Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

IIJ szo december 17. @ V. évfolyam, 5j|fszám & Ara 1 SZK KÖZPONTI BIZOTTS/ SŰLYÁT ADJA A SZÓNAK AZ OVODASOK GONDTALAN ÉLETE ÜDÜLÖK A TÉLI TÄTRÄBAN NYUGDÍJASOK OTTHONÁBAN (A CSTK FELVÉTELEI) Azt mondják ránk, kommunistákra, hogy erőnk kútforrása o dolgozókhoz fűződő szoros, eltéphetetlen kapcsolat. Az ilyen megfogalmazás ellen nem is tiltakozunk- mi magunk is azt mondjuk, pártunk már megalakulásakor tudatosította, hogy kül­detését, osztályfeladatát csakis akkor tudja teljesíteni, ha szo­ros kapcsolatban áll a dolgozó tömegekkel, mindig és minden körülmények között a dolgozó ember legsajátosabb érdekeiért száll síkra. Az ember boldogulásáért vívott önzetlen küzdelem pártunk történetének vezérvonala. Aki ezt mégis kétségbe von­ná, lopozzon bele abba a nagy könvvbe amit mi párttörténet­nek nevezünk. Valaki persze közbevethetné: azért nem volt ez mindig így az a bizonyos vezérvonal, vagy ha tetszik, piros fonál nem mindig volt annyiro szembeötlő. Természetesen, ez is az igaz sághoz tartozik, de az ilyen jelenségeknek mindig kárát látta a párt: esetenként nagy árot fizettünk érte Elég, ha példának említjük a hatvannyolc - hatvankilences esztendőket. Az előző években azok a bizonyos kapcsolatok meglazultak, felütötte fejét a revizionizmus, ami hovatovább ellenforradalmi helyzet kialakulásához vezetett. Az elvesztett bizalmat viszont nem olyan egyszerű visszaszerezni, igényes elméleti, politikai szer­vező munkát követel a párt minden egyes tagjától, azt, hogy a szó, a párt szava összhangban álljon mindennapi cselekede­teinkkel. Az emberek a párt politikáját a konkrét tettek alap­ján ítélik meg. A gyakorlat az a próbakő, amely igazolja o sza­vakat, vagy pehelysúlyúaknak találja őket és a tömegek között nem találnak termőtalajra. A kimondott szónak kell, hogy sú­lya legyen. És mi adja meg a súlyát? Az, hogy mielőtt való mit kimondanánk, jól gondoljuk meg. mit mondunk, mit ígé­rünk. Ne játsszunk a szavakkal, ne építsünk légvárakat, ter­veink legyenek világosak, mindenki számára érthetőek, és nem utolsósorban reálisak, olyanok, hogy megmozgassák a tömege­ket, az ország dolgozói felismerjék bennük azt, ami az érde­kükben történik, amiért szükséaes. é< érdemes vállalni a többletmunkát is. Pártunk XIV. kongresszusának natarozatai ennek a célnak megfelelnek. Nem szónoki fogás, ha azt mondjuk, hogy hazánk dolgozóinak döntő többsége elfogadto, a magáénak vallja, mert felismerte bennük azt, ami tulajdonképpen mindannyiunk törekvésének célja. Hogy Igy igaz, azt a gyakorlati élet iga­zolja. A határozatok nemcsak a feladatokat vázolták fel, de a célt is. Azt, amit egy mondatban így fogalmazhatnánk meg o dolgozók életszínvonalának további emelése. Az igényes, de a realitás határai között mozgó feladatok ­habár viszonylag még rövid idő telt el a kongresszustól - egy­re inkább valósággá válnak. Az utóbbi két esztendőben olyan eredményeket értünk el, amelyek lehetővé tették, hogy a párt fokozatosan hozzálásson a program második részéhez, a cél fokozatos megvalósításához Csok az nem látja, aki nem akarja, hogy a párt nagyon komolyan veszi programjának kö­vetkezetes és maradéktalan teljesítését. A szó tehát a leg­szigorúbb értelemben véve is összhangban áll a cselekedettel. És ez így van rendjén, ez az, ami szilárdítja, még inkább el­mélyíti a párt szavába vetett bizalmat Ezt igazolják a párt központi bizottságának legutóbb lezaj­lott plenáris ülései is. Valamennyien tudjuk, hogy népgazda­ságunk egyre jelentősebb gazdasági eredményeket ér el. Kö­vetkezésképpen, már több olyan intézkedést hoztunk, amelyek kimondottan és egyértelmüleg az életszínvonal emelkedését szolgálják. Elég, ha csupán a nyugdíjak rendezését, a fizetett anyasági szabadságot, az orvosok, a tanítók fizetésének ren­dezését említjük. És most ezt követték a továbbiak Szükség­telennek tartjuk újBól felsorolni mindazt, hogy melyek azok a konkrét intézkedések - hisz valamennyien jól tudjuk - , amelyek az életszínvonal további emelését jelentik. Egy do­log azonban mégis szót érdemel. Az, hogy ez a 2,5 milliárd ko­rona, amelyet az állami alapokból felszabadítottak, éppen azoknak az érdekeit szolgálja, akik erre a legjobban ráutaltak: egyrészt a viszonylag szerényebb jövedelmű családokét, a többgyermekes családokét, s azokét a fiatalokét, akik a csa­ádalapítgssal járó gondokkal küzdenek Az ,lyen intézkedéseket ki ne fogadná örömmel. A dolog lényege azonban a pillanatnyi örömön túl lényegesen nagyobb horderejű. Erősíti a bizalmat, további tettekre serkent, mert ki­ki a saját szemével, kézzelfogható tények alapján győződhet meg arról: nem csupán szó meg hang az, amit mondunk, amit állítunk, hogy ebben az országban valamennyien saját sorsunk alakulásának kovácsai vagyunk. A kimondott szónak o tettek adnak súlyt, jelentőséget, mozgósító erőt Jól tudjuk, hogy rö­videsen az ötödik ötéves terv harmadik esztendejébe lépünk, és a feladatok továbbra is nagyok. Szükséges tehát, hogy to­vábbra is lépést tartsunk a követelményekkel. Valamennyiünk számára - akárcsak eddig - legyen becsületbeli kötelesség a jól végzett munka, hiszen végső soron minden tettünk, cse­lekedetünk saját, családunk, gyermekeink érdekében történik. SZARKA ISTVÄIM

Next

/
Thumbnails
Contents