Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-18 / 298. szám, hétfő

Az „Alekszejev iskola" nyolc aranyérme Sportszerűség és lelkesedés Viktor Iljics Alekszejev isko­lája a szovjet sport, a szovjet atlétika egy teljes fejezetét képezi. Első tanítványai már ré­gen máguk is edzők, sőt híres versenyzőket is neveltek már. Viktor Alekszejev segíti, irá­nyítja őket, s egyúttal új spor­tolókat nevel. Munkája elisme­réséül több magas állami és feportkitüntetést kapott, többek között kitüntették a Lenin­renddel, megkapta a „Szovjet­unió érdemes edzője" címet ís. Ha tanítványai be akarnák mutatni trófeáikat, amelyeket az „iskola" harmincéves léte­zése alatt szereztek, bizony na­gyon szép gyűjtemény lenne: 14 olimpiai érem — ebből nyolc arany —, 21 Európa-bajnoki és 240 országos bajnoki cím a „bi­zonyítvány". Viktor Alekszejev 1936-ban fejezte be az edzői iskolát. Ogy lépett az iskolába, mint ismert sportlövő és úgy jött ki, mint atlétaedző. Leningrádban az egyik üzemben megszervez­te a fiatal fiúk és lányok cso­portját; csöndben, minden rek­lám nélkül foglalkozott velük. Aztán világraszóló eredmények­kel jelentkeztek tanítványai, mint például N. Szmirnyicka, P. Tiskevics, a Press-nővérek, V. Truszenyev, G. Zibina és még sokan mások. Alekszejev tekintélye óriási a Szovjetunióban. Annak ellenére, hogy már jóval ötvenen felül van, elméleti tanácsait, útmuta­tásait a gyakorlatban is bemu­tatja. Egyszóval nem öregszik. És nagyon tud örülni tanítvá­nyai minden kis és nagy sike­rének. Hogy örült például, ami­kor Truszenyev aranyérmet nyert. Truszenyev annakidején ki­esett a válogatott csapatból, nem bíztak benne. Az edző — Viktor Alekszejev — azonban új dobótechnikát gondolt ki szá­mára. És elkezdődött a kísér­letezés. Természetesen semmi alapvető újdonságot nem fedez­tek fel, mert a diszkoszvetés­ben ez már szinte lehetetlen, de változtattak a részleteken és a technikát Truszenyev „testére szabták". Gyakoroltak, elméleti­leg bizonygattak és újra gya­koroltak. A részleteket és ismét csak a részleteket. Egyidejűleg az edző lelkileg is igyekezett felkészíteni tanítványát, növel­te önbizalmát, felkeltette vá­gyát újra képviselni hazája szí­neit a nemzetközi versenyeken. Truszenyev aztán 61,64 méteres világcsúcsot dobott és megnyer­te az Európa-bajnokságot. Tamara Tiskevics jóval az olimpiai aranyérme megszerzé­se előtt kereste fel Viktor Alekszejevet. Magasugrónő akart lenni, de Alekszejev éles szeme mást mondott. Az edző később világklasszis súlylökőt nevelt belőle, s Tiskevics 1956-ban olimpiai bajnokságot nyert. „Ta­nítványaimat dolgozni tanítom" — mondja Alekszejev. Vonat­kozik ez Nagyezsda Csizsovára is, aki kilenc éve került hozzá Szibériából és ma már olimpiai bajnok és világcsúcstartó. „Ajánlólevelet" hozott edzőjé­től, aki arra kérte Alekszeje­vet, hogy fogadja „iskolájába" Csizsovát. Alekszejev csakha­mar rájött, hogy egy Trusze­nyevhez hasonló jellemű ver­senyzővel van dolga. A tokiói olimpiai játékok előtt pontos tervet dolgozott ki Csizsovának és a súlylökőnő az utolsó be­tűig teljesítette azt. Sohasem könnyített az edzéseken, nem kímélte önmagát. Az ellenfelek eredményei azonban rohamosan javultak, főleg az NDK-beli súlylökőnők tettek nagy lépést előre és Mexikóban M. Gumel 19,61 méteres világcsúccsal nyert aranyérmet. Csizsova csak harmadik lett. Alekszejev ekkor tudatosította, hogy ez az eredmény még nem jelenti az emberi teljesítőképesség ha­tárát, és rájött: tanítványának Münchenben a 21 méteres ha­táron túlra kell dobnia a súly­golyót, hogy aranyérmet nyer­jen. A számokban kifejezett cél 21,50—22 méter volt. És újra kezdődött a folyamatos, türel­mes és egy cseppet sem köny­. nyű munka. Sokszor volt úgy, hogy mindketten a kétségbe­esés szélén álltak, már nem na­gyon reméjtek. Annyira vissza akarták szerezni a Szovjetunió­nak a világrekordot... És ekkor Alekszejev arra kér­te a válogatott csapat vezetőit, hogy tanítványa ne szerepeljen fél évig semmilyen versenyen. A legnagyobb probléma az volt számukra, hogy megállapítsák, milyen ritmust és gyorsaságot igényel Csizsova új technikája. Nemcsak mindent ki kellett gondolniuk, hanem önmagukon ki is próbálni. És amikor mind­ez rendben volt, az egész moz­gásrendszer tudatosítása követ­kezett, ösztönössé tenni a mozdulatokat, hogy még a leg­nagyobb versenyek légköre se hasson zavarólag Csizsovára. Ez volt a legnehezebb. Csizsova néha nem tudta dobótechniká­ját tökéletesen kivitelezni, an­nak ellenére sem, hogy a rész­letmozdulatokkal nem volt na­gyobb baj. Egyszerűen nem ment. 1969 tavaszán ezért senki sem gondolta, hogy Csizsova világ­csúcs-javítás előtt áll. Még a szovjet szakemberek sem. Te­hát nagy meglepetésnek számí­tott, amikor 20,10 méterre rö­pült a súlygolyó Csizsova kezé­ből. Ez nemcsak új világrekord volt, hanem az első női dobás a bűvös húszméteres határon túlra. Akkor következett be ez a nagy eredmény, amikor Csi­zsova nem nagyon bízott az új stílus eredményességében. De Alekszejev edző reménykedett. Az athéni Európa-bajnokságon Csizsova 20.43-ra javult. Utána elkezdődött a felkészülés Mün­chenre. Az edző most is ponto­san kidolgozta a távlati tervet, nagy hangsúlyt fektetve az új stílus állandósítására. Az eredmény ismert: Csizsova dobta először túl a 21 métert és olimpiai aranyérmet szerzett, önmagának az elsőt, az „Alek­szejev iskolának" a nyolcadi­kat. (T. V.) Négy fiatal olasz labdarúgót örökre eltiltottak a játéktól. Az izgága fiatalok a II. ligás Fio­rella csapatában játszottak és a Mezzana elleni mérkőzés után, mivel nem voltak megelé­gedve a játékvezető működésé­vel — összeverték. A fegyelmi bizottság a játékosok eltiltásán kívül a Fiorella csapatát még két „büntető góllal" is sújtotta, a mérkőzés eredetileg ugyanis döntetlenül végződött. • # • Két fordulóval a befejezés előtt a Nációnál Montevideo már Uruguay bajnoka. A leg­utóbb l:l-es eredményt ért el a Penarollal szemben. Igy pont­jainak száma 33-ra nőtt, míg a > második helyezett PenarolnaW 28 pontja van. A Nációnál sor­rendben negyedszer nyerte el a bajnoki címet. A vasárnapi 1:1 arányban végződött Nice—Marseille mér­kőzés előtt a rendőrség 5 ki­lométer hosszúságú szögesdrót­tal vette körül a pálya környé­két, azért, cert a legutóbbi Nice—Bastia mérkőzés után óriási botrány tört ki. A szö­gesdróttal úgynevezett „terelő­ket" létesítettek, s ez az előre­látás szerencsés megoldásnaü bizonyult, mert így incidens nem történt. AZ ÖSSZEFOGÁS DIADALA A Zlaté Klasy (Nagymagyar] tekesport hírneve túlnövi a köz­ség és a járás határait. A köz­ségi sportszervezetben 1957 óta működik teke-szakosztály, amely azóta különböző fokozatú baj­nokságokban szerepelt. A sport­ág kedvelői Szlovákia szerte ismerik e község nevét, amely­nek versenyzői 1970 óta a II. ligában szerepelnek. A szak­osztály vezetője ős egyben el­indítója Méry Béla, s a sport­ág többi „öregje": Csicsay Pál, Dávid László, Dávid Ödön, és Kerekes Jenő büszkék utódaik­ra, akik a helyi hagyományosan jó sportszellem hívét öregbítik. A versenyzők: Űlgyay Árpád, Zsigmond István, Mózes Sándor, Zsigmond Mihály, Keszősze Jó­zsef, Merva Pál, egytől egyik fegyelmezett, igazi sportembe­rek, akik gyakran szabadságu­kat is feláldozzák kedvenc sportjukért. Hetente kétszer 4 órát edzenek. Az őszi idényben mérkőzéseiket idegenben ját­szották, mivel a régi tekepálya nem felel meg a követelmé­nyeknek. Az előző idényben csak hajszálnyi különbség vá­lasztotta el őket a bajnoki cím­től. Most az első hely legko­molyabb várományosai, hiszen hátralevő találkozóikat hazai környezetben bonyolítják le. A község elöljárósága és • helyi talajjavító szövetkezet úttörő szerepet vállalt a sport­ág további népszerűsítése és fellendítése érdekében, amely nagyobb figyelmet érdemelne a járás illetékes szerveitől is. Csupán a tavalyi évzáró tag­gyűlésen vetették fel az új te­kepálya létesítésének gondola­tát. A sportág élenjáró szakem­bereivel történt megbeszélések után elhatározták, hogy nálunk eddig párját ritkító tekepályát hoznak létre. A külföldön nem versenycélokra használt, sadu­rit elnevezésű, kiváló tulajdon­ságokkal rendelkező, minden követelményt kielégítő pálya építéséhez fogtak hozzá. A ki­vitelezéshez szükséges alap­anyagot a bratislavai Hydrostav nemzeti vállalat külföldi szaba­dalom alapján állították elő. A tükörsima pálya (képünkön) sokkal előnyösebb, mint az ed­digi aszfaltozott felületű. Leg­főbb előnye, hogy nem töré­keny, egyenletesebb s így hoz­zájárul a versenyek színvonalá­nak emeléséhez. A csúcsidő alatt felépült teke-létesítmény, amelynek irányítását a vezérlő asztalnál intézik, önállítóval és Hamarosan híre ment az it­teni tekepályának és iránta egyre növekszik az érdeklődés. A legutóbb e sportág egyhetes edzői tanfolyamának részvevői látogattak ide és meggyőződ­hettek a község sportszerető lakosságának áldozatkész mun­kájáról. Nem fukarkodott az elismerő szavakkal Saga elv­társ, a csehszlovák tekesport ismert egyénisége sem. Rangjához és küldetéséhez méltó pályaavatóra került sor , v ví MäS^Jj ^ (g v x TrTWľTÍ • > ' ' sr<"? *'- ?4íi L „ - <. fényjelző készülékkel van ellát­va, amely a találatokat is jel­zi. Ez a sportlétesítmény újabb bizonyítéka annak, hogyan le­het egy-egy sportágat a közsé­gekben is tömegalapra helyez­ni. Dávid elvtárs, a hnb titkára elismeréssel beszél a lakosság és a tömegszervezetek aktív társadalmi munkájáról, hiszen tagjaik egymást múlták felül a létesímény készítésénél, amely 500 000 korona értékben önse­gélyes alapon készült. A lab­darúgópálya körül épülő sport­létesítmények első állomását képezi, hiszen a még hátrale­vők összértéke meghaladja majd a 2 millió koronát, december 16-án, amikor a he­lyi II. ligás csapat volt az or­szágos válogatott ellenfele. Több bratislavai ligacsapat is érdeklődik e pálya iránt, itt szeretne játszani. Januárban itt találkozik a csehszlovák és a magyar válogatott. Jó úton halad a sportág után­pótlásának nevelése is. Az ŠMD Zlaté Klasy „B" csapata a Bra­tislava városi versenyben első helyen áll, ugyanott az ifjúsági együttes a 4. helyet foglalja el. E község példamutatása és kezdeményezése e sportág te­rén követésre méltó mindazok számára, akók még nem tudták a lakosságot a sportágak fej­lesztésébe bevonni. Svinger István Horné" Saliby (Felsőszeli) a galántai járás egyik legnagyobb községe, mintegy 4000 lakosa van. A sportágak közül azért a legnépszerűbb a labdarúgás, (képünkön a csapat) mert más sporttevékenységre nincsenek adva a feltételek. A játéktér kielégíti a labdarúgók és a szurkolók igényeit. A közel 300 nézőt befogadó lelátó alatt zuhanyozók talál­hatók, s ugyanott vannak az öltözők a vendégek és a ha zaiak számára. A Družstevník Horné Saliby csapata a járási bajnokság Ii. osztályának részvevője. Már évek őta csak valamicskével maradt le, és nem tudott felsőbb osztályba jutni. Ami késik, ta­lán nem múlik. Az új idény kezdetén Putera Alexander vette át a csapat ed. zői tisztjét, s a jelek szerint szerencsés eszközöket használt, mert együttese az őszi idény rangelsője lett. A játékosok komolyan veszilf a tavaszi idényre való felké­szülést, sportszerűen élnek, s remélhető, hogy a szurkolók régi vágya, a csapat feljebbju­tása megvalósul. A járási baj­nokság befejezése után a csa­pat nem tért még téli pihenő­re, hanem részt vett Dolný Óhajban a Csehszlovák—Szovjet Barátság Vándorserlegéért meg­rendezett tornán, s a négy rész­vevő közül az első helyet sze­rezte meg. A csapat néhány játékosa szerepel a járási válogatott­ban, amely Komárno és Dunaj­ská Streda járások együttesé­vel vetélkedik a csallóközi vándorserlegért. Lelkesedésből is ismert a Družstevník Horné Saliby lab­darúgócsapata, amely példaké­pül szolgálhat a járás több! együtteseinek. BEDECS RUDOLF A legifjabbak birkózóversenye A TJ Spartak Komárno bir kózó-szakoszálya december ele­jén rendezte meg a diákok szlovákiai kötöttfogású egyéni birkózóbajnoksága II. évfolya­mának küzdelmeit a Csehszlo­vák—Szovjet Barátság Hónap­jában a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. és a szov­jet állam létének 50. évforduló­ja tiszteletére. A tornán az előző évi 34-es létszámmal szemben most 58 ifjú •versenyző vett részt, akik Banská Bystricáról, Považská Bystricáról, Nitráról, Bratisla­vából és a helyi csapatokból kerültek ki. A fiatalok küzdelmeire a lel­kesedés, s több esetben a je­lentős színvonal is jellemző volt. A tornán 12 súlycsoportban megrendezett találkozók során sok tehetséges és fejlődőképes fiatalt láthattunk, akik közül az országos birkőzósport ígéretei is kikerülhetnek. Az elismerés hangján kell szólnunk az edzőkről is, akik türelmes és odaadó munkával készítették elő a gondjaikra bí­zott kis versenyzőket. Az elis­merésből kijárt Petrás Sándor nak, a Spartak Komárno birkó­zó-szakosztálya vezetőjének, aki vállalkozik ilyen nagyszabású verseny évről évre történő megrendezésére. Ez az erőpró­ba a fiatalok szabad idejénr'­hasznos kihasználása mellett azért is nagyjelentőségű, mert a részvevők már zsenge korukban megismerkednek a birkőzósport szépségével, ez jó hatással van jellemük fejlődésére. Az egyes súlycsoportok leg­jobbjai: 32 kg: Rácz Gábor (Slávia OPDM Komárno) 34 kg: Kapusak István (Slá­via OPDM Komárno) 36 kg: Králik Vladimír (AG Nitra) 39 kg: Bachar Marian (Pov, Bystrica) 42 k: Nagy István (Slávia OPDM Komárno) 45 kg: Bartoš Slavomfr (B. Bystrica) 48 kg: Halász Lajos (AC Nit. ra) 54 kg: Bartoš Milan (Pov, Bystrica) 58 kg: Zelenay Karol (Dunaj­plavba Bratislava) 62 kg: Zemančík Vladimít (Dunajplavba Bratislava) 66 kg: Polónyi Rastislav (Du­najplavba Bratislava) 66 kg fölött: Stinisko Julius (AC Nitra). A legifjabb részvevő díját Simon Jáne-, a Spartak Komár­no versenyzője kapta. A legtechnikásabb versenyző­nek Zelenay Karolt minősítet­ték. A vándorserleget a Dunaj­plavba Bratislava nyerte Me­szes edző vezetésével. A múlt évi győztes az AC Nitra volt. Az összetett pontverseny: 1. Dunajplavba 33, 2. B. Bystrica 32, 3. Slávia Komárno 28, 4. AC Nitra 24, 5. Pov. Bystrica 20, 6. Spartak Komárno 10 ponttal. MUNKA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents