Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-08 / 290. szám, péntek

Napirenden: AZ NDK ELISMERÉSE Allende chilet elnök a Kremlben folytatott megbeszéléseket a szovjet vezetőkkel a két ország baráti kapcsolatainak további bővítéséről. (CSTK—TASZSZ) • • GYÜMÖLCSÖZD TARGYALASOK Moszkva — A szovjet fővá­rosban tegnap folytatódtak a chilei—szovjet megbeszélések. Mindkét fél kicserélte vélemé­nyét a két ország együttműkö­désének néhány kérdését ille­tően. Hírügynökségi jelentések rámutatnak, hogy a tárgyaló fe­lek a kölcsönös megértés szel­lemében folytattak eszmecserét a gazdasági, tudományos-mű­szaki es kulturális kapcsolatok fejlesztéséről. A tárgyalások napirendjén az időszerű nemzetközi politikai MALIK: kérdések is szerepeltek. A két fél megállapodott abban, hogy a tárgyalásokról közös közle­ményt tesznek közzé. Tegnap Allende elnök dísz­ebédet adott Moszkvában ven­déglátói tiszteletére. A díszebé­den megjelent Alekszej Koszi­gin miniszterelnök és Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének az elnöke. A díszebéden Allen­de elnök és Alekszej Koszigin pohárköszöntőt mondott. A párbeszéd hatástalan Véget ért a BT namíbiai vitája New York — A Biztonsági Tanács az argentin határozati javaslat elfogadásával befejez­te a namíbiai kérdés vitáját. A vita során, amelyben gya­korlatilag a Biztonsági Tanács valamennyi tagja, továbbá több afrikai ország képviselője vett részt, világosan kiderült, hogy a Dél-afrikai Köztársaság faj­gyűlölő kormánya folytatja Namíbia jogtalan megszállását. Az ENSZ-főtitkárnak, vala­mint különmegbízottjának na­míbiai és dél-afrikai látogatása­kor a Dél-afrikai Köztársaság kormányának képviselői azt bi­zonygatták, hogy namíbiai po­litikájuk „az önrendelkezés és a függetlenség politikája". Több afrikai és számos más ország ENSZ-küldöttsége bizal­matlansággal fogadta a világ­szervezet és a dél-afrikai fajül­dözők közötti tárgyalások gon­dolatát. Aggodalmukat teljes mértékben osztotta a szovjet ENSZ-küldöttség is. „Elejétől fogva tartottunk attól, hogy az ENSZ-főtitkár Namíbiával fog­lalkozó különképviselőjének ki­nevezése csupán ürügyet szol­gáltat a dél-afrikai fajüldözők­nek arra, hogy továbbra is ha­logassák az ENSZ namibiai ha­tározatainak végrehajtását", — K o m m en tárunk A nép félelmetes hallgatás­sal, érzésének néma visz­szafojtásával fogadta Cruz el­nök beiktatását", — így kom­mentálták a nyugati lapok ta­valy márciusban a Hondurasi Nemzeti Párt képviselőjének, az alkotmányosan köztársasági elnökké választott Ramon Er­nesto Cruznak beiktatását. A Nemzeti Párt győzelmével a konzervatív erők kerekedtek fe­lül, de mint a vele szemben ellenzéki Liberális Párt hangoz­tatta, a háttérben ott áll a had­sereg. Valóban, a háttérben ott állt a hadsereg, s tavaly március óta nemegyszer hangzott el az a figyelmeztetés, hogy a hadse­reg elégedetlen és bármikor be­avatkozhat. A tényleges hatal­mat képviselő személy neve sem volt ismeretlen: Osvaldo Lopez Arellano tábornok. Ugyanaz a főtiszt, aki most hétfőn vértelen puccsal meg­buktatta és házi őrizetbe ve­tette az elnököt. Arellano neve eléggé ismert a hondurasi katonapolitikusok között, ö volt az, aki 1963-ban ezredesként megbuktatta Ra­mon Villeda Morales elnököt és katonai kormányzást veze­tett egészen 1961-ig. Az ezre­desből 1964-ben tábornokká elő­lépett Arellanót rövidesen köz­társasági elnökké nevezte ki a junta. Most is ugyanez történt. A mostani katonai csíny szabványos latin-amerikai hata­lomátvétel, különösen a „ba­mondotta fakov Malik, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvise­lője — „most pedig teljesen vi­lágossá vált, hogy a fajüldö­zőkkel való párbeszéd folytatá­sa nem eredményez haladást, s csupán a dél-afrikai fajüldözők namibiai céljainak felel meg". Ezekből a megfontolásokból kiindulva Malik kijelentette, hogy a szovjet küldöttség nem tartja célszerűnek a fajüldözők­kel váló tárgyalások folytatá­sát. Ideje már — hangoztatta — hogy Biztonsági Tanács olyan hatékony intézkedések megvitatására térjen át, ame­lyek hozzájárulnának Namíbiá­nak a fajüldözők igája alól va­ló felszabadításához. A hosszan tartó vita után a Biztonsági Tanács 13 szavazat­tal elfogadta az argentin komp­romisszumos javaslatot. A szov­jet küldöttség tartózkodott, a kínai delegáció pedig távol ma­radt a szavazástól. A határozat ugyan megerősí­ti a namibiai nép elidegeníthe­tetlen jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre, nem tar­talmaz azonban konkrét köve­teléseket arra, hogy a Dél-afri­kai Köztársaság feltétel nélkül és haladéktalanul szüntesse be a törvénytelen megszállást. CSOU EN-LAJ kínai minisz­terelnök Bhutto pakisztáni el­nök meghívására január utol­só hetében vagy február elején Rawalpindibe látogat — jelen­tette a pakisztáni főváros „Dzsang" című független napi­lapja. DORTICOS kubai államfő Ha­vannában fogadta František Hamouzt, a KGST végrehajtó bizottságának elnökét, a cseh­szlovák szövetségi kormány el­nökhelyettesét, valamint Fagy­gyejevet, a KGST titkárát. Ha­mouz és Faggyejev tájékoztatta a kubai elnököt az országban tett látogatásuk első szakaszá­ról. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár fogadta Hubert Humphrey amerikai szenátort. Az Egyesült Államok egykori alelnöke mintegy félórás meg­beszélésen tájékoztatta Brand­tot szovjetunióbeli és lengyel­országi látogatásáról. JAPÁN kormányforrások kö­zölték, minden valószínűség szerint január tizedikén nyitják meg a pekingi japán nagykö­vetséget, és feltételezik, hogy ugyanebben az időpontban nyí­lik meg Kína tokiói nagykövet­sége is. OLASZORSZÁGBAN negyven­nyolcőrás sztrájkba lépett 700 ezer tanár és mintegy 300 ezer közalkalmazott. A sztrájkolók munkabérük emelését, oktatás­ügyi és adminisztratív reformo­kat követelnek. „Erős emberek" kormánya? Tokió — Tokiói politikai és sajtókörökben arra számítanak, hogy a december 10-i választá­sok nyomán megalakuló új Ta­naka-kormány a Konzervatív Li­berális Demokrata Párt „erős embereinek" kormánya lesz. Fukuda volt külügyminiszter, aki a júliusi LDP pártelnökvá­lasztás során megbukott Tana­kával szemben, de aki jelenleg a legerősebb frakció vezetője a Konzervatív Pártban, a hírek szerint kész részt venni az új kormányban. Ebben az esetben a Tanaka-kormány pillérei a következők lesznek: Fukuda volt külügyminiszter, Ohira je­lenlegi külügyminiszter, Naka­szone külkereskedelmi és ipar­ügyi miniszter, valamint Miki Takeo miniszterelnök-helyettes. Helyet kap tehát a kormányban a Liberális Demokrata Párt minden jelentős frakciójának vezetője. Brüsszel — A francia, az ame­rikai, az angol és a nyugatné­met külügyminiszter a szerda este Brii**selben rendezett mun­kavacsorán az NDK elismerésé­nek menetrendjéről tárgyalt. A külügyminiszterek jólérte­sült források alapján mege­gyeztek abban, hogy a német alapszerződés aláírása, azaz december 21-e után megkezdik a tárgyalásokat a demokrati­kus Németországgal a diplomá­ciai kapcsolatok felvételéről. Az NSZK — mondják ugyanazok a források — meg akarja várni a szerződés — áprilisban vagy májusban esedékes — ratifiká­lását s csak azután kívánja el­küldeni állandó képviselőjét Berlinbe. A bonni kormány sze­retné, ha nyugati szövetségesei -csak ez után vennék fel a dip­lomáciai kapcsolatokat az NDK­val. A négy külügyminiszter dön­téséről Maurice Schumann, a francia diplomácia vezetője csü­törtökön tájékoztatta a többi tagország képviselőit a NATO külügyminiszteri tanácskozá­sán. Nem tudni még, hogyan reagálnak az atlanti szövetség más tagállamai a tervezetre, hiszen á norvég és a dán kor­mány bejelentette, hogy már a közeljövőben fel akarja venni a kapcsolatokat az NDK-val. Az „Aktuel" című koppenhágai lap csütörtöki száma szerint Dánia már az alapszerződés aláírását követő napon, december 22-én diplomáciai elismerésben része­síti a demokratikus német álla­mot. A NATO külügyminiszteri ér­tekezletének csütörtöki ülésén az NDK elismerésének kérdé­sén kívül szerepeltek a napi­renden az európai biztonsági értekezlet, valamint a kölcsö­nös és kiegyensúlyozott haderő­csökkentési tárgyalások kérdé­sei is. A békés együttélés szettemében Berlin — A Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bizott­ságának plénumán dr. Günter Mittag, a Politikai Bizottság tagja a PB beszámolóját ismer­tetve közölte, hogy az NDK ipa­ra november 30-ig mintegy 2,6 milliárd márkával nagyobb ér­tékű árut termelt, mint ameny­nyit az évi terv e 11 hónapra előirányzott. Az év folyamán több mint 100 000 új, átépített és modernizált lakást adtak át a lakosságnak. A mezőgazdaság tervszámait is túlteljesítették. Nemzetközi kérdésekről szól­va az előadó hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió körül cso­portosuló szocialista államok egyöntetű és közös cselekvése a szocialista külpolitika állan­dóan növekvő újabb sikereinek és a békéért küzdő erők továb­bi előnyomulásának a záloga. Az NDK és az NSZK alap­szerződésről szólva, rámutatott! annak december 21-i aláírása, majd hamarosan sorra kerülő ratifikálása lehetővé teszi, hogy az NDK a békés együttélés alapelveinek szellemében tartó­san rendezze kapcsolatait az NSZK-val. Golda Meir nyilatkozata Jeruzsálem — Golda Meir iz­raeli miniszterelnök a Jerusalem Post számára adott nyilatko­zatában kijelentette: azt szeret­né, ha Izrael zsidó állam ma­radna, nem válna kétnemzetisé­gűvé. Szerinte a két nemzetisé­gű — zsidó és arab — állam „nem életképes", s ő maga „meggyőzte azokat a barátait", akik annak idején ezt a meg­oldást pártfogolták. Az életkép­telenség okát a miniszterelnök abban jelölte meg, hogy „em­berek vagyunk ..." ezért sze­rinte nem lehetséges, ami egyébként „csodálatos volna". Meir — a megszállt területek egy részére támasztott izraeli igénynek hangot adva — jelez­te, hogy a békekötéssel „bizo­nyos számú arab" Izraelhez ke­rül, s az államban élő arab kisebbséget fogja gyarapítani. „Soha nem állhat elő azonban olyan helyzet — jelentette ki befejezésül — hogy kérdésessé válna az állam nemzeti jelle­ge". nánköztársaságokban megszo­kott „Csendélet". Lényeges vál­tozást nem jelent. Honduras sorsa, állami hely­zete ugyanis nem különíthető el a többi latin-amerikai banán­köztársaságétól, ahol az ország ,k nép hallgat' és a dolgozók legfőbb ura a United Fruit Company. A 112 100 négyzetkilométer terü­letű földrész valójában egy kis darabja a nagy „zöld biroda­lomnak", a United Fruit ültet­vényeinek és gyümölcsöseinek. Tehát ez a monopólium dönt az ország nemzeti jövedelméről, azaz a helyi oligarchia profit­jéről és a dolgozók nyomorú­ságos életszínvonaláról. A legendák szerint, amikor Kolumbusz Hondurasnál megkö­zelítette Amerika partjait, há­laadó imát mondott azért, hogy elkerülte a vízi szakadékot és biztosan révbe ért, s ennek a fohásznak spanyol utolsó sza­vaiból alakult ki a Honduras kifejezés, amely az ország neve Honduras két és fél milliós lakossága fajilag nagyon tarka képet mutat. Bár a statisztikai adatok eltérnek, fehér ember­ből van itt a legkevesebb, ma­ximum tíz százalék. A lakosság zöme mesztic, indián, néger. A lehető legalacsonyabb társadal­mi és gazdasági sorban. Cruz elnök rövid kormányzása alatt próbált némileg változtatni a lakosság helyzetén, ezért szö­vetkezeti mozgalmat kezdemé­nyezett a mezőgazdaságban, kí­sérletet tett az írástudatlanság felszámolására és az ország gazdasági életének megelevení­tése érdekében közeledni pró­bált a szocialista országokhoz, hogy gazdasági együttműködé­sükkel javítson az ország hely­zetén. Arellano, a Vezérkari főnök azzal az ürüggyel mozdította el Cruz elnököt, hogy gazdasági és általános zűrzavar támadt az országban. Valami igazság van benne, csak Arellano is hallgat az okokról és okozókról. Nem mintha Cruz a haladást képvi­selte volna, de a szükség rá­kényszerítette bizonyos haladó lépésekre. Arellano kabinetje szakembe­rekből áll, nyilván a gazdasági kérdések megoldását fogja szor­galmazni. Arról azonban hallgat a fáma, kinek a védnökségével, kinek az érdekében. A hírek szerint a Hondurasi Munkásszö­vetség támogatja Arellanót, ám ez lehet demagógia vagy ma­nipuláció hatása is. A helyzet­re most is a tömegek hallga­tása jellemző, amit Arellano pozitívumnak tart, pedig ez vé­szes csend is lehet. Honduras népe ugyanis elma­radottsága ellenére sem szokott passzív maradni, s az uralkodó junta ezt a múltban ki ls hasz­nálta nacionalista szenvedélyek fokozására, amivel a figyelmet a bajok igazi okairól akarta el­terelni. Még élénken emlékez­hetünk az 1969. „futballhábo­rúra" Honduras és Salvador között, amely az előbbire néz­ve vereséggel végződött. Salva­dor is csak látszólag volt „győztes", mert az egyetlen, aki nyert az ellenségeskedésen, a United Fruit volt. Nyilván most is ő áll a háttérben és irányít­ja az ezredesek és tábornokok politikáját. Ű a szítója a ba­nánköztársaságok közötti nézet­eltéréseknek, amelyeknek hiva­talos okát rendszerint az ál­lamhatárok pontos kijelölésé­nek hiányában és az egyes or­szágok közötti elenyésző élet­színvonal-különbségben látják. A lényeg azonban egészen más valami. Amerika legelma­radottabb részében is kezdenek ráébredni a dolgozók sorsuk tarthatatlanságára és bajaik okozóira. Küzdelmük azonban még erőtlen, nem céltudatos és főként nem egyeztetett. Igy történik meg, hogy a CIA és Washington más szervei egy­másnak uszítják, testvérgyilkos háborúskodásba hajszolják az itteni népeket. Arellano egyelő­re nem beszél külpolitikai vál­tozásokról, s nagyon valószínű, hogy nem történnek lényeges változások Hondurasban. A szokványos puccs tényével kap­csolatban csak annyit jegyez­hetünk meg: nem változik sem­mi, de lassan a banánköztársa­ságokban is mozogni kezd a ffltd ... L. L. Camp Dávid — Ziegler, Ni­xon elnök sajtótitkára bejelen­tette, hogy Husszein jordániai uralkodó hamarosan az Egye­sült Államokba látogat és ta­lálkozik Nixon elnökkel is. A látogatás részleteiről még nem döntöttek, de bizonyos, hogy a király és az elnök egy alkalom­mal leül a tárgyalóasztalhoz —* tette hozzá. Marokkói cáfolat Rabat — Hivatalos rabati for­rások határozottan cáfolták, hogy II. Hasszán marokkótsiral­kodó ellen újabb — ismét ku­dacot vallott — merényletet kí­séreltek volna meg nemrég. A hír „fediot Aharonot" című izraeli lap párizsi tudósítójától származik, aki, mint jelentet­tük, tudni vélt arról, hogy az uralkodó gépkocsija röviddel azután, .hogy II. Hasszán ki­szállt belőle, felrobbant, s a benne ülők (a sofőr és két testőr) életüket vesztették. Mindez az idézett források szerint teljesen alaptalan hí­resztelés. Damaszkusz — Hírügynökségi jelentések szerint továbbra is feszült a helyzet a szíriai—iz­raeli tűzszüneti vonal térségé­ben. Olyan feltételezésekről is szó esik, amelyei? értelmében további izraeli agresszív bea­vatkozásoktól lehet tartani. Phantoniok Izraelnek... i.. avagy békepolitika washing­toni módra!... (Oganov rajza).

Next

/
Thumbnails
Contents