Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-16 / 13. szám, kedd
Igényes válogatás MEGKEZDŐDÖTT A DFF - JANUÁR '73 A Dolgozók Filmfesztiválja nyári szakaszának hatalmas közönségsikere, valamint a barátsági hónap nagyszabású szovjet filmbemutatói után a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat újabb jelentős kultúrpolitikai rendezvénnyel lepte meg a mozilátogató közönséget: január 12—28 napjaiban — a DFF korábbi őszi szakasza helyett — megrendezi a népszerű filmszemle téli szakaszát. A seregszemle — melynek során 14 hazai és külföldi játékfilmet tekinthetünk meg — hasznos szórakozást ígér, hiszen a műsorra tűzött filmek változatosak, gondos válogatás után kerültek a fesztivál színes palettájára. Az előkészítő bizottság gondolatgazdag, mondanivalójában és kifejező eszközeiben újszerű alkotásokból állította össze a szemle műsorát. Bár a filmek, tematikailag és műfajilag színesek, változatosak, valameny- nyit egy vezérfonal, közös gondolat fűz össze: az igazságosabb és emberibb létért vívott küzdelem. cselekménye az 1930 as válságos években játszódik le, s a sziléziai bányászok kemény munkáját, nyomorúságos életét, győzelemmel végződő sztrájkját mutatja be. A filmben olyan ismert színészek szerepelnek, mint Olgierd Lukaszewicz, Jan Englert és Lucja Kowoliková. A legendás hírű Rusztam nemzeti hősről szól a Firdouszi tadzsik—iráni költő poémája alapján készült Rusztam és Szuhrab című szovjet film, melyet Borisz Kimjagarov tadzsik alko tó rendezett. A műben a történelmi események és a legendák összefonódnak s ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az alkotó megszemélyesítse a jót, a rosszat, a hősiességet és a becsületességet. Borisz Vukmi rovics és Ramiz Szadik jugoszláv nemzeti hősöknek állít emléket a Hogyan lehet meghalni című jugoszláv filmdráma, mely az 1943-ban mártírhalált halt harcosok életét, önfeláldozását ábrázolja. A kitűnő japán rendező, Akira Kurosawa filmje a Dodeska den mozaikszerűen sok önálló A Mi kell az élethez című cseh film egyik jelenete A DFF téli szakaszában hazánk filmgyártását négy új alkotás képviseli; Vincent Šikula forgatókönyve alapján — Elő Havetta rendezésében — készült a Mezei liliomok című balladai hangvételű film az első világháború veteránjairól. Az alkotás hősei a háború befejeztével neon találnak otthonukra, örök csavargók és vándorok maradnak. A szlovák táj festői szépsége és az ő nyomoruk, otthontalanságuk közti kontrasztot az alkotó éles vonalakkal rajzolta meg, érzékeltetve, hogy az emberi társadalmon kívül rekedtek számára a természet „lágy öle“ nyújt menedéket. A kolibai filmstúdió termése a Havasi menyasszony című film is, melyet František Svantner regénye alapján Martin Tapák rendezett. A lírai történet cselekménye a második világháborút megelőző években játszódik: egy fiatal erdész — aki egykor árva gyerekként hagyta el szülőfaluját — évek múltán ismét visszatér ide, ám az emberek már elidegenedtek tőle, nem tud beilleszkedni környezetükbe... A film főszerepét Milan Kňažko játssza. A cseh filmgyártás a seregszemle keretében szintén két filmmel mutatkozik be. Mai fiatalokról szól Jirí Hanibal: Mi kell az élethez című szerzői filmje, mely egy fiatal házaspár életén, problémáin keresztül elénk tárja az ifjúság érzelemvilágát, a felnőttekhez, a munkához való viszonyát. Karel Steklý: Legenda, a rabló című filmje rendhagyó krimi, Legenda ugyanis nemcsak ügyes kasszafúró, de örök lázadó, aki harcol az igazságtalanság, az elnyomás ellen, és utópista álmokat sző az abszolút szabadságon és egyenlőségen alapuló társadalmi rend kialakításáról. Az elnyomottak közt azonban nem talál pártfogóra, az emberek közti egyenlőtlenség ellen ezért továbbra is „sajátosan“ harcol, a különbségeket rablással próbálja kiegyenlíteni. A szórakoztató filmben ismert cseh színészeket láthatunk: Miloš Kopeckýt, Vladimir Menšiket és Eduard Cu- pákot. A külföldi filmek közül elsőként a Kazimierz Kutz rendezte A korona gyöngye című lengyel filmet említjük, mely mondanivalóját és művészi eszközeit tekintve érett alkotás. A film történetből ötvöződik eggyé. A történeteket egyetlen kapocs fűzi össze, a színhely: nyomor- telep a nagyváros perifériáján, afféle szemétváros, szánalmas viskókkal és a társadalom számkivetettjeivel. Peter Mar shall regényéből Bryan Forbes írta és rendezte a Tombol a hold című angol filmet; cselekményének középpontjában egy nyomorék, járóképtelen, tolókocsival közlekedő fiatal pár szerelmének fellángolása, egymásra találása, majd tragikus vége áll ... A film az élet jogát, a betegségen úrrá levő egészség gondolatát hangsúlyozza, Marcel Carné, a filmművészet élő klasszikusa alkotta A rend gyilkosai című francia filmet, melyben — egy nyomozás kapcsán — az erőszak, a törvénytelenség ellen emeli fel szavát, figyelmeztet arra, milyen veszélyt rejt egy jogállamban, ha a rendőrséget nem ellenőrzik, önkényeskedését elnézik. Lélektani dráma a Nyári ja című amerikai film, mely egy amerikai ifjú sorsát bemutatva, ítéletet mond az Egyesült Államok. vietnami gaztettei felett. A haladó mondanvalójú film rendezője Anthony Newley. Szatjadzsit Raj indiai rendező Indiai vakáció című filmjében négy fiatal cimbora vidéki kirándulása kapcsán megismerteti a nézőkkel az indiai emberek mentalitását és életmódját. Ur- tain spanyol bokszoló a központi alakja Urtain, az őserdő királya című spanyol filmnek, melyben Manuel Summers szatirikus hangvételben elítéli az erőszakot, párhuzamot von a szorítóban küzdő bokszoló és a világ különféle részein tapasztalható agresszivitás között. Johannes Schaaf nyugatnémet rendező Trotta báró című filmjében egy fiatal osztrák nemes sorsán keresztül ábrázolja a monarchia széthullásának következményeit. A figyelemre méltó mű bemutatja, hogy az uralkodók szinte az egyik óráról a másikra miként válnak legyőzőitekké, feleslegesekké. A film érdekessége, hogy a nyugatnémet színészek mellett a magyar Bálint András és Bulla Elma is látható a filmben. Reméljük, hogy a fesztivál a várakozásoknak eleget tesz és a nézőket újabb ismeretekkel s művészi élményekkel gazdagítja. tOlgyessy Mária A BÁNYÁSZAT FEJLESZTÉSÉNEK ÚTJAI A földtani kutatással megismert szilárd ásványi nyersanyagok hagyományos föld alatti bányászattal vagy kifejtéssel, néhány esetben kü lönleges eljárással termelhetők ki. A műanyagok térhódítása ellenére a fémek és az egyéb ásványi nyersanyagok felhasználása az egész világon nő. Az ércek hagyományos körén túl a sugárzó- anyagok, s ritkafémek és az ipar egyéb ásványi alap- és segédanyagai tekintetében számos „új“ anyag iránt bővül a kereslet. Az ásványi nyersanyagok feltárásában a földtani kutatásnak igen fontos szerepe van. Az ásványi nyersanyagok, ércek keletkezéskutatásával — (genetika, fácies-vizsgálatok), a rendszeres geokémiai kutatással, a geofizikai eszközök és módszerek (radioaktív légi felmérésekJ kiterjesztésével, korszerű anyagvizsgálati technika és módszerek alkalmazásával (röntgen, izotópok) a feltárt érc- és ásványvagyon köre és nagysága jelentősen növekedhet. Korszerű, nagy teljesítményű, mozgékony fúróberendezésekkel és szerszámokkal többek között- indokolt a felszínközeiben már ismert területek módszeres, mélyszinti kutatása. Már az elmúlt évtizedekben a kitermelhető ásványi nyersanyagok potenciális használati értéke a helyettesítésükre alkalmas más nyersanyagok előállításának olcsóbbodása folytán egyre csökkent. Ez a tendencia a következő két évtizedben is érvényesülni fog, azaz valamely ásványi nyersanyag kitermelésére csak annyiban kerülhet sor, amennyiben a relatív használati érték csökkenését a bányászat a termelés költségeinek csökkentésével ellensúlyozni képes. Ismerkedjünk meg tehát azzal, hogy milyen technikai megoldásokkal, milyen mértékben látszik gazdaságosan igénybe vehetőnek valamely ásványi nyersanyagbázis. Tanúi vagyunk például annak, hogy az energiafogyasztás további növekedésével a leggazdaságosabb tüzelőanyagok — földgáz, kőolaj, külfejtésbeli szén — termelését fokozzák, egyúttal azonban épülnek az atomerőművek, tehát a föld alatti szénbányászatnak igen erős konkurrenciaharcot kell vívnia, ami csak a bányatechnika jelentős fejlesztésével lehet eredményes. A világ ércbányászatában a földtani korlátokat figyelembe véve új koncentrált nagyüzemek kialakulása várható. A bányák mélysége növekedni fog és a színesfém-bányászatban a mélység 1500—2000 méterig terjedhet. Tömeges mély előfordulások esetében az ércfejtésben a nukleáris robbantás fog tért hódítani. Elterjed a fúrás, a biztosítás, a rakodás és a szállítás nagy teljesítményű nehézgépesítése. A munkahelyi szállítást főként a vágány nélküli tehergépkocsik látják el. A külfejtéses bányászat 1980—1995 körül — a kapacitást tekintve — mintegy megkétszereződik. Míg Európában és Ázsiában a helyenként hidromechanizációval kiegészített technológia a fedőréteg teljes letakarításán alapul majd, az amerikai kontinensen a részleges le- takarítással kombinált fúrásos jövesztés lesz jellemző. A kedvező településű ércek és más ásványok bányászatában is hódít a külfejtés. A nehéz nagygépek — 3—5 köbméter kanálűrtartal- mú elektromos kotrógépek, 20—40 tonnás robbanómotoros szállítóeszközök, önjáró nagyömlű fúrógépek — terjednek el a nagy vasérc-, bau- xit-, kő-, homokelőfordulásokon. A kis ásványvagyonú, kis fogyasztói igényt kielégítő előfordulásoknál a gépek nagysága a termeléshez igazodik. A különleges új művelési eljárások — a komplex hidromechanizáció, a föld alatti elgá- zosítás stb. — időről időre vitatémái a külföldi bányászati prognosztikának. Ezek közül a komplex hidromechanizáció olyan stádiumban van, hogy a zömmel karsztvizet tároló mészkövek társaságában települt barnaszénbázisokra alkalmazható. Forradalmian új módszerek közül részleteiben ismeretes az USA-beli ,,Thunderbirg“-terv, amellyel a Szovjetunió prognózisszinten foglalkozik. E terv keretében Nyugat-Virginiában kísérleti berendezés épül, hogy szénből versenyképes benzint nyerjenek. További elgondolások pl. „a szén föld alatti vegyi cseppfolyósító és fúrt lyukon keresztül történő kitermelése“, avagy ,,a szénnek kitermelés nélkül való közvetlenül villamos energiává alakítása“. Az urán- és a rézércek bányászatában számolni kell az „in situ“ fémtermeléssel, ami a mélyszinti telepek helyszíni lúgzásával vagy savas feltárásával oldható meg. E módszer kedvezőbb esetben külszínről fúrt lyukakon keresztül, egyébként aknák vagy vágatok kihajtásával alkalmazható. Mindkét esetben a módszer kombinálható az érctelep nukleáris robbantással való fellazításával és a vele együtt járó kémiai előkészítésével. A szemcsés ásványok (homokok, kavicsok) külszíni művelésében általánossá válik a hidraulikus fejtés és szállítás. A különleges művelési módok teljes automatizáltsága mindinkább jellemezni fogja az „ember nélküli“ érc- és ásványbányákat. Az ásványi nyersanyagok előkészítésének szerepe a dúsabb nyersanyag-előfordulások kimerülésével egyre nagyobb lesz. A gyengébb minőségű készletek és a nehezebben előkészíthető ásványok kitermelése az előkészítés körének bővülését és új eljárások térhódítását fogja eredményezni világszerte. A fizikai eljárások közül a nehézszuszpenziós és radiometrikus elődúsítás, a mágneses és elektrosztatikus, az elektrokinetikai dúsítás, a mikron szemcsefinomságú őrlés és osztályozás különleges gépi berendezésekkel — sugármalmok, spirál szélosztályozók — szélesebb körben terjed. A flotációs eljárás hatásfokának javítására új vegyszerek (ioncserélők, anionok, flo- kuláló szerek stb.) és módszerek (aerosol flo- tálás stb.) és gépi berendezések (kis mélységű és turbócellák) hódítanak teret. Mind gyorsabban terjednek a kémiai módszerek is. így pl. a hidrometallurgiai ércelőkészítést a bauxiton és az uránércen kívül bevezetik a mangánérc- és a rézércbányászatban. A biológiai — baktériumos — előkészítést kerámiai (kaolin) és üvegipari nyersanyagok (pl. a homokok) vastalanítására üzemszerűen fogják használni, de várhatóan a szegény rézércek biológiai dúsítását is megkezdik. A szénhidrogén-, vagyis a kőolaj- és gáztelepek, továbbá a vizes rétegek művelése közvetett bányászat. Termelésük a földtani alakulatok felkutatásának, térképezésének, fúrásának, feltárásának, a tárolókőzetek geometriai, fizikai és kémiai jellemzőinek, a telepenergia-vi- szonyoknak, a földtani ásványkészletnek, nem kevésbé a leművelés módjának és a termelőberendezések korszerűségének a függvénye. A nem szilárd ásványi anyagokat egyre mélyebb szintekből termelik, ezért a tárolóknak felkutatása korszerűbb, nagyobb felbontóképességű, mélyebbre hatoló, geofizikailag és geoló- giailag megfelelően előkészített területeken lelhet gazdaságos. Hasonlóképpen a mélyfúrásnál és feltárásánál is egyre újabb fúróberendezéseket kell majd használni, hiszen a jövőben a mainál jóval mélyebbre kell hatolni, s ez a technológiai és a geológiai problémák egész sorát veti fel. AZ ULTRANAGY HŐMÉRSÍKLET TARTOMÁNYÁBAN A földi élőlények a mínusz 40 és plusz 40 C fok közötti hőmérséklethez szoktak. A Földön természetes körülmények között a legmagasabb hőmérsékletet a líbiai sivatagban mérték — plusz 58 fokot. És ha a —81C fokos szibériai vagy a mínusz 88 fokos antarktiszi rekord- hidegre gondolunk, akkor sem sokkal lépi túl a hőmérséklet-különbség a 100 Celsius-fokot. A technikában, az iparban sokkal magasabb hőmérsékleteket, sokkal nagyobb hőmérséklet- különbségeket állít elő az ember. Tisztán tapasztalati úton — mélyebb ismeretek nélkül — kemencékben már régóta elértek 1000 Celsius- fok körüli (agyagégetéshez) és 1400 C-fok körüli hőt (vasgyártáshoz). Magasabb hőmérsékletet az ember tudatosan csupán a múlt évszázad közepétől kezdve törekedett kiváltani, éspedig annak segítségével, hogy az égési folyamatokat jobban megismerte, vagyis az elmélet összefogott a gyakorlattal a magasabb hőmérsékletek előállítása érdekében. A forrasztólámpával és a Bunsen-égővel 1000-1900 C-fokos hőmérséklet érhető el, plazmaégővel azonban 10 000—30 000 C-fokos is. Az elméleti eredmények szerint a termonukleáris reaktorokban 100 millió fok körüli hőmérsékleteken kell uralkodnunk. Milyen úton értek el a tudósok ezekhez a kivételes hőmérsékletekhez? Megállapították, hogy a hőmérséklet megkétszereződése az izzó test 16-szorta erősebb sugárzásával jár. Ha tehát lehetőleg kis (például villamos) energiafogyasztás árán sok fényt akarunk kapni, akkor a testet a lehető legmagasabb hőmérsékletre kell felhevítenünk. Ez történik az izzólámpában is, amelyben a wolframszál az átfolyó áram hatására 2000—2900 C-fokra hévül. A wolframlámpában és a nagynyomású higyany- gőzlámpában még magasabb a hőmérséklet. A tudomány és a technika által kialakított egyéb, magas hőfokú hőforrások nem sokkal lépik túl az előbbi határokat. A durranógáz például, amelyben 2 rész hidrogén és 1 rész oxigén vegyül, égése során 2900 C-fokos hőmérsékletet fejleszt, ezzel hegeszthetünk, sőt kvarckristályt is olvaszthatunk. Villamos ívhegesztéssel még magasabb hőmérsékleteket érünk el. A villamos ívben a részecskék 3000 fokra is felhevülnek. A villamos ív mai továbbfejlesztett alakjában, a plazmaégőben vagy plazmapisztolyban, a technika egyik legfontosabb segédeszközévé válik. Megfelelő fogásokkal 10 000—30 000 C-fokos hőmérséklet is elérhető vele. Így igen magas olvadáspontú anyagokat olvaszthatunk meg, és megömledt állapotukban felületekre szórhatjuk rá azokat. Mintegy 30 év óta tudjuk, hogy a csillagokban, így a Napban is elképzelhetetlenül magas, sok millió fokos hőmérséklet uralkodik. Korábban csupán a Nap 6000 C-fokos felszíni hőmérsékletét ismerték. Az ismert csillagok felszíni hőmérséklete ugyancsak hasonló mint a Napé. Közvetett mérések alapján ma már a csillagok belső hőmérsékletét is megbecsülhetjük: A Nap belsejében uralkodó 20 millió fokos hőmérséklet — mint tuljuk — a sok millió atmoszférás nyomás hatására jön létre. Ez a Napban és a többi csillagban folyamatosan lezajló jelenség (a több millió fokos hő) a hidrogénbomba „elsütésekor“ is fellép, de csak robbanásszerűen, rövid időre. A termonukleáris reaktorok fejlesztése, amelyben hasonló, de „irányított“ folyamat jöhetne létre, egyelőre a tudományos problémák körébe tartozik. (djJ 1973. I. 16
