Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

„A Nugy Októberi Szocialista Forradalmat a haladó társadalmi eszme egész fejlőt xizmusban érte el csúcspontját... Az Októberi Forradalom győzelme a leninista bi részletre kiterjedő munkájának, hősies és megfeszített harcának az eredménye. Az mutatták, hogy a munkásosztály még a kedvezőbb feltételek eseten is csak a tőmé radalmi harc valamennyi formáját alkalmazni tudó élcsapatnak, a marxista pártnak cialistu forradalmat. Ez is a forradalom egyik megcáfolhatatlan törvénye ... Az C politikai hatalomban történt változás volt. Igen mélyreható társadalmi és gazdasá értelmében újra felszántotta a nép életének egész területét, az orosz valóság min< dalom a munkásosztályt hatalomra juttatva, felszabadította a dolgozókat a kizsé tokát, a bankokat, a vasutaktfl* földet adott a parasztoknak, megszüntette a nemi Ö

tvenöt éve, hogy Oroszországban kivívták jogaikat az ország igazi gazdái, a munkások, a dolgozó parasztok és a haladó értelmiségiek. Ötvenöt éve győzött az oroszországi munkásosztálynak és a vele szövetséges szegényparasztságnak a kommunista párt által vezetett forradalma, amely megdöntötte a a tőkés- és földbirtokos osztályok uralmát, megteremtette a proletariátus diktatúráját, a szovjetek szocialista köztársaságának új típusú államformáját, egyben létrehozta a kommunista gazdasági és társadalmi rend építésének feltételeit. Ha a forradalomra gondolunk, arcok villannak elénk. Munkások, parasztok arcai, a forradalom katonáinak arcai. A hősök arcai... Mivel az imperializmus láncszeme a századforduló elején Oroszországban volt a leggyengébb, a forrada lom feltétele Itt fejlődött ki a legerősebben. A tőkés kizsákmányolás fokozódása, a feudális maradványok továbbélése, a gazdasági függés a nyugat-európai nagytőkésektől, és még sok más negatív tényező együttes hatása következtében Oroszország a társadalmi ellentétek valóságos csomópontjfivá vált. Az első forradalmi megmozdulás már 1905-ben bekövetkezett. S bár az orosz polgári demokratikus forradalmat sikerült leverni, a forradalmi barc tapasztalata megedzette a munkásosztályt és pártját egy új forradalom sikeres megvívására. A forradalmi lendületnek — a reakció éveiben bea szovjetek általi elosztását, nem utolsósorban a földesúri földeknek a parasztok közötti szétosztását tartották a legfontosabbnak. A bolsevikok agitációs és szervező munkájának hatására egyre nőtt a munkásosztály szervezettsége, megélénkült a sztrájkharc, szélesedett a parasztság földfoglaló mozgalma. A bolsevikok legjobb agitátoraikat a hadseregbe irányították, akik tevékenységének eredményeként a hadsereg és a flotta alakulataiban létre jöttek a választott katonai alakulatok. Növekedett a bolsevikok — a forradalom katonáinak — befolyása a nagy ipari központokban ls. Az említett év őszére Oroszországban általános válság bontakozott ki. A gazdasági csőd szinte katasztrófálls méreteket öltött. A nagyobb városokban a munkások tízezrei váltak munkanélkülivé. Az imperialista burzsoázia nyomorral és éhínséggel akarta megtörni a munkások harcát. A drágaság és a spekuláció is soha nem látott méreteket öltött. A földesurak és a kulákok szabotálták a gabonászállítást. Az Ideiglenes Kormány nem tudta, és nem ls akarta megállítani a fenyegető katasztrófát. Az ipari munkásság sztrájkokkal tiltakozott a burzsoázia mesterkedésel ellen. Sok esetben már ez a küzdelem is eredménnyel jár. A sztrájkolók többször kezükbe ragadták a gyárak igazgatását, bevezették a munkásellenőrzést és a nyolcórás munkanapot. A parasztság sem várt az alkotmányos szervek összehívására. Forrakövetkezett ideiglenes hanyatlása utón — 1912-től új forradalmi hulláma bontakozott kl. A kapitalizmus ellentmondásait tovább mélyítő I. világháború elhúzódásával és az Oroszországot ért vereséggel együtt járt a tömegek nagyfokú forradalmasodása. Mindez elsősorban az 1910-ban és az 1917 elején jelentkezett sztrájkmozgalmakban, valamint az uralkodó osztályok kormányzati válságában fejeződött ki. Oroszország társadalmi, gazdasági és politikai válsága legerősebben az 1917 februárjában lezajlott polgári demokratikus forradalomban nyilvánult meg, amely megdöntötte ugyan a cári önkényuralmat, de kettős hatalmat teremtett. Egymás mellett élt és dolgozott a két ellentétes osztályt megtestesítő hatalmi szervezet: a munkás- és katonatanácsok, és a burzsoázia pártjai által kialakított Ideiglenes Kormány. Az akkori, igen összekúszőlt viszonyokat jellemzi, hogy az Ideiglenes Kormánynak az „ellenőrzési" Jogét néhányan a bolsevik párt vezetői közül is magukévá tették, ami tulajdonképpen a burzsoázia érdekeinek az elismerését jelentette, és egyebek között azt szolgálta, hogy a tömegekben szimpátiát váltson ki a burzsoá kormány intézkedései Iránt. A régi társadalom ellen A párton belüli ingadozók magatartása azután változott meg, miután Lenin visszatért az emigrációból és 1917-ben kidolgozta az Áprilisi tézisek-ot. Lenin a februári forradalom utáni helyzetet elemezve rámutatott arra, hogy a kettős hatalom tartósan nem maradhat fenn. Az osztályok harca dönti majd el, hogy Oroszországban a burzsoázia vagy a proletariátus diktatúrája valósul-e meg. Az Áprilisi tézisek kifejtették: Oroszországban megvan a lehetősége annak, hogy a proletariátus és a vele szövetséges szegényparasztság magához ragadja a hatalmat és megvalósítsa a szocialista forradalmat, meg kell tehát tagadni minden támogatást az Ideiglenes Kormánytól, és arra kell törekedni, hogy a hatalom teljesen a szovjetek kezébe menjen át. Lenin meggyőzően körvonalazta, hogy a szovjetek köztársaságának megteremtése egyet jelent a polgári államapparátus teljes szétzúzásával és egy új Jcommün-típusú" állam megteremtésével, amely demokratikusabb, mint a parlamenti köztársaság, és teljes mértékben megfelel a nép érdekének. Lenin útmutatása alapján — bár a szovjetek soraiban akkor még túlsúlyban voltak a proletárforradalmat elutasító, kispolgári nézeteket valló eszerek és mensevikek — a bolsevik párt a „Minden hatalmat a szovjeteknek1" jelszóval lepett fel. A bolsevikok biztosra vették, hogy a tömegek megvonják bizalmukat a kispolgári pártoktól, és a vezetést arra a pártra bízzák, amely valóban képes megoldani az orosz forradalom előtt élló feladatokat. Akkor a hadikárpótlás nélküli demokratikus békét, a termelésnek és az elosztásnak a munkások és dalml úton maga látott hozzá a földkérdés igazságos rendezéséhez. Nagy erővel bontakozott ki a nemzetiségi kisebbségek mozgalma is. A. bolsevik párt befolyásának a rohamos növekedését leginkább az mutatja, hogy a párttagság száma az 1917 áprilisi 80 ezerről 1917 októberére 400 ezerre emelkedett. A bolsevikok pártja — létszámát tekintve — viszonylag még ekkor is kicsi volt. Ám mégis hatalmas feladatra vállalkozott, és óriási munkát végzett. A forradalom előkészítésében fontos szerepet játszott, hogy Lenin 1917 szeptemberében levélben fordult a párt Központi Bizottságához, valamint a petrográdi és a moszkvai bizottsághoz, és ebben fegyveres felkelés megszervezésére hívta fel a pártot. A Központi Bizottság követte Lenin útmutatását, és hozzálátott a felkelés előkészítéséhez. Közben újabb és újabb vörösgárdlsta egységek alakultak, folyt a munkásság felfegyverzése és kiképzése. A forradalmi felkészülés időszakában a párt újból kiadta a jelszót: „Minden hatalmat a szovjeteknek

ľ Ez a Jelszó azonban akkor már azt jelentette, hogy a párt vezette proletariátus fegyveresen döntse meg az Ideiglenes Kormányt. A bolsevikok a szovjetek köztársaságának a követelésével elhatárolták magukat a kispolgári pártoktól. A fegyveres felkelés politikai Irányításéra létrehozták a Lenin Irányítása alatt működő Politikai Irodát A felkelés vezetésére a Központi Bizottság Forradalmi Katonai Központot alakított. Miutőn az Ideiglenes Kormány képviselői tudomást szereztek a készülő felkelésről, megindult az ellenakció, és széles körűvé vált az ellenforradalmi erők tevékenysége. A kormány a forradalom elnyomására katonai rendszabályokat foganatosított, uralmát azonban mór így sem tudta biztosítani. A forradalopi erői egyre jobban felsorakoztak, és Petrográdban (a mai Leningrádban) 1917 októberélnek végén, illetve novemberének elején nagymértékben kibontakozott a forradalom. A Vörös Gárda Osztagai — a forradalom katonái — az akkori naptár szerint október 24-én este körülzárták a város központjában fekvő Téli Palotát, az Ideiglenes Kormány székhelyét. Még aznap éjjelén Lenin a Szmolnijba ment, és átvette a felkelés közvetlen Irányítását Ugyancsak október 24-ének éjjelén a forradalmi csapatok különítményei elfoglalták a fontosabb pályaudvarokat, a villanytelepeket és a főváros egyéb fontos üzemeit. Másnap hajnalban megszállták az állami bankokat, majd a telefonközpontokat A felkelés igen tervszerűen és szervezetten bontakozott kl. Ezt még az ellenségnek is el kellett ismernie. A petrográdl katonai körzet parancsnoka például a főhadiszállásra akkor a következő szöveget küldte: „A helyzet Petrográdban fenyegető. Nincs utcai tüntetés vagy kilengés, de tervszerűen folyik az intézmények és a pályaudvarok elfoglalása, egyes személyek letartóztatása." A Forradalmi Katona! Bizottsôg október 25-én (illet-