Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-21 / 301. szám, csütörtök

Bevált a nemzetek kapcsolatainak lenini rendszere Jozef Lenárt elvtársnak, Szlovákia Kommunista Pártja első titkárának beszéde a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója bratislavai ünnepségén Tisztelt Elvtársnők, Elvtársak, ked­ves szovjet Barátainkt Ezekben a napokban ünnepeljük a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége megalakulásának fél évszáza­dos évfordulóját. Összegyűltünk, hogy megemlékezzünk erről a történelmi je­lentőségű eseményről, és elgondolkod­junk afelett, hogy milyen jelentősége volt a Szovjetunió testvérnépei, a mi népeink és az egész világ népei szá­mára. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása máig is érvényes nagy forradalmi tett volt, olyan esemény, amely döntő módon befolyásolta a szovjet állam fejlődését és megszilárdulását, s a nemzetközi forradalmi mozgalom fejlődésének ser­kentő erőforrása az emberiség szociális haladásának hatalmas támasza lett. Erről az ülésünkről őszinte elvtársi üdvözletünket küldjük a jubiláló Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségének, hős népeinek, dicsőséges kom­munista pártjának, és őszinte szeren­csekívánatainkat fejezzük ki a nagy ünnep alkalmából. A szovjet népek szövetségi kötelék­ben valő egyesítése a Nagy Október folytatása volt. Kialakította a feltéte­leket céljai elérésére, a társadalom szocialista átépítésére, a gyors gazda­sági és kulturális fejlődésre több mint száz egyenjogú nemzet és nemzetiség számára, amelyek a cári időkben a „né­pek börtönébe éltek. Kialakította a feltételeket a dolgozók első állama védelmi erejének fokozására és a szo­cializmus nemzetközi pozícióinak meg szilárdítására. A szabad és egyenjogú nemzetek ön­kéntes közösségének megalakításával megkezdődött a népek valódi barátsá­gának és testvériségének, sokoldalú fejlődésének és fokozatos közeledésé­nek új szakasza. A népek egyesítése a szövetségi szov­jet államban a lenini párt egyik leg­jelentősebb sikere, felfedező jellegű el­méleti és gyakorlati tevékenységének eredménye. Lenin elméletileg kidolgozta, hogyan kell megoldani a nemzeti kérdést, ki­dolgozta azt az egységes elméletet, amely kifejezi a hazafiság és az Inter­nacionalizmus, a népek szabad fejlő­dése és valamennyi ország munkásai osztályszolidaritása közötti szerves ösz­szefüggést. Lenin egyúttal példákkal mutatott rá, hogyan kell ezeket az el­veket alkotó módon • érvényesíteni a politikai, a gazdasági és a kulturálií problémák gyakorlati megoldásában. Tisztelt Barátaink! Ma feltehető a kérdés, vajon az idő fél évszázados próbája során és a tör­ténelem mércéje alatt helytállt-e a nemzetek új szocialista szövetsége, s kíméletlenül harcban az elnyomás és a megalázás régi világával bizonyítot­ta-e szilárdságát. Feltehető a kérdés, hogy az élet bonyolultságaival szem­közt állva teljesítette-e úttörő hivatá­sát, hogy helyesnek, reálisnak bizonyul­tak-e e szövetség építésének lenini esz­méi. Erre az élet adja a legmegbízha­tóbb választ. A Szovjetunió mai valósága, a világ .^melyben élünk, nagyszerűen bizonyltja ä szovjet népek testvéri szövetségének végtelen eréjét, bizonyítja a lenini esz­mék életképességéi és legyőzhetetlen­ségét. Elmondhatjuk, hogy a történelem megcáfolta és meggyőzte azokat a ké­telkedőket, akik a népek testvériségé­nek és barátságának megvalósítását utópiának tartották. A történelem min­denekelőtt kemény leckét adott mind­azoknak az ellenségeknek, akik osz­tálygyűlöletüktől elfogultan azt hirdet­ték a Szovjetunióról, hogy „etnikai konglomerátum", megfosztva belső ere­jétől, hogy „agyaglábú óriás". Azonban éppen ez az általuk rágalmazott „agyaglábú óriás" mért halálos csapást a fasiszta hordákra. A testvérnemze­tek szocialista szövetségének hadsere­ge, a szovjet hadsereg mentette meg az emberiséget és az emberi civilizá­ciót a fasizmustól, az elállatiasodott na­cionalizmus legsötétebb rendszerétől. Az élet kioktatta azokat is, akik va­laha kinevették a szovjet népek építő igyekezetét, akik lebecsülték a terve­zést, az ország céltudatos fejlesztésé­nek útját. Ma tanúi vagyunk annak, hogy a tervezést általánosan tisztelet­ben tartják, és hogy a tőkésországok is igyekeznek e„t az utat és módszert utánozni. Természetesen a tervezés al­kalmas volta nem az akarattól és az óhajtól függ — a termelőeszközök tő- „ kés tulajdonrendszere leküzdhetetlen gátat alkot azoknak az országoknak a népgazdaságtervezésében, amelyekben a burzsoázia uralkodik, ahol a terme­lés célja, hogy a haszon a monopóliu­mok zsákmánya legyen. Ma teljes joggal mondjuk, hogy a nagy Szovjetunió népei a szabad köz­társaságok szövetségébe tömörülve iga­zolták a világ munkásainak és becsü­letes emberei millióinak reményeit, mindazokét, akik a Szovjetunió meg­alakulásában látták és látják az em­beriség jövőjét, holnapját A Szovjet­unió becsületesen teljesítette és telje­síti ezeket a vágyakat. Ezeket az ér­zéseket, a szovjet nép útjába vetett hitet, a nagyságáról való meggyőző­dést fejezte ki H. Barbusse a következő szavakkal: „Az Oroszországi Szovjetek Szövetségi Köztársaságának megalaku­lása ... több mint a kereszténység, több mint a nagy francia forradalom; ez a világtörténelem legfontosabb, leg­mélyrehatóbb eseménye. Ezzel kezdődik az emberiség második korszaka". Elvtársnők és Elvtársak, mivel ma­gyarázhatók azok az eredmények, amelyeket a soknemzetiségű szovjet ál­lam ért el? Mindenekelőtt azzal, hogy a számta­lan nemzet és nemzetiség egy közös államba való egyesítését az emberiség történetében első ízben a szocializmus és a proletár Internacionalizmus alap­ján valósították meg. A soknemzetiségű állam megalakulását — a burzsoá or­szágokban végrehajtott hasonló kísér­letektől eltérően — azért koronázta si­ker, mert a szovjethatalom felszámolta a kizsákmányoló osztályokat, amelyek a nemzetek közötti ellentétek hordo­zói és szervezői voltak, felszámolta az embernek ember által történő kizsák­mányolását, amely a kölcsönös bizal­matlanság eredője, és szítja a nacio­nalista szenvedélyeket. Ezt az eredményt azért érte el, mert a munkásosztály lett az uralkodó erő, amely minden elnyomás ellensége, és a proletár internacionalizmus eszméinek hordozója. A Szovjetunió népei egyen­jogúságán és önkéntességén épült szov­jet állam azért tudott helytállni, mert az orosz nemzet munkásosztálya a kom­munista párt vezetésével önzetlenül és nagyvonalúan támogatta a leigázott népek szabadságvágyát, és elvszerű har­cot vívott a nagyhatalmi sovinizmus ellen. Ugyanakkor az addig elnyomott nemzetek és nemzetiségek munkásosz­tálya harcolt a nemzeti korlátozottság és elszigeteltség ellen. A közös állam megalakítását az tette lehetővé, hogy a szovjet kommunisták megtalálták az állami egyesülés legelő­nyösebb, az életnek legmegfelelőbb for­máját, a szocialista föderációt, amely semlegesítette a túlzó centralizmus vagy a szeparatizmus megnyilvánulásait. A szovjet köztársaságok közös álla­mának végtelen előnye abban mutat­kozott meg, hogy lehetővé tette a köz­társaságok erőinek és erőforrásainak hatékony egyesítését, és ezek hatékony kihasználására mozgósított az egész szövetség gyors gazdasági és kulturá­lis fejlődése, s ennek alapján vala­mennyi nemzet és nemzetiség felvirá­goztatása érdekében. összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a szocializmus feltételei között az új politikai, szociális, gazdasági és kultu rális tényezők segítették elő a kölcsö­nös bizalmatlanság áthidalását és já­rultak hozzá a szovjet népek barátsá­gának és testvéri együttműködésének kibontakoztatásához. E változások ered­ménye a soknemzetiségű állam léte, amely egyre szilárdabban és erősebben kerül ki a nehéz megpróbáltatásokból E változások eredménye a szovjet nép új történelmi közösségének megalaku­lása. Közös büszkeségünk, ösztönző és min­denekelőtt nagy támaszunk, hogy a Szovjetunió ma erős nagyhatalom, kor­szerű, a gazdaság, a tudomány, a kul­túra és a műveltség terén gyorsan fej­lődő ország, hogy a termelés, a tudo­mány, a technika, a művészet, a test­nevelés és a sport sok meghatározó ágazatában ma a világ első helyén áll, hogy a szovjet emberek azok, akik si­keresen folytatják a föld, a tengerek, a kozmikus térségek grandiózus kuta­tását. Elvtársnők és Elvtársakt A nemzetek barátságának és egyen­jogúságának lenini alapelvei nemcsak a Szovjetunió belpolitikájában, hanem külpolitikájában is érvényesülnek. A békedekrétum tudomására adta az emberiségnek, hogy a szocializmus egész léte összefügg a békével, azzal a külpolitikával, amelynek vezérelve a proletár internacionalizmus és a kü­lönféle társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A szovjet köztársaságok egyesítése megsokszorozta ezeknek az elveknek a világra gyakorolt befqlyását — a történelemben első ízben váltak egy állam külpolitikai elveivé. A Szovjetunió már a második világ­háború előtt harcolt azért a gondola­tért, hogy a fasizmus fenyegetésével szemben alakítsák ki a kollektív biz­tonság rendszerét. Döntő része volt a fasiszta rendszerek megsemmisítésében, valamint az európai és a világbéke fel­újításában. A Szovjetunió az az ország, amely döntő mértékben ösztönözte a közép­és kelet-európai szocialista államokat a politikai, a gazdasági és a katonai integrációra. E politikának köszönhető, hogy a kontinensnek ezen a részén, ahol előzőleg a legélesebben ütköztek az imperialisták érdekei, amely valaha a politikai válságok tűzfészke volt, ki­alakult a testvériség övezete, és egyre bővül a népek együttműködése. A Szovjetunió az az ország, amely hatalmasan serkentette a nemzeti fel­szabadító mozgalmak fejlődését, hogy az emberiségnek több mint a fele meg­szabaduljon a gyarmati elnyomás és a nemzeti megalázás alól. Ha ma a békeharc és a békés egy­más mellett élés távlata reálissá vált, az mindenekelőtt Október hatásának, a Szovjetunió és a szocialista közösség országai létének, a kommunista- és im­perialistaellenes világmozgalom fejlő­désének az érdeme. Természetesen éppen ez a lenini ha­gyaték szelleme nem engedi meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt a veszélyt, amelyet az Imperializmusnak az a törekvése jelent, hogy vissza akarja szerezni a világban elveszteti pozícióit. Felháborodásunkat fejezzük ki azok felett a bűntettek felett, ame­lyeket az amerikai agresszorok követ nek el Vietnam népe ellen, és tevőle gesen támogatjuk a vietnami hazafiak felszabadító harcát. Elítéljük a latin­amerikai haladó rendszerek ellen irá­nyuló felforgató imperialista tevékeny­séget, és kifejezzük hatékony szolida­ritásunkat Kuba forradalmi és Chile népi kormányával és mindazokkal a né­pekkel, amelyek szabadságukért, füg­getlenségükért, és az imperializmus el­len harcolnak. A szocializmus országai, a forradal­mi munkásmozgalom, valamint a nem­zeti felszabadító mozgalom hatásának köszönhető, hogy kialakultak a lehető­ségek arra, hogy eredményesen érvé­nyesítsék a békés egymás mellett élé? és az új világháború elhárítását szol­gáló politikát. Ez a politika kifejezési nyert a komplex békeprogramban, amit a Szovjetunió offenzív módon valósít meg, s amelynek megvalósításában ak­tívan vesz részt szocialista köztársa­ságunk külpolitikája ls. Ez a program magába foglalja a leszerelés, a világ egyes részei és Európa kapcsolatainak békés rendezésének eszméit. A békés egymás mellett élés politi­kája azonban semmiképpen sem jelen­ti az ideológiai fronton a fegyverszü­netet a kapitalizmussal. Ellenkezőleg. A CSKP Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekkel foglalkozó ple­náris ülése Ismét hangsúlyozta, hogy az erő alkalmazásának a különböző társadalmi rendszerű államok kapcso latából való kiiktatása fokozza a tár­sadalmi-gazdasági versenyt és az ideo lőgiai harc jelentőségét. Elvtársnők és Elvtársak! Ha fél évszázad elteltével értékel­jük azt a hatalmas haladást, amit a Szovjetunió a népgazdaság, a kultúra és a tudomány terén elért, ha csodálattal értékeljük népei felvirágoztatásának út­ját, ha felmérjük az egész világon a béke, a demokrácia és a szocializmus javát szolgáló forradalmi változásokat, akkor teljes joggal mondhatjuk: igen, a nemzetek kapcsolatainak lenini rend­szere bevált, győzelmesen állt helyt a történelem legkeményebb megpróbálta tásaiban. A kapcsolatoknak ez a rendszere ha­tékonyan működik. Tovább tökéletese­dik és eredményesen szolgálja vala­mennyi szovjet nép, nemzet érdekeit. Bevált, mint a szocialista országok nemzeti kapcsolatai megoldásának módszere, és a szocialista közösséghez tartozó államok nagy családja egyen­jogú kapcsolatainak alapja lett. Kétségtelen, hogy csődöt mond mind­azoknak a reménye, akik ma arra szá­mítanak, hogy sikerül ellentétet kelteni a szocialista közösség nemzetei és ál­lamai között, akik arra számítanak, hogy ez a közösség akár a naciona­lizmus, vagy az úgynevezett liberali­záció révén gyengülhet. E számítások­ra hasonló sors vár, mint valamikor a német fasiszták terveire, amelyek szétzúzódtak a szovjet rendszer szi­lárdságán, a szovjet népek megbont­hatatlan szövetségén. Tisztelt Barátaink! Mi, szlovákok és csehek — csakúgy, mint a világ számos nemzete — el­mondhatjuk, hogy mindaz, ami való­ban forradalmi és haladó, emberi és fennkölt, mindaz, amiért az előző nem­zedékek szociális és nemzeti életükben harcoltak, amiért dolgoztak és amit ma végül elértünk, elképzelhetetlen a világ első szocialista állama nélkül, a Szovjetunió, a mi hűséges szövetsége­sünk és barátunk nélkül. Ezért a Szovjetunió megalakulásának évfordulóját is úgy ünnepeljük, mint népünk, a csehek, a szlovákok, a ma­gyarok, az ukránok és a lengyelek nagy internacionalista és nemzeti ün­nepét, úgy ünnepeljük, mint közös esz­ményeink és céljaink győzelmét. Nem felejtettük és nem