Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-08 / 264. szám, szerda

Belpolitikai kommentár MINDIG Oh AMIT AKARNAK Minden ötödik fiatal % Számok és arányok 0 Anyagi függőség és a világnézeti nevelés 0 Főleg a lányok kértek szót Majdnem száz fiatal, a SZISZ iskolai, üzemi és falusi szervezeteinek vezetői gyűltek össze a közelmúltban Zeliezovcén (Zselíz) körzeti nagygyűlésre, hogy tanácskozzanak, megbeszéljék problémáikat, az első kongresszus utáni feladatokat kijelöljék, a tennivalókat meghatározzák. Valaki azt mondta nekem a gyűlés előtt, a készülődés idején: Jrhatnál valamit róluk, valami érdekeset, mert tudod, ezek a mai fiatalok beültek a készbe, ma már olyan sablonoson gyűléseznek, mint valami kisöregek." Izgat mindig az ilyen felhívás. Gondolkoztam, és mint máskor is, most is odafutottam, hogy nem hallgatok mások benyomásaira, elmegyek előbb arra a gyűlésre, és majd akkor ... NYUGODT, HIGGADT szavakkal ismertette a SZISZ első kongresszusának eseményeit, határozatait BraCok Štefan mérnök, a hronovcei szervezet elnöke. Mi, annak idején nem unokáinknak, hanem magunknak fiatalságunk teljében, rögtön akartuk — „az egészet". Napok, hónapok, de legfeljebb évek alatt elérhetőnek tartottuk a célokat. Jól figyeltem a kongresszusi beszámolóra: világosan értésre adta, hogy előbb az anyagi és politikai feltételeket kell megvalósítani és csak utána, azaz vele együtt kezdődhet a tanítás, a nevelés. Ez ma, ugyebár egyszeregy. A beszámoló a kongresszus általános megállapításait a körzet helyzetére vonatkoztatta. Ezen a téren perdöntő bizonyíték: minden ötödik fiatal tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, a nemzeti bizottságban 30 százalékos képviselet a fiataloké, 264 fiatal tanul a pártiskolázásokon. Nem kell nagytudású szociológusnak lenni ahhoz, hogy megértsük: időben helyén van az, akinek helyén kell lennie. LEGNAGYOBB ELLENSÉGÜNK a formalizmus — hangoztatta vitaindító beszédében Pokorný László elvtárs, a SZISZ |árási bizottságának alelnöke. Igen, mi számokért küzdöttünk, a „milliós" ifjúsági szövetségért. Azután mi történt? Ahogy népiesen szokták mondani: nem láttuk az erdőtől a fát. Most is emlegetnek számokat... A fiatalok 165 000 munkaóra ledolgozását vállalták. Teljesítették vállalásukat, a valóságban 294 000 brigádórát dolgoztak. Rosszmájúság ha valaki öntömjénezésnek minősíti az ilyen adatok felsorolását, mert íme a vállalások teljesítésének áttekintése után egészen más jellegű számokat emlegetnek: A szervezett fiatalok 64 százaléka középiskolás, a munkásfiatalok részaránya csupán 10 százalékos. Helyes a következtetés: ebben a tanévben több középiskolást már nem veszünk fel, munkásfiatalok körében folytatjuk a tagtoborzást, megváltoztatjuk az arányokat. Jó tulajdonsága az Ifjúságnak, hogy gyorsan határoz és cselekszik. így van jól. Jönni kell, látni, győzni. Idejében jönni, élesen látni, teljesen győzni. A PIONÍROK NEVELÉSE, vezetése is a SZISZ feladata. Emlegették is, hogy a pionírok 48 kollektív vállalást tettek. Példának hozták elő: a levicel (Léva

J kaszárnya katonafiataljai nagyszerű rajvezetők. A tennivalók felsorolásánál mindjárt A hlohoveci Rozkvet népi szövetkezet gyönyörű karác onyi díszeket készít. Készítményei 70 százalékát exportálják, legnagyobb érdeklődést tanúsít irántuk Hollandia, Belgium, Franciaország és Olaszország. Mária Balincová a díszeket festi. (Felvétel P. Matys) HOGYAN KELL VÁSÁROLNI? Elmúlt a nyár, már az őszben járunk, de a helyzet olyan, mint tavasszal volt. Nem lehet kapni ceruzaelemet a tranzisztoros rádióba, sem Maxell-elemet a magnetofonba. Higgyék el, míg egyik színész barátommal nem találkoztam és fel nem világosított, addig nem ís magunkat, szerencsétlen rádió- és megnetofontulajdonosokat sajnáltam, hanem azokat a szegény fiatal elárusítónőket, akik arra vannak „ítélve", hogy lesütött szemmel közölték a vásárlókkal: „Sajnos, már nincs." Színész barátom megértette velem, hogy nem kell őket sajnálnom, sőt azt mondta, hogy elemet is lehet kapni, csak tudni kell, hogyan. Szaván fogtam. Ütünk egyenesen a koštcei Prior harmadik emeletére, az elektromos cikkek részlegére vezetett. — Maxell-elemet kérek szépen — kezdte a szereplést színész barátom. — Sajnos, már elfogyott. — Nekünk csak hat darab kellene, annyi biztosan vaň még. Nézze csak meg jobban. — Ha mondom, hogy ntnes, akkor nincsI -— Nézze, kislány, nekem minden részlegen van Ismerősöm, csak itt nincs. Kellene az a néhány elem. Biztosan van még a pult alatt. — Sajnálom, de meg kell értenie, hogy nincs. — De magának olyan szép kék szeme van, meq ügyes is... — f6, jó, de azért még ne udvaroljon. Ha kapunk, esetleg félreteszek hat elemet, de most igazán nincs. Színész barátom csalódottan jött el a pulttól. A frissítőket felszolgáló részlegre mentünk, hogy bánatunkat egy pohár Coca-Colával enyhítsük. (Szerencsénkre az volt.) A frissítő elfogyasztása után most már- mindketten csalódottan indultunk lefelé a mozgólépcsőn. Közben búcsút intettem a szőke elárusítónőnek. Mosolygott, majd Intett, hogy menjünk vissza. Viszszamentünk. Az elárusítónő két szép szeme sokatmondóan ragyogott, miközben átnyújtott nekem egy számlát, melyen ez állt: 11,60 korona. Van elem — akartam felugrani ujjongva, de barátom leintett, hogy ne csináljak feltűnést. Igaza volt. Megértettem, ha elemet akarok venni, akkor nemcsak pénzre, hanem színész barátra, vagy legalább színészt ambíciókra ts szükségem van. SZÁSZAK GYÖRGY az elején, harmadik pontként meghatározták: Vállaljuk a felelősséget a pionírok neveléséért, amilyen ma a pionírmozgalom, olyan lesz holnap a mi szövetségünk. Körülnéztem a majdnem száz fiatalon és megértettem, hogy ez nem szóbeszéd csak. Ott ült a fiatalok között Terem Mátyás elvtárs, a pionírház igazgatója, Veress Vilmos elvtárs, a zbrojníkyi (Fegyvernek) Gagarin pionírcsapat vezetője, és több Ismerős csapatvezető. Igazában éreztem, hogy ha nem is fognak mind megszólalni, a többiekkel együtt, közösen foglalkoznak majd a problémákkal. Azután persze a művelődési kérdések érdekeltek legjobban. Az ember nem tud mindenre egyenlő élénkséggel figyelni. A hivatás odaszoktat a hivatás körébe. MEGLEPŐ ADATOKAT közölt a vitaindító beszéd. A számokat ugyan nem tudtam megjegyezni, de annál Inkább felfigyeltem a munkaformákra: sajtó, könyv, olvasókörök, agitációs központok, faliújságok, hangosújságok, baráti találkozók, védnökség óvodák fölött, honvédelmi versenyek. Mindjárt sorolta a problémákat is: a fiatalok anyagi függősége fékezőleg hat a világnézeti nevelésre, a lakáskérdés bizonyos esetekben nem csak szociális kérdés; hanem politikai kérdés is, szombatonként — vasárnaponként kihasználatlanok a tornatermek, át kell szervezni a klubéletet. Különös zengést kaptak a szavak. Kérdésbe fonódtak: Vajon most, a kongresszus utáni előrelendülés idején meg tudjuk-e tenni valamennyi szocialista kötelességünket a holnapért? Igen, mert természetes, hogy nekünk fiataloknak az első sorokban kell harcolnunk ... TÖBBEN IS FELSZÓLALTAK a vitában. A munkaformákról beszélt Kohútová Jana, főleg a politikai nevelőmunka jól bevált módszereit emlegette. Felszólalásának lényege ez volt: Miből tanultunk és tanulunk olyan gyorsan? Ismertetést, elemzést adott. Figyeltem: nem volt sablonos, sem „kisöreges", amit mondott. Tévedett, aki előzőleg tájékoztatott. Szót kért a gyűlés vendége, Nyikolaj Bahtanov szovjet hadnagy is. Nem volt szükség tolmácsra. Katonás rövidséggel, jól hangsúlyozva beszélt. Mindenki megértette: Szívesen segítünk. A vitában „remekeltek" a lányok, mert alig telt el néhány perc, újra és újra lány jelentkezett felszólalásra. Köteles Zsuzsa, a csatai szervezet küldötte