Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-12 / 293. szám, kedd

• •^••••••••••••Bö -OJ FILMEK­• ••••••••••••••ED TUDDNUNV^, DÜHÖS UTAZ ÁS Modern, ízig-vérig mai his­tóriaként indul a Dühös utazás című színes bolgár film, mely érdekes problémát vet fel: azt ábrázolja, hogy egy végzős geo­lógus-mérnök hogyan keresi és szeretné megtalálni helyét az életben, a társadalomban. Csavdar, a film hőse a fővá­rosban is találhatna állást, ap­ja kívánságára — aki megveti a protekciót — mégis vidékre kell mennie. Nehéz szívvel hagyja ott a kényelmet, a szó­rakozást. „Dühös utazása" azonban izgalmas; a hegyek kö­zött derék emberekkel és mun­kásokkal, lelkes kutatókkal és egy kedves lánnyal ismerkedik meg. A történet mozgalmasan in­aiul, a cselekménybonyolítás a továbbiakban úzonban meglehe­ssen unalmas, a nézőt nem «riK különösebb meglepetések, a fordulatok kiszámíthatók, a mondanivaló tételessé, semati­kussá válik. Nikola Korábov rendező érdeme, hogy atmosz­férateremtő ereje révén sike­rült áthidalni a forgatókönyv eme hibáit, s a történetet igé­pyesen közvetíti. A rendező te­hetségét dicséri a színészek ki­fPUHALÄLA A CIPŐIPAR KEMIZÁLÁS A A Dühös utazás című bolgár film női főszerepét Dorotea Toncseva (a képen) játssza. választása is: a főszerepet a ro­konszenves foszif Szrcsadzsiev játssza — árnyaltan. Partnerei: Szeverina Teneva és Dorotea Toncseva. A rendezőnek és a színészeknek olykor sikerül fe­ledtetniük a dramaturgiai mun­ka gyengéit. (román) A háború utolsó napjaiban, akkor játszódik e román film története, amikor a németek visszavonulásra kényszerültek Románia területéről. Kivonulá­suk előtt az egyik faluban azonban valaki váratlanul meg­egyák katonájukat. A hábo­rú vastörr-áiye kíméletlen, a szemet szemért, fogat fogért értelmében bosszúval fenyege­tőznek és emberáldozatot köve­annyiukat halálra ítéltem" cí­mű novellájában — amelyet Sergiu Nicolaescu Ipu halála címmel vitt filmre — egy kis­fiú meg egy gyengeelméjű öregember összefonódó sorsa köré építette a történetet. Ha­sonló történet valóban meges­hetett, csakhogy a film nem törekszik realitásra; a kifejező eszközök széles skálájának al­kalmazásával, a szimbólumok i \ taSKF Christian Sofron és Amza Pellea f-a kisfiú és 1-pu) az Ipu halála egyik jelenetében. telnek. A helybeli intelligencia összefog, hogy rábeszélje a fa­lu bolondját, Iput, vállalja ma­gára a tettet. Az áldozatért mindent megígérnek, az utolsó este mindannyian a kegyeiért esdekelnek, csakhogy Iput rá­bírják az alkura. (Ezekben a képsorokban kegyetlenül lelep­leződik az urak világa, élesen kirajzolódnak és elhatárolód­nak az emberi jellemek, j A né­metek azonban váratlanul ki­vonulnak, az áldozat elma­rad ... Titus Popovici „Akkor mind­halmozásával gyengíti a film hitelét, számos részlete , homá­lyossá válik, a cselekmény lo­gikai összefügése csorbát szen­ved. A modern kifejező eszkö­zök, a jelképek öncélúak, nem segítik a rendezői szándék ki­teljesedését, ellenkezőleg: ne­hezítik a látottak megértését, gyengítik a film drámai erejét. Nicolaescu rendezői munkája elsősorban a színészvezetésben érvényesül. Christian Sofron (a kisfiú j és Amza Pellea (Ipu) természetesen játszotta el sze­repét. —ym— A barátsági hónap befejeztével a bratislavai Hviezda filmszín­házban bemutatták a kolibai és a minszki Bielorusz-filmstúdió közös vállalkozásában készült Holnap késő lesz című filmet. A felvételen: a film egyik jelenete. A lábbeligyártó ipar legfontosabb ágazata a bőrclpőgyártás. Ez az iparág a kézműipari ma­nufaktúrákból fejlődött iki a múlt század máso­dik felében. A XX. század első évtizedeiben még . kizárólag bőrt használtak valamennyi alkat­részhez: a viszonylag puha felsőrészhez, amely felsőbőrből, közbélésből és bélésből áll, az orr- és sarokrészen alkalmazott merevítő elemekkel (orrmerevítő, kéreg), valamint a ke­; ményebb, feszesebb anyagokból álló alsórészhez, amely a talpból és sarokból áll, a lágyékrészen hídszerű merevítéssel. A gépesített cipőipar klasszikus gyártási eljárásai a rámánvarrott, flexibel, keresztülvarrott, szeges (fém-, fasze­' ges, csavarozott) eljárások és ezek számtalan kombinációja. Ezekben az eljárásokban az ösz­szeerősítő elem, a szeg és varrat gyakorlatilag azonos a kézműiparéval és a gépészeti megoldá­sok a kézi munka utánzására törekszenek. A kemizálás a cipőiparban a gumi lábbeli fel­lépésével kezdődött. A gumilábbeli-Lpar a kau­csukfeldolgoző ipar keretén belül alakult ki, alapanyagként kaucsukot és bizonyos cipőfajták­nál textíliákat használt fel. Terméke kezdetben a bőrcipő védelmére szolgáló védőlábbeli, mun­kavédelmi lábbeli (pl. gumicsizma) volt, de ké­sőbb átvéve a bőrcipő- és házicipőipar felsőrész­készítési technológiáját, textilfelsőrészes lábbeli is (tornacipő, házicipő). Gyártási eljárása a vul­kanizálás (kazánban vagy présben) és kisebb mértékben a keresztülvarrás. A gumiipar 1929­ben kapcsolódott be a cipőgyártásba és becslé­sek szerint néhány éven belül már az összes lábbelitermelés kb. 20 százalékát adta. A c pőipar kemizálásának egy másik iránya vontatottan indult meg, de később döntő mér­tékben befolyásolta a termék jellegét, a techno­lógiát és a cipőipar egész fejlődését. Ez a felső­rész és bőrtalp összeragasztása nitrocellulóz ra­gasztóval. 1920—1940 között kialakulnak a ra­gasztáshoz szükséges gépek, a technológia és kialakult a ragasztott cipő alaptípusa, a köny­nyű női cipő. A kemizálás egy további iránya a bőrhelyet­tesítő anyagok fellépése. A bőrrost alapú műbőr, a harmincas évek közepétől fontos kéreg-, talp­bélés-, köztalp- és sarokalsófolt-anyag. Ekkor kezdődik meg az alkatrész-előregyártás is. Meg­jelenik az előpréselt kéreg, a vulkanizált gumi­sarok és felsőfolt. A második világháború alatt a nyersbőrhiány | sok területen szorította a cipőipart bőrhelyette­j sítésre. Ez elsősorban az alsórészanyagok (talp, sarok) és a belső merevftőanyagok (kéreg) te­rületén volt lehetséges. Fokozódott a gumitalp­és rostműbőrgyártás. A cipőipar a második világháború után gyors fejlődésnek indult. A világtermelés 1950-ben 1,2, 1955-ben 1,5, 1960-ban 1,8, 1965-ben 2,2 milliárd pár. Ez a jelenség szorosan kapcsolódik a vegy­ipar, elsősorban a műanyagipar fejlődéséhez. Mind szerkezeti, mind összeszerelő anyagként kerül alkalmazásra a PVC, a különböző műgumi­féleségek, a poliamid, a polisztirol, a polietilén, a polipropilén, a poliészter és végül a poliure­tán. Alkalmazásukat a cipőtermelés és a nyers­bőrtermelés közötti növekvő különbség indo­kolja (a cipőtermelés évi növekedése kb. 4 szá­zalék, a nyersbőré 1,5—2 százalék), de a fo­gyasztók igényváltozása és a gyorsan változó divat is szükségesé teszi. Az 1950-es évek óta egyre jobban kialakultak az egyes célminőségek (munka-, munkavédelmi, sport stb. lábbelik), az utcai lábbelik között pe­dig a könnyű, puha, hajlékony cipőtípusok ke­rültek előtérbe, amelyek a divat változásaihaz gyorsan alkalmazkodnak. A megkívánt tartóssá­guk azonban a klasszikus technológiákkal (var­rott, szeges stb.) és bőr alsórész anyagokkal nem volt biztosítható, mivel az összeerősítés szilárdsága e technológiák esetén nagymérték­ben függ az összeerősftett anyagok vastagságá­tól, sőt esetenként feszességétől, keménységé­től is. Az új cipőtípushoz a gumi bizonyult a legmegfelelőbb talpnak, a legkülönbözőbb típu­sokban és ezen belül a legkülönfélébb változa­tokban. A gumitalp felhasználását az 1950 kö­rül megjelent kontakt ragasztók (neoprén) tet­ték lehetővé és ezzel együtt a ragasztott eljá­ráshoz a talpelőgyártást is. A gumitalp részará­nya a fejlett ipari országokban már a 60-as évek elején 60—70 százalékra becsülhető. Az eddig talp céljára hasznosított nyersbőrök nagy része ezáltal felszabadult és azokat felső­bőr céljára lehetett felhasználni. Felületük azon­ban sokszor hibás, minőségük nem olyan jó, mint az eddig felhasznált könnyebb súlykategó­riájú bőröké. Ennek ellensúlyozására az 50-es évek elején kialakultak a műanyag fedésű fel­sőbőr-féleségek. Világossá vált azonban, hogy a szükségletek növekedése újabb felsőbőr-helyette­sítési eljárásokat igényel. 1950 után tömör PVC fedőréteggel rendelkező, textilalapú műbőröket a cipőipar számos területen használ fel papu­csok, szandálok stb. gyártására. Később kialakulnak az eddig használt nemez helyett a habszerkezetű párnázó anyagok. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évetk elején megjelennek a habosított PVC fedőrétegű mű­bőrök, melyek a felhasználási területet tovább növelik, majd az ún. „teljes értékű" műbőrök. Ezek a korábbi műbőröktől, amelyek a vízgőzt nem bocsátják át és ezért zárt otpők felsőrészé­nek készítésére nem alkalmasak, abban külön­böznek, hogy a bőrhöz hasonlóan a vízgőzt át­bocsátják, tehát az ilyen felsőrésszel készült cipők egészségügyi szempontból nem kifogásolha­tók. Az új PVC-műbőrök azonban nem ragasztha­tók az ötvenes évek elején kialakult neoprén ragasztókkal, mivel az oldószerekkel szemben nem eléggé ellenállóak. A ragasztók e húsz év a'latt nemcsak a talpra^ gasztás technológiájára gyakorolnak döntő ha-, tást, hanem a technológiára általában. A fejlődés következő szakasza az ún. „olva­dékragasztó" (pl. poliamid). A szilárd, hőre lá-. guló ragasztót a megmunkáló gépben a gép ol­vasztja meg, felviszi a szükséges helyre és 4 felülteek összenyomása után azonnal létrejön a ragasztókötés. E ragasztókat csaknem valameny­nyi belsőragasztásban felhasználják. Az ered' mény: sok művelet összevonása, a termelékeny­ség növekedése. A ragasztók, a ragasztási tech­nológia és a velük párhuzamos műszaki fejlő­dés következtében az alsörész-előállítás terme­lékenysége két-háromszoros lett és ma már a bőrcipők 60—70 százalékát ragasztással állítják elő. A fejlődés iránya azonban nemcsak a ragasz­tási technológiák felé mutat. Már az ötvenes években a közvetlen vulkanizálás területén meg­jelennek a nagynyomású prések, amelyek mű­gumik felhasználásával lehetővé teszik a kopás­ál lóbb és olajállóbb talpak előállítását és jelen­tős önköltségcsökkentést eredményeznek. Továb­bi lépcsőként megvalósul az utcai cipőkhöz igen előnyösen alkalmazható mikrocellás szerkezetű talp közvetlen vulkanizálása. Ugyancsak az öt­venes évektől kezdve nagy hatást gyakorolt a cipőiparra egy jellegzetes műanyiagfeldolgozási technológia, a fröccsöntés. Ez a technológia előbb az alkatrészgyártás (pl. sarok) területén, majd a házicipőiparban és az ötvenes évek végén a bőrcipőiparban is jelentkezik. összefoglalva a kemizálás hatására bekövet­kező változásokat, a cipőipar szerkezeti anya­gai tekintetében megállapítható, hogy a talp­anyagok területén a bőrtalp-felhasználás állan­dóan csökkenő irányzatot mutat. Minden fel­használási célra kialakulnak a megfelelő gumi­talpféleségek. A gumitalpak mellett kisebb arányban tért hódít a PVC-talp is, de elsősor­ban közvetlen fröccsöntött, kisebb mértékben formatalp alakban. A poliuretán, mint alap­anyag a jövő egyik útjának látszik. A műanyagok felhasználása következtében a technológia egyéb területén is változások vár­hatók. Lehetőség van a szabászat és alkatrész­előkészítés bizonyos méretű automatizálására, a felsőrész hegesztés, illetve ragasztás útján való összeerősítésére, varrás helyett. A felsőrészké­szŕtés ma még a cipőgyártás legelmaradottabb területe; amíg például az alsó részkészítés ben a termelékenység az utóbbi évtizedben 2—3­szorosára nőtt, addig a tűződékben legfeljebb 1,2—1,5-szörösére. Ezt azért fontos kihangsú­lyozni, mert a jelentős technológiai fejlesztés lehetőségét e területen éppen a műanyagok, il­letve műfelsőbőrök felhasználása nyitja meg. A NEURONOK HELYREALLÍTÓDÁSA Lehetséges-e a megsérült idegsejtet — az agy neuronjai't ismét helyreállítani? A tudósok sok éves szenvedélyes vitákat folytattak e témáiról. Majdnem általánosan az volt a vélemény, hogy nem lehet. Az érett idegsejt nem szaporodik, ha megsérül, elpusztul. A grúz orvosok azonban más véleményen van­nak: sok száz állaton — majmokon, kutyákon­macskákon — figyelték meg a neuron regene­rálódását. A grúz pszichoneurológusok húsz esz­tendőn át dolgoztaik hipotézisük bizonyításán, amelynek lényege: meghatározott sérülések ese­tén — az idegsejtek megbetegedése megfordít­ható. Az emberi pszichikum zavarait az idegsejtek tönkremenése idézi elő. Mintegy 15 milliárd neuron van az agykéregben. Ezeket számos el­ágazó nyúlvány kapcsolja össze egymással, és bonyolult felépítésű egységes rendszert alkot­nak. A nyúlványok érintkezési pontjaikban mik­roszkópikus vastagodásokat alkotnak, szinapszi­sokat. Milyenek a neuron strukturális tulajdonságai, ho­gyan viselkednek a szinapszisok? A grúz orvo­sok mindenekelőtt ezekre a kérdésekre igyekez­tek válaszolni. Az idegszövetek különböző típusú sérüléseit idézték elő mesterségesen, hogy azo­kon mint modelleken tanulmányozzák a neuron reaktív sajátosságait, vagyis a sérülésre adott válaszreakoiókat kívánták kivizsgálni. Előállítot­ták az epilepszia modelljét epilepsziát kiváltó anyaggal, valamint az agy meghatározott terü­leteinek elektromos izgatásával. Az agy vérel­látását szolgáló erek elkötésével, kísérleti álla­tok nyomáskamrában való tartásával sikerült mesterséges agy-oxigénéhséget okozni. Besugár­zással is kiváltották az agy különféle sérülé­seit. Kiderült, hogy a dendritek — a neuron kül­ső részei — ós a szinapszisok esnek szét első­sorban. A szétrombolódás előrehaladása cent­rum felé tartó. Először azok a részek sérülnek meg, amelyek a sejt testétől távolabb vannak, az elváltozás ezután egyre inkább közeledik a középponthoz. A regenerálódás ellentétes irá­nyú, először a nyúlványok azon részei gyógyul­nak meg, amelyek a sejt testéhez közelebb he­lyezkednek el, azután a helyreállás folyamata kiterjed a sejt középpontjától távolabb elhelyez­kedő részekre is. A grúz orvosok eddig nem ismert sajátossá­gokat figyeltek meg a szinapszisok elhelyezke­désében és felépítésében is. Sikerült nyomon kö­vetniük az agy finom szerkezete fejlődésének legfontosabb pillanatait, és a szinapszisok és a neuronok egyedi fejlődésének néhány sajátos­ságát is leírták. l di)

Next

/
Thumbnails
Contents