Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-08 / 290. szám, péntek

* Ez év júniusá­ban kezdték meg építeni a losonci járás Veiké Zlievce községben a tranzit gázveze­•j t ék kompresz­1 szorállomását. I A Banská Byst­rica-i Stavoin­dustria vállalat dolgozói itt ne­héz jeltételek­kel birkóznak, mivel a talaj mocsaras. En­nek ellenére a munka sikere­sen folyik. T. Babjak ( ČSTK j felvételén az épülő kompresz­szorállomás. Ä Szovjetunió a KGST-országok fő nyersanyagszállítója Az ideolégácii plénum tükrében Hazafiságunk és a Szovjetunió Hazafiságunk, a szocialista hazafiság egyik legfőbb alapel­ve a szocialista hazaszeretet és a proletár Hsmzetköziség egy­sége. A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség nemcsak hogy nem ellentéte­sek, de szükségszerűen össze­függnek. A szocialista haza szeretete elválaszthatatlan más népek és nemzetek megbecsü­lésétől, szeretetétől és támoga­tásától. A szocialista hazafisá­gunk alkotóelemét képező szo­cialista internacionalizmus kife­lé, más országok, elsősorban a szocialista országok, s ezen be­lül is a Szovjetunió népeihez fűződő baráti, elvtársi viszonyt, befelé pedig a közös, szocialis­ta hazában élő valamennyi nép, nemzet és nemzetiség testvéri együttműködésének és kölcsö­nös megbecsülésének elmélyí­tését jelenti. A szocialista ha­zafiság és a proletár interna­cionalizmus egysége történelmi korszakunkra jellemző eszmei­politikai és erkölcsi alapelv. Nyilvánvaló, hogy szocialista hazánk léte, jelene és jövője elválaszthatatlanul összefügg a szocialista tábor létezésével és fejlődésével. Ezért a szocialista hazafi nem korlátozza hazafisá­gát csupán a szülőföld szerete­tére, hanem összeköti azt a többi szocialista ország, s el­sősorban is a Szovjetunió sze­retetével. Tudatában van an­nak, hogy szocialista hazánk önállóságának, biztonságának és szocialista jellegének meg­őrzése, s a szocialista haza to-. vábbi felvirágoztatása csakis a szocialista országok közösségén beliil képzelhető el. Nem lehet tehát igazi szocia­lista hazafi, aki nem segíti elő a szocialista országok közössé­géhez és a Szovjetunió népei­hez fűződő baráti kapcsolataink további elmélyülését. Az 1968— 1969-es évek tanulságai megcá­folhatatlanul igazolták, hogy a szovjetellenesség a szocializmus ügyével, a szocialista hazával való szembenállást is jelentette, és az akkor annyira divatos, álhazafias jelszavak mögött féktelen burzsoá nacionalizmus húzódott meg. Az elmúlt ével$ * folyamán hazánk dolgozóinak egyre nagyobb része ismerte fel a jobboldali opportunisták hazafias szólamainak igazi hát­terét és célját. Ezt figyelembe véve is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a pártpropaganda, az is­kolai és a társadalmi nevelő­munka minden eszközét és módszerét fel kell használnunk arra, hogy dolgozóink — külö­nösen az ifjúság — még inkább tudatosítsa a szocialista haza­fiság és a proletár nemzetközi­ség egységét. Ennek alapján pedig azt is, hogy a szocialis­ta hazafiságunk szerves részét alkotja a Szovjetunió szeretete is. Miért függ össze a cseh­szlovák szocialista hazafiság a Szovjetunió szeretetével? Első­sorban is azért, mert a szocia­lista hazafiság a proletár nem­zetköziség legfontosabb eleme a szocialista, országokhoz és a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszony. De arról sem szabad megfeledkezni, hojjy napjaink­ban, a szocialista es a kapita­lista világrendszer létezésének időszakában is a hazafiság konkrét jellegű: szocialista vagy burzsoá hazafiság. Szocia­lista hazafiságunk konkrét jel­lege abban jut kifejezésre, hogy olyan szocialista országra vo­natkozik, amelyben: minden ha­talom a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van, fel­számoltuk a kizsákmányolást, és a társadalom sokoldalú to­vábbfejlesztése teljes mérték­ben a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Nem kétséges, hogy szocialista hazánk létének, a szocializmus hazánkban való győzelmének kiindulópontja és feltétele a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte, és a szovjet hadseregnek a fasizmus ellen vívott győzelmes felsza­badító harca volt. E történe­lemformáló események és kö­rülmények nélkül aligha győz­hetett volna hazánkban a szo­cializmus. A szocializmus építésében számunkra is felmérhetetlen se­gítséget jelentettek és jelente­nek ma is a Szovjetunió ta­pasztalatai. Az 1968—1969-es válságos évek tanulságai iga­zolták, hogy a szocializmus építésének nincs külön „cseh­szlovák modellje", valamiféle „demokratikus", „emberarcú" vagy „humánus" szocializmus. Csak egyféle szocializmus van, amelynek építésében be kell tartani a minden országra ér­vényes általános törvényszerű­ségeket, amelyek konkrét al­kalmazása terén a szovjet nép értékes tapasztalatokat szer­zett. A szocializmus állandó ér­tékei közé tartozik többek kö­zött az is, hogy a szocialista építés belföldi feladatai össze­függnek a forradalmi világmoz­galom feladataival, elsősorban a Szovjetunió vezette szocialis­ta közösség egységének követ­kezetes érvényesítésével. Az an­tikommunista erők nem vélet­lenül igyekeznek megbontani ezt az egységet, és elválasztani a szocialista országokat a Szov­jetuniótól. Ezzel nemcsak a Szovjetuniónak, hanem az egész szocialista tábornak igyekez­nek mérhetetlen károkat okoz­ni. A szocialista haza szeretete elválaszthatatlan a Szovjetunió­hoz fűződő baráti viszonytól azért is, mert a Szovjetuniónak sajátos történelmi szerepe van a szocializmusért, a kommuniz­musért, az általános emberi ha­ladásért folytatott világméretű küzdelemben. A Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai ereje a szocialista országok — köztük hazánk — függetlensé­gének, határaink sérthetetlen­ségének és a szocializmus bé­kés építésének egyik legfőbb biztosítéka. A Szovjetunió fenn­állása, a lenini békedekrétum kibocsátása óta következetes békepolitikát folytat. Az impe­rialista hatalmak agressziős és reakciós politikájával ellentét­ben, ez a következetes béke­politika az emberi társadalom haladásáért, a népek szabadsá­gáért folyó harc legfontosabb feltétele. Népünk is azért tette magáévá a Szovjetunió béke­programját, mert megfelel érde­keinek. Minden igaz szocialis­ta hazafi tudatában van annak, hogy szocialista hazánk békés fejlődésének legfőbb záloga a Szovjetunióval való barátság és együttműködés. Ezt igazolják az 1968-as események hazánkban, amelyeknek csak azért nem lett végzetes következménye, mert a Szovjetunió és a szocia­lista országok segítségünkre jöttek. „Lakosságunk túlnyomó többsége ma már megértette, — hangsúlyozta BiTak elvtárs a CSKP KB októberi ülésén —, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország internaciona­lista segítsége 1968 augusztusá­ban megmentette országunkat a polgárháborútól és az ellen­forradalomtól, megmentette Csehszlovákiában a szocializ­must." Szocialista hazafiságunk nem az üres szólamok hazafisága, hanem a konkrét tetteké. Haza­szeretetünk elsősorban arra irá­nyul, hogy szocialista hazánkat egyre fejlettebbé és gazdagab­bá tegyük, mert ez képezi alap­ját népünk boldogságának. Ha­zánk felvirágoztatása viszont el­választhatatlan a Szovjetunió­val való együttműködéstől, a kölcsönös gazdasági segítség elmélyülésétől. Az 1968—1969­es válságos években a jobbol­dali, antiszocialista és szovjet­ellenes erők lépten-nyomon bi­zonygatták, hogy ráfizetünk a szocialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval folyta­tott gazdasági kapcsolatokra. A valóság éppen az ellenkezője: a szocialista országokkal és fő­leg a Szovjetunióval való gaz­daság és műszaki-tudományos együttműködés nélkül nem ér­hettünk volna el az eddigi nagyszerű eredményeinket. A tőkés világpiactól való gazda­sági és politikai függetlensé­günk alapja, és népgazdasá­gunk zökkenőmentes fejlődésé­nek, stabilitásának és biztonsá­gának legfontosabb feltétele, hogy külkereskedelmi forgal­munk 70—75 százalékát a szo­cialista országokkal bonyolítjuk le. A szocialista országokkal le­bonyolított külkereskedelmi forgalmunknak viszont csaknem a felét a Szovjetunióval bonyo­lítjuk le. A Szovjetunió már a szocializmus építésének első időszakában jelentős szerepet játszott népgazdaságunk fej­lesztésében, hiszen az iparunk fejlesztéséhez szükséges tüzelő­anyagok, ércek, fémek, vegyi­pari nyersanyagok, gyapot, gyapjú és gépipari berendezé­sek döntő részét a Szovjetunió­tól vásároltuk. Ennek tulajdo­nítható, hogy a Szovjetunióval lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk az 1946. évi 442 millió koronáról 1970-re 17 milliárd 498 millió koronára emelkedett. Napjainkban a Szovjetunió elsősorban nyers­olajat, vasércet, földgázt, szí­nes fémeket és gabonát szállít hazánknak, és főleg gépeket, gépi berendezéseket és ipari jellegű fogyasztási cikkeket vá­sárol tőlünk. E melett nem sza­bad megfeledkeznünk a tudo­mányos és műszaki segítségről sem. A továbi tények és érvek so­rát említhetnénk meg, amelyek az elmondottakhoz hasonlóan bizonyítanák, hogy szocialista hazánk jelene és jövője elvá­laszthatatlanul összefügg a Szovjetunióval való baráti együttműködés további elmélyí­tésétől. Éppen ezért hazaszere­tetünk fontos alkotóeleme a Szovjetunióhoz és annak népé­hez való baráti viszonyunk ápolása és gazdagítása. Dr. &NODI JÁNOS A KGST-országok közötti kölcsönös kereskedelem fon­tos sajátossága a jelenlegi fejlődési szakaszban, hogy hosszú lejáratú megállapo­dások alapján bonyolódik le. Ez bevált módja annak, hogy országaink kölcsönösen és tervszerűen ellássák egy­mást a legfontosabb termé­kekkel — nyersanyagokkal, üzemanyaggal, gépekkel. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődése szempontjából kü­lönös jelentőségű a szocia­lista gazdasági integráció komplex programja. A Szovjetunió fő külkeres,­kedelmi partnerei az euró­pai szocialista országok. A velük lebonyolított árufor­galma 1970 ben 12,6 milli­árd rubel volt. ami az 1985. évi szintet 40 százalékkal múlja felül. Ha csak a Szov­jetunióból az európai szo­cialista országoknak szállí­tott gépek és berendezések mennyiségét tekintjük, 1970­ben ez az 19B5. évinek a 180 százalékát érte el. A KGST-országok összes ex­portra kerülő gépeinek és gépi berendezéseinek körül­belül 50 százalékát a Szov­jetunió vásárolja meg. Ezek a szállítmányok lehetővé tették, hogy a Szovjetunió tovább fejlessze számos fon­tos iparágát, tengeri és va­súti közlekedését. SZOVJET NYERSANYAG­SZÁLLÍTMÁNYOK A szovjet nyersanyag- és üzemanyag-kivitel a legutóbbi ötéves terv folyamán 47 szá­zalékkal növekedett. Ez a szo­cialista országokban igen fon­tos népgazdasági ágak jelen­tékeny mértékű korszerűsítését tette lehetővé. A szovjet szál­lítmányok alapján csaknem teljesen fedezni tudták import igényüket kőolajból, földgáz­ból, nyersvasból, 85 százalék­ban vasércből és még nagyobb mértékben kőolajtermékekből, foszfátműtrágyából, hengerelt acél- és vasáruból, fűrészelt fából, gyapotból. A KGST XXVI. ülésszaka meg. állapította, hogy a tagországok külkereskedelmi forgalma 1971. ben az előző évhez képest 8,7 százalékkal nőtt, ezen belül egymás közti forgalmuk 9 szá­zalékkal. A folyó ötéves terv­ben a KGST-országok kölcsö­nös áruforgalmának átlagos évi növekedési üteme a megkötött szerződések értelmében meg­haladja a 10 százalékot. Az egyes KGST-országok kül­kereskedelmének 1971—1975 kö­zötti fejlődését a következő adatokkal jellemezhetjük: Bul­gária külkereskedelmi forgal­ma 60—65 százalékkal növek­szik, a forgalomból a KGST-or­szágokra jutó rész aránya 82 százalékra emelkedik, a Szov­jetunióval lebonyolított árufor­galom pedig