Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

oToRoSo EGYFORMA MÉRCÉT A biztonságos közúti közlekedésről elég sokat beszélünk. Azonban gyakran az a benyomásunk, hogy ez csak falra hányt borsó — beszélünk, figyelmeztetünk, de — de a ]ó tanácsok, a figyelmeztetések nem találnak célpontba — a feladott „leve­leket" nem veszik át a címzettek. Ügy tűnik, hogv amit az egyik mond. a másikat nem érdekli. A hasznos tanácsokat el­engedjük a fülünk mellett, s még csak jelét sem adjuk azok gyakorlati érvényesítésének. Sőt szinte ott tartunk — s ez a legrosszabb — hogy amit másoknak tanácsolunk, magunk sem tartjuk be, s elkövetjük azokat a hibákat, amelyektől esetleg másokat óvunk. Ebből arra következtetünk, hogy mindenki két mércét hasz­nál — egyiket mindenki másra, a másikat saját magára. Az első esetben az a mérce szilárd, saját vonatkozásban viszont szinte tetszés szerint nyújtható, akár a gumi. Csakhogy a gu­mi sem feszíthető a végtelenségig ... Számtalan konkrét példát sorolhatnánk fel. Vegyük például a következőt: Előfordul, hogy útitársként megyünk gépkocsi­vezető barátunkkal. Hogy megmutassa, milyen jó vezető és ala­posan ismeri a forgalmi szabályokat — megjegyzéseket tesz, felhívja a figyelmünket, milyen hibát követ el az előttünk ha­ladó autó vezetője. Egyszer az nem tetszik neki, ahogyan az előtte haladó gépjárművezető előz, máskor, hogy az előtte ha. ladó nem jelzi idejében előzési szándékát, harmadszor, hogy a kerékpárosok hárman közlekednek egymás mellett, és ha­sonló, több tucatnyi megjegyzést fűz a körülötte közlekedők címére — természetesen szidalmakkal fűszerezve. Barátunk­nak minden esetben igaza van. Csakhogy... 1 Barátunk is néhányszor elköveti ugyanazokat a hibákat, amit másoknak felró. Bírálja az előtte haladót, hogy későn jelezte előzési szándékát, de ő nyomban veszélyesen előz, sőt a szembe jövő kocsi már olyan közel van, hogy visz­sza kell térnie az előzendő kocsi mögé... Egy másik példa: Beszélgetés közben barátunk kifogásolja, milyen önzők egyes gépkocsivezetők a parkolásnál. Ahelyett, hogy szorosan par­kolnának, két gépkocsi helyét foglalják el. Ha betartanák á szabályokat — mondja barátunk —, lényegesen több gépkocsi férne el a parkolóhelyen. Így igaz! De vajon mit tapasztalunk barátunknál hazajövet? — Úgy parkol le a ház előtt, hogy több mit két autó helyét foglalja el... 1 Egyszóval, baj van a mércével... 1 Ügy tűnik, mindenki azt hiszi, hogy ő a tökéletesség meg­testesítője. Természetesen ez téves felfogás, mert a gyakorlat bizonyítja, hogy saját hibáinkat, mulasztásainkat nem értékel­jük megfelelően. Azokat a hibákat, amelyeket másoknál kifo­gásolunk — saját magunknak elnézzük. Íme ismét egy példa: Ml általában azt az autót vesszük figyelembe, amely szembe jön velünk, és nem gondolunk arra. hogy mi is szembe me­gyünk ezzel az autóval. Szitkozódunk, ha a szembe jövő gép­kocsi vezetője nem tompítja a fényszórót. De a következő pilla­natban már nem botránkozunk meg afölött, hogy elfelejtettük idejében tompítani fényszórónkat, s arra sem gondolunk, mi­lyen szitkokat szór ránk ilyen esetben a szembe jövő gépkocsi vezetője. Ebből viszont ismét csak az következik, hogy a közúti for­galom nagy színpadán a fő hős én vagyok, és mindenki más csak statisztál. Az ilyen magatartást általában meg szoktuk bélyegezni, s az ilyen gépkocsivezetőkről mondjuk azt. hogv önzőkl , Ezek után feltehetjük a kérdést: vajon van kilátás a javu­lásra? — A reményt nem adhatjuk fel. Hiszen az emberek — így a gépkocsivezetők is — műveltek, értelmesek. Néha azonban fel kell -bennük ébreszteni a kötelességtudást, az em­bertársi szeretetet, s talán a jó szándékú figyelmeztetés sem árt: ha gépkocsit vezetsz, akkor is légy ember. Légy udvarias, viselkedj a közúti forgalom részvevőivel szemben úgy, mint legkedvesebjeiddel. Tudatosítsd, hogy csak annyit várhatsz má­soktól, amennyit te adsz nekik! Alkalmazzuk ugyanazt a mércét magunkra mint másokra! Amit másoknak felrovunk — tanuljunk belőle magunk is. A mi hibánk éppen olyan kellemetlenséget okozhat másoknak mint az ő hibájuk nekünk. Ezért segítsük egymást a közúti forgalomban is. Természetesen söpörjünk előbb a saját por­. tánk előtt ... 