizmus által legjobban veszélyeztetett“ államok, főképpen Görögország és Törökország „támogatására“, vagyis az imperializmus szférájában tartására, az ottani haladó mozgalmak elfojtására szolgált. Ennek folytatásaképpen hirdették meg 1947 nyárén a Mars- halil-terv néven ismert nagyszabású programot, amely Nyugat-Európa gazdasági potenciáljának gyors megújítását célozta, beleértve a német monopóliumok felélesztését is. Ennek a tervnek nemcsak gazdasági, hanem katonai-politikai jelentősége is volt, mivel előkészítette a tőkésországok katonai tömbjének kialakítását. Elfogadását például Franciaországban és Olaszországban megelőzte a kommunista pártok képviselőinek kiszorítása a kormányból. Érthető, hogy a Marshall-tervvel szemben a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok kezdettől fogva elutasító álláspontot foglaltak el. Ebben a kérdésben éles összecsapásokra került sor Csehszlovákiában a reakciós és a haladó erők képviselői között, ami a negyven- nyolc dicső februárját megelőző időszak egyik jellemző erőpróbája volt. Csehszlovákiában 1947. január elsején megkezdődött az első népgazdasági tervnek, a kétéves tervnek a teljesítése. Klement Gottwald miniszterelnök 1947. május 1-én mondott beszédében kijelentette: e terv „feladata, hogy felszabadult köztársaságunknak szilárd gazdasági alapot adjon, s megteremtse népünk élete rendszeres és fokozatos megjavításának feltételeit nem ígérgettünk a népnek légvárakat... nyíltan megmondjuk, hogy a boldogabb élet felé tett minden lépést népünk kemény, fárasztó munkájával kell kiharcolnunk ... ebben a tekintetben a kommunisták járnak elő jó példával. Pártunk tagjainak százezrei áldoztak és áldoznak ma is rendszeresen napi munkájuk mellett millió és millió órát a köztársaság építését szolgáló önkéntes munkára “ Hamarosan megm u tatkozo tt azonban, hogy a reakciós erők, a kormánykoalíció burzsoá pártjainak vezető képviselői korántsem a kétéves terv sikerén működnek, hanem inkább akadályozzák a kitűzött célok megvalósítását, és nem is titkolt kárörömmel ujjongtak a háborút követő nehéz időszakot kísérő komoly nehézségek felett. Minden módon akadályozták az államosítás folytatását, az elburjámzó feketézés elleni küzdelmet, a közellátás konszolidálását, a földreform következetes végrehajtását és minden eszközzel védelmezték a magánkapitalista viszonyok fenntartását. Egyebek között például azt is javasolták, hogy az államosított vállalatokból létesítsenek részvénytársaságokat, tegyék lehetővé, hogy részvényeik 49 százalékát külföldi monopóliumok megvásárolják, mert szerintük ez nem veszélyeztette volna az államosítást, hiszen a részvények 51 százaléka az állam kezében maradt volna. Mindent elkövettek azért, hogy kölcsönt vegyünk fel az imperialista nagyhatalmaktól, azt állítva, hogy enélkül nem valósíthatjuk meg a kétéves tervet. Határozottan felállították azt a követelményt, hogy Csehszlovákia csatlakozzék a Marshall-tervhez. Abban az időszakban a helyzetet nálunk az is bonyolította, hogy a kétéves terv első hónapjainak sikeres teljesítése után — ami népjóléti intézkedések, például árleszállítás végrehajtását is lehetővé tette —, a példátlan szárazság következtében katasztrofálisan rossz termést takarított be a mezőgazdaság. Ez súlyos nehézs égeket okozott a közellátásban. A burzsoázia képviselői nagy esélyt láttak a kialakult helyzetben, amit saját hasznukra a lehető legteljesebben ki akartak aknázni. Széles körű kampányt indítottak a Marshall- terv elfogadására, hogy az országot kiragadhassuk a Szovjetunióhoz fűződő szövetségből, felszámolhassák a népi demokratikus rendszert és megvalósíthassák a kapitalizmus teljes restaurálására irányuló céljaikat. A burzsoá pártok vezető képviselőinek és Beneš köztársasági elnöknek a nyomására a kormány egyik ülésén sikerült is olyan határozatot elfogadtatniuk, hogy Csehszlovákia nagykövetének útján képviseltesse magát a Marshall-tervről tárgyaló párizsi értekezleten. Ez azt jelentette volna, hogy a népi demokratikus államok közül egyedül Csehszlovákia képviselője lett volna jelen ezen a tanácskozáson. Klement Gottwald miniszterelnökinek és a haladó erők képviselőinek igen kemény harcot kellett vívni e döntés megváltoztatásáért. Az Európában kialakuló többi népi demokratikus államhoz hasonlóan Csehszlovákia is számíthatott a Szovjetunió sokoldalú, önzetlen segítségére. A hazánk és a Szovjetunió között 1943-ban megkötött szerződés alapvető jelentőségű volt országunk további fejlődése szempontjából. 1947 második felének súlyos élelmezési gondjait is csak a Szovjetunió nagyvonalú segítségével tudtuk megoldani. Annak ellenére, hogy a szovjet állam maga is nehéz helyzetben volt, hiszen a háború után óriási erőfeszítéseket kellett tennie feldúlt ga zdaságá nak he 1 y reá 11 í tásá ra, ugyanakkor az atomzsarolással szemben is megfelelő módon kellett fejlesztenie véderejét, mégsem habozott, hogy a proletár internacionalizmus szellemében haladéktalan segítségei nyújtson Csehszlovákia szükségbe került dolgozó népének. Klement Gottwald vezetésével már 1947 júliusában ko rm án y k ü 1 döttség látogatót t Moszkvába, és megkezdte a tanácskozásokat a hosszú lejáratú gazdasági szerződés megkötésére. A Szovjetunió számos fontos nyersanyag szállítását vállalta, melyet azelőtt Nyugatról hoztunk be, ugyanakkor kétszázezer tonna kenyérgabona és ugyanannyi takarmánygabona szállítására vállalt kötelezettséget. Klement Gottwald kérésére ezt a mennyiséget később további kétszázezer tonna gabona szállításával toldotta meg, így a nelhéz időszakban, amikor a természeti csapás következtében várható elégedet- az éhínség szélére került, a szovjet nép hatszázezer tonna gabonát juttatott megsegítésére. Ez a nagylelkű segítség hatalmas csapást mért a hazai és a külföldi burzsoázia terveire, amely népellenes céljai elérésénél nagy reményeket táplált az élelmezési nehézségek következtében várható elégedetlenséggel kapcsolatban. Érthető, hogy a nép akarata ellenére a nemzeti szocialista, a néppárti és a demokrata párti vezetők, valamint a többi reakciósok mindent elkövettek a Szovjetunióval való együttműködésünk meghiúsítására. Amikor Gottwald elvtárs júliusban haz atért moszkvai tárgyalásairól, úgy látszott, hogy néhány héten belül aláírják a két ország közti hosszú lejáratú gazdasági szerződést. A reakciósok intrikái következtében a tárgyalások mégis egészen decemberig elhúzódtak. A szerződés jóváhagyásával Csehszlovákia Kommunista Pártja hatalmas győzelmet ért el az ország politikai konszolidálásában. A kommunista párt vezette dolgozó nép osztálypozíciói az 1947 —1948-as év fordulójára nagymértékben megerősödött. GÁL LÁSZLÓ A Lenin Múzeum az egykori prágai Népház épületében. (CSTK felv.] Legyen a kommunisták iskolája HÜSZÉVES A PRÁGAI LENIN MÚZEUM 1953. január 21-ét mutatott a naptár. Ezen a napon, a prágai Lenin Múzeum ünnepélyes megnyitásának napján — Klement Gottwald ezt a kívánságát jegyezte be a múzeum emlékkönyvébe: „Legyen a Lenin Múzeum népeink milliói részére a kommunizmus építésének iskolája.“ A Lenin Múzeum termeiben azóta mintegy kétmillió látogató fordult meg, nagyobbára fiatalok. Tanulni, tapasztalatokat gyűjteni járnak ide a munkásosztály történelmi harcait felsorakoztató, többnyire eredeti dokumentumokból. Mert az idők nyomát magukon viselő megsárgult kéziratok, újságok, könyvek, folyóiratok és fényképek, mondanivalója soha el nem évül, bárki tanulságot meríthet belőlük ... A Lenin Múzeum Prága szívében, az egykori Népházban talált otthonra. Abban az épületben, melynek egyik negyedik emeleti, egyszerűen berendezett helyiségében, mindössze néhány asztal és szék, fogasok, egy könyvszekrény és egy irattár fogad, rajta Marx mellszobrával. Ez a helyiség, melyben egykor Lenin tartózkodott, melynek ablakából Prága utcáira, a házak udvarára látott, 61 esztendő előtt — 1912. január 18-nak reggelén — 18 férfi találkozójának volt a színhelye. Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártjának 12-napos titkos konferenciáján, az úgynevezett prágai konferencián V. I. Lenin elnökölt. A konferencián a munkáspártot sikerült megtisztítani az áruló mensevikektől és megteremtették a párt tekintélyének további megszilárdításához szükséges feltételeket. Ennek a nagy jelentőségű eseménynek az emlékére alakították át a Népházat múzeummá. A látogatók kegyelettel lépik át a szerényen berendezett Le- nin-szoba küszöbét. Megillető- dötten, sz0tlaif.il járják be az emberiség géniuszának életét és halhatatlan művét idéző termeket. Amerre csak nézünk, mindmegannyi hiteles adat és emlék. A Műemlékvédelmi Hivatal és a múzeum dolgozói a termek múlt évi tatarozását követően az idén újabb nagyszabású módosításokat hajtottak végre, hogy a január 22-én ismét megnyíló múzeum további meglepetésekkel szolgáljon a közönségnek. Rövidesen a prágai konfe* rencia 61. évfordulóját ünnepel* jük meg a Lenin Múzeumban,- ahol az ifjúság és a felnőttek, mint minden évben, ismét Lenin életéről és művoiről szók? előadásokat hallgathatnak, filmeket láthatnak, és ahol a szovjet tudomány és technika gyors ütemű fejlődését is figyelemmel kísérhetik. De térjünk vissza a Len inszobába, az új típusú munkás-- párt megalakulásának színhelyére, oda, ahol Lenin és a többi marxista harcos titkos összejövetelét tartotta. Említsük meg, hogy a cseh elvtársak az orosz küldöttek segítségére voltak. Azon fáradoztak* hogy a cári és az osztrák rendőrség meg ne szimatolja a konferencia időpontját és színhelyét. Václav Vacek elvtársnak, Prága későbbi főpolgármesterének Lenin Prágából való titkos elutazását is sikerült megszerveznie. A cseh elvtársaknak emlékezetében életük végéig kitörölhetetlenül éltek ezeknek a napoknak az emlékei ... Amikor az első köztársaság jellegéért folyt a harc, a prágai Nópház ismét történelmi események színhelyévé vált; Ott, ahol 1912-ben az orosz bolsevikok első győzelmüket aratták az opportunisták felett, 1920-bar. a cseh forradalmárok vereséget szenvedtek. A csendőrszuronyok árnyékában egy időre ismét a kapitalistákkal paktáló opportunisták lettek az urak. Keserű tanulság volt ez forradalmi munkásmozgalmunk részére, amely azonban tanulva a tapasztalatokból, folytatta harcát. Nem véletlen, hogy a szovjet katonák első útja 1945 májusában — mihelyt elcsendesedtek az utcai harcok a fővárosban, Lenin prágai tartózkodásának színhelyére vezetett, oda, ahol a nagy forradalmár a sorsdöntő konferenciát irányította: az egykori Népházba. Ma is naponta százak látogatnak a Lenin Múzeumba. Csendesen, gondolataikba merülve járják a termeket a látogatók. A múlt tapasztalatain igyekeznek okulni. Mert a Lenin Múzeum valóban a kommunisták iskolájává lett úgy, ahogyan Klement Gottwald, első munkáselnökünk kívánta. A múzeum emlékkönyvébe 1953. január 21-én bejegyzett szavai beteljesültek. KARDOS MÁRTA A Szovjetunió 11 villanyerő- mű rendszere közül hét európai területének egységes rendszerét alkotja. A többi négy közül legjelentősebb a szibériai, a világ két legnagyobb vízi erőművével — a krasznojarszki 6 millió kilowatt energiájával, valamint a braiszki vízi erőmű 4,1 millió kilowatt energiá. val. Felvételünkön: A inoszk vai egységes energiarendszer irányítóközpontja. (Felvétel: CSTK és TASZSZ)