az összes forga­lom 58 százalékát éri majd el. Magyarország összesen 40—50 százalékkal emeli külkereske­delmi forgalmát, a KGST-orszá­go'kkal való forgalmát pedig még valamivel nagyobb mér­tékben. Bulgáriával és Romá­niával például 70, az NDK-val 66, a Szovjetunióval 64 száza­lékkal növekszik a magyar áruforgalom. Az NDK a KGST európai tagországaival mintegy 66 százalékkal kívánja fokozni forgalmát, de bolgár viszony­latban a növekedés 83, len­gyel és román viszonylatban 70 százalékos, lesz. A mongol külkereskedelmi forgalom 35,6 százalékkal emelkedik, Lengyel­ország 57, Románia 61—72 szá­zalékos növekedést tervez. Csehszlovákia 36—38 százalé­kos emelkedést irányzott elő, a szocialista országok viszonyla­tában pedig 43—45 százalékos lesz az áruforgalom növekedé­se. A Szovjetunió a mostani öt­éves tervben 33—35 százalék­kal szándékszik fokozni külke­reskedelmi forgalmát, amely a KGST-országok viszonylatában másfélszeresére emelkedik majd. DINAMIKUS GÉPEXPORT—IMPORT Hangsúlyozni kell, hogy 1971 —1975 között az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva na­gyobb mértékben emelkedik a gépipari termékek kölcsönös forgalma a KGST-országok kö­zött, mint általános külkeres­kedelmi forgalmuk. Román— bolgár viszonylatban a gépek és berendezések kölcsönös for­galma például 130 százalékkal lesz nagyobb, míg egyébként a teljes áruforgalom csuoán 54 százalékkal, magyar—csehszlo­vák viszonylatban 70 százalék áll szemben az általános áru­forgalom 50 százalékos emelke­désével. A gépipari termékek a KGST-országokkal folytatott szovjet külkereskedelemben is egyre nagyobb arányt képvisel­nek: szovjet—csehszlovák vi­szonylatban a növekedés körül­belül 60, szovjet—lengyel vi­szonylatban 75, szovjet—ma­gyar viszonylatban 65, szovjet —bolgár viszonylatban több mint 100 százalékos lesz. A gépipari áruforgalom növe­kedését a KGST-országok között kialakított szakosítás és koo­peráció elmélyülése és kibő­vülése is elősegíti. A KGST-országok 1971—1975­re szóló kereskedelmi egyez­ményei lényegében biztosítják országaink növekvő villamos­energia-, nyersanyag- és üzem­anyag-szükségleteinek fedezé­sét. Ebben a tekintetben to­vábbra is a Szovjetunió a fő exportőr. A szovjet nyerstermé­kek kivitele az európai szocia­lista országokba 27 százalékkal növekszik a folyó ötéves terv során. A szovjet szállítmányok például az NDK nyersanyagigé­nyének több mint 60 százalékát biztosítják. KÖZÖS BERUHÁZÁSOK A szovjet nyersanyag- é9 üzemanyag-szállítások növelé­sét a gazdasági és a műszaki­tudományos együttműködés te­rén számos intézkedés kíséri majd. Itt elsősorban arra gon­dolnak, hogy a szovjet nyers­anyagtermékek behozatalában érdekelt felek kölcsönösen elő­nyös részesedési feltételek mel­lett részt vesznek a Szovjetunió természeti kincseinek kiaknázá­sában. Az érdekelt országok már alá is írtak egyezményeket arról, hogy részt vesznek a szovjet ipar üzemanyag- - és nyersanyagtermelő ágazatainak, köztük a kőolaj- és földgázter­melésnek a fejlesztésében. A Szovjetunió és a többi KGST-országok a fejlődő orszá­gokkal is bővítik sokoldalú gaz. dasági kapcsolataikat. Az egyen­jogúság és kölcsönös előnyök alapján fejleszteni kívánják gazdasági együttműködésüket a fejlett tőkésországokkal is. Ebben a viszonylatban is egy­re általánosabbakká válnak a hosszú lejáratú szerződések. Igy újabb lehetőségek nyílnak a külföldi cégekkel és bankok­kal való együttműködésre. E kérdések elsősorban a Szovjet­unió természeti erőforrásainak hasznosításával, iparvállala­tok építésével és korszerű technológiák kidolgozásával kapcsolatosak. Az ilyen együtt­működés lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió és a többi KGST­országok növeljék a fontosabb termékfajták termelését. NYIKOLAJ PTYICSKIN, a Szovjetunió állandó KGST­képviseletének tanácsosa

Next

/
Thumbnails
Contents