az ifjúsági klub problémáival foglalkozott. Sablonos volt? Aligha, mert a helyiségproblémát nem a szokványos módon mondotta el: segítséget várunk az illetékes szervektől ... Hanem arról beszélt, hogy a kultúrház építéséből részt kérnek, részt vállalnak a fiatalok, hisz szívügyük a probléma megoldása. Többen várták, hogy a központi bizottság küldöttei Lackovifi LukáC elvtárs, vagy Neumannová Katarína elvtársnő is szót kérnek. Ügy látszik, hogy készakarva kerülték a sablonosságot. FÉLELMET NEM ISMERŐ, egészséges, egyeneslelkú nemzedék nevében tanácskoztak a fiatalok. Aki jól odafigyelt, megállapíthatta, hogy nincs könnyű dolguk. A nagy tanulságokat átadhatjuk nekik, mondván: innen jöttünk, míg elértünk a mai napig, többet adunk át, mint amennyit mi apáinktól kaptunk, de mást nem mondhatunk. Milyen kifejezés az, hogy „ezek a mai fiatalok beleültek a készbe"? Nincs kész semmi. Minden kor ifjúsága újat alkot. Többet, jobbat, minőségileg különbet. Ha a kommunisták világnézete és a fiatalság ösztönszerű továbbakarása egymásra talál és szintézisbe tudja foglalni a nemzedékek közötti — örökösnek képzelt — ellentéteket, legyen csak mindig új, amit a fiatalok akarnak. És az érdekes is. HAJDÜ ANDRÁS KINEK A FELADATA? Indoklásaink helyességé, nek bizonyítására gyakran idézünk egy-egy közmondást, azon viszont már keveset töprengünk, miként hasznosíthatnánk gyakorlati munkánkban a bölcs tanulságot. Következetlenségünkért kettős árat fizetőnk, nem a mások, hanem a saját hibánkból tanulunk. Ez a meg. állapodás több vonatkozásban is helytálló. Éppen ezért nem véletlen — a gyakorlati tapasztalatok és a jövő követelményei tették szükségessé, — hogy pártunk központi bizottsága napirendre tűzte az ideológiai munka megvitatását. E kérdéskomp. lexumból most csupán egy mozzanatot szeretnénk kira. gadni. A legfelsőbb pártszerv ülésén elhangzó beszámoló — Az ideológiai munka fő feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után — az új szocialista ember nevelésének folyamatával foglalkozva leszögezi: „ .. .mindenkinek, aki kisebb-nagyobb kollektívát irányít, felelősséget kell éreznie az emberek öntudatáért, és a szocializmus iránti viszonyáért." Miért emeltük ki éppen ezt a megállapítást? Azért, mert még a közelmúltban is nem egy alapszervezeti pártszervben vita tárgyát képezte: kinek a feladata az ideológiai nevelés? Bármely furcsán hangzik, a gyakorlati életben húzódik egy választóvonal, melynek egyik oldalán a termelési feladatok teljesí. léséért felelős egyéneket, a másikon viszont azokat találjuk, akiknek a feladatuk a nevelés, az ideológiai munka. Nagyon jól ismerjük a helytelen gyakorlatból eredő negatív hatásokat. Felszámolásuk nem lesz könnyű, mivel éveken keresztül formálódó helytelen szemléletet kell megváltoztatni. De hogyan? Erre a kérdésre választ ad az említett ülésen elhangzó beszámoló, mely világosan leszögezi, a veze. tők felelősek nemcsak a beosztottjaik munkájáért, hanem a nevelésért is. Mikor az egyik kisvárosunk pártbizottsága, — valamikor nyár elején — a befejezett pártoktatási évet értékelte, meg állapította: a jövőben nagyobb gondot kell fordítani az ideológiai nevelésre, ebbe a munkába jobban be kell vonni a pedagógusokat. \ vitában a nemzeti bizottság elnöke, egy orvos és három pedagógus mondta el véleményét a problémákról. Az elnök azt is említette, hogy az építőipari vállalatnál gyé. ren látogatták az előadásokat; ennek egyik oka: a propagandista nem tudta felkelteni előadásával a hallgatók érdeklődését. E megállapítás után kipattanó vitából megtudtuk, az építőipari vállalatban a munkások bírálták a bérpolitikát, főként az évvégi nyereség elosztását, s a vitában mindig ennél a kérdésnél kötöttek ki a felszólalók. A vállalatban nagy a munkaerő-vándorlás és gyengén dolgozik a pártszervezet. Az igazgató felszólalásában