Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-21 / 301. szám, csütörtök

BÚCSÚZÁS JÚNIUSBAN BEMUTATÓ A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÄZ THÄLIA SZÍNPADÁN A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG Kérdéssel kezdem: mit tudunk mi a mai szovjet drámairodalomról? A válasz minden bizonnyal így kezdődne: ismerjük Rozovot, gyakran játsszuk müveit, azután... s itt már sokan megakadnának, habár évek óta szünös-szüntelen hangoztatjuk, hogy vigyázó szemünket a baráti országok kortárs drámaírói felé vetjük. Sajnos, csaknem egészen a napjainkig nem kielégítő azoknak a száma, akik a szavaktól eljutottak a tet- ?elvételünkön lekig, vagyis a KÖU0sdi s Ai esetünkben a ható tortárs szerzők színműveinek a rendszeres bemutatásáig. Pedig a mai szovjet drámairodalom esetében tulajdonképpen elég, ha az illetékesek rendszeresen olvassák a Tyeatr című szovjet szaklapot, amelynek hasábjain megtemerkedhetünk többek !:özött ffampilov, Roscsin, Szmazsajev, Bokarev és mások alkotásaival. Meggyőződhetünk, hogy érdemes őket „felfedezni", érdemes alkotásaikat nálunk is bemutatni, mert izgatóan maiak, szókimondóak, rólunk is, nekünk is szólnak. Néhány „fecske" már a „nyár" közeledtét jelzi: Vamp ilov egyik színművét már játsszák nálunk, Roscsin Valentyin és Valentyináját (amely a tavalyi moszkvai színházi évad egyik legsikeresebb darabja) magyarra is lefordították, s jelenleg a budapesti József Attila Színház műsorán szerepel Egy fiú meg egy lány címen. Véleményein szerint a következő Évad dramaturgiai tervének az összeállításánál területi színházunkban sem kellene elfeledkezni erről a színműről. A mostani bemutató kapcsán dicsérőleg kell szólnunk a Magyar Területi Színház vezetőségének rugalmasságáról, hiszen Szilveszteri előzetes A Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége a hagyományokhoz híven az idén is közönség előtt Játszotta fel szilVeszteri műsorát. A zsúfolásig megtelt Orechová Potőií-i (Dióspatonyj kultúrházban cseh és szlovák, valamint csehszlovákiai magyar művészek szórakoztatták a közönséget. A műsorban cseh és szlovák részről a SZISZ KB mellett működő héttagú Plámeny együttes, továbbá lana Matysová, Helena Vrtiehová és Jifí Štédroň ismert táncdalénekesek léptek fel. A Piameny együttesről meg kell említenünk, hogy tagjai nemcsak hivatásból végzik munkájukat, hanem sokszor játszanak anélkül is — főleg kaszárnyákban és kórházakban —, hogy honoráriumot kérnének érte. Az énekesek gyakran szerepelnek külföldön. Matysová például nemrég tért haza Lengyelországból, ahol a televízió szilveszteri műsorában vendégszerepelt. A neves együttes, valamint a közismert és közkedvelt énekesek humoros elemekkel tűzdelt slágerszámokat adtak elő. A magyar zenét Szulcsányi Dezső népi zenekara szolgáltatta. Goda Mária, Bukoveczky Erzsébet és Jancsi Štefan magyar nótákat énekelt. A MATESZ színművészel vidám Jeleneteket adtak elő. Ezenkívül Szulchänszky František jódliszáma, valamint Gálán Géza, Dráfi Mátyás és Boldoghy Katalin hangulatos konferálása tarkította a műsort. Erről egyébként olvasóinknak többet nem árulunk el, hallgassák meg a műsort december 31-én 13 óraior a rádióban. —ér^ a színmű egyik jelenetében Marika és Csendes László látat szlovákiai ősbemutató után aránylag rövid idő múlva a Thália Színpadon is láthattuk Vampilov színművét. A szibériai származású szerző alkotásával már a bratislavai előadás alkalmából megírtuk, hogy átlagon felüli színmű a protekcióról, a korrupcióról, s bizonyos vonatkozásban tükörkép a felnövekvő ifjú nemzedék egészséges szókimondásáról, éleslátásáról. Nem egyértelműen könynyed komédia, mert az elevenbe vágó konfliktusok, az emberi kapcsolatok fonákságai olykor bizony arcunkra fagyasztják a mosolyt. Szatíra ez a javából, amelyen nevetni, bosszankodni és gondolkodni lehet. A bratislavai és a mostani košicei előadás láttán önkénytelenül is felvetődik az összehasonlítás lehetősége. Nem vagyok híve az ilyen módszernek, hiszen a két színház lehetőségei, körülményei jórészt különbözőek, mégis egy vonatkozásban —• éspedig a rendezés koncepciójában — úgy vélem, helyénvaló és érdekes az összevetés. K. L. Zachar, a szlovák fővárosban látott előadás rendezője lényegében egy síkon — szatirikus élű, pergő vígjátékban — vezette végig a cselekményt. Beke Sándor a Thália Színpad rendezője más előadást kreált: tudta, hogy a vígjáték lényegében gyűjtőfogalom, amelybe a harsány komédiától a tréfát nem ismerő szatíráig sok minden tartozik. Beke az utóbbi hangvételt választotta, 8 ezt a markáns színezetű stílust sajátos lírai aláfestéssel oldotta plasztikussá. Az ötletekben nem szűkölködő rendezésben nekem különösen a harmadik felvonás beállítása (főleg a párhuzamosan más-más helyen pergő cselekmény) tetszett. A premier-láz „számlájára" Irható színészi bakikon kívül az róható fel hibaként, hogy a második felvonás tempója (a későbbiekben rámutatunk ennek okára j meglehetősen lelassul, s emiatt megtörik az előadás lendülete. Véleményem szerint mindkét rendezés a maga nemében érdekes ós elfogadható, s ez végeredményben a színmű erényeit igazolja, hiszen a többfajta interpretálásra ad lehetőséget. A színészek közül különösen Kövesdi Szabó Marika (Tánya) és Csendes László (Koleszov) nyújtott figyelemre méltó alakítást. A fiatal színésznő eddigi alakításaitól más hangvételű szerepben ismét igazolta tehetségét: rokonszenves, a sző pozitív értelmében modern leányt keltett életre. Csendes László játékában különösen azt értékelem, hogy egy pillanatra sem tévedt a harsányság, a túlzások útvesztőire. Semmit sem tett feleslegesen, mozdulatainak, hanghordozásának funkciója volt. Alakítása során inkább csak jelzett, érzékeltetett s így a látszólag kevesebb színészi eszközökkel többet, sokat elért. Meglátásom szerint eléggé problematikus a fiatalok ellenpólusa, a Repnyikovot és feleségét megjelenítő Lengyel Ferenc és Gombos Ilona játéka. Lengyel Ferenc néhány kitűnő mozdulata, gesztusa sejteti, hogy milyen lehetne Repnyikov. Ugyanis Lengyel Ferenc Repnyikovja a kelleténél keményebb, — jobb szó híján — parlagiasabb a kelleténél. A kitűnő színész ezúttal inkább karikíroz (ezt is túlzottan), mint játszik. Szerintem Repnyikov a most látott figuránál hajlékonyabb, behízelgőbb, finomabb „kiadású" alak. Gombos Ilona Repnyikovnéja meglehetősen passzív, játékában kevés az egyéni színezet. Az esetek többségében az itt látott professzorné színtelen, amolyan átlagos feleség. Kár, mert így a színésznő a második felvonásban adódó „ziccereket" jórészt kihasználatlanul hagyja (különösen a férjével folytatott párbeszédre gondolok, amelynek komoly szerepe van az előadás egészét tekintve is.) Ogy vélem, elsősorban e két vitatható alakítás okozza a második felvonás már említett üresjáratát, mert itt — kevés túlzással ezen a két figurán áll vagy bukik a játék. Az előadás egyik kellemes meglepetése Kovács József (Zalatujev) mindvégig egyenletes, kitűnő karakter-alakítása volt. Néhány szép megoldást láthattunk Tóth Erzsitől (Mása) és Kusiczky Gyulától (Bukin) is. Meg kell azonban mondani, hogy a fiatal színésznő beszédtechnikáján, arcjátékán még sok a javítanivaló. A többi szereplő közül Boráros Imre (Gomira) és Várady Béla (rendőr) játéka érdemel osztatlan elismerést. 5. Bunta díszletei szépek, illúziót keltőek voltak. Más kérdés persze, hogy az aránylag kis színpadon, s az aránylag sok díszlet között miképpen „élnek" meg a színészek. A műsorfüzet ugyan nem tünteti fel S. Gomolőák nevét, pedig megérdemli, mert az általa összeállított zenei aláfestés a rendezés és az előadás egyik nem jelentéktelen része volt. SZILVÁSSY JÖZSEF A tudomány rohamos fejlődése napról napra fokozódó feladatokat hárít a csalódra, az iskolára egyaránt A növekvő feladatok elsősorban a tanulókat terhelik. Manapság már "B legkiválóbb felfogású tanuló sem „élhet" meg csupán a tanítói magyarázatból, egyre több időre van szüksége az otthoni tanulásra. Ez viszont fokozottabb és elmélyültebb együttműködést feltételez a család és az iskola, a szülő és a pedagógus között, mint bármikor ezelőtt. Az együttműködés természetesen nemcsak az oktatási eredmények javítása érdekében szükséges. Talán még ennél is fontosabb a nevelés közös nevezőre hozása. E célok elérését a szülői értekezletek (az iskolai és az osztályszülői értekezletek), valamint a szocialista akadémia keretében megtartott pedagógiai előadások szolgálják. A család és az iskola kapcsolatának elmélyítésében fontos szerep hárul az osztályfőnökökre is a családlátogatások során. Bármennyire is sokrétű a tanító elfoglaltsága, évente legalább egyszer meg kell látogatnia tanítványai szüleit. A tanuló családi környezetének, körülményeinek megismerése nélkül a növendéket nem tudjuk kellőképpen megismerni. A család és az iskola kapcsolatának elmélyítése terén nagyon jó szolgálatot tehet az első iskolai szülői értekezleten megválasztott szülői munkaközösség, vagy ahogy a mi iskolánkon, a boli (bélyi) alapiskolában nevezzük, a szülői tanács. A szülői tanács összekötő kapcsot jelent az iskola és a szülők között. Rugalmasan kell működnie és azon kell fáradoznia, hogy az iskola oktatási és nevelési célkitűzéseit minél több szülő magáévá tegye és támogassa. Iskolánkon a szülői tanács munkájában minőségi javulás állt be, amióta Pandy Gyula elvtárs a szövetség elnöke. Az emberi hang, a nagyfokú megbecsülés, tiszteletadás és hozzáértő szervezőkészség olyan erények, melyekkel — szülői tanácsunk — Pandy Gyula elvtárs irányításával sok „csatát" megnyert. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, szülői tanácsunk űj elnöke — Sípos Pál elvtárs — Is mindent elkövet, hogy a tanács munkája sikeres legyen. Ezt bizonyítja a tavalyi iskolai évben végzett jó munka. Minden célkitűzésünket sikerült maradéktalanul teljesíteni. Az idei tanévben a szülői tanács munkája az iskola nevelési célkitűzései megvalósításának elősegítésére irányul. Fő céljaink a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55., a Szovjetunió megalakulása 50. és a Februári Győzelem 25. évfordulója adta nevelési lehetőségek lehető legjobb kihasználása. Ebben a nevelômunkában felbecsülhetetlen segítséget nyújthat a szülői tanács is. A segítség konkrét formáit érezhettük már a műit tanévben, amikor a szülői tanács közreműködésével V. I. Lenin születésének 100. és a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a tanulóifjúság körében hasznos és tanulságos vetélkedőket, versenyeket, kiállításokat és beszélgetéseket rendeztünk öreg, érdemes kommunistákkal, a párt alapító tagjaival. A csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretében iskolai versenyt szerveztünk „Ki tud többet a csehszlovák—szovjet kölcsönös együttműködésrőlt. címmel. A jő szereplés legfontosabb feltétele természetesen a Szovjetunió Ismerete, és ezen keresztül a kölcsönös együttműködésből származó előnyök, elsősorban hazánk számára. A verseny előkészületeit megvitattuk a szülői tanácsban, hogy ily módon minden család segíthessen a gyermekeknek a jobb felkészülésben. Hasonló elgondolások alapján tervezzük a Februári Győzelem 25. évfordulójának megünneplését is, hogy az eseményt minél jobban „emberközelbe" hozzuk tanulóink számára. E cél elérése érdekében talán legtöbbet tehetnek a szülők, hiszen a szocialista építés 25 évének nagyszerű eredményeit a legkézzelfoghatóbban a családban és közvetlen környezetünkben beállt pozitív változásokkal szemléltethetjük. Rendkívül jó hatást érhetünk el. ha összehasonlítjuk az emberek "mai életét a felszabadulás előtti élettel, vagy vázoljuk a községben működő efsz fejlődését, A mezőgazdaság gépesítése, a rengeteg új gyár, üzem, lakóház — melysk az ember munkáját könnyítik és életszínvonalát emelik — szocializmust építő társadalmi rendünk vívmányai. Az életszínvonal emelkedése legkonkrétabban szintén 'a családban mérhető le. A szocialista építés során bekövetkezett pozitív változást hazánk minden részén észlelhetjük. Bodrogközi viszonylatban ezt elsősorban a tiszacsernői „szárazföldi kikötő", Nagykapos környékén pedig a vajáni hőerőmű fémjelzi. Pozitív példa tehát számtalan van, csak meg kell látni és fel kell rá hívni gyermekeink figyelmét, mert ők hajlamosak arra, hogy minden vívmányt természetesnek tartsanak. Megnyugtató, hogy az említett cél a legtöbb szülői tanács tagjai előtt világos, megvalósításttSffrt jelkesen és egységesen akarnak és tudnak dolgozni. MAG GYULA' Pályázat eredményhirdetése Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának Nemzetiségi Iskolák Osztálya, valamint a Pedagógiai Kutatóintézet NemzetiMolnár János Jelvétele ségi Csoportja ez év júniusában Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett az alap- és középiskolák pedagógusai számára a következő címmel: „Hogyan tudom Petőfi eszmevilá' gát, költészetét közel vinni tanulóinkhoz, különös tekintettel a nemzetköziségre". A pályázatra összesen 6 pályamunka érkezett be, s valamennyi az alapiskolás Petőfi-tanítás problémájával foglalkozik. A pályamunkákat a bíráló bizottság a következőképpen értékelte: Az első díjat nem adta ki. Két pályázó, nevezetesen Kurcsa András milanovcei és Miklósy Tiborné ceglédi tanító munkáját II. díjjal (1000—1000 korona), valamint Marták Jánosné (Dun. Streda) dunaszerdahelyi tanító munkáját III. díjjal (750 korona) jutalmazta. Különdíjat nyert dr. Csanda Sándor, egyetemi docens. Jutalomban részesült még Szalacsy József né (Tur. Podhradie) és Halász Zsuzsa (Mostová). A pályázat méltó módon egészíti ki a Petőfi-évforduló ünnepségeit JTLJ