Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-06 / 262. szám, hétfő

Tömény izgalmat, hatalmas kiizi nézőnek a kosárlabda-találkozó, játsszák . .. Nem is annyira Azok számára, akik a társadalom fontos tényezőjének tekintik a sportot, nyilván nem lesz meglepetés, hogy Eldon Griffiths, a sportügyek minisztere nemrégiben találkozott a labdarúgó szövetség és a labdarúgó liga képviselőivel. A labdarúgás a legnépszerűbb sport Angliában, a labdarúgó-mérkőzéseket talán több ember nézi végig, mint az összes többi sporteseményt, sőt ez a népszerűség még növekszik is. De az angol labdarúgás a káosz állapotában van. Az 1971—72-es év különösen balszer ancsés volt. Azoknak a részeg szurkolóknak megdöbbentő viselkedését, akik összecsaptak a barcelónai rendőrséggel, amikor a Glasgow Rangers megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját (mit műveltek volna, ha a Rangers kikap?), a legtöbb angol szurkoló úgy könyvelte el, hogy mást nem is igen lehet várni ennek a klubnak a szurkolóitól. De az angol válogatott szereplése már nemzeti szégyen. Nemcsak azért, mert kikaptak az NSZK-tó) a Wembley-stadionban, ami már önmagában is megbocsáthatatlan, de azért is, mert súlyos vereséget szenvedtek. A berlini visszavágón elért döntetlen sem ad okot büszkeségre. A Skócia elleni 1:0 arányú győzelem az utóbbi években a szigetország csapatai között vívott legsportszerűtlenebb, legdurvább mérkőzésen született. A dolognak az az iróniája, hogy ez a találkozó egy olyan labdarúgó-évad utolsó fordulója volt, amely azzal kezdődött, hogy a játékvezetők figyelmét fölhívták, ne engedjék a durva játékot. Ez jól kezdődött: egy olyan szabálytalanságért, amelyért a múltban a játékos csak szóbeli figyelmeztetést kapott, sárga cédula járt. Aki 12 hónap alatt 3 sárga cédulát kapott, azt eltiltották. Ez az új szabály megnyerte az igazi futballrajongók tetszését, és egy darabig úgy látszott, hogy minden rendben lesz. De sajnos a durva játék már annyira elharapódzott, hogy a figyelmeztetések száma igen nagy lett. A sportújságírók táblázatot készítettek: melyik bíró adja a legtöbb figyelmeztetést? Ez sok játékvezetőnek ksdvét szegte, néhányan továbbra is ragaszkodtak a szabályhoz, de mások könnyebb megoldást választottak. Így hát a játék sportszerűbbé tételére való törekvés az egység hiánya miatt kudarcba fulladt. Egészen mindennapossá vált, hogy az egyik szombaton a bíró büntetlenül hagy egy olyan szerelést, amely eltörhette volna az ellenfél lábát, két hét múlva pedig egy másik bíró fölírja egy játékos nevét, pedig az sokkal kisebb szabálytalanságot követett el. Imet, látványosságot kínál a főleg, ha válogatott szinten MdtHÚSÓS Ez az abszurd helyzet a labdarúgó szövetség és a labdarúgó-liga között folyó lehetstlen és véget nem érő vita következménye. (A Labdarúgó Szövetség felelős a szabályok betartásáért, a nemzetközi mérkőzésekért, és általában az egész amatőr labdarúgásért, a labdarúgó liga pedig a proficsapatok szervezete és így a' legtöbb pénzzel rendelkezik.) A labdarúgó ligát — amelynek nincs párja az együgyűségben —a labdarúgó szövetségtől való elszakadás veszélye fenyegeti. S közben csak éppsn tizzal nem foglalkozik senki, ami a pályákon folyik. Ennek az eredménye a Skócia elleni mérkőzésen meg is mutatkozott: legalább három játékos érdemelte volna meg, hogy loküldjék a pályáról durva játékért, ós a lehető legnagyobb sértés érte a csapatokat: az olasz bíró az első húsz perc után magához hívta az angol és skót csapatkapitányt és figyelmeztette őket, hogy ezután ne egymást, hanem a labdát rugdossák. Pedig valamikor a brit labdarúgók sportszerűtlennek tartották még azt is, ha valaki az ingénél fogva rántotta vissza az ellenfelét. Ha már úgyis elburjánzott az erőszak, valakinek össze kéne ütögetnie a szövetség és a liga vezetőinek fejét. Sajnos Mr. Eldon Griffiths egymaga nem tud változtatni a helyzeten. A legnépszerűbb labdajáték megérdemli, hogy tegyenek valamit azért, hogy a technikás játékosok érvényesíteni tudják a tudásukat. Amikor George Best bejelentette, hogy abbahagyja a játékot, egyértelműen elítélték, de nem vették figyelembe, hogy ezt a ragyogó, fiatal játékost gyakorlatilag darabokra rugdosták a nálánál erősebb, d3 sokkal tehetségtelenebb ellenfelei. (Azóta Best már visszavonta a bejelentését. A szerk.) A következőket javasoljuk a labdarúgó szövetségnek és a labdarúgó-ligának. Intézkedjenek, hogy a játékvezetők valóban tartassák be a szabályokat. Szüntessék meg azokat a szabályokat, amelyek az egyéni technikán alapuló játékot akadályozzák. Tegyék lehetővé, hogy a kapust bármikor le lehessen cserélni a mérkőzés alatt, így majd nem lesz érdemes a kapust játékképtelenné tenni. Ne két partjelző legyen, hanem négy, így az egyikük csak észrevenné — mint ahogy a tévé-nézők milliói észrevették —, hogy a skót csapatkapitány az ingénél fogva rántja el az egyik angol csatárt szögletrúgáskor. Figyelmeztessék a klubcsapatokat, hogy a pályájukat bezárják a csapat — idegenbeli vagy otthoni durva játéka miatt. AZ ELSŐ LÉPÉSEKTŐL AZ OLIMPIAI ARANYÉREMIG sport számára: ekkor született meg a szovjet kosárlabda-válogatott. A „szbornaja" azóta 184 nemzetek közötti mérkőzésen szerepelt. Ebből 165-öt megnyert és 19-et elveszített. Az összesített pontarányt felesleges is megemlíteni. Azokban az időkben azt állították a szovjet kosárlabdázókról, hogy ugyan jól futnak, elképesztően kitartóak, de primitíven játszanak, nem technikásak, mindent erővel csinálnak. Az egyiptomiak ellen — akik azt állították magukról, hogy megnyerik az EB t Csehszlovákia előtt — félidőben vezetett a szovjet válogatott. Ekkor az edző azt mondta Liszovnak: „Ványa, mutasd meg nekik, hogy technikázni is tudunk!" És Ványa „koncertet" tartott az egyiptomiaknak és a jelenlevő 6000 nézőnek. Természetesen az egyiptomiak kikaptak a Szovjetuniótól, és Liszovnak ítélték az EB legjobb játékosának kijáró díjat. 22 világverseny — 22 érem A Szovjetunió kosárlabda válogatottja első Európa-bajnokságán bejutott a döntőbe, ahol az ellenfél a bajnoki címet védő Csehszlovákia volt. A döntő ben szovjet győzelem született. A csehszlovák sajtó így írt a mérkőzésről: „Az új Európabajnok lovagiasan játszott. Játékosainak önfeláldozása szinte a lehetetlenség határát súrolta. Telt ház előtt minden tekintet ben felülmúlták vendéglátó ellenfeleiket." A szovjet férfi kosárlabda huszonöt esztendejének mérle ge: 12 Európa-bajnokságon 11 első és egy harmadik hely, négy világbajnokságon két ezüst- és két bronzérem. A hat olimpiai részvétel eredménye: egy első, négy második és egy harmadik hely. Tehát a szovjet kosárlabda-válogatott sohasem végzett világversenyen a harmadiknál rosszabb helyen. Az összesített mérleg: 22 világver seny — 22 érem. (T. V.) magára az azzurik címeres mezét, 30 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Ha Riva formája és egészsége tartós marad, a jelek szerint hamarosan túlszárnyalhatja mindkét híres elődjét. HOENESS MARAD ... Uli Hoeness, a nyugatnémet válogatott 20 esztendős kiválósága, aki Budapesten mutatkozott be a Magyarország elleni mérkőzésen, az NSZK együttesének biztos pillére lett. Ezért mutatkozott iránta olyan nagy érdeklődés a Bundesjiga csapatai körében. Hoeness a jelek szerint jól érzi magát Beckenbauer és Gerd Müller társaságában, mert ellenállt minden csábításnak és újabb két esztendő tartamára írt alá szerződést a világhírű müncheni csapatnál. Kovalnvská, a Plastika Nitra gólzsákja senkitől sem zavartatva lő a Vinohrady Bratislava kapujára az I. női kézilabda-liga találkozón.

M (Matis felvétele) LABDARÚGÓMOZAIK FACCHETTI A SÉRTŐDÖTT Az utóbbi évek során az Inter Milano védelmét, de az olasz válogatottét sem tudták elképzelni Facchetti nélkül. Balszerencséjére az olasz válogatott nem tudott az Európabajnokság elődöntőjébe jutni. Valcareggi, a szövetségi kapitány, — hallgatva tanácsadóira, — elsősorban az idősebb játékosok mellőzése mellett döntött, ebben a megoldásban látta a jobb folytatás lehetőségét. Így maradt ki az azzurik csapatából Facchetti. A nagyszerű hátvéd megsértődötten enynyit jelentett ki: „A magam 30 évével nem tartozom az idős játékosok közé, hiszen Burgnich nálam három esztendővel idősebb. Luxemburg ellen készülődött az olasz együttes és Facchetti utódja, Marcheti megsérült. Ekkor Valcareggi nem a hórihorgas hátvéd (Facchetti szolgálatait vette igénybe, hanem a 22 éves Bellugiét. RIVA AZ ÉLRE TÖR Gigi Riva, az olasz labdarúgó-válogatott és az US Cagliari csatára minden idők harmadik legeredményesebb olasz játékosa lett. Eddig 32 válogatott mérkőzésen szerepelt és 28 gólt lőtt. A Luxemburg elleni, idegenben sorra került világbajnoki selejtező négy gólja közül kettő a híres Gigi nevéhez fűződik. Az örökös olasz góllövőlistán egyelőre a következő a helyzet: 1. Giuseppe Meazza, aki 53 válogatott találkozón 33 gólt lőtt, míg Silvio Piola, aki 34 esetben öltötte Ma már csak a nagyon figyelmes és tapasztalt statisztikusok tudnák megmondani, hogy a szovjet sportolók hány világ- és Európa-rekordot állítottak fel, hány világ- és Európa-bajnoki és olimpiai aranyérmet szereztek. De akkor, 1947-ben, a Szovjetunió sportolóinak nemzetközi színre lépésekor még azok is fel tudták volna sorolni a szovjet világés Európa-bajnokokat, akik nem nagyon érdeklődtek a sport iránt. Egy súlyemelő és négy atléta nevét nem volt nehéz megjegyezni. Ezek a bajnokok jelentették akkor a szovjet sport nemzetközi tekintélyét. logatott csapat több játékosa más sportágakat is űzött versenyszerűen. Vlagyimir Liszov például tornászbajnokságot is nyert, közben futballozott, röplabdázott és jégkorongozott is. Hatféle nemzetiségű játékosok — egy csapatban Kitűnő közösségi szellem uralkodott a szovjet válogatottNapi 28 km-es gyaloglás Két évvel a második világháború befejezése után a szovjet sport megjelent a nemzetközi porondon. Az elsők között keltek útra a kosárlabdázók. Céljuk Prága, az 1947. évi Európa-bajnokság színhelye volt. A Szovjetunió az 1947. évi kontinensbajnokság előestéjén lépett a FIBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) tagállamai közé. Amint arra alkalom adódott, tapasztalatszerzés céljából edzőket és csapatokat küldtek külföldre. 1946-ban először szerepelt külföldön szovjet kosárlabdacsapat, két moszkvai klub Franciaországban szerepelt, ahol minden mérkőzésüket megnyerték, s így önbizalmat szereztek az Európa-bajnokság előtt. Hogy miképpen készültek az első kontinensbajnokságukra a szovjet kosárlabdázók? A szovjet bajnokság után 20 játékos részvételével Moszkva mellett volt a válogatott keret edzőtáborozása; onnét jártak be edzeni a fővárosba. Mivel a villamos végállomása 7 kilométerre volt edzőtáboruktól, gyalog tették meg ezt a távolságot, hogy aztán villamossal Moszkvába mehessenek edzeni. Kétfázisos edzést tartottak, tehát a kosárlabdázók 28 kilométert gyalogoltak naponta. Az akkori vában, pedig különböző nemzetiségű játékosok (oroszok, litvánok, észtek, grúzok) alkották a csapatot. Az egyik edző zsidó, a másik örmény volt. Hatféle nemzetiségű játékosok és edzők egy válogatottban. Ilyen sem fordult még elő a kosárlabdasportban! Az elmúlt huszonöt év alatt a Szovjetunió színeiben tíz különböző nemzetiségű kosárlabdázók jutottak szóhoz a válogatottban. Nagy családként éltek együtt. Csak arról vitatkoztak, hogyan lehetne legyőzni az ellenfelet. Nem veszekedtek, nem vitatkoztak. És ez nagy szó egy ilyen „tarka" társaságban. Prágában az Európa-bajnokságon Jugoszlávia ellen játszotta első mérkőzését a „szbornaja". Nem akarták felfedni teljesen kártyáikat, ezért a második ötöst küldték pályára. A Szovjetunió 50:11 arányban győzött. Ez 1947. április 27-én történt. Csak azért írtuk le pontosan a dátumot, mert ez a nap történelmi esemény a szovjet A szovjet kosárlabda győzedelmes útja