elmondta, a járási pártszerv gazdasági bizottsága már régen lezárta az ügyet, a jövő évben más szempontok alapján osztják el a nyereségrészesedést. Szerinte a dolgozók lényeges része önző, s nem akarja elismerni, hogy azok, akik felelősek a termelés irányításáért, lényegesen többet érdemelnek. E jelenségek is bizonyítják: ja. vítani kell az üzemben az ideológiai munkát. Ezek után a jelenlevők közül csupán egyetlen elvtárs tartotta szükségesnek megkérdezni: miként segíti elő a munkások nevelését az igazgató és a többi gazdasági vezető? Az igazgató feleletéből érződött, még nem szokta meg az ilyen kérdéseket. Válaszának lényege: mi szakemberek vagyunk, a párt fontos munkahelyre állított, hogy biztosítsuk a termelési feladatok teljesítését. Ez a mi pártfeladatunk, vagyis minden nap pártmunkát végzünk a mun. kahelyünkön. A termelés szakterület, ugyanaz a propaganda munka is, hozzáértést igényel. Az utóbbihoz a pedagógusok jobban értenek, a nevelésben ők a szakemberek. Mindenkinek a saját területén kell megmutatnia, hogy mire képes ... A három pedagógus és a nemzeti bizottság elnökének kivételével a jelenlevők elfogadták a fenti indoklást, így formálódott a helytelen gyakorlat szemléletté. Az említett eset nem egyedi jelenség. Helyenként még természetesnek tartják, hogy néhány egyéntől — rendszerint a propagandistáktól — kérik számon az ideológiai munkában tapasztalt fogyatékosságokat. Márpedig a dolgozók nevelési folyamatát nem lehet ennyire leszűkíteni. „Szem előtt kell tartanunk, hogy az ember a konkrét munka és életkörnyezet viszonyai között alakul ki. Ez a környezet különböző gazdasági, politikai, ideológiai nevelő és erkölcsi tényező, a múlt, valamint a régi és az új közti harc hatásának, az új szocialista életért folytatott harc hatásának eredménye. A nevelés folyamata bonyolult és sokrétű ..." S mivel a konkrét munka és az életkörnyezet, a kollektíva szerepe döntő tényező az egyén nevelésében, természetes és vitatha. tatlan azok felelőssége is, akik a termelést és a kollektívák munkáját irányítják. CSETŰ JÁNOS Jöttem, hegedültem, győztem SILVIA MARCOVICI ZENEKARI ESTJE November első bérleti estjének meglepetése, sőt jó értelemben vett szenzációja, a fiatal román hegedűművésznő bemutatkozása volt. A törékeny, gyerekarcú kis művésznőben déli tűz lobog, technikája kiművelt, tónusa nemesen daloló, hajlékony, dús hegedűhang, puha magasságai, zengő mélységei elbájolják a hallgatót. Fiatal román vendégünk Edouard Lalo hegedűre és zenekarra komponált Spanyol szimfóniáját adta elő. Ezt a művet mintha egyenesen rászabták volna, zenei egyéniségének nagyszerűen megfelel a fantáziaszerűen fogalmazott, színgazdag, eleven, néhol szinte cigányosan rapszodikus Lalo muzsika. A művésznő előadásában megvolt ez a bizonyos cigányos vonás, ami produkcióját még élőbbé, még vonzóbbá tetta Silvia Marcovici elmondhatja: jöttem, hegedültem, győztem! A hangversenyt Bystrík Reíucha, a Košicei Állami Filharmónia első karmestere vezényelte. Az estet lozej GreSák Améby című nyitányával vezette be. Bystrík Režucha az est második felében két aránylag ritkán játszott Ravel művet szólaltatott meg. Sikerült műsorválasztása üdítő színnel frissítette fel hangversenyéletünk repertoárját. Ravel Nemes és érzelmes keringőit (eredeti címe: Valses nobles et sentimentales) általában túl éles kontúrokkal fogalmazta, és ezzel kissé elnehezítette a hét darabból álló keringő-sorozat súlytalan, kecses eleganciáját. Sokkal jobban sikerült Ravel festői képzelettel komponált H Spanyol rapszódiájának tolmá- J] csolása. A Ravel rapszódia a francia impresszionizmus különleges hajtása. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a ki- xi finomult zenekari színekben csillogó és mégis őszinte érzezenei hangulatHAVAS MÁRTA lemmel telített zenei hangulat- Ľ képeket MÍOTA ~