Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-04 / 261. szám, szombat

Hazánk déli kapujánál AKI NYÁRON Komáromban felsétál a Duna holt ágán épült csapóhídra, furcsa látvány tárul a- szeme elé. Első pillanatra Úgy tűnik, egy nagy, szabadtéíren megrendezett autővásárba cseppent. A kocsik azonban időközönként kimozdulnak nyugalmi helyzetükből és az államhatárt képező Duna hídja felé haladnak. Percenként emelkedik és csukódik a sorompó hazánk déli kapujánál: autók jönnek, autók mennek. De nemcsak autók. Gyalogosok, motorkerékpárosok, és népes csoportokat szállító autóbuszok is. A város turisztikai Jelentőségét azonban mindenekelőtt azok a számok érzékeltetik legjobban, melyekkel Adam György, a Čedok utazási iroda komárnói kirendeltségének vezetője ismertetett meg. íme: a múlt évben 638 külföldi kirándulást szerveztek, bonyolítottak le. Ezeknek ke_ retében 24 600 utas utazott külföldre. Az iroda dolgozói 5250 személy számára biztosítottak üdülést és 35 000 egyénnek utaltak ki — több mint 9 millió korona értékben — valutát. 10 400 személy kapott útlevelet a Čedok komárnói irodájától és 25 800 külföldre szóló vonat-, repülő- és hajójegyet adtak ki. És még egy hatalmas szám: több, mint 200 000 embernek nyújtottak különféle információt. Tették pedig ezt tizenhármán egy év alatt. — Mindig ilyen nagy volt a forgalom? — Tizenkilenc évvel ezelőtt vettem át az iroda vezetését — mondja Adam György. Akkor hárman voltunk és nem tudtunk megbirkózni az évi 400 000 koronás tervvel. Most már 22 milliónál tartunk és az elkövetkező években további növekedés várható. Az utazási iroda minden évben túlszárnyalta az előző évi teljesítményt. Legnagyobb a forgalom a nyári hónapokban. Az idén egy júniusi szombaton 44 000 ember lépte át a határt. Nagy részüknek irodánk biztosította a szükséges kományokat és a valutát. BESZÉLGETÉSÜNKET a telelön csengetése szakította meg. Budapestet kapcsolta a posta. Adam György a Malév légitársasággal beszélte meg három utas elhelyezését egy Kijevbe tnduló gépra, majd a telexgéphez hívták s ezalatt többen is összejöttek dolgozószobájában. Két mérnök Leningrádba szándékozott utazni és a légi járatok iránt érdeklődött, mások autóbuszt rendeltek egy csoportos kiráduláshoz. Közben az irodában kattogtak az Író- és a számológépek, s a pénztárnál különféle pénznemeket, vonatjegyeket, szállodai szobák foglalásáról szóló hivatalos iratokat vettek át az ügyfelek. A Čedok komárnói irodájában lelkiismeretes munkát végeznek. És nagyon sokat dolgoznak, amit az ügyfelek nagy megelégedésén kívül egy statisztikai adat A Szovjetunió bélyegeken Tegnap a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házában megnyílt az „ötezer bélyeg és száz fénykép a Szovjetunióról" c. kiállítás. A megnyitón jelen volt Václav Dávid, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának elnöke, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség elnöke, valamint a csehszlovák közélet számos személyisége. A kiállítást Vlas-' tlmil Chalupa szövetségi távközlési miniszter nyitotta meg. Az expozíció anyaga részben a „POFIS" filatelista szolgálat, részben pