Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-09 / 291. szám, szombat

GAZDASÁGI EREDMÉNYEINK ÉS FELADATAINK (Folytatás az 5. oldalról) donképpeni megvalósításhoz szükséges idő is. Egyértelműen tapasztalható, hogy ahol a célkitűzések és a terv­szerű eljárás világos, és azt az egész kollektíva, az igazgatótól kezdve egé­szen a műhelyekben dolgozókig ma­gáévá tette, ott el lehet érni a határ­idők lerövidítését. A technikusok és a munkások szoros együttműködése, s he­lyes irányzatú érdekeltségük a távlatok és a műszaki haladás elérésében min­den egyes üzemben kezdeményezésre ösztönöz, hogy saját termelésükben ér­vényesítsék a tudományos-műszaki ha­ladást. Elvárjuk, hogy az üzemek teljes mértékben felhasználják a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság széles körű és magasan szakképzett aktívájá­nak segítségét is. Feltétlenül szükséges változtatások előtt állunk tehát a kutatási és a fej­lesztési alap irányításában és irányza­tában. Természetes, hogy ez nem me­het végbe a kutatásban dolgozók ed­digi munkairányzatának megváltoztatá­sa nélkül. Az irányítás színvonalának tökéletesítése Elvtársak, ;az 1973. évi állami terv és az egész ötéves terv célkitűzéseinek sikeres meg­valósítását az irányító- és a szervező munka színvonala dönti el. E munká­val szemben fokozott igényeket támaszt a termelőerők gyors fejlődése. Feltéte­leink között ezeket az igényeket meg­sokszorozza az a feltétlen szükséges­ség, hogy biztosítani kell az egész népgazdaság intenzifikálását, meg kell gyorsítani a tudományos-műszaki hala­dást és növelni kell hatékonyságát. Ez következik gazdaságunknak a nemzet­közi munkamegosztásba való szélesebb körű bekapcsolódásából is. Mindezt számításba kell venni, és ebből kell kiindulni az irányító- és szervező munka valamennyi foka szín­vonalának értékelésekor, az állami és a gazdasági apparátus vezető dolgozói képességeinek és elkötelezettségének értékelésekor. A XIV. kongresszus határozatával, valamint a CSKP KB februári ülésének következtetéseivel összhangban a párt­és az állami szervek rendszeres gon­dot fordítanak a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésére és megszilár­dítására. A központi irányítás és ter­vezés felújítása után az ötödik ötéves tervvel egyidejűleg előkészítettünk és életbe léptettünk egy olyan rendszert, amely megteremti a terv teljesítéséhez és a sikeres gazdálkodáshoz szükséges nélkülözhetetlen feltételeket. Természetes, hogy a jelenlegi rend­szert nem tartjuk végleges megoldás­nak. A növekvő igényekkel összhang­ban úgy akarjuk fejleszteni, hogy ké­pes legyen kielégíteni a gyakorlat jo­gos igényeit. Tudom, hogy az adott rendszer sok irányban nem gyakorol elegendő nyomást igényesebb légkör kialakítására, amelyben sikerülne meg­oldani a meglevő tárgyi problémákat, és következetesebben lehetne érvénye­síteni a hatékonyságot, s amelybein erő­teljesebben kidomborodna a személyes felelősség is. Az irányítás amellett nem lehet csu­pán jogi normák, irányelvek és rende­letek kérdése. Ez mindenekelőtt az emberek és a közöttük fennálló kap­csolatok ügye. Az irányítás színvonala az emberek szakképzettségétől, politi­kai fejlettségétől és attól függ, hogyan tudják előnybe helyezni az egész tár­sadalom érdekeit. Főként ezeknek a tu­lajdonságoknak a hiánya okoz gyakori zavarokat az átvevői-kivitelezői kapcso­latokban, fegyelmezetlenséget az épít­kezési beruházásban és más visszássá­gokat a gazdasági életben. A CSKP KB februári ülése határoza­tainak alapján ezért az idei év fo­lyamán a párt- és a kormányszervek­ben elbírálták a tervezési és az irányí­tási gyakorlat különböző területeinek megjavítására irányuló javaslatokat. Ezek alapján intézkedések történnek az építkezési beruházás irányítása és szer­vezése fokozatos megjavítására, az anyagmegtakarítások hatékonyabb meg­oldására, a felelősség és a fegyelem növelésére az átvevői-kivitelezői kap­csolatok terén. Az irányítás színvonalának emelésé­ről való állandó gondoskodás kell, hogy elsősorban arra irányuljon, hogy a rendszer elméleti kidolgozása meg­előzze a gyakorlati szükségleteket. Eb­ből indulnak ki azok a munkálatok is, amelyek a következő ötéves tervben a rendszer tökéletesítésére irányulnak. Sem a jelenlegi, sem a jövő rendszer nem lesz konfliktusoktól mentes. Igé­nyes, kemény munkával kell biztosíta­ni a népgazdaság tervszerű hatékony fejlesztését. A tervszerű irányítás megjavításának alapvető feltétele a hosszú távra szóló távlati tervek és prognózisok mélyre­hatóbb, komplexebb kidolgozása. Csak így lehet öntudatosabban Irányítani a társadalmi átalakításokat, és hatéko­nyabban valóra váltani őket. Az állami és a gazdasági szervek együttesen munkálkodnak a hosszú tar­tamra szóló gazdasági távlatok kon­cepcióinak kidolgozásán. Kidolgozásuk, amelyet a CSKP XIV. kongresszusa tű­zött ki, olyan folyamat, amelynek so­rán fokozatosan felül kell vizsgálni a fejlesztés belső- és külső feltételeit. használására, főként a vállalatokban és az üzemekben. A vállalatokban és az üzemekben az irányító- és a szervező munka meg­javítására nagyszerű alkalmat nyújta­nak a CSKP KB Elnöksége és a szövet­ségi kormány azon intézkedései, ame­lyek a díjazás szocialista elveinek megerősítését és a bérrendszerek foko­zatos tökéletesítését célozzák. E rend­szerek felülvizsgálatánál az egységes eljárás elvei a belső tartalékok moz­gósítására, az állóalapok és a munka­erők ésszerűbb kihasználására, a min­denfajta normák terén a rend beveze­tésére irányítják a figyelmet. A díjazás és a munkafegyelem A jelenlegi feladatok szempontjából előtérbe lép valamennyi láncszem köz­vetlen irányító- és szervező munkájá­nak a megjavítása a minisztériumoktól kezdve egészen a vállalatokig és az üzemekig. A központ elvi döntései alap­ján az egész gazdasági irányításnak kezdeményezően és hatékonyan kell működnie az adott jogkör kereteiben. Enélkiil nem lehet hatékonyan felhasz­nálni a szocialista gazdaság adta ösz­szes lehetőségeket. Valamennyi központi szerv munkájá­ban fokozott igényeket kell támaszta­ni elemző és koncepciós munkájukkal szemben l ugyanakkor el kell érni a termelési szakágazatolt és a többi kor­mányszerv tevékenységének magasabb fokú összehangoltságát és koordiná­cióját. A szakágazati minisztériumoknak konkrétabban kell irányítaniuk a ter­melési-gazdasági egységek munkáját, biztosítaniuk kell a fejlesztési progra­mokat, az inovációkat, a távlattal nem rendelkező üzemek és termelések fel­számolását, és egységes műszaki és beruházási politikát kell folytatniuk. Ugyanakkor a szakágazatokban követ­kezetesen biztosítaniuk kell a nemzet­közi szocialista integrációból követke­ző feladatok teljesítését. A hatáskörük­be eső problémákat nem háríthatják más helyekre, hanem maguknak kell gondoskodniuk megoldásukról. Röviden — a központi irányító szervekkel szem­ben támasztott igények megnövekednek abban az irányban, hogy tevékenységük konkrétabb legyen és az eddiginél kö­vetkezetesebben oldják meg azokat a tárgyi problémákat, amelyek fékezik a termelési-gazdasági egységek és a vál­lalatok döntési tevékenységét. Ami a főigazgatóságok munkáját ille­ti, még sok mindent kell megfontolni és tökéletesíteni A jelen időszakban azonban megvannak a feltételek arra, hogy jobban irányítsák a vállalatokat és nagyobb határozottsággal oldják meg ágazatuk időszerű tárgyi és kon­cepciós kérdéseit. Teljes mértékben ke resztül kell vinni azt, hogy a komplex irányítás szerveivé váljanak s hogy funkciójuk megfeleljen az irányítás koncentrációja és összpontosítása álta­lános irányzatának. A vállalatokon és az üzemeken be­lül teljesebb mértékben kell érvénye­síteni a hozraszcsot-elveket, amelyek a gazdasági kalkuláción, a műszaki­gazdasági normákon, az anyagi fele­lősségen és a gazdasági eredmények­ben való célszerű érdekeltségen ala­pulnak. Az irányítás és a szervezés színvo­nala emelésének nagy lehetőségei nyíl­nak a szocialista kapcsolatok megszi­lárdítása és az együttműködés terén az állami és a gazdasági irányítás egyes fokai között. Főként olyan kap­csolatok és elvtársi légkör megterem­téséről van szó, amelyben az irányítók és az irányítottak megtalálják a közös nyelvet a gazdasági jelenségek elbí­rálásakor és a közös nézeteknek az össztársadalmi érdekek szempontjából való megoldásakor. Emellett figyelembe kell venni, hogy a társadalom jelenlegi fejlődését a szocialista demokrácia elmélyülése kí­séri nemcsak a közéletben, hanem a munkakollektívákban ls, növekszik a dolgozóknak a termelés irányításába való bekapcsolásának intenzitása és ha­tékonysága. Hovatovább egyre nagyobb mértékben érvényesül a kollektív ész szervezésének és felhasználásának kö­vetelménye. Minél jobban sikerül ak­tívan bekapcsolódniok a párt-, a szak­szervezeti és ifjúsági szervezeteknek a gazdasági tevékenység eredményeinek megtárgyalásába minden egyes munka­helyen, annál nagyobb mértékben si­kerül jó javaslatokat nyerni a jelen­legi és a távlati feladatok megoldá­sára. Az Irányítás sikerének alapvető té­nyezője az olyan korszerű eszközök, mint a számítástechnika magas fokú kihasználása mellett továbbra is az ember, az emberi erőfeszítés és kezde­ményezés marad az ember igyekezete és akarata a helyes döntések kiharco­lására. Ezen a téren nagy lehetőségek rejlenek az emberek aktivitásának fel­Számos kísérletező vállalatban és üzemben már jó eredményeket értünk el. Ott azonban, ahol lebecsülték az átépítés előkészítésének igényességét, ahol megfeledkeztek arról, hogy a munka ésszerűsítése és a normák ob­jektivizálása nemcsak a termelő mun­kásokat, hanem a dolgozók valameny­nyi kategóriáját érinti, tehát a rezsi­munkákat és a műszaki-gazdasági appa­rátust is, ott a kitűzött célokat nem ' érik el. Emellett figyelembe kell ven­ni, hogy a sokoldalú ésszerűsítésre, a díjazásban rend teremtésére irányuló erőfeszítések nemcsak ezeket a kísér­letező vállalatokat érintik. A rendnek a díjazásban való beveze­tése kell, hogy következetesebben meg­oldja az olyan bérproblémákat, mint a denivellizáció és a társadalmilag megkövetelt és indokolt bérdifferenciá­ció. Ezt megköveteli a jó gazdálkodás es a munka igazságos díjazásának ér­déke valamennyi vállalatban és üzem­ben, tehát ott is, ahol a bérátépítésre még csak előkészülnek. A pártszervek és a kormányszervek a legközelebbi időben elbírálják a fe­lülvizsgálat konkrét eredményeit és döntenek a további eljárásról. Azonban már ma nyilvánvaló, hogy erőnkben áll felesleges elhamarkodás nélkül érvényesíteiir az új bérrendsze­rek alapelveit az anyagi termelés dön­tő ágazataiban, mégpedig még ennek az ötéves tervnek a folyamán, később pedig a további ágazatokban is. A kor­mányszervek azonban meghatározzák a vállalatok kiválasztásának kritériumait, és azokat helyezik előnybe, amelyek komplex módon uralják az előkészítés politikai, műszaki-gazdasági és bérkér­déseit. Ezen a téren erőteljesen foko­zódik az ágazati minisztériumok és a főigazgatóságok felelőssége is. A terv előkészítésével összefüggés­ben jelentős figyelmet szenteltek az átvevői-kivitelezői kapcsolatok megja­vításának, ahol az előző évekhez vi­szonyítva bizonyos haladás mutatkozik. Ezzel azonban távolról sem lehetünk elégedettek, mert az ezen a téren elő­forduló zavarok egyrészt gazdasági, másrészt politikai károkat okoznak ne^ künk. Most arról van szó, hogy minde­nütt, ahol még felmerülnek problé­mák, azokat gyorsan megoldják, 9 mindenekelőtt a megtárgyalt kivitele­zői-átvevői kapcsolatokat tartsák be következetesen, idejében és a megfe­lelő tartalommal, s gondoskodjanak ar­ról, hogy e kapcsolatok a legnagyobb mértékben szilárdak legyenek, hogy lé­nyegesen megnövekedjék a megkötött egyezmények tekintélye. Ez a termelés jobb megszervezését, a szükséges in­tézkedések idejében való meghozatalát, a termelésben a rohammunka kiküszö­bölését, a termelési és a munkafolya­mat folyamatosságának részletesebb és konkrétabb biztosítását jelenti. Megkö­veteli továbbá a belföldi és a külföldi piac szükségleteinek sokkal alaposabb és megfelelőbb időelőnnyel való kuta­tását, és e szükségletekre a rugalmas és folyamatos reagálást. Az anyagi-műszaki ellátásban felme­rülő problémákat gyakran használják fel a terv nem teljesítésének indoklá­sára. Bizonyára van mit tökéletesíte­nünk még a központi anyagmérlegek rendszerében és biztosításában is. De a központnak sohasem lehet feladata, hogy minden egyes vállalat számára biztosítsa a mindenfajta anyaggal való ellátást. Számos átvevői-kivitelezői kap­csolat a termelési gazdasági egysége­ken belül — az egyes vállalatok és üzemek között valósul meg. Érvényes az az elv, hogy a termelés anyagi-mű­szaki biztosítása minden egyes igazga­tó képességeinek hosszú tartamú meg­fontolt munkájának elsőrendű felada­ta. A gazdaságban a fegyelem és a rend megszilárdításával, a hatékonyság irányzatának hangsúlyozása mellett, előtérbe lép az árak és funkciójuk sürgető kérdése a gazdaság tervszerű irányításában. Jó eredményeket értünk el a kiskereskedelmi árak színvonalá­nak stabilizálásában. Nem lehetünk azonban teljesen elégedettek a nagy­kereskedelmi árak fejlődésével, főként pedig az építkezési beruházás terén az árak és a költségek fejlődésével. Az áralakulás állami irányítása jelenleg kidolgozzuk az árak állami irányításának tökéletesített rendszerét, amelynek feladata, hogy az árpolitiká­ban szembeszálljon az ösztönösséggel és a visszásságokkal, és következetesen biztosítsa a kormány és a kormány­szervek által való irányítást. Fokozato­san megkezdjük az árellenőrzést, és büntetjük az áralakításban érvényes előírások meg nem tartását. A nagykereskedelmi árak átépítésé­vel és tökéletesítésével hatékonyabb nyomást akarunk gyakorolni a terme­lés gazdaságosságára. Ezért megfelelő intézkedések készülnek, amelyeket a pártszervek a legközelebbi időben el­bírálnak. A nagykereskedelmi árak színvonalának ésszerűsítése és csök­kentése azon az úton, ,hogy megköze­lítsék a társadalmilag szükséges költ­ségeket, fokozott figyelmet és támo­gatást igényel a párt-, az állami, a gazdasági és a szakszervezeti szervek részéről. A normázás terén levő helyzet csak lassan javul, pedig ez a terület rend­kívül fontos a gazdaság kiegyensúlyo­zott és helyes fejlődése szempontjából nemcsak ma, hanem a jövőben is. Ez valamennyi fajta normára vonat­kozik. Ha nincs megfelelő áttekinté­sünk arról, hogy melyik termelés mit igényel és fogyaszt, nem beszélhetünk komolyan a hatékonyságnak mint egyes problémáink fő megoldási módo­zatának tartós, fokozott hatékonyságá­ról. Az élőmunka-, az energia-, az anyag-, a nyersanyag-ráfordítás és az állóalapok komolyan alátámasztott normái, s ezek alapján a termelés és a munka hatékonyabb megszervezése az üzem és a vállalat tartós fejlődésének feltétele. Ugyanakkor azonban egyik módja annak is, hogyan lehet közvet­lenül megoldani egyes üzemek és vál­lalatok helyzetét és olyan problémái­kat, mint amilyenek a munkaerő, a ka­pacitás-, a nyersanyaghiány stb. A nevelő- és a szervező munka terén gondoskodnunk kell a szocialista tulaj­don hatékony védelméről is. Még min­dig tanúi vagyunk olyan eseteknek, amikor megfontolatlan eljárás, közöm­bösség, de hanyagság következtében is súlyos károk keletkeznek. Felesleges károkat okoznak a tűzvészek, a termé­kek és a gépberendezések a nem meg­felelő raktározás és kezelés következ­tében megrongálódnak. Szigorúan kell fellépnünk azon egyének és csoportok ellen, akik kifejezetten törvényellene­sen meggazdagodnak és meglopják a társadalmat. Mindez indokolja az összes vezető dolgozóval, a munkakollektívák élén álló dolgozókkal szemben támasztott magas fokú igényességet. Az irányítómunkával szemben tá­masztott igények megnövekedtek, s a jövő évben kétségtelenül még nagyob­bak lesznek. A terv jó és differen­ciáltan kidolgozott lebontásának, és a vállalati évi tervek 1973. február 15-ig történő feltétlen lezárásának pillanat­nyi feladatain kívül fontos távlati do­kumentumokon: a hatodik ötéves terv irányelveinek javaslatán, valamint a népgazdaság fejlesztése hosszú tartamú távlatának javaslatán fogunk dolgozni. Az 1973. évi terv előkészítéséhez viszo­nyítva tovább akarjuk gyorsítani az 1974. évi terv kidolgozása irányelvei­nek előkészítését, és időelőnnyel aka­runk dönteni az 1974. és 1975. évi be­ruházások megkezdéséről. Ogy véljük, hogy Igy kialakítjuk a további nélkülözhetetlen feltételeket a gazdasági fejlődés folyamatosságára és gazdaságunk hosszabb távlatainak fo* kczatos tisztázására. Fontos szociális Intézkedések Elvtársak, az 19P3. évi terv koncepciója a XIV. kongresszus alapvető direktívájából, valamennyi dolgozó életszínvonalának szüntelen emeléséből Indul ki. A la­kosság általános pénzbevétele ez évhez viszonyítva 5,5 százalékkal növekszik, és eléri a 266 milliárd koronát. Emel­lett továbbra is biztosítva lesz a kiske­reskedelmi árak szintjének stabilitása. -„», A terv fontos szociálpolitikai intézke­déseket is magába foglal. xil. A lakosság szükségleteinek lényeges részét a belkereskedelem útján elégíti w (Folytatás a 7. oldalon) v

Next

/
Thumbnails
Contents