Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

IIJ szo december 17. @ V. évfolyam, 5j|fszám & Ara 1 SZK KÖZPONTI BIZOTTS/ SŰLYÁT ADJA A SZÓNAK AZ OVODASOK GONDTALAN ÉLETE ÜDÜLÖK A TÉLI TÄTRÄBAN NYUGDÍJASOK OTTHONÁBAN (A CSTK FELVÉTELEI) Azt mondják ránk, kommunistákra, hogy erőnk kútforrása o dolgozókhoz fűződő szoros, eltéphetetlen kapcsolat. Az ilyen megfogalmazás ellen nem is tiltakozunk- mi magunk is azt mondjuk, pártunk már megalakulásakor tudatosította, hogy küldetését, osztályfeladatát csakis akkor tudja teljesíteni, ha szoros kapcsolatban áll a dolgozó tömegekkel, mindig és minden körülmények között a dolgozó ember legsajátosabb érdekeiért száll síkra. Az ember boldogulásáért vívott önzetlen küzdelem pártunk történetének vezérvonala. Aki ezt mégis kétségbe vonná, lopozzon bele abba a nagy könvvbe amit mi párttörténetnek nevezünk. Valaki persze közbevethetné: azért nem volt ez mindig így az a bizonyos vezérvonal, vagy ha tetszik, piros fonál nem mindig volt annyiro szembeötlő. Természetesen, ez is az igaz sághoz tartozik, de az ilyen jelenségeknek mindig kárát látta a párt: esetenként nagy árot fizettünk érte Elég, ha példának említjük a hatvannyolc - hatvankilences esztendőket. Az előző években azok a bizonyos kapcsolatok meglazultak, felütötte fejét a revizionizmus, ami hovatovább ellenforradalmi helyzet kialakulásához vezetett. Az elvesztett bizalmat viszont nem olyan egyszerű visszaszerezni, igényes elméleti, politikai szervező munkát követel a párt minden egyes tagjától, azt, hogy a szó, a párt szava összhangban álljon mindennapi cselekedeteinkkel. Az emberek a párt politikáját a konkrét tettek alapján ítélik meg. A gyakorlat az a próbakő, amely igazolja o szavakat, vagy pehelysúlyúaknak találja őket és a tömegek között nem találnak termőtalajra. A kimondott szónak kell, hogy súlya legyen. És mi adja meg a súlyát? Az, hogy mielőtt való mit kimondanánk, jól gondoljuk meg. mit mondunk, mit ígérünk. Ne játsszunk a szavakkal, ne építsünk légvárakat, terveink legyenek világosak, mindenki számára érthetőek, és nem utolsósorban reálisak, olyanok, hogy megmozgassák a tömegeket, az ország dolgozói felismerjék bennük azt, ami az érdekükben történik, amiért szükséaes. é< érdemes vállalni a többletmunkát is. Pártunk XIV. kongresszusának natarozatai ennek a célnak megfelelnek. Nem szónoki fogás, ha azt mondjuk, hogy hazánk dolgozóinak döntő többsége elfogadto, a magáénak vallja, mert felismerte bennük azt, ami tulajdonképpen mindannyiunk törekvésének célja. Hogy Igy igaz, azt a gyakorlati élet igazolja. A határozatok nemcsak a feladatokat vázolták fel, de a célt is. Azt, amit egy mondatban így fogalmazhatnánk meg o dolgozók életszínvonalának további emelése. Az igényes, de a realitás határai között mozgó feladatok habár viszonylag még rövid idő telt el a kongresszustól - egyre inkább valósággá válnak. Az utóbbi két esztendőben olyan eredményeket értünk el, amelyek lehetővé tették, hogy a párt fokozatosan hozzálásson a program második részéhez, a cél fokozatos megvalósításához Csok az nem látja, aki nem akarja, hogy a párt nagyon komolyan veszi programjának következetes és maradéktalan teljesítését. A szó tehát a legszigorúbb értelemben véve is összhangban áll a cselekedettel. És ez így van rendjén, ez az, ami szilárdítja, még inkább elmélyíti a párt szavába vetett bizalmat Ezt igazolják a párt központi bizottságának legutóbb lezajlott plenáris ülései is. Valamennyien tudjuk, hogy népgazdaságunk egyre jelentősebb gazdasági eredményeket ér el. Következésképpen, már több olyan intézkedést hoztunk, amelyek kimondottan és egyértelmüleg az életszínvonal emelkedését szolgálják. Elég, ha csupán a nyugdíjak rendezését, a fizetett anyasági szabadságot, az orvosok, a tanítók fizetésének rendezését említjük. És most ezt követték a továbbiak Szükségtelennek tartjuk újBól felsorolni mindazt, hogy melyek azok a konkrét intézkedések - hisz valamennyien jól tudjuk - , amelyek az életszínvonal további emelését jelentik. Egy dolog azonban mégis szót érdemel. Az, hogy ez a 2,5 milliárd korona, amelyet az állami alapokból felszabadítottak, éppen azoknak az érdekeit szolgálja, akik erre a legjobban ráutaltak: egyrészt a viszonylag szerényebb jövedelmű családokét, a többgyermekes családokét, s azokét a fiatalokét, akik a csaádalapítgssal járó gondokkal küzdenek Az ,lyen intézkedéseket ki ne fogadná örömmel. A dolog lényege azonban a pillanatnyi örömön túl lényegesen nagyobb horderejű. Erősíti a bizalmat, további tettekre serkent, mert kiki a saját szemével, kézzelfogható tények alapján győződhet meg arról: nem csupán szó meg hang az, amit mondunk, amit állítunk, hogy ebben az országban valamennyien saját sorsunk alakulásának kovácsai vagyunk. A kimondott szónak o tettek adnak súlyt, jelentőséget, mozgósító erőt Jól tudjuk, hogy rövidesen az ötödik ötéves terv harmadik esztendejébe lépünk, és a feladatok továbbra is nagyok. Szükséges tehát, hogy továbbra is lépést tartsunk a követelményekkel. Valamennyiünk számára - akárcsak eddig - legyen becsületbeli kötelesség a jól végzett munka, hiszen végső soron minden tettünk, cselekedetünk saját, családunk, gyermekeink érdekében történik. SZARKA ISTVÄIM