Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

Az első sorokban Az ideológiai plénum útmutatása a gyakorlatban < A szenei magyar nyelvű gimnázium pártmunkája Nem csoda, hogy ma, amikor a szocialista társadalmi rend megerősítésén, építésén fárado­zik az ország, ideológiai vona­lon az ifjúság nevelésének kér­dése a kommunisták figyelmé­nek központjában áll. Hosszú ideig ezt a kérdést sokan na­gyon leegyszerűsítve úgy pró­bálták megoldani, hogy az if­júság felé, az ifjúságnak cí­mezve hangsúlyozták a lenini jelszót: Tanulni, tanulni, tanul­ni! Csakhogy Leninre hivatkozva úgy tekinteni a tanulást, mint az ifjúság kommunista nevelé­sének döntő, szinte egyedüli eszközét, enyhén szólva Lenin „félreértése", félremagyarázása, Lenin sehol sem állítja azt, hogy pusztán tanulással kom­munistává válhat az Ifjúság. „Munka nélkül, harc nélkül fa­batkát sem ér a kommunizmus­nak a kommunista brossúrákból és müvekből bemagolt ismere te" — hangsúlyozta Lenin. (Vá­logatott Művek I. kötet 793. lap) A tanulás tehát csak egyik része a kommunista nevelés­nek. Többet kell tenni. Többet! Igy értelmezi a jelenlegi ideo­lógiai feladatokat a szenei ma­gyar nyelvű gimnázium tantes­tületének pártszervezete. Leg­utóbbi taggyűlésén is ezért fog­lalkozott mélyrehatóan, elemző módon a politikai nevelés ak­tuális problémáival. A tantestületnek 15 tagja van. Valamennyien szakképzett, meg­felelő szintű képesítéssel ren­delkező pedagógusok, tanárok. Tehát kellő marxista ismerettel rendelkeznek még azok is, akik nem tagjai a pártszervezetnek. Ezért az ideológiai kérdésekkel foglalkozó tagsági gyűlés nyil­vános volt. Hét tagja van a pártszerve­zetnek. Az elnök Simon Ferenc tanár. Nagyon jó a pártszerve­zet kapcsolata a városi pártbi­zottsággal, más, iskolán kívüli pártszervekkei, hisz Herdics fá­nos igazgató elvtárs, a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemé­nek igazgatója, Mázik Mária ta­nárnő pedig egyik előadója. A tantestület nem kommunista tagjaira mintegy jellemzésül rá­mondható a „pártonkívüli bol­sevik" megjelölés, bár ez a megjelölés furcsa. Talán csak akkor fogadható el, ha meg­magyarázzuk, hogy a pártonkí­vüli tanárok is képzett marxis­ták, rendszeres résztvevői a pártoktatás másodfokú tanfo­lyamának, gondolkodásukban, megnyilvánulásaikban szocialis­ták. A pártszervezet velük kö­zösen, nyilvános taggyűlésen vi­tatta meg az ideológiai munka teendőit. Az ifjúság kommunista neve­léséért a pártszervezeten belül Mázik Mária tanárnő, a SZISZ Iskolai szervezetének munkájá­ért Skoviera Dánielné tanárnő felelős. Többek között megvizsgáltuk annak a lehetőségét is, hogy új tagjelöltek felvételével foglal­kozhatnak-e. Megállapították, hogy január után két fiatal pe­dagógus tagjelöltségét javasol­ni fogják. A tanulók közül feb­ruárban töltik be majd tizen­nyolcadik életévüket azok, akik számításba jöhetnek, mint tag­jelöltek. Az oktató-nevelő munka kér­déseivel kapcsolatosan megálla­pították: a „drága" tanítás le­het rossz, de igazán jól taníta­ni „olcsón" sem lehet. A meg­állapítás magyarázata az, hogy „drága" a tanítás, ha a szertá­rak, felszerelések, segédeszkö­zök társadalmunknak, államunk­nak sok pénzébe kerülnek, de felhasználatlanok. Viszont tény az is, hogy ma már ezek nél­kül, tehát „olcsón" nem lehet igazán jól tanítani. Egyetlen konkrét példa a megállapítás bizonyítására: drá­ga, de rossz a tanítás, ha az is­kola laboratóriuma csak dísz, krétával, tábla mellett, és min­dig csak úgy tanítják a kémiát. Viszoht igazán jól ezt a tantár­gyat csak krétával ma már nem lehet tanítani. Különösen, ha figyelembe vesszük azt ís, hogy ma már a pedagógusok nem egyszerűen csak oktatnak, ha­nem oktatva nevelnek. A megállapítás után követke­zett mindjárt a hatásos elvek, intézkedések megbeszélése, hogy necsak szóbeszéd marad­jon a nyilvános taggyűlés té­maköre. Problémák ... Felmerült az a kérdés ls, hogy éppen a neve­lés, a szocialista nevelés érde­kében kevés ma már csak is­mereteket adni a tanulóknak. Arra kell törekedni, hogy kész­ségeket neveljenek az önálló továbbképzéshez, továbbtanulás­hoz. A lehetőségek úgyszólván korlátlanok ezen a téren. Az if­júság nem lehet mások mun­kájának passzív szemlélője, mert ez a magatartás csak a cinizmus, a követelőzés meleg­ágyává válik. Felmerült az a kérdés is, hogy az ifjúság számára meg kell szervezni a tevékenységet és sorra vették a munkaformá­kat, melyek keretében megva­lósítható az ifjúság ideológiai nevelésé. Az eddigi tapasztalatok is na­pirendre kerültek. Az, hogy pél­dául a III. A. osztályban a tanulók jól és igényesen értel­mezik az ifjúsági szervezet te­vékenységét. Miközben elsajá­títják a politikai ábécét, saját munkájukkal bizonyítják, hogy jól megértették ennek az ábé­cének a jeleit, betűit. Ahhoz, hogy az ifjúságot be­vonhassák a szocializmusért folytatott harcba és munkába, feltétlenül a kor követelményei­nek megfelelő harci szellemet és igényességet kell uralkodóvá tenni a SZISZ iskolai szerveze­tében. Okosan, irányítva, kellő pedagógiai tapintattal, jól be­vált módszerekkel. A taggyűlés megállapította, hogy a pártszervezet tagjai, az iskola tantestületének pedagó­gusai csak akkor érhetnek el igazán jó eredményeket, ha az ideológiai munkát harci feladat­ként értelmezik. Olyan harcnak, melynek szüntelen önképzéssel rendelkező sorkatonái a peda­gógusok. És nem is akármilyen sorkatonái, hanem olyanok, akik az első sorokban harcol­nak a kommunista eszme győ­zelméért. HAJDŰ ANDRÁS Az ötleteket megvalósítják ML ÜJSAG VRANOVBAN? ÖT ÉV ALATT HÜSZ ÔVOOÄT ÉPÍTENEK A vranovi járásban, bármerre is jártnnk, mindenütt azt tapasztaltuk," hogy a funkcionáriusok tökéletesen ismerik a XIV. pártkongresszus határozatából eredő feladatokat. Az if­júságról való gondoskodás, az iskolán kívUli nevelésük, a szolgáltatások fejlesztése a dolgozó nők érdekében, az em­berek bevonása a közérdekű munkába szintén ezt a tényt bizonyítja. Ebben a járásban is bekapcsolódtak a Szlovákiai Nőszövetség által meghirdetett „A jó ötlet aranyat ér" moz­galomba. — A jó ötlet aranyat ér ak­ció keretén belül járásunkban elsősorban a legégetőbb prob­lémákat oldjuk meg — mon­dotta Jozef Hrabovecký, a já­rási nemzeti bizottság titkára. Ezek közé tartozik az óvodai férőhelyek hiányának megszün­tetése. Ebben az ötéves terv­ben 20 óvodát szándékozunk felépíteni. Ennek a problémá­nak a megoldása annál inkább sürgős, mivel kevés gyermek járhat — férőhely hiányában — óvodába járásunkban. S mi­vel nsm akarjuk, hogy a mi gyerekeink elmaradjanak, hoz­záfogtunk a munkához, hogy ezen a szakaszon behozzuk a lemaradást. Persze nem kevés, amit vállaltunk, de hogy ko­molyan gondoltuk a dolgot, az is bizonyítja, hogy eddig 9 óvo­dát adtunk át rendeltetésének. Hasonlóképpen nagy figyelmet szentelünk a kereskedelmi há­lózat kibővítésének — folytat­ja a titkár. Megvizsgáljuk, hogy mikor érdemes invesztálni, ugyanis az elavult épületeket már nem is érdemes átépíteni, ezeket inkább lebontjuk és más megoldást keresünk. E megol­dások közé tartozik többek kö­zött, hogy betonalapokra fahá­zikókat emelünk. Egy ilyen faházikó építése nem kerül sokba, s ez egészségügyi köve­telményeknek is megfelel. A bennük elhelyezett üzletek 25 évig is szolgálhatják a lakos­ságot. Ezeket a faházikókat a legtöbb községben önsegéllyel építették fel. ­A legnagyobb jutalom A jó ötlet aranyat ér országos mozgalom értékelésekor az ak­cióban legjobb eredményeket el­ért községek, városok, járások, a legjobb szervezők és a meg­szabott feladatok megvalósítói; egyének és kollektívák, anyagi jutalomra számíthatnak. A vra­novi járásban rendszeresen ér­tékelik a mozgalom keretében elért eredményeket, az önse­géllyel történő építkezéseken a járási nemzeti bizottság funk­cionáriusai havonta ellenőrzési napokat tartanak, s a végső ér­tékelésnél rendkívüli prémium­ban részesítik a mozgalom szervezőit, résztvevőit. Tehát kétféle jutalom is kecsegtet. A harmadik, a legnagyobb juta­lom az elvégzett munka öröme lesz. A vranovi járás több köz­ségében a földmüvesszövetkeze­tek is hozzájárulnak az óvodák építéséhez; pénzzel támogat-; ják és szakemberek is dolgoz­nak az építkezéseken, sőt építő­anyagot ls adnak. Hasonlókép­pen segítkeznek kultúrházak, üzlethelyiségek építkezési mun­kálatainál is. Ez érthető, hi­szen végső fokon a szövetkeze­tek dolgozóit is szolgálják majd ezek a középületek. A szövetkezetek dolgozóinak se­gítségével épült fel például To­várne községben az a szép épü­let, amelyben a nemzeti bizott­ság, a szövetkezet, az étterem és a klub kapott helyet. Žipov­ban pedig a helybeli iskola ta­nulói számára műhelyt építet­tek. Ez az első ilyen létesít­mény a járásban. Ami pedig a távlatokat ille­ti — a járási székhelyen sok a befejezéshez közeledő építke­zés, közöttük van a járási nem­zeti bizottság épülete is. A mos­tani épületet — ha az új elké­szül — átadják az ifjúságnak: diákotthont rendeznek be itt a távolabb lakó fiatalok számára. A védnökség nem formalitás Helena Kmecová, a Szlová­kiai Nőszövetség vranovi járási bizottságának titkára elmondta, hogy az asszonyok már 1969­ben csináltak egy, a mostani­hoz hasonló akciót. Akkor — a város és faluszépítés, a dolgo­zó anyákat érdeklő szolgálta­tások érdekében — ugyancsak gyűjtögették a jő ötleteket. Te­hát ők már bizonyos tapaszta­latokra építhetnek. — Nagy őrömmel töltött el bennünket és járásunk minden egyes dolgozó asszonyát, ami­kor a Jó ötlet aranyat ér moz­galmat meghirdették. Az akció­ba mi is bekapcsolódtunk. S nemcsak azért, mert jutalmat kaphattunk. Az igazat megvall­va nálunk az asszonyok nem a jutalomért dolgoznak; számuk­ra az a legfontosabb, hogy mi­előbb előteremtsék mindazt, ami még hiányzik. S ez az igyekezet eredményeinken is meglátszik. Benkovce községben például az asszonyok az óvoda építésénél több száz órát dolgoztak le bri­gádmunkában, ezen felül meg­szervezték a „legszebb kisker­tért" folyó versenyt. Melnica községben is bekapcsolódtak az asszonyok a régi iskola óvodá­vá való átépítésébe. A Sloven­ka üzemben a nők a munkakö­rülmények megjavítását célzó intézkedések végrehajtásánál se­gítettek. Továbbá az üzem dol­gozói védnökséget vállaltak a helyi gyermekotthon felett. Beszélgetés közben a titkár­nő megjegyzi, volt idő, amikor féltek attól, hogy csak nehezen tudják majd aktivizálni és árde­keltté tenni a járás asszonyait, hogy bekapcsolódjanak a köz­ügyek intézésébe. Ma már ilyes­mi eszükbe sem jut. A külön­féle aktívákon, beszélgetéseken, előadásokon örömmel látják, hogy az asszonyokat minden ér­dekli ami szocialista hazánkban történik. Itt tartottunk a beszél­getésben, amikor egy mosolygó asszony lépett be a helyiségbe. — Honnét van az elvtársnő? — kérdeztem. — Čaklovból — hangzott a vá­lasz. A z elmúlt napokban Vel­XX ké Lovcén (Nagylót] jár­va megismerkedtem a falu egyetlen kommunista asszonyá­val, Š0CHALOVÁ fOLIÁVAL. A 74 éves asszony még mindig fürge mozgású és vidám. Az élet megpróbáltatásai ellen fel­vett harc megedzette. A szegénység, a nélkülözés jutott neki osztályrészül a múlt rendszerben. Apja, a falusi ci­pész, kénytelen volt lányát ti­zenkét éves korában szolgálni küldeni. A nélkülözésekkel teli gyermekéveket nem váltotta fel később sem főbb sors, Férjhez­menése után férjével közösen 1 húzták a társadalomtól rájuk szabott igát. Férje, aki cipész 72. volt, mint az apja, számtalan­szor megízlelte a munkanélküli­ig. ség keserű kenyerét. — A férjem 1922-től volt tag­^ ja a kommunista pártnak — kezdte Súchalová Júlia vissza­emlékezéseit. Az 1945 előtti évekről nem szívesen beszélt. Nagyon nehéz idők emlékét idézték fel benne kérdéseim. tatta azt a harcot, amit sok év­vel ezelőtt elkezdett. — 1946-ban, amikor a pártba léptem, a faluban egyedül vol­tam a párttagok között nő. Nehéz út.. A KOMMUNISTA ASSZONY A felszabadulás után sem tel­tek nyugodtan napjai. A kom­munista eszmék elfogadása nem ment falujában teljesen simán. Sokat kellett bizonyítani, hogy a falu népe higgyen a kommu­nistáknak. Súchalová fúlia érez­te, hogy férje halála után szük­sége van rá a helyi pártszer­vezetnek. Az eddig férje mel­lett tevékenykedő asszony át­vette a stafétabotot, s férje he­lyébe lépve mint párttag foly­Igaz, még most is egyedül va­gyok. De most már más a hely­zet. Akkor az asszonyok mesz­sziről elkerültek, nem fogadták a köszönésem. Azóta már tudja mindenki a faluban, hogy csak jót akartam. Ma már megbe­csülnek, tisztelnek az emberek. Politikai meggyőződése és tisztánlátása mindig a párt he­lyes irányelve mellé állította. 1968-ban egyike volt azoknak a párttagoknak, akik legszilárdáb­ban, leghatározottabban álltak ki a marxi—lenini eszmék mel­lett. Ma is aktív. A pártszervezet ellenőrző bizottságának a tagja. Ott van a pártiskolázás minden előadásán. Egész életében harcolt, bizo­nyított. A harcban ő volt a győztes. Igazát bebizonyította. Munkájának legfőbb jutalma az a szeretet, tisztelet, ami az egész faluban körülveszi. r r a valaki végigmegy Vel­il ké Lovcén, s látja az épülő, szépülő falut, bizonyára nem gondol arra, hogy ebben a munkában oroszlánrésze van egy kommunista asszonynak is, aki sok-sok éven keresztül mun­kásságát a falu, az emberek sorsának jobbrafordulásáért ál­dozta. KREMMER LÁSZLÓ — Hallott valamit ön a Jő ötlet aranyat ér mozgalomról? — Mi is bekapcsolódtunk a mozgalomba, így találtuk meg a módját, hogy kibővítsük az óvodánkat. Mi magunk meszel­tük, festettük, a berendezést is a Nőszövetség helyi szervezete vásárolta. Nálunk nem kell az asszonyokat térden állva kérni, hogy csinálják meg ezt vagy azt... E szavakat a čaklovl Valéria Gajdošová mondta. Egyszerű szavak, de azt is bizonyítják, hogy ebben a járásban nem csak jelképes a nőknek a gyer­mekgondozási intézmények fö­lött vállalt védnöksége. Nem palota kell nekünk, hanem Prosačov, Ruský Kazimír, Pis­kurovee községekbén is beton­alapra épített faházakban he­lyeznek el néhány közintéz­ményt, köztük egy üzletet is. Prosačovban felkerestük a he­lyi nemzeti bizottság titkárát, s megkérdeztük tőle, hogy meg­felel-e számukra az ilyen épít­mény, nem várnának-e inkább néhány évet, akkor nagyobbat, drágábbat építhetnének. — Talán önnek nem tetszik? — Nekünk ugyan tetszik, vi­szont itt nem mi fogunk vásá­rolni — mondtul. Ján Peláknak. — Ezek az épületek teljes mértékben megfelelnek a cél­nak. Mi betonalapokra akkora faházat építettünk, amelyben az üzleten kívül a nemzeti bizott­ság hivatala, könyvtár, társal­góterem, söröző is elfér. Az épü­kezés nem tartott sokáig, mi­vel a faház gyorsan felépíthető, s főként azért nem, mert a fa­lu minden épkézláb embere se­gített az építkezésnél. Majd hoz­záteszi, hogy az épület környé­két is rendbeteszik, bekerítik, parkosítják. Ötven cigányszármazású gyermek részére Olyan „jól felszerelt" község, mint Hanušovce egyelőre csak kevés akad a vranovi járásban. Jól kiépített üzlethálózata van, s most építik önsegéllyel a szolgáltátások házát. Egy ki­sebb üdülőközponttal is dicse­kedhet, s a múltból örökölt kas­télyokat nemrégen újjáépítet­ték, bennük népművelési intéz­mények működnek. A fiatalok­nak ls ott rendeztek be egy klubot. Most újabb figyelemre­méltó esemény történik a falu­ban. Hozzáláttak egy 50 férő­helyes óvoda építéséhez, ci­gányszármazású gyerekek ré­szére. Ebben a községben sok cigányszármazású egyén lakik, s gyermekeik az iskola első év­folyamaiban elég sok gondot okoznak. Ezen szeretnének se­gíteni. Azt remélik, hogy a gye­rekek az óvodában megszokják a fegyelmet, s az itt eltöltött évek után bizonyára könnyeb­ben alkalmazkodnak az Iskolai környezethez. Az óvoda építé­sét a tervek szerint az év végén fejezik be. Az óvodába beíra­tott gyermekek a megnyitás napján vadonatúj ruhácskákat kapnak, ezeket édesanyjukkal együtt a Nőszövetség tagjai varrják. Elmentünk és megnéztük az építkezést. Ondrej Szabó, a vnb elnöke elmondotta, hogy ezt a nagy, összeszerelhető faházat a zvolení Bučina üzemtől vásárol­ták. A falak már állnak, a bel­ső munkálatokat is elvégezték, jelenleg a víz- és villanyveze­téket szerelik. Az óvoda épít­kezésénél segítettek a gyerme­kek szülei ls. Viszont nem elég csupán felépíteni az óvodát, fel­világosító munkát kell végezni a szülők között. Ezt a Nőszö­vetség tagjai vállalták. Sorba látogatják a családokat, s meg­győző munkát fejtenek ki an­nak érdekében, hogy gyerme­keiket rendszeresen küldjék majd el az óvodába. Sok helyütt jártunk a vrano­vi járásban, s mindenütt szem­betűnő volt az emberek aktivi­tása. A jó ötlet valóban aranyat ér, ha megvalósítják ... MARGITA PLlSTILOVÁ

Next

/
Thumbnails
Contents