Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-30 / 308. szám, szombat

IFJÚ FELTÁLALOK NYOMABAN A szovjet népgazdasági kiállításon megtalálhatjuk az ifjú tehetségek munkáit is. Természetesen nem egykönnyen, hiszen a kiállítás területe óriási, és reggeltől estig emberek tízezrei csodálják meg a Sjgvjetunió fél évszázadának nagyszerű gazdasági és tudományos eredményeit. Mindjárt a bejáratnál megtudhatjuk, hogy a több mint tízezer kiállított termék, a Szovjetunió tizenöt köztársaságának büszkesége ötvenöt kiállítási termet foglal el. Az első pavilonban láthatjuk az ifjú újítók egyik büszkeségét, a világ legnagyobb önjáró kotrógépének pontos modelljét, melynek egy-egy merítőkanala a valóságban 100 köbméternyi földet képes felemelni. Itt láthatjuk továbbá egy működő atomerőmű kicsinyített mását. A látogatók körében nagy sikert arat az ogyesszai 2. számú szakiskola diákjainak Mars-1. elnevezésű „lépegető készüléke". A lépegető jármű a látogatók elé idézi egy 21. századi kalandos űrrepülés mozzanatait. Az ogyesszai konstruktőrök kibernetikus modellje most még csak játéknak tűnik, de a tudomány és a technika rohamos fejlődése talán már a közeljövőben lehetővé teszi hasonló berendezések eljuttatását valamelyik közeli bolygóra. A gépek, kohók, turbinák és berendezések kiállított modelljei a tanítás hatékony eszközei. Segítségükkel az ifjú feltalálók elmélyítik tudásukat és műszaki képzettségüket. A Szovjetunió ifjúságának műszaki alkotómozgalma egyesíti a szakközépiskola diákjait, s a főiskolák hallgatóit, munkásakat, technikusokat és különböző iparágak mérnökeit. Az iskolások elektronikus robotgépe, a Start elnevezésű kisautó, amely részt vett az amatőrök által készített autóik versenyén, az idősebb tanulók versenyautója és légpályás autója méltó képviselői a szovjet tanulók alkotóversenyének. Az ifjú újítóik és konstruktőrök kiállított termékei nemcsak a közönség körében aratnak nagy sikert, de elismeréssel nyilatkoznak róluk a szakemberek is. Az első aranyérmet, amellyel a legkiválóbb találmányokat jutalmazzák Vlagyimir Tretyjakov, az orelszki Könnyűipari Tudományos Kutatóintézet munkatársa kapta, a' cipők megjelölésére alkotott automatikus berendezésért. Látszatra úgy tűnik, hogy erre e munkafolyamatra semmi különleges berendezést nem lehet kitalálni. Tretyjakov gépe azonban, melynek prototípusa a párizsi kommünről elnevezett moszkvai üzemben már dolgozik, 230 százalékkal növeli a munka produktivitását. Ezek után természetes, hogy a minisztérium szakemberei nagyra értékelték az új automatikus berendezést, és úgy döntöttek, hogy elkezdik sorozatgyártását. A szovjet ifjúság műszaki alkotómunkájának kiállítását, amelyet ezúttal a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója jegyében tartanak, már negyedszer rendezték meg. Az első kiállításra két évvel ezelőtt került sor. Az eltelt évek alatt a Szovjetunióban jelentősen megnőtt az iskolai műszaki alkotócsoportok száma, és egyre jelentősebb eredményeket érnek el a szakkörök tagjai. Jelenleg ennek a népszerű mozgalomnak több mint 8 millió résztvevője van. Amellett, hogy az Ifjú újítók és technikusok tevékenységükkel mélyítik tudásukat, jelentős hasznot is hoznak a szovjet népgazdaságnak. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk A. Taraszovnak, a Szovjetunió autóipari miniszterének elismerését. A miniszter kijelentette, hogy az ifjú újítók munkájának eredménye rubelben kifejezve az autóipar terén meghaladja a négy és fél milliót. Az ifjúsági szakkörök munkája eredményeit már hagyományosan a többi szocialista államban is kiállítják. A Moszkvában megtartott kiállításon több mint 200 termékkel képviseltetik magukat az NDK, Lengyelország, Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Bulgária és Mongólia Ifjú újítói. Edison 21 éves korában alkotta meg első jelentős találmányát, a szavazógépet az amerikai kongresszus számára. A mai edisonok, akiik munkáikkal részt vesznek a moszkvai kiállításon, 20 éves ikorukra mát tíz—tizenőt találmánnyal büszkélkedhetnek. (APN) A TUDÁS MINDENKIÉ A 9. ötéves tervben az Iskolai rendszer fejlesztését szolgáló rendelkezések keretében, ez évben Jelentősen emelték a szovjet diákok állami ösztöndíját. Az 1917-es szocialista forradalom előtt a cári Oroszországban a lakosság 76 százaléka írástudatlan volt. Az analfabéták száma Közép-Ázsiában, Kazahsztánban, a Távol-Keleten és Észak-Szibériában csaknem elérte a 100 százalékot. A nemzetgazdaság fejlődésének akkori iramát alapul véve az analfabetizmus kiküszöbölése 125 évet igényelt volna. A szovjet hatalom természetesen nem várhatott ilyen hosszú ideig, mindenki számára lehetővé kellett tennie, hogy művelődhessen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után — alapjaitól kezdve — átszervezték az iskolarendszert. A hangsúlyt a tanítás demokratizmusára, a különböző szintű iskolák egységére és kölcsönös kapcsolatára helyezték. Ha a fiatalok a középiskola elvégzése után sikeres felvételi vizsgát tesznek, a Szovjetunió bármely városának főiskoláján tanulhatna^. Az egységes tanterv lehetővé teszi, hogy a diákok elsajátítsák valamennyi olyan tantárgy alapjait, amelyek beletartoznak a főiskolák tanrendjébe. A főiskolai műveltséggel rendelkező szakemberek szintén egységes elvek alapján részesülnek továbbképzésben. A szovjet főiskolák a szocialista népgazdaság rendszerének szerves részét alkotják. Az ötéves tervben csakúgy, mint a népgazdaság többi ágazatára vonatkozóan meghatározzák a főiskolások számát és szakmai beosztottságát. Ennek köszönhető a végzett hallgatók teljes foglalkoztatottsága. Az a diák, aki eljut diplomamunkája megvédéséhez, már tudja, milyen helyet készítettek számára az ország gazdasági és tudományos életében. Természetesen lehetősége van szabadon választani. A Szovjetunió 811 főiskoláján 4,6 millió diák tanul. Ez a szám háromszorosa Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Olaszország diákjai száma öszszegének. Belorusszija, Moldava, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkménia, az örmény és a Kirgiz Köztársaságok 1917 előtt nem rendelkeztek egyetlen főiskolával sem. Jelenleg a 10 000 lakosra eső tanulók számát tekintve megelőzik Franciaországot, Nagy-Britanniát, Olaszországot és az NSZK-t. A szocialista szövetségi köztársaságokban a diákok az anyanyelvükön és oroszul tanulnak. Az 1972-es év folyamán a Szovjetunióban hat új főiskolát és hat intézetet nyitottak meg 1975-ig a Szovjetunió minden nyolcadik állampolgára főiskolai, illetve szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik. Ez természetesen óriási összegekbe kerül, amelyhez a diákok tulajdonképpen nem járulnak hozzá. A tanításért, a könyvtárak használatért nem kell fizetni. A felsőbb osztályokat végző hallgatók ösztöndíja meghaladja az országos bérminimumot. A tanulók ingyenes orvosi kezelésre jogosultak, valamint kedvezményes nyaralásra és kirándulásokra. Az Alma Ata-i Mezőgazdasági Intézet nyaralójában például kéthetes gyönyörű nyaralás a diákoknak mindössze 10 rubeljébe kerül. Ezért a 10 rubelért kitűnő ellátást biztosítanak, ingyenesen használhatják a vízisíket, kirándulhatnak a hegyekbe, nap mint nap új filmeket nézhetnek meg. A szovjet kormány az elmúlt évben határozatot fogadott el a diákok anyagi és szociális körülményei további javítására vonatkozóan. Jgy évente több mint 1 millió négyzetméternyi lakóterületet építenek számukra. Ráadásul a kormány intézkedésére további 1,2 millió négyzetméter lakóterületet szabadítottak fel diáklakások céljaira. További 4 milliárd rubel összeget használnak fel a diákok életszínvonalának emelésére. A felsorolt adatokat figyelembe véve megközelítőleg láthatjuk, mennyibe is kerül a szovjet államnak egy-egy diák kitaníttatása. A hivatalos statisztika csak a közvetlen kiadásokat jegyzi fel. így például a tanárok munkájának értékét, a könyvtárakra, tanszékekre és további kiadásokra költött öszszegeket. Ha nem számítjuk annak a segítségnek értékét, amelyet az állam közvetve nyújt a diákoknak az egyes főiskolák profiljától függően, egy-egy hallgató taníttatása mintegy 7 —12 ezer rubelbe kerül. (APN) A Szovjetunió komoly műszaki-tudományos segítséget nyújt a fejlődő országoknak. Afganisztánban hatalmas gépipari üzem létesült szovjet segítséggel. (CSTK—TASZSZ) KULTURÁLIS HÍREK • „A DRÁGA SZÜLŐK" című filmben egy tanárnőt játszom, aki szoros barátságot köt egy olasz leánnyal. Ezúttal a leány anyja a riválisom, de nem egy férfi szerelme a tét, hanem a leány bizalma, szeretete, így nyilatkozott Catherine Spaak, aki az új szerepkörben a külsejét is szinte teljesen — maszkírozás nélkül — megváltoztatta. • SÁMUEL BECKETT filmet rendez! Játék szó nélkül (Acte sans paroles) című abszurd alkotásának főszerepét Rod Steiger eleveníti meg. • NAGY SIKERREL JÁTSSZA a moszkvai Majakovszkij Színház a La Mancha lovagja című musicalt. A. Goncsarov rendezte az előadást. „A Szovjetunió 50 éve" című kiállításnak, amelyet több mint tíz ezer ember látogatott meg, kedves szovjet vendégei voltak a na pókban, fevgenyij Vasziljevics Hrunov ezredes, űrhajós-pilóta, i Szovjetunió Hőse és Nyikoláj Nyikodimovics Malinovszkij profesz szor, a híres szívsebész szívesen válaszoltak az újságírók kérdé seire. (ČSTK, Gazdasági őrjárat — a világ egyhatodár A Szovjetunióban évente mintegy 350—400 ipari vállalatot he lyeznek üzembe. Ebbe a számba beletartozik a Togliatti autó gyár, a krasznojarszki vízierőmű és további ipari mammutlétesít mények, amelyek nélkül nem tudnánk egész képet alkotn a Szovjetunió gazdasági erejéről. Természetesen nem feledkeztünl meg az ország óriási kiterjedéséről, nyersanyagforrásainak sok féleségéről és ezek alapján láthatjuk, mennyire nehéz felada 'kommentálni a Szovjetunió gazdasági térképét. Sok konkrét adat amely a mai helyzetet Ihíven tükrözi holnapra már a múlté lesz és nem felel meg a valóságnak. Nemcsak az üzemek számáról ét a termelés kapacitásáról van szó. Az elmúlt ötéves terv során üzembe helyezett 1870 ipari léte sítmény nemcsak növelte az egyes ipari ágazatok kapacitását, d< nagy változásokat idézett elő a munkaerő felosztásában és színvo nalában, kihatott a kulturális életre, a dolgozók mindennap életére, az egyes ipari területek arculatának változására és ezze természetesen a gazdasági egészének változására is. A Szovjetunió valamennyi nemzetiségének egyesült erőfeszítés* az ország keleti részeinek és Közép-Ázsia gazdasági kihasználá sának érdekében jelentősen megváltoztatta a világ egyhatodánal gazdasági térképét. Az imént említett területeken bányásszák a: évi széntermelés kétötödét, a földgáz egynegyedét, a fa egyhar madát, az elektromos energia és a cement egynegyedét; az ázsia területek adják a Szovjetunió gabonakészletének egynegyedét a gyapot kilenctized részét. Nyugat-Szibériában a kőolaj kitér melése 1965-ben még az évi 1 millió tonnát sem érte el, ezze szemben 1970-ben már meghaladta a 30 millió tonnát. 1975-rt eléri a 120 millió tonnát, 1980-na pedig a kitermelt mennyiséj előreláthatólag 230—260 millió tonna között lesz. Az előzetes számítások alapján a keleti területek adják a Szovjetunió alutnínitimtermelésének háromnegyed részét. A nemzetgazdaság területi felosztása szervezésének tökéletesítése mellett megoldják a szociális és gazdasági problémákat is Elsősorban meg kell említenünk az egyes szocialista köztársaságok gazdasági fejlettsége színvonalának kiegyenlítését. Tekintettel a Szovjetunió nemzetgazdasági szükségleteire és érdekeire, a IX. ötéves terv az ipari termelés 47 százalékos emelkedését irányozza elő. Leggyorsabb a fejlődés az örmény- és Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaságokban, ahol az össztermelés 64 százalékkal emelkedik. Moldvában 62, Kazahsztánban 59, Belorussziában pedig 58 százalékos emelkedést számolnak. A fejlett szocialista rendszer lehetővé teszi valamennyi köztársaság feladatainak megoldását. Ide tartozik elsősorban a nemzetgazdaság jobb energiaellátása is. A nagy teljesítményű hő- és vízi erőművek mellett a IX. ötéves terv nagy figyelmet szentel az új atomerőmüvek üzembe helyezésének. Az Oroszországi Szovjel Szövetséges Szocialista Köztársaságban, Ukrajnában és az Örmény Köztársaságban folytatódik azoknak a feladatoknak teljesítése, amelynek célja a Szovjetunió egységes energiahálózatának megteremtése. Ez lehetővé teszi a jelenlegi 100 millió kilowatt kapacitású európai hálózat összekapcsolását a szibériai energiaegységekkel. A Szovjetunió általános fejlődését olyan kísérő jelenségek jellemzik, mint például a városi lakosság számának gyors növekedése. 1922-ben a lakosság 16 százaléka élt városokban, 1972-ben pedig már 58 százaléka. Jelentős a Lakosság szaporodása a Szovjetunió déli részein (Ukrajna, Moldva és a Kaukázus vidékei). Ezzel szemben az ipari központok lakossága számának növekedése a nyugati területeken lényegesen alacsonyabb, mint az országos átlag. A lakosság területi eloszlása döntő mértékben befolyásolja a közeljövőben az egyes területek gazdasági struktúrájának kialakítását. A helyzet a következőképpen alakult. A közép, a nyugati, az Ural és a Volga menti területeken főleg a már működő vállalatok korszerűsítése és rekonstrukciója és az új technikai eredmények bevezetése növeli a termelést anélkül, hogy emelkednék a dolgozók száma. A déli és közép-ázsiai területeken, amelyek jelentős munkaforrásokkal rendelkeznek, a munkaerő szempontjából igényes iparágakat fejlesztenek iki. A Szovjetunió gazdasági térképe állandóan változtatja arculatát; minden befejezett ötéves terv után gazdagabb és színesebb, minden ötéves tervet követően új nevek, új iparegységek kerülnek fel a térképre. A jelenlegi IX. ötéves terv ezen a téren rekordmennyiségű változást eszközölt, mert az 1971—75 években a beruházások összege eléri az 501 milliárd rubelt, ami 42 százalékkal több mint az előző ötéves tervben. (APNJ