1 —fc — A gyorshajtás következménye Az óvatos, körültekintő gépkocsivezetés — a biztonságos közúti közlekedés alapfeltételeihez tartozik. Sajnos, ezt nem mindenki tudatosítja megfelelő időben. Szemlélteti ezt a mellé­kelt felvétel is: a 127-es Fiat vezetője nekirohant egy útmenti fának. A szerencsétlenség oka: olyan gyorsan hajtott, hogy a mérsékelt ívű kanyart sem tudta „bevenyi". A következmény igen szomorú: az öt utas közül hárman életüket vesztették! Is­mét ide kívánkozik a figyelmeztetés: nem érdemes sietni, nem érdemes kockáztatni! A néhány másodperces időnyereségért rendszerint a legmagasabb adót kell fizetnünk ...! A Szovjetunióban megjelent hivatalos geoló­giai térképek arra utalnak, hogy az Ob folyó mentén elterülő Tyimán-hátság a leggazda­gabb kőolaj és földgázlelőhelyek közé tartozik. A végtelen tőzegföldeken több száz folyó és pa­tak ered, amelyek mind az Ob folyóba ömlenek. Az Irtis és az Ob folyón történik a közlekedés az év hat hónapjában, és a szovjet geológusok épp ezeken a helyeken bukkantak óriási kőolaj­forrásokra. Utánuk megérkéztek a munkások ez­rei, akik utakat építettek, jövesztő tornyokat állítottak fel, lerakták a kőolajvezeték csöveit, megkezdték a városok és települések építését. Mi legjobban annak örülhetünk, hogy a Szov­jetuniónak éppen ezen a területén összpontosí­tottak néhány száz Tatra jelzésű teherautót, és a közeljövőben számuk eléri az ezret. A szakem­berek véleménye szerint a 138-as és 148-as lég­hűtéses motorú Tatrák felelnek meg legjobban a szibériai terepfeltételeknek. Tehergépkocsiaink alkalmazási lehetőségei itt valóban beláthatat­lanok. Hogy köztársaságunk számára milyen jelen­tősége van a szovjet kőolaj és földgáz szállításá­nak, láthatjuk a közzétett számokból ls. Az 1971 —75-ös időszak alatt a Szovjetunió 243 millió tonna kőolajat és 33 milliárd köbméter földgázt szállít a KGST országainak. A kőolajmennyiség­nek több mint a negyede kerül Csehszlovákiába. Ez azt jelenti, hogy több mint 65 millió tonna kőolajat és csaknem 12 milliárd köbméter föld­gázt vásárolunk. Az új távolsági gázvezetéken keresztül hazánkon át jut el a gáz Ausztriába és a nyugati országokba. A TATRA helytáll A csehszlovák üzemek közel 800 gépet és be­rendezést bocsátottak az építkezés rendelkezé­sére. A gépi berendezések értéke 250 millió ko­rona. A távolsági gázvezeték gépszállítói között tisztC'j helyet foglal el gépkocsiiparunk. Több mint 150 személygépkocsi és furgon, 350 tehergépkocsi és közel 150 speciális szerkezet gyártása bizony nem kicsiség. Ezzel persze nem merült ki gépkocsiiparunk hozzájárulása a gáz­vezeték építéséhez. Mindenekelőtt a döőíni DESTA az, amely a gázvezeték raktárainak ren­delkezésre bocsátott több emelőtargoncát. A cho­ceni Orličan és az ivančicei Avia gondoskodtak a lakókocsikról, amelyekben szállást találtak a gázvezeték munkásai. A terepjáró teherautók közül a Tatra vált be legjobban. A kopfivnicei Tatra vállalat szállí­totta az építkezési szervezeteknek a legnagyobb teljesítményű T—813 és T—148 jelzésű Tatra vontatókocsikat. A Barátság kőolajvezeték, a távolsági gázveze­ték — és a Tatra tehergépkocsik gyártásának fejlesztése, amelyeket a KGST összes országában szorgalmaznak, valóban klasszikus példái a KGST tagországok közötti hatékony és sokolda­lúan eiunyös együttműködésnek. J. V. Az anyagmozgatás hatékony eszköze Huszonöt évvel ezelőtt kezdték meg Déöín ben az anyagszállító targoncák gyártását. A dé. élni DESTA volt az egyik első vállalat, amely tevőlegesen látott hozzá a KGST keretében a termelési programok szakosításához és integrá­lásához. A hatvanas évek elején Csehszlovákia és Bulgária megállapodtak és a megállapodás értelmében a BNK vállalta az akkumulátoros, a csehszlovák ipar pedig az emelő villás tar­goncák gyártását. Népgazdaságunk fejlődése megköveteli a ra­cionális, gyors és kevés élő munkát igénylő anyagmozgatást. Köztudomású, hogy hanzťkban munkaerőhiány van, tehát olyan berendezések re van szükség, mind az iparban, mind a keres­kedelem- és a közlekedésben. ami pótolja az élő munkát. A DESTA nemzeti vállalat üzemében gyártott emelővillás targoncák jelentős mértékben ho?­zájárulnak az anyagmozgatás haladó munka­módszerének bevezetéséhez. A hatékony és ra­cionális anyagmozgatás és tárolási lehetőség — amit ezek a targoncák biztosítanak — láthatóvá válik a szállítás minden területén, az ipar és a termelés különféle ágazataiban. Túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy éppen ezek a targoncák segítik elő jelentős mértékben a kontejnerizáló_ dúst. Ha sajátosságait helyesen használják ki, akkor közvetlenül hozzájárul a nagyobb mennyi­ségű anyagmozgatáshoz és ezzel a termelés nö­veléséhez is. Azonban a legfontosabb, hogy a targoncák csökkentik az élőmunka-igényt és így gazdasági rendszerünkben a komplex szocialis­ta racionalizáció fontos tényezői. A komárnói (Komárom) autó­iskola a Hadsereggel Együtt­működő Szövetséggel karöltve figyelemre méltó eredményeket ér el. Ez elsősorban Slobodník Stefan őrnagyelnök elvtársnak köszönhető, aki sok fáradozás­sal érte el, hogy az iskola jól működik. Az autóiskola vezetője Beneš Eugen. Kérdéseinkre készségesen válaszolt: • Hány oktatója van az autóiskolának? — Negyven — beleértve a külső munkatársakat is. Sajnos kevés olyan oktatónk van, aki hosszabb időre, több évig vállal­ná ezt a felelősségteljes mun­kát. Az oktatói kar gyakran vál­tozik. Jelenleg is van üresedés. • Évente hány gépkocsiveze tőt képeznek ki? — Átlag ötezret, belelértve az átképzést is. 1971-ben — többek között — 1700 hivatásos gépkocsivezetőt képeztünk ki. • jelenleg milyen problé­mákkal küzd az iskola? — Helyiség, tanterem, garázs és jármű szempontjából nincs okunk panaszra. Szemléltető motorokkal stb. felszerelt spe­ciális tantermünk is van. A hiá­nyosság inkább abban mutatko­zik, hogy már több mint. 3 éve nincs magyar nyelvű közleke­dési szabályzat. Kevés szemlél­tető eszközt kapunk. Az igények egyre nagyobbak. Az embereket általában a vezetés érdekli, ke­vésbé a motor szerkezete, szere­lése és a forgalmi szabályok, így előfordul, hogy az utóbbiak­ból bukások is vannak. A fiata­labbak könnyebben tanulnak — az idősebb korosztály (kezdők) részére több órát kell szentel­nünk. • Foglalkoznak a regruták tanításával is? — Ezt a munkát az Ifjúsági Szövetséggel karöltve végezzük. A technika 10 év alatt sokat fejlődött, különösen a hadsereg­25 ÉVES A KOMÁRNÓI AUTÓISKOLA ben. Ez a tény megköveteli, hogy jól képzett gépkocsiveze­tőket adjunk honvédelmünknek. Sok esetben a hadsereg elisme­rően nyilatkozik munkánkról. A közelmúltban például 29-en kitüntetéssel végezték a tanfo­lyamot, és a pártba való felvé­telüket is javasoltuk. Versenyzőnk a „Szocialista munkabrigád" címért. Legutóbb a második helyen végeztünk a szlovákiai autóiskolák közötti versenyben. ^ • Az oktatás terén kik érde­melnek elismerést? — Munkaközösségünk aktív Elismerőleg kell nyilatkozni Kuszala Gyula, Marcinka József, Szlávik fenő, Tuloki Bálint, a hurbanovói Bot Lajos oktatóról, akik a nevelés terén érték el legjobb eredményeiket. A vidé­kiek közül ki kell még emelni a kb. 10 éve dolgozó kolárovói Tóth Gábort, a hurbanovói Nagy Józsefet, a Kimle testvéreket, Viliam Józsefet és Alföldi fenőt. De hangsúlyoznunk kell a töb­biek jó munkáját is, és nem szabad megfeledkeznünk az autóiskola módszertani vezető­jének, Sándor Bélának kiváló munkájáról, valamint Vavrovics Istvánról sem, akire még nagy feladatok várnak. • Ügy hallottuk, hogy az autóiskola kisebb javításokkal is foglalkozik... — Igen, az autóiskola műhe­lyében kisebb Javításokat, szol­gáltatásokat is végzünk. Egy ko­csink a közutakon végez szol­gálatot (Cestná služba — Sárga angyal). Dicséretet érdemel In­cédy Tibor műhelyfőnök, aki szabad idejét feláldozva, fárad­ságot nem ismerve 16 szabad napot dolgozott le a nyáron. Er­ről tanúskod iák a turisták által bejegyzett dicsérő sorok is. • Milyen terveik vannak a jövőre vonatkozólag? — A rohamosan növekvő au­tók száma megköveteli, hogy a jövőben még jobban és még több autóvezetőt képezzünk ki. Ezért tervbe vettük Hurbanovón és Kolárovón autóiskola és au­tópark létesítését, hogy ezáltal csökkentsük a vidékről való bejárást és tehermentesítsük az itteni munkát, az oktatás szín­vonalának további emelése ér­dekében. BONCSEK LÁSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents