Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-13 / 294. szám, szerda

A TESTVEM ÖSSZEFOGÁS HIRDETŐJE MEGEMLÉKEZÉS MAJOR ISTVÄN SZÜLETÉSÉNEK 85. ÉVFORDULÓJÁRÓL Major István a két világháború közötti szlovákiai kommunista mozgalom kiemelkedő egyéniségei közé tartozott, akinek nevét megismerte az egész haladó Csehszlovákia népe. Tanítói képesítést szerzett.de amikor a társadalmi igazságtalanság elítélése válaszút elé állította, egyértelműen elkötelezte magát a forradalmi munkásmozgalom mellett. Részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalapításában, s a párt fejlődése szabta meg életútját. A dél-szlovákiai agrárproletariátus szociális küzdelmeinek fáradhatatlan szervezőjeként került a szlovákiai for radalmi mozgalom élvonalába. 1925-ben a kommunista párt képviselőjeként bekerült a parlamentbe, s 1929-ben a párton belüli válság leküzdésében játszott szerepének elismerése ként tagja lett a CSKP Központi Bizottságának. A szlovákiai pártkerület kialakítása után, 1930-ban annak titkári tisztjét látta el, s tagja volt a CSKP szlovákiai vezetőségének. A széles közvélemény úgy ismerte, mint rendkívül népszerű szónokot és publicistát, aki széles körű elismerésre tett szert. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kosúti sortűz után tanúsított magatartása, a kommunizmus ügye iránti odaadás példaként álló demonstrálása. „Engem a börtön nem változtatott meg, csak megerősített meggyőződésemben. Az osztályharc katonája vagyok .— jelentette ki a börtönből való szabadulása után. Következetes Internacionalista volt. Egész életútja igazolta, hogy cselekedeteit mindenkor a kommunista mozgalom érdekei és szükségletei irányították. Major István internacionalista magatartását és tevékenységét a dél-szlovákiai szociális és politikai küzdelmek alakították, amelyek nemzetiségi kü lönbségeken felülemelkedő öszszefogást követeltek. Azok közé tartozott, akik következetesen szem előtt tartották a forradalmi erők tömörülésének internacionalista elveit, a nemzetiségeik proletariátusának Kori Kreibich által a CSKP egyesítő kongresszusán megfogalmazott feladatát: „A nagy proletár osztályharcot csak akkor folytathat juk sikerrel, ha kéz a kézben, egymás oldalán harcolunk a többségi nemzet proletár tömegeivel, melyek ebben az országban a többséget képezik. Csak így érhetjük el célunkat." Major István felismerte és tudatosította azt is, hogy a munkásság egységes fellépésének kialakításához a nemzeti Jogokért folytatott harc felkarolásán keresztül vezet az út. A nemzetiségi egyenjogúságért vívott küzdelmet mindig következetes eszmei alapon, a kommunista mozgalom előtt álló feladatok szemszögéből ítélte meg. Az uralkodó körök elnyomó nemzetiségi politikája ellen harcolva szembeszállt azokkal a nacionalista erőkkel is, amelyek a társadalmi különbsége- • ket elkendőző hamis nemzeti egység jelszavával igyekeztek befolyásuk alá vonni a dolgozó tömegeket. Major István a parlamentben, a kommunista sajtó hasábjain, népgyűléseken és tüntetéseken leplezte le a magyar nacionalisták politikájának osztályalapjait, erősítette a magyar, a szlovák és a cseh munkásság összetartozását, arra tanította a magyar munkásokat, hogy a nemzetiségi sérelmek kiküszöbölését csak a társadalom forradalmi átalakításától remélhetik. E törekvés szoros összhangban állt a kommunista pártnak a fasizmus elleni harcot megelőző időszakban érvényesített politikai irányvonalával, mely a nemzetiségi kérdést közvetlenül a szocialista forradalom győzelméhez kötötte. A köztársaságot fenyegető fasiszta veszély elhárításának feladata, a munkásosztály egységének és a valamennyi haladó erőt tömörítő, széles alapokon nyugvó népfront megteremtésének szorgalmazása tágabb teret nyújtott Major István internacionalista tevékenységéhez. A fasiszta agresszió megfékezése, a Csehszlovák Köztársaság területének megóvása, a demokratikus szabadságjogok megvédése és elmélyítése szükségessé tette a nemzetiségek fasizmus ellenes felsorakoztatását, s így előtérbe állította a nemzetiségi kérdés orvoslását, a polgári demokratikus rendszer keretei között is megvalósítható megoldási lehetőségek keresését. Major István megértette e feladat mérhetetlen fontosságát, s minden erejét latba vetve segítette a nemzetek és a nemzetiségek közeledését. A kommunista párt népfront szellemiségű lap jában a Slovenské Zvesti 1937. október 12-1 számában egyértelműen leszögezte: „Mi, kommunisták nem nyugszunk addig, amíg a szlovák és a magyar nép a demokrácia és a köztársaság védelmében egymásra nem talál." Ennek jegyében járta Szlovákia városait és falvait, hogy felemelje szavát a jogos nemzetiségi követelésekért, s így hozzájáruljon a nemzetiségi megosztottság felszámolásához, a fasizmus előretörésének meggátlásához. A fasizmus elleni frontot erősítő nemzetiségi összefogás hirdetésévei Major István mélyen gyökerező internacionalizmusának hatóereje messze túlnőtte a dél-szlovákiai nemzetiségi kereteket. Bebizonyosodott, hogy az alapvető közös érdekeken túl magáévá tudta tenni az egyes nemzetek és nemzetiségek legsajátosabb szükségleteit és követeléseit is. 1936 szeptemberében Major István volt az, aki a ludákok fellegvárában, Ružomberokban úgyszólván a Hlinka-parókia ablakai alatt kijelentette: „A A Balti-tenger partján, az ősrégi stralsundi kikötőben „téli álomra" készülnek a „Fehér flotta" nyári üdülőhajói. (Felvétel: CSTK — ZB.) kommunisták azt akarják, hogy a szlovák nemzet egyenrangú nemzete legyen a köztársaságnak. Hogy a munkások bére ne legyen alacsonyabb, mint a történelmi országrészekben, mert cseh testvéreink is tengődnek, osztályrészük a nyomor és szűkölködés, ami Szlovákiában még ennél is nagyobb. Követeljük a kisparasztokat és az iparosokat sújtó végrehajtások felfüggesztését, hogy megszabadulhassanak a nagy adóterliektől... egyszóval: Kenyeret, munkát, földet és s*'jadságot követelünk a szlovák nemzetnekt" Az a meggyőző erő, mely Major Istvánnak a nemzeti és a szociális követelményeket kendőzetlenül feltáró, a nemzetiségi egyenjogúság kivívásának útját megmutató beszédéből sugárzott, szinte magával ragadta a hallgatóságot. Szavai nem maradtak hatás nélkül a politikai ellenfél táborában sem.Major István neve elválaszthatatlanul összefonódott azokkal a nagy fasisztaellenes népmanifesztációkkal is, amelyeken a csehszlovákiai magyarság hitet tett a béke és a demokrácia eszméje, a népek testvérisége és a köztársaság egysége mellett. „A magyarság mindig a reakció ellen küzdött, a haladás zászlója alatt sorakozott fel, és megcáfolná nemes hagyományait, ha sorsát azokhoz a hitlerista fasisztákhoz vagy ügynökeihez kötné, akik le akarják tiporni. Így ta lálkozík a cseh és a szlováknemzet érdekeivel a magyarság nemzeti érdeke, amit csak úgy tud megvédeni a pángermán imperializmussal szemben, ha összefog az itt élő népekkel ..." — jelentette ki a magyar dolgozók nevében 1938. július 31-én a kassai békemanifesztáción. A magyar antifasiszták álláspontját képviselték a tornóci nagygyűlésen elmondott, erőt és bátorságot sugárzó szavai is. Major István aláírása ott található azon a felhíváson, amit Csehszlovákia sorsdöntő óráiban a CSKP szlovákiai titkársága intézett a magyar nemzetiségű kommunistákhoz. Meggyőzően bizonyítja ez azt a következetes eszmei alapállást és harci elszántságot, mely Major Istvánnak a nemzetiségi érdekek védelmezéséhez való hozzájárulását jellemezte. A fasizmusellenes népfrontpolitika kibontakoztatásában, a Csehszlovákia népei fasizmus elleni egységének kialakításában szerzett érdemek, a nagyarányú népszerűség és elismerés lehetővé tették Major István számára, hogy a fasizmus átmeneti térhódítása után hatékonyan bekapcsolódjon Csehszlovákia népének nemzeti felszabadító harcába. A moszkvai rádió szlovák adásának szerkesztőjeként és bemondójaként népszerűsítette a CSKP moszkvai vezetőségének irányvonalát, mozgósította Szlovákia népét a fasizmus elleni fegyveres harcra. Major István antifasiszta tevékenységének jelentősége azonban nem korlátozódik a második világháború időszakára. Rendkívüli segítséget jelentett akkor, amikor a munkásosztály februári győzelme megteremtette a feltételeket a nemzetiségi kérdés internacionalista megoldásának megalapozásához. E folyamat szükségszerűen azokra az internacionalista hagyományokra épült, amelyeknek a kialakításában Major István hervadhatatlan érdemeket szerzett. 1948-ban tagja lett az SZLKP KB titkárságán létrehozott bizottságnak, amelynek feladata a magyar nemzetiség politikai helyzete rendezésének előkészítése volt. Ott volt az Oj Szó indulásakor, majd a CSEMADOK megalakulásánál. Kitartóan szorgalmazta a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek együttélésének útjában álló akadályok elhárítását. 1963-ban bekövetkezett halálával elvhű, fáradhatatlan kommunista hagyott itt bennünket, akinek egész életútján végigvonuló internacionalista magatartása példaképül és tanulságul szolgál szocializmust építő társadalmunk mai nemzedékei számára. KISS jÖZSEF HEINRICH HEINE:* ANNO 1829 Adjatok tágas, nyílt mezőt, hol vérem gyorsan elfolyik! Ne várjatok, amíg e szűk szatócsvilág agyonszorít! Boldogságuk vakondöröm, csak esznek-isznák szüntelen, s nagylelkűségük akkora, mint lyuk a koldusperselyen. Szájukban tartják a szivart, nadrág zsebben a kezüket; a gyomruk jó, de mely gyomor tudná bevenni ezeket! Bár ök árulják a világ minden jószagú fűszerét, köröttük mégis rothadó tökehaltól büdös a lég. ő, lássák inkább bármi bűnt, gaztettet, vérontást, halált, mint ezt a jóllakott erényt és fizetőképes moráltl Felhők, hadd menjek veletek, vágyam valami messzi hely! Lehet Lappország, Afrika, sőt pomerán föld is, — csak el! Hadd menjek. — Nem hallják szavam. — A jellegek nem ostobák! Lám, e gyanús város fölött sietve szállnak tovább. KALNOKY LÁSZLÓ fordítása A neves német forradalmi költő, született. író és publicista 175 éve A formák és színek vidám muzsikája A mai szovjet gyermekkönyv-illusztrációk tárlata A Nemzeti Galéria kezdeményezésére már hagyományossá vált városunkban a gyermekkönyv-illusztrációk két évenként ismétlődő nemzetközi seregszemléje. A Fiatalok Galériájában most bemutatott derűs anyag a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára emlékeztet. Korunkban a művészetnek mind jelentősebb szerepe van az ember formálásában. Ezt a formálást egész korán, a benyomásokra legfogékonyabb gyermekkorban kell elkezdeni. A. Zavarova szovjet művészeti író szerint „olyan embert akarunk gyermekeinkből nevelni, aki a művészet s az alkotó tevékenység jelentőségét értékelni képes. Fel akarjuk ébreszteni a gyermekben a szép érzéket, a múlt szeretetét, a jelen megbecsülését. Mai bonyolult világunkban az életre akarjuk előkészíteni s a szocialista társadalom sokoldalúan fejlett polgárává nevelni." E nevelés egyik hatékony eszköze az illusztrált gyermekirodalom. Az illusztráció sajátos igényes műfaj. A művésznek nemcsak az író mondanivalójával kell azonosulnia, nemcsak annak a maga képzeletéből fakadó átírására kell törekednie. Bizalmasan kell ismernie a gyerek lelki-, és tudatvilágát, hogy a mesét, verset kísérő, élőlényekkel gazdagon benépesített világ visszhangot keltsen közvetlen hangjával a kiskorú közönségben. A Szovjetunióban sok milliós példányban jelennek meg évente a színvonalas képeskönyveik, melyekből ezúttal csupán ízelítőt kapunk. Elég ez is ahhoz, hogy a nézelődés boldog öröme csillogjon a tárlat legifjabb látogatóinak szemében. Ott tolonganak a képek előtt, s megcsodálják az ukrán nemzeti művész Golozubov Fehér s^emű szarkájának aranyos humorú, bohókás lapjait. A kijevi érdemes művész, Jakutovics az N. Poplavszkaja: Illusztráció a Fehérorosz népmesék című mesekönyvhöz. Arany agancsú szarvasban megcsillogtatja az ukrán népviselet dekoratív tarkaságát is. Andersen bűvös mesevilágát rajzi és színbeli finomsággal kelti életre V. Pivovarov. Csukovszkijnak dr. Jajdefáj mulatságos és költői jeleneteit Dávidov művészien stilizált színes kőrajzai idézik Marsák Gyermekmeséiből V. Lebedev az Esti Moszkvát választotta ki. Az égbetörő tornyokon rubin vörös csillagok ragyognak, s a hatalmas új háztömbök számtalan ablakszeméből az otthonok meleg fénye árad. Gorjajev nemzeti művész finom tollrajza Gogol: Pétervári meséiből egy kecses ívű Néva híd féle tartó körgalléros, álmatag hőst jelenít meg. Ignatov Grúzia színeinek átélt tömörségével eleveníti meg Puskin Öreg halászról szóló meséjét. Verejszkij a serdültebbekhez szól Lenin életéről. Pétervár jellegzetes börtönerődje, s az Admiralitás tornya hirdetik a cári önkényt. A Néva parton a különböző társadalmi osztályok immár letűnt figurái mozognak, majd lelkes tömeg indul vörös zászlót lobogtatva a Téli Palota ostromára. Vegyenszkij verseinek forrón lüktetA ritmusát Bugyoníj száguldó lovainak vágtájával érzékelteti Kurdov. A Balti Köztársaságok grafikusai élén az észt V. Tolll áll. Utolérhetetlen bájjal s ötlettel ülteti át képi nyelvre Caroll Aliz Csodaországban-ját. Pigoznisz megindító gyöngédséggel jellemzi a gyermekek s a védtelen kis madár kapcsolatát. Krollisz a lett népmesék, s a népi ornamentika kincses kamrájából merít. Színei hűvös északi kékek, zöldek, tompa barnák. A múlt mondabeli hőseit éleszgeti. S végül, de nem utolsó sorban kell szólnom N. Poplavszkaja népművészeti motívumokban gazdag remek körrajzairól a fehér-oroszországi mesék Nagyapója, Nagyanyója, a Muzsikja s az Almafa virágocska gyermekszívhez szóló melegségükkel és T. Mavrina gyönyörű temperáinak dús csodavirágai és pompás állatfigurái hódítják meg leggyorsabban a képeskönyvek tulajdonosait. A sokféle nemzetiségű, különböző technikával dolgozó művész közös szellemi alapból indul ki. Ecsetjük, tollúk nyomán az emberség dallama csendül föl. Boldog, békés, gondtalan jövőt szeretnének biztosítani hazájuk, s egyszersmind a világ összes gyermeke számára. bárkAny JENÖNÉ