feledjük el, hogy a Nagy Október országa, Lenin országa szabadította fel népeinket a fasiszta rabszolgaság alól. A Szovjet­unió érdeme, hogy Csehszlovákia népe egyszer s mindenkorra megoldotta nem­zeti és állami létének biztosítását, hogy imperialista beavatkozás nélkül hatá­rozhatott szocialista útja felől. A szocialista építés éveiben minden szakaszon és minden téren a Szovjet­unió példájára és segítségére támasz­kodtunk. Szövetségünk erejét és gyü­mölcsöző voltát éreztük jó és rossz időkben. Internacionalista kapcsolataink törhetetlen szilárdságát és sorsszerű­ségét igazolta a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvtársi internaciona­lista segítsége, amely lehetővé tette dolgozóinknak, hogy megfékezzék az ellenforradalom veszélyét, és megvédel­mezzék a szocialista vívmányokat. Elvtársnők és Elvtársak! A leninizmusnak köszönhetjük, hogy a szlovák nemzet, amelyet e század kezdetén még a megsemmisülés ve­szélye fenyegetett, amelytől a tőkések és a nagybirtokosok uralkodó osztálya megtagadta a létjogosultságot, a szo­cializmusban ilyen sokoldalúan felemel­kedhetett, szabadon bontakoztathatta ki alkotóerőit, és a testvéri cseh nem­zettel együtt tiszteletre méltó helyet foglalhat el a szocialista közösséghez tartozó népek családjában. A szovjet kommunisták példáját kö­vetve, és tapasztalataikból, valamint sa­ját tapasztalatainkból és szükségle­teinkből kiindulva hangsúlyozni akar­juk, hogy úgy fogjuk védelmezni és szilárdítani hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek szocialista egységét, mint a köztársaság erejének, szilárdsá­gának egyik -oszlopát, ápolni és neme­síteni fogjuk a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus érzéseit, hogy az erkölcsi erő egyre jobban serkentse tudatunkat és tetteinket. Előnyünk, vívmányunk és biztonsá­gunk, hogy a Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja XIV. kongresszusán kitűzött célok megvalósítására törekedve merít­hetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának határo­zataiból. A szovjet kommunisták prog­ramja és mindennapi munkája mutatja az utat, hogyan kell megszilárdítani a szocialista rendszerben a munkásosz­tály hatalmát, hogyan kell marxista—le­ninista szellemben tökéletesíteni a szo­cialista társadalom irányítását, hogyan kell megszilárdítani a nép erkölcsi-po­litikai egységét. Elvtársnők és Elvtársak, kedves szov­jet BarátainkI Engedjék meg, hogy ma, amikor a nagy Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fennállásának második fél évszázadába lép, ismét csatlakozzunk Október hagyományához, a Szovjetunió győzelmes 50 éves útjához, hogy ismét új, nagy sikereket kívánjunk a kommur nizmus építéséhez a hős szovjet nép­nek és lenini kommunista pártjának. Hogy a lehető legőszintébben kö­szöntsük azt az országot, amelyben munkásaink, az öreg forradalmi harco­sok fél évszázaddal ezelőtt saját első hazájukat, a munkások és a parasztok hazáját látták. A lehető legőszintébben köszöntjük azt az országot, amelyben népeink fel­szabadítójukat, leghűségesebb barátju­kat és szövetségesüket látták és látják. Hogy köszöntsük azt az országot, amelyben az emberiség a béke, a de­mokrácia és a szocializmus harcos él­csapatát, megbízható támaszát látja. Éljen a Szovjetunió, éljen a dicsősé­ges lenini párt, éljen a szovjet nép, a kommunizmus építője! Virágozzék a csehszlovák és a szov­jet nép szeretete és barátságai

Next

/
Thumbnails
Contents