Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-06 / 262. szám, hétfő

Az életben érvényesítik A SZISZ országos kong­resszusa küldöttei között ott voltak néphadseregünk tag­jai is. Hazatérve beszámol­tak élményeikről és azokról a feladatokról, amelyeket a kongresszus a SZISZ elé tű­zött. Az alábbiakban néhá­nyan elmondják, hogyan szeretnék valóra váltani a határozatokat. Z. Souhrada közkatona, a SZISZ alapszervezete veze­tőségi tagja: „A kongresszus előtt szép sikereket értünk el mind a politikai nevelés terén, mind a társadalmi munkában. Meg kell azonban említeni, hogy nálunk is sok még az olyan fiatal, akik csak „szemlé­lők" s nem veszik ki részü­ket a SZISZ munkájából. Most a kongresszus után a tagok aktivizálását tartjuk szem előtt. Ezt úgy érhet­jük el, ha minden tagot konk­rét feladattal bízunk meg, s maga a vezetőség példát mutat a feladatok teljesíté­sében." F. Biksadský tizedes, SZISZ-tag: „A kongresszus mindnyá­junknak kedvet adott a fel­adatok teljesítéséhez. A pa­rancsnoki kar segítségével és alapszervezetünk vezető­ségével meghatározzuk azo­kat a feladatokat, amelye­ket még az év végéig meg­valósíthatunk. Eredmé­nyeink ellenére akad javíta­ni való bőven, főképpen az öreg katonák és az újoncok jelenlegi viszonyán". M. Harmata alhadnagy, a SZISZ-szervezet elnöke: „Érdeklődéssel figyeltem a felszólalásokat, s Igen sok figyelemre méltó munka­módszert feljegyeztem, me­lyeket igyekszünk egysé­günkben megvalósítani. Pél­dául be akarjuk vezetni a ta­gok személyi számláját, amely nemcsak a szovjet hadsereg komszomolistáinál vált be, hanem néphadsere­günk néhány egységében ls"." F. KakuSka százados, SZISZ-funkcionárius: „A kongresszuson részt vett küldöttek a terv szerint látogatják az alapszerveze­teket és beszámolnak az ott szerzett élményeikről, s ter­mészetesen a SZISZ előtt álló feladatokról. Októ­ber végén összehívjuk az alapszervezetek ve­zetőségi tagjait, hogy meg­beszéljük, illetve előkészít­sük az egységi gyűlést. A kongresszus határozatait az évzáró gyűléseken dolgoz­zák fel részletesen".—né— HARCOK TÜZÉBEN SZÜLETETT SZERELEM Az anyáról és gyermekről való intenzív gondoskodás a Népi Egy­ség kormányának egyik fő célkitűzése, amely lépésről lépésre valóra válik. Ezekben a hetekben kezdték meg Temuco és Valdivia chilei tartományban 16 új poliklinika építését, amelyek főként a falu­si lakosság számára szolgálnak majd. A Salvador Allende ve­zette Népi Egység kormánya 1970. novembere, hivatalba lé­pése óta óriási erőfeszítéseket tesz az ország elmaradott egész­ségügyi hálózatának olyan szín­vonalra emeléséért, amilyenre Latin-Amerikában még eddig nem volt példa. Az Unitad Po­pular fa Népi Egység) Chilében az egészségügy terén is forra­dalmasító intézkedéseket veze­tett be. Ez annál is megbecsü­lendőbb, mert a reakciós erők mindent elkövetnek a haladás fékezésére. Néhány héttel ezelőtt ünne­pelte húszéves fennállását Chi­le egészségügyi szolgálata (SNS). Ebből az alkalomból visszapillantottak a megtett út­ra, és felmérték az egészségügy terén eddig elért sikereket. Az elmúlt húsz év mérlege alapján egyértelműen megállapíthatjuk: a Népi Egység kormányzásának alig két éve alatt többet tettek a nép egészségéért, mint az előző 18 év folyamán, amikor Chilében polgári kormányok voltak hatalmon. Ez a siker egyértelműen bizonyítja, hogy a Népi Egység programját követ­kezetesen valóra váltják. A Népi Egység első legna­gyobb vívmánya az volt, hogy minden gyermek számára in­gyenesen egy fél liter tejet osz­tott ki. Ehhez az intézkedéshez szorosan kapcsolódik a csecse­mőkről és a gyermekekről va­ló általános gondoskodás. Nagy­arányú oltási akció keretében csupán 1971-ben több mint 800 ezer gyermeket oltottak be gyermekbénulás ellen. Az egész­ségügyi gondoskodás terén első helyen áll a gyermekhalandó­ság elleni harc. Számos intéz­kedés, így nyáron a bélhurutos megbetegedések, télen pedig a tüdőgyulladás leküzdése, a rendszeres tejellátás biztosítása mellett ahhoz vezetett, hogy a gyermekhalandóság 1971-ben az előző évhez viszonyítva 10,5 szá­zalékkal csökkent. A Népi Egység kormánya ha­sonló sikerekkel dicsekedhet más téren is. Egy éven belül a kórházi ágyak száma több mint 1400-zal gyarapodott. Ezzel egy­idejűleg új kórházak építését kezdték meg, hogy a meglévő ágyak számát további 3500-zal növeljék. Az állami költségve­tésből a kórházi felszerelésre és gyógyszerekre fordított ősz­szegek egyre emelkednek. Országszerte szaporodik az orvosi rendelők száma, különö­sen a betegségek megelőzésére fordítanak nagy gondot. 1971­ben — az előző évhez viszonyítva — 20 százalékkal növekedett az orvosi tanácsadók száma. Chile egész területén, a városokban és a falvakban jelenleg nyolc­ezer önkéntes jekentkezőt ké­peznek ki egészségügyi tanfo­lyamokon azzal a céllal, hogy kivizsgálják a családok szociá­lis problémáit. Az SNS és a Chilei Szakszervezeti Szövetség (CUX) között létrejött megál­lapodás alapján a vállalatokban és az üzemekben is egészség­ügyi kiképzésben részesülnek a munkások. Egyben nagy figyel­met szentelnek a munkabale­setek megelőzésének. A chilei egészségügyi szolgá­lat fő problémája az, hogy te­vékenysége még mindig jelen­tős mértékben elaprózott. E­zért lépések történtek az egysé. ges egészségügyi szolgálat ki­építésére. A másik nagy prob­léma az orvoshiány. A falvakon még mindig négyezer orvos és több mint hatezer egészség­ügyi nővér hiányzik. E hiány csökkentésére külföldi orvosok szolgálatait is igénybe veszik. Egyre nagyobb figyelmet szen­telnek azonban a saját orvosi és egészségügyi dolgozók kikép­zésének. Az SNS ma már 100 százalékban biztosítja a főis­kolát végzett orvosok és egész­ségügyi dolgozók elhelyezését az egészségügyi szolgálat külön­böző ágaiban. Egyszer s min­denkorra a múltté az orvosok munkanélkülisége, sami azelőtt szinte természetes volt. Dr. Sergio Infante, a chilei egészségügyi szolgálat főigaz­gatója nyilatkozatában a követ­kező szavakkal jellemezte a Népi Egység kormányának cél­kitűzéseit: „A lakosság számá­ra gyors, hatékony, átfogó,, egyenlő ós ingyenes orvosi gon­doskodást biztosítani, mégpe­dig a legmagasabb színvona­lon". Ennél humánusabb célt alig­ha tűzhet maga elé egy ország kormánya. SIEGFRIED KÖNIG, Santiago Michal Kočan 11 gyermekes, felesége Eva, született Markovi­Gouá, kilencgyermekes családból származik. Otthon, az akkori Kárpátalján nem ismerték egy­mást, még Buzulukban sem, bár mindketten a pervomajszki lak. tanya udvarán tették le a foga­dalmat. Novohoperszkban már együtt jártak, s akkor majdnem összevesztek a reggeli torna miatt. így történt: A lányok magán­lakásokban laktak és nem volt kedvükre korán reggel felkel­ni és fél órára bemenni a lak­tanyába. Néhányszor elnézték nekik, már-már dicsérték is — milyen jó, hogy a parancsnokok szó nélkül hagyják. Ám egyszer, amikor újra csak a kiképzésen jelentek meg, a parancsnok ebéd után magához rendelte őket. „Akkor azt hittem, hogy va­lahol megláttak minket együtt — emlékszik vissza Kočanné — vagyis arról lesz szó, hogy együtt járunk. A parancsnok azonban Michalnak kiadta az utasítást: A rajjal minden reg­gel megtartja a reggeli tornát. És ízelítőül most azonnal fut­tassa meg a lányokat... és így Miša jól megzavart bennünket. A lányok engem okoltak, hogy ez mind csak énmiattam van, mert ha nem járnék vele, akkor nem zavarna így bennünket, Várj csak, majd este leszámolok veled — mondottam Michalnak. De este valahogy kibékültünk, hiszen csak a parancsot teljesí­tette. Novohoperszkban 1943-ban Éva légelhárító ágyúk bemérő­je lett, Michalt golyószórókhoz osztották be, majd később a harckocsi-elhárító szakasz pa­rancsnoka lett. Megkezdődtek a küzdelmek Kijevnél, Vaszilkov­nál, Zaskovnál, Fasztovnál, Ru_ dinál, Belaja Cerkovnál, Oszt­roszannál, Buzovkánál. Az Éva által kezelt légelhárító Vaszil­kovnál lelőtte az első ellensé­ges repülőgépet. Akkor bemérö­ből őroezetővé léptették elő. Svoboda ezredes jeltűzte mellé­re a Csehszlovák Hadikeresztet. A háború után a „Buzuluktól Prágáig" című könyvében a kö. vetkezőket írta: Éva Markovi­Čová katona, a légelhárító ágyú legjobb kezelője döntő mérték_ ben járult hozzá 9 ellenséges repülőgép megsemmisítéséhez, vagy megrongálásához — egy Dornter, három funkers, két Heinckel, két Fockeivulf és egy Messerschmitt ártalmatlanná té­teléhez ..." Hős, ugyanúgy mint férje, aki Buzovkánál 14 katonával és há­rom golyószóróval védelmezte a védőállásban reábízott sza­kaszt a fasiszta katonaság ellen. Ezt a szakaszt megvédte, és ugyanannál a Buzovkánál Mi­chal jövendőbelije... „Zenitjeink a félméteres hó­réteggel belepett földeken tü­zelőállásban várakoztak. Felet­tünk csoportokban köröztek és támadtak a német bombázók. Tízesével, csoportosan. A fehér mező a bombák becsapódása után fekete agyaggá vált. Üte. günkből két ember elesett. Új­ra és újra bemértük az ágyút, és tüzeltünk az ellenséges repü­lőgépekre. Az ágyúcső annyira áttüzesedett, hogy már tovább nem lőhettünk, mégha a néme­tek folytatták is volna a táma­dást. Es' akkor jött a jelentés, hogy az üteg hat repülőgépet ártalmatlanná tett. Hogy me­lyik ágyúval, azt Buzovkánál nem lehetett megállapítani..." Itt ülök a szobában Koöanék­kal, a Mladá Boleslav melletti DebH-Hrdlorezy községben. Mi­ša, az unoka, rosszalkodik, a házaspár pedig a harctéren szü­letett szerelméről beszél. „Érthető, hogy nem lehet­tünk mindig együtt" — mondja Michal Kočan tartalékos alez­redes. „Mindig csak pár per­cig láttuk egymást, amikor a légelhárítók az egységek átcso­portosítását biztosították, vagy pedig a védelem alkalmával. Barahtánál a légelhárítók egy fából épüli malomnál voltak tü_ zelőállásban. Ott szintén lelőt­tek egy ellenséges repülőgépet, és a feleségem megkapta „A hősiességért" kitüntetést. Em­lékszem, hogy Barahtónál mi­ként érkeztem hozzá, a tüzelő­állásba. Teljesen átázva, csu­romvizes voltam, egy patakon keresztül kellett gázolnom". „Én most valamit eTárulok maguknak" — mondja a légel­hárító volt bemérője. — „Tu­dom, nem lett volna szabad ezt tennem. De egy ízben, csak Pihenő közben szovjet és csehszlovák katonák egymás fegyve­rével ismerkednek. VERSENY A SZOVJETUNIÓRÓL A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója előtt egyre fokozódik az ifjú katonák aktivitása. A SZISZ-ta­gok a jubileumok tiszteletére szocialista vállalásokat tesz­nek, különböző akciókat és ver­senyeket készítenek. Az a SZISZ alapszervezet például, melynek elnöke Filin­pocher Peter, a közeli napok­ban rendezi meg az „Ismerd meg a szovjetek hazáját" elnevezésű versenyt. A verseny keretében megemlékeznek a világ első szocialista állama megalaku­lásának 50. évfordulójáról, gya­rapítják ismereteiket a testvéri szocialista országról, közelebb­ről megismerkednek a Szovjet­unió nemzeteinek életével, nö­velik elméleti ismereteiket a legénység politikai kiképzésé­ről és végül összemérik isme­reteiket a testvéri Szovjetunió­ról. A számos akció közül csak egyet említettem meg, amelyet a CSKP és a SZISZ szervez leg­hűbb szövetségesünk ünnepei alkalmából. Az ünnepélysoro­zatból természetesen nem hiá­nyoznak majd a különböző elő­adások, politikai információk, könyvkiállítások, szovjet film­napok, zenei, irodalmi estek stb. Minden akció ugyanazt a célt szolgálja — a lehető legtöb­bet nyújtani katonaifjúságunk­nak a Szovjetunióról, fokozni a proletár nemzetköziség és nemzeteinknek a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzeteivel való testvéri egy­más mellett élése szellemé­ben történő nevelése színvona­lát. - 9f ~ azért, hogy Michallal találkoz­hassam,. átvágtam a telefonve­zetéket és azonnal jelentettem, hogy elmegyek megjavítani. Ak­kor velem jött egy fiú. Meg­mondtam neki, hogy menjen és javítsa meg a kábelt, és én meglátogatom Mišát... Pár percig együtt voltunk" ... Éva Markovičová a légelhárí­tó osztaggal együtt eljutott a Duklai-hágóig. Barwinkban, még a lengyel oldalon, és az állam­határ áíélépése után Vyšný Ko­márnikban tüzelőállásban volt. Akkor már a szíve alatt hordta Michal fiát, aki ma Bratislavá­ban él és mint mérnök dolgo­zik. » Es azután megjelentek Michal bajtársai' s hozták, az üzene­teket: „Miša üdvözletét küldi és azt üzeni, hogy már hetedszer in­dul támadásba". Igen, harcolt, küzdött, amikor, az ágyúkat már szétlőtték, ami­kor elfogyott a lőszer a legen­dás 534-es véres magaslaton. Ott 18-szor lendült támadásba. Sok katona elesett. Michal visz­szatért. Es 1945 júniusában, már a háború után Poprádon talál­kozott Évával. Az esküvőjük 1946-ban volt... f. M. TIZENHAT ÜJ POLIKLINIKA CHILÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents