Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)
1972-12-31 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó
Ö nkiszolgáló üzletek. Az eladók fele a vásárlók kezét figyeli. Hát még mindig akadnak nálunk emberek ... Akadnak. Es nem is kevesen. Nénikék, elegáns hölgyek és kevésbé elegáns férfiak, diákok, tanoncok főnnek, látnak — és visznek. Ha visznek. Mert hogy is van csak az a közmondás: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. A Prior áruházban a kijáratnál kellett figyelmeztetni egu hölgyet: próbálás után „elfelejtette" levetni az 500 koronás pulóvert. — faj látják, milyen szórakozott vagyok? Annyira megtetszett, hogy talán még ki sem fizettem — védekezett nem mindennapi szellemességgel és szemtelenséggel a „naiv" asszonyság. A rendőrségen aztán még néhány „apróság" került elő a táskából. Mások születésnapot akartak ünnepelni — ingyen rummal. — Öten voltak — meséli a Kamzikáruház élelmiszerüzletének vezetője. — Négyen „falaztak", egy pedig rakta sporttáskájába a háromdecis rumos üvegeket. Huszonegy darab kezdte meg vándorlását a „házibulira" ... — Még szerencse, hogy csak kezdte — vágok közbe. — Igen, csakhogy nem mt „füleltük" le a társaságot. Áz egyik tojnak kevés „osztalékot" ígértek, ezért feljelentést tett a rendőrségen. Két eset a sok ezer kézül. Ezek nagyban „űzik a mesterséget". Kimondottan a könnyű haszonszerzés a céljuk. A rendőrség aztán ilyen értelemben is kezelt ezeket a „profikat". De miért csüsztat a táskájába egyegy kiflit, fél vajat vagy sajtot az öreg nénike, fiatalasszony vagy a 10—13 Hogyan védjük meg azonban a szövetkezet, a gyár, az üzem, a város, a falu közös vagyonát? Mert valahogyan védeni kell azok ellen, akik azt vallják: ami mindenkié, az senkié, és akkor jobb, ha az enyém. Pedig nagyon jól tudják, hogy nemcsak az övék, ami a miénk. De hát az emberi önzés nem ismer határokat ... Álmunkban is egymás kezét lessük, nem ragad-e hozzá valami? Vagy a búHallgatással cinkosságot vállalunk éves gyermek? Miért van az, hogy meglett férfiak filléreket és koronákat érő árut vágnak zsebre anélkül, hogy fizetnének? Talán az az ősi ösztön hajtja őket. amely felszedette őseinkkel az útszélre pottyant kukoricacsövet, a szomszéd kertjében lehullott diói? Nehéz erre válaszolni. Most valaki azt mondhatná: Semmiség az egész, miért kell ezen fennakadni? Igen ám, csakhogy nem szabad elfelejteni: a lopás tényét nem kisebbíti az ellopott tárgy értékének a csekély volta. Az önkiszolgáló üzletekben vigyázó szemek figyelik a vásárlókat. csúkézfogás előtt motozzuk meg egymást? Nyilvánvaló, hogy nem erre van szükség. Kell a hivatalos ellenőrzés is, de magánemberként ls sokat tehetünk a tolvajok ellen. Itt vannak még a rendbontók, a szemtelenkedő, neveletlen embertársaink is. Sokat tehetnénk, de keveset teszünk. — Mit csinálna, ha látná, hogy Dalaki „elemel" a polcról dolgokat, és bevásárlószatyrába csúsztatja — kérdem az önkiszolgálóban egy vásárlótól. — Semmit. Mit kellene tennem? Majd, talán érezve a kérdés élét, hozzáteszi: — Nem az enyémet viszik. — Es ha a pénztárcáját akarnák ellopni? — Rendőrért kiabálnék. Hasonlóképpen válaszoltak férfiak és nők, fiatalok és öregek. Egy harminc év körüli fiatalember megjegyezte: — Amire ön kíváncsi, én megpróbáltam, de a vásárlók gorombán lehurrogtak. Hogy miért ütöm az orrom a mások dolgába... Hát ilyenek vagyunk mi emberek. Hallgatásunkkal akaratlanul is cinkosságot vállalunk. De nemcsak ezekkel a kis és nagy tolvajokkal, hanem a rendbontókkal, szemtelenkedőkkel és neveletlenekkel is. Egyszerűen csak azért, mert nem az enyémet lopják, hanem mindenkiét: csak azért, mert nem velem szemtelenkednek, hanem tehetetlen öregekkel és nőkkel. Csak azért, mert csupán önmagunkra gondolunk, másokkal nem törődünk. Mit számít nekünk. hogy idősebb, terhes asszonyok, gyermekkel a karián kismama áll a buszban, a villamoson? Fontos, hogy mi ülünk, és csak nézünk, nézünk kifelé az ablakon, s nem akarjuk észrevenni őket. Pedig észrevettük, ezért bámuljuk oli/an kitartóan a Napot, a Holdat, a csillagokat és a természetet... Az embert közömbösség azonban olyan, mint a bumeráng: Mindig visszaüt. TOMI VINCE 1371 XII. 3 MESE A CSODÁLATOS BARLANGRÓL — FŐLEG FELNŐTTEKNEK Beteg kislányok és kisfiúk fejére, akik ezúttal nem kórházak vagy szanatóriumok világos kórtermeiben és fehér ágyaiban keresik a gyógyulást, hanem — úgye, milyen szokatlan — itt a föld alatt. Pontosabban fogalmazva: A bystrái mészkőbarlang ideális klimatikus feltételeiből várják az enyhülést súlyos asztmatikus rohamaikra És ahogy az eddigi tapasz-. talatok mutatják, nemcsak remélik ... A civilizáció árnyoldalai Egészségügyünk dolgozóinak szinte évről évre több gondot okoznak a nem specifikus légzőszervi megbetegedések — szénanátha, asztmás légcsőgyulladás, asztma. Napjainkban — sajnos — asztmás rohamok keserítik meg csecsemők, iskolásgyermekek, fiatalok és öregek, nők és férfiak tízezreinek életét. Az ok: a földi atmoszféra magas fokú szennyezettsége, — főleg az egyre fokozódó ipari termelés következményeként. A gyárkémények ontják az ártalmas anyagokat, kormot, hamuszemcsét, mérgező gázt és más káros vegyületet, s az emberi szervezet egyre nehezebben alkalmazkodik a megváltozott életkörülményekhez. Az ellenállás végül is csökken vagy kimerül és a betegek — főképpen a légzőszervi bántalmak — győzedelmeskednek. A modern orvostudományt számtalan probléma elé állította az allergiás és asztmás megbetegedések elterjedése és számtalan problémát meg is oldottak már. A kutatómunka azonban tovább folyik és az orvosok, a vegyészek, és a már érdekelt szakemberek gárdája egyre ujabb és újabb gyógymódokat vet harcba a betegség ellen. Ezek közé az újdonságok közé tartozik a bystrái „csodálatos barlang" ls. A barlangrendszer ott búvik meg a föld alatt, ahol az Alacsony-Tátra legismertebb üdülőközpontjába, Táléra kanyarog az országút. Környéke — Bystrá község délnyugati csücskében — bővelkedik a természeti szépségekben és, télen-nyáron aránylag könnyen megközelíthető — nemcsak személyautóval, hanem autóbusszal Is. A nyilvánosság számára eddig mintegy 700 méter barlangfolyosőt tettek járhatóvá és a legattraktívabb cseppkőképződményekkel díszített részeket az évek során turisták tízezrei csodálták már meg. Magát a barlangrendszert 1926-ban fedezték fel. Ugy vélik, hogy az üregek a jégkorszakban keletkeztek és a cseppkő mintegy 40 000 év előtt indult növekedésnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a barlang partizánoknak nyújtott búvóhelyet, s egyikük életét itt oltotta ki a fasiszták golyója. Néhány méterre attól az üregtől, ahol utolsót lélegzett, teremmé tágul a folyosó, s a terem ma az életet szolgálja. Itt, az ún. régi barlang I. számú partizántermében van a föld alatti szanatórium, ahol beteg gyerekek keresnek enyhülést. Miben rejlik a természetadta gyógyhatás? Arra, hogy a barlangot esetleg gyógyítás céljaira is ki lehetne használni, egy helybeli tanítónő, Marika Gajdošová hívta fel dr. Pavol Fabiannak, a Banská Bystrica-i Kerületi Kórház gyermekosztálya vezető főorvosának figyelmét. Jó néhány tanácskozás és többféle belső és külső körülmény alapos mérlegelése után a főorvos és dr. Sibyla Timová gyermekorvosnő-allergológus elhatározták, hogy „nagy fába vágják a fejszéjüket, kipróbálják a mészkőüreg gyógyhatását. A legelső teendők közé az I. sz. partizánterem klímájának kivizsgálása tartozott, s meglepően jó eredménnyel járt. Az üregben állandóan egyenletes légnyomás és hőmérséklet uralkodik, amelyet kevéssé befolyásolnak a külvilág klimatikus változásai és az időjárás szeszélyei. Persze, mindez még nem volt elég ahhoz, hogy a kísérleti gyógykezelést megkezdhessék. A főorvosra és az orvosnőre megoldatlan problémák dandárja várt. Ma már nem ls szívesen emlegetik, mennyi önzetlen munkába került a kezdeményezés, mennyi meg nem értéssel, nehézséggel kellett megküzdeniük, mennyi utánajárásba, fejtörésbe került, míg eljutottak a célig: odafektethették a barlang fekvőágyaira az első négy légszomjjal küzdő, ziháló kisgyereket. Hogyan gyógyítanak Bystrán? A legfontosabb gyógyszer a barlang levegője. A gyerekek, akiket eddig itt kezeltek, 3 vagy 6 héten keresztül naponta kétszer 2 órát szívták a gyógyhatású levegőt az I. számú partízánteremben. A barlangtermet a breznói szpeleológusok, a Jirmer házaspár vezetésével könnyen és kényelmesen megközelíthetővé tették, az egészségügyi felügyeletet dr. Karol Böhm-Klein, a breznói kórház gyermekosztályának főorvosa szervezte meg — szocialista alapon, a breznói és a valaskái ápolónővérek szocialista munkabrigádjának és a Vöröskereszt önkéntes nővéreinek segítségével. Az itt töltött szolgálatért nem jár fizetés. Dr. Timová naponta ellenőrzi és hetente értékeli a betegek állapotát, s ugyancsak ő értékeli a végleges eredményeket. Az orvosok kérésének igyekezett eleget tenni a közeli Valaská nagyközség nemzeti bizottsága is. A barlang közelében e nyáron egész kis település keletkezett, ahol a szülők és a gyerekek fűthető és célszerűen berendezett, komfortos víkendházakban tölthetik a 3 vagy 6 hetet — jutányos áron. Néhány szó az eddigi eredményről A föld alatti szanatórium gyógyhatását eddig mintegy 30 kisgyermeken próbálták ki. Igen jó eredményeket értek el a közepesen nehéz vagy nehéz asztmában szenvedő pácienseknél, akiknél a betegséget a porra, a tollra, a szőrmére vagy más hasonló allerglnre való túlérzékenység okozza. Közepes eredmény azokban az esetekben mutatkozott, ahol az asztmát a páciens saját baktériumaira való túlérzékenység váltja ki. Ugyancsak jó eredménnyel járt a barlangi kúra a szénanátha, az asztmatikus légcsőhurut és a krónikus légcsőhurut kezelésénél. A cseppkőbarlang levegője elősegíti és feljavítja a szervezet nem specifikus ellenállóképességét és gyengíti az allergiás reakciót. Mire jogosítanak az eredmények? A barlang levegőjét további vegyelemzéseknek vetették alá. Az orvosok, a vegyészek és más érdekelt szakemberek munkája a föld alatti szanatóriummal kapcsolatban folytatódik. A jövő év márciusában pedig tudományos konferencia tárgyal majd az eddig elért eredményekről. Egy azonban máris bizonyos: ha a felettes szervek jóváhagynák, Bystrán aránylag igen csekély költséggel kiváló gyógyhatású állami klimatikus gyógyhelyet létesítenének, ahol egy-egy turnusban mintegy harminc gyereket helyezhetnének el. Télen-nyáron folyamatosan. Nem kellene hozzá sem tervezőmérnök, se kőművesek serege, se beton, se téglahegyek. Még határidő és év végi hajrá se. Hiszen a szanatóriumot megépítette a legnagyobb építőművész, maga a természet. Toronyrudak, vasbeton, acél és üveg nélkül. Még valamikor a régmúlt jégkorszakban. Mintha csak kárpótolni akarta volna a későbbi nemzedéket a civilizáció árnyoldalaiért! RÉNYI MAGDA A barlangfolyosó lejtősen kanyarog egyre mélyebbre a föld alá. A meredek sziklafalakról itt vízcsepp hull a mészkőtalajra és szívós kitartással mélyedést váj belé, amott növekszik, nemtörődöm lassúsággal várva emberöltők múlását. Kőbástyák állnak glédában, kőfüggönyök tartják a mennyezetet és a folyosó egyszerre csak tágas üregbe torkollik. Oly nagy az üreg, akár valami terem, aranyszín fény dereng benne, s barátsággá varázsolja a mennyezet komor mésztömbjeit. Az egyik sugárnyaláb csúcsos, piros sapkára esik s visszaverődik egy huncut fekete szempárban. Egy másik — fehér sapkára és bámész szürke szemre, egy harmadik meg kék fejfedőre, barna szempárra hull. A föld alatti mély csendet hébekorba suttogás vagy nevetés töri meg, s visszaverődik a barlangkupola mindig nedves falairól... Nem, kedves felnőttek, anyukák és apukák, ebben a csodálatos barlangban nem mesebeli törpék szembogarán csillan meg a fény és nem is idetévedt erdei manók pusmogása meg nevetése hallatszik. A színes sapkák kislányok és kisfiúk fejére simulnak.
