Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-24 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

(Az SZKP programjából) mellett élés ÍZ igázod fk, iz egyenjogú­a belügyekbe : — más tő­gazdasági és bfejlesztésére országhoz fű­tős, eddig ki­lak a kölcsö­ôťlés elmélyí­kapcsolataink kezdeménye­rőpai Teszült irópal bizton érdekében zintű kölcsö parlamentjei lml szerveze ezések útján jrópai bizton­ronal elsinki nagy­iszlovák kül­mielőbbl ösz­entette, hogy al együtt — »y fontosságú rozta, hogy a késekre kell sünk békéjé­itjáből iöntő Srumon ls új­I: Szocialista támogatta és oal feszültség 5ttt kapcsola­feltételetnek lennyi konst­nem csekély socialista kö­Dehangolt po­ízetközi kap­érvényesítse zerű államok k politikáját, enyhítéséhez ; javulásához. DTICS JOLÁN • • II 0 A JOlfOERT - AZ EMBERERT ENSZ-közgyűlés és szocialisto diplomácia # Peking negatív szerepe # Nagyobb lendületet a leszerelésnek % Dekolonizáció a figyelem középpontjában Szeptember tizenkilencedikén a hagyományos percnyi csenddel, az elnök megválasztásával megkezdő­dött az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének 27. közgyűlése. Mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk: a világszervezet idei közgyűlése olyan időszakban végezhette mun­káját, amely bizonyos vízválasztó szerepet ls betöltött a második világháborút követő nemzetközig politikai fejlődésben. Ebben a vo­natkozásban a küldöttségek egyre gyakrabban mutattak rá az európai helyzet alakulására, s az a tény, hogy a lengyel Stanislaw Trep­czynski foglalhatta el a közgyűlés elnöki székét, mintegy szimbolizál­ta a tanácskozások légkörét. Erez­hető volt ugyanis, hogy a békés egymás mellett élés alapelvei, amelyekért a szocialista társada­lomközösség országai élükön a Szovjetunióval oly sok éven át küzdöttek, mély gyökereket eresz­tettek, sftt a nemzetközi kapcsola­tok terén meghatározó tényezővé léptek elő. Békeoffenzíva A közgyűlésen magától érthe­tően rendkívül nagy érdeklődést keltett az a szovjet javaslat, amely kizárja a nemzetközi kap­csolatokból az erőszak alkalmazá­sát, és indítványozza a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltá­sát örök időkre. Ennek az indít­ványnak az elfogadása abban az esztendőben, amikor a szovjetek földje a világ első szocialista ál­lama megalakulásának 50. évfor­dulójára emlékezik, végeredmény­ben azt a politikai koncepciót iga­zolta, amelyet a Szovjetunió első nemzetközi politikai lépései, kez­deményezései immár fél évszázad­dal ezelőtt egyértelműen körvona­laztak. A szocialista diplomácia iniciatív fellépésének köszönhe­tően — amely ezúttal ls a lesze­relést, mint a biztonság és a tar­tós béke megszilárdításának egye­düli alternatíváját helyezte előtér­be — az ENSZ politikai és bizton­sági bizottsága a közgyűlés leg­hatékonyabb munkát végző szerve volt. A tizenkét elfogadott határo­zat közül a legnagyobb figyelmet a Szovjetunió által már a múlt közgyűlésen is javasolt leszerelési világértekezlet összehívását jóvá­hagyó javaslattervezet „érdemelte ki". Bár a leszerelési világértekez­let összehívásának időpontjáról és helyéről az ENSZ 28. közgyűlése dönt majd, a javaslat továbbra is a figyelem központjában marad, akárcsak a vegyi fegyverek eltil­tását célzó konvenció, s általában a genfi leszerelési tárgyalásokon elfogadott dokumentumok. A fegy­verkezési verseny megfékezésére irányuló törekvések azonban Im­már a világűrre is kiterjedtek, de érintették azt a kérdést is, vajon milyen elvek szabályozzák majd a távösszeköttetési mesterséges holdak gyakorlati kihasználását. Imperialistaellenes tömb Az ENSZ közgyűlésének Idei ülésszakán felfigyeltető momen­tumként hatott, hogy a kapitalista államok viszonylag kevés indít­ványt, javaslatot terjesztettek elő. Bár támogatták az európai bizton­sági és együttműködési konferen­cia összehívásának a gondolatét, a Jelentősebb javaslatok közül csu­pán a terrorizmus megfékezését indítványozó amerikai tervezet emelhető ki, amelyet viszont az arab országok fogadtak bizalmat­lanul. Mindez abból a megalapo­zott gyanúból eredt, hogy az Egye­sült Államok tulajdonképpen egy zsákba szeretné varrni a terror­szervezeteket és terroristákat a nemzeti felszabadító mozgalmak­kal általában. A pillanatnyi hely­zetben, amikor a fejlődő országok elsődleges érdeke a kolonializmus teljes és végleges felszámolása, a népi-nemzeti felszabadító mozgal­mak erőteljes támogatása és a fajüldözés elleni harc, valóban he­lyet lehetett adni az idegenkedés­nek, a bizalmatlanságnak az ame­rikai javaslattal szemben. A világszervezet talaján kiala­kult imperialistaellenes front össz­tüze természetesen a gyarmattartó Portugália és a fajüldöző Dél-afri­kai Köztársaság ellen irányult, ám felettébb kényelmetlen helyzetbe kerültek az ökonómiai expanziót folytató kapitalista hatalmak, kü­lönösképpen a NATO-tagországok. Ennek az irányvonalnak megfele­lően természetesen a szavazásnál elsöprő győzelmet arattak a de­kolonializációról, a fajüldözés megszüntetéséről szóló határoza­tok. Az egység ellen... Ha tekintetbe vesszük, hogy mintegy huszonöt esztendeig tar­tott, amíg a Kínai Népköztársaság a világszervezet tagjává válhatott, s hogy Kína belépőjéért a szocia­lista társadalomközösség vívta meg a harcot — annak ellenére ls, hogy Peking eltávolodott a prole­tár nemzetköziség elveitől — ma kissé keserű szájízzel veszi tudo­másul a világ haladó közvélemér nye a tényt: a pekingi vezetés az ENSZ talaján is folytatja egység-, bontó törekvéseit. A maóisták te­hát a világszervezetet nem a nem­zetek békés egymás mellett élése szocialista koncepciójának a meg­erősítésére használják fel, hanem éppen fordítva: saját hatalmi és soviniszta koncepciójukat helyezik előtérbe. Így kerülhetett sor arra, hogy a Kínai Népköztársaság az Egyesült Államokkal együtt a ler szerelési világkonferencia összehír vása ellenzőinek a táborába került, de általában negatív álláspontot foglalt el a leszereléssel összefüg­gő kérdéseket Illetően. Peking a világszervezet talaján, a harmadik világ vezető hatalmának szerepé­ben szeretett volna tetszelegni. Ugyanakkor szovjetellenes alapál­lásának tulajdonítható, hogy Kína a Biztonsági Tanácsban megvétóz­ta a Bangla Desh Népi Köztársa-, ság tagfelvételi kérelmét. Röviddel a kínai vétót követően határozatot fogadott el az ENSZ-közgyűlés, amelyben amellett foglalt állást, hogy Bangla Desh váljon a világr szervezet teljes jogú tagállamává. Bizalmi válság? Az utóbbi időben több szó esett arról is, hogy megrendült az ENSZ iránti bizalom. Nos, kérdéses, va­jon kinek a bizalma rendűit meg. Nyilván az olyan erőké, amelyek hozzászoktak elképzeléseik auto^ matlkus érvényesítéséhez. Ugyan­ezek az államok nyújtanak azon­ban támogatást szövetségeseiknek ahhoz ls, hogy bojkottálják a vi­lágszervezet legmagasabb szervé­nek a határozatait. Tehát nem be-! szélhetflnk általános bizalmi vál­ságról, inkább arról, hogy a világ­szervezet sgyes küldöttségeinek több felelősséggel kell a munkáját végeznie. A szocialista társadalom­közösségek országainak célkitűzé­sei világosak. Érdekeik azonosak az emberiség, a boldogabb jövő ér­dekeivel. ENGELBERT MERKI, iLLEMÉBEN [, hogy a in reagál­lemzetközl írlatl poll­seket. Vol­nék ilyen is sokan, clának az a minden­Ilyen ki­•serin, Vo­<>, Manuil­Szoboljei» ak leraká­ílakuh ki, amikor az ében volt, pétervári ügyminisz­tl platfor­ini a nép­épbiztosok n ellensé­forradalml lami hiva­árt kapott ítériumban jelentette, ;ellett fel­isításainak íl vata Iában tettessel a ása kérdé­sgszüntető­Sk mögötti •n a béke­. Nyeratov ezt megta­{, minden­tülpolitikai ;ban olyan nisztériumt a csak az ették, csak el posztját 'minisztere, endő mun­katársaihoz, a főtisztviselők szóra sem méltat­ták, s Tatyiscsev, a protokollügyekkel megbízott főtiszt még azt a felvilágosítást is megtagadta tőle, hogyan hozza hivatalba lépését az Orosz­országban akkreditált diplomáciai képviseletek tudomására. Miután híre járt annak, hogy Nyeratov a kér­déses titkos iratokat eljuttatta az antant-államck képviselőihez, a Katonai Forradalmi Tanács kény • telen volt beavatkozni. 1. Zalkindot küldte a mi­nisztérium kézbevételére. Nyeratovot már nem találta hivatalában, Idejében kereket oldott. Uru­szov pedig monoton hangon elkezdte olvasni a külügyi tisztviselők leköszönő levelét. Zalkind ügyet sem vetett rá, s rövid Idő múlva távozott. Másnap a Katonai Forradalmi Bizottság rende­letére N. G. Markin balti tengerész külügyi tit­kári kinevezéssel egyidejűleg harci megbízatást kapott, hogy teremtsen rendet a külügyminisz­tériumban, hogy „minden szükséges intézkedés történjék meg a Külügyi Népbiztosság munkájá­nak megszervezésére". A minisztérium főtisztviselői egy ideig rejtőz­ködtek, vagy beteget jelentettek, de a legna­gyobb csodálkozására november 17-én a megadott időben minden tisztviselő a helyén volt. A röpgyűlést Zalkind nyitotta meg. Azaz kere­ken kijelentette: „A munkás-paraszt kormány ne­vében vagyok Itt, hogy véglegesen tisztázzam a külügyi tisztviselők viszonyát szolgálati köteles­ségeik teljesítéséhez. Háborús időket élünk, s a minisztérium funkciói azon teendők közé tar­toznak, amelyek az ország érdekében nem tűr­nek semmilyen szünetet." Két nap múlva, Nyeratov letartóztatása után a titkos széfek kulcsai ls előkerültek. Közben egymás után szenvedtek vereséget a fehérgár­dista lázadók... A népbiztos Trockij gyengének bizonyult tisztségében, sőt mint kiderült, szabotálta Lenin útmutatásalt. A helyzet konszolidálódásával egyidejűleg felme­rült az új külügyi népbiztos kijelölésének kér­dése A szovjetország a polgárháború időszakát élte, a párt számos kiváló személyisége még kül­földön élt, nem tudott hazajutni. Az emigránsok életét élte Georgij Vasziljevics Csicserin, az a régi bolsevik diplomata ls, akire végül is Lenin választása esett. Csicserin cári diplomata családban született éppen száz évvel ezelőtt. A tehetséges, arisztok­rata származású fiatalember, végzett történész és filozófus 1898-tól a külügyminisztérium le­véltárában dolgozott. Intellektüel érdeklődési körében nagy helyet foglalt el a zene iránti ra­jongása, különösen Mozart életművének kutatása vált „második foglalkozásává". Egy Mozart-esten összeismerkedett egy Nauburg nevű orvostan­hallgatóival, aki őt marxistákkal hozta össze. Ez majdnem állásába került, de a kínos ügy ren­dezése után összeköttetései révén külföldre tá­vozott. Berlinben Liebknecht és más szocialisták körében vált igazi marxistává, s aktív szerepet vállalt a forradalmi mozgalomban. Illegális né­ven. Ornatszkij néven szerepel, de a titkosrend­őrség tud kilétéről és minden lépéséről. 1908­ban kizárják őt a külügyminisztériumból. A forradalom idején Londonban tevékenyke­dik. Mindenáron elő akarja segíteni a forradal­márok legjobb erőinek hazaküldését, hogy segít­sék a forrádalmat. Egy eszer azonban lebuktat­ja őt, mert „antimilitaristák hazaküldésétől félti az Ideiglenes kormányt". Augusztusban Csicse­rint letartóztatják, de a szovjet kormány követe­lésére, Buchanan pétervári angol nagykövetnél tett közbenjárására és erélyes fellépésére végre hazaengedik, hogy elfoglalhassa hivatalát. Csicserlnnek, a miniszternek és diplomatának két nagy tette örökre híres marad a külpolitika történetében, amellett , hogy 6 kötötte meg a breszt—litovszkl békét. Először ls Ázsia-poétiká­jával kapcsolatos lépései, a fiatal szovjet kor­mánynak az afgánokkal, Irániakkal, törökökkel, egyenlő az egyenlővel alapon kötött megállapo­dásai, másodszor pedig a rapallól szerződés meg­kötése, amellyel újszerűen rendeződött Német­ország és egy szocialista állam kapcsolata, köl­csönösen lemondtak a Jóvátételről és egy impe­rialista állam elismerte Szovjet-Oroszországot. Csicserin tevékenységéről, munkaszorgalmáról, szívósságáról Lenin a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, példaképül állította munkatársai elé. Kristálytiszta logika, dialektikus elemzés és marxista elvhűség jellemezte Csicserin külpoliti­kai tevékenységét. A békés egymás mellett élts politikájának lenini gondolatát így fogalmazta meg korábban munkatársa, Vorovszkl] számára: „Számunkra célszerű baráti kapcsolatokat terem­teni más társadalmi-gazdasági rendszerű álla­mokkal és a kormányaikat vezető pártokkal, és e baráti kapcsolatokat mi különféle reálts érde­kekre. kereskedelmiekre vagy másfélékre alapoz­zuk. Ez nem zavarhatja sem ml, sem partnerünk társadalmi politikai körülményeit. E magatartás sohasem állíthat szembe bennünket sem progra­munkkal, sem nézeteinkkel. Arról van szó, hogy a gyakorlatban olyan területen tartózkodunk, amelyen számunkra elengedhetetlenül szüksége- * sek a jó kapcsolatok a tőkés kormányokkal." A XXIV. kongresszus mutatta úton Csicserin idejében még csak 28 állam tartott g fenn diplomáciai kapcsolatokat Szovjet-Oroszor-* i szággal. Ma 101 állammal van a Szovjetuniónak j diplomáciai viszonya, ezenkívül mintegy 350 nem-i 4­zetközi szervezetben érvényesíti hatását. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának tavalyi XXIV, kongresszusán meghirdetett békeprogram a nini békepolltika nagyszerű győzelmeit eredmé-. nyezte eddig is, különösen a háború utáni ren* dezetlen európai kérdések megoldásában, s bi* zonyára nagy diadala lesz a jövőre tervezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartása. E program végrehajtásában nagy szerepe van a szovjet diplomáciai Iskolánck, amely kiváló nemzetközi képviselőket nevelt a dolgozó nép fiaiból. L. L, Csicserin (Jobbról az első) VorovszkiJ és Da** tyan társaságában a genovai értekezleten :

Next

/
Thumbnails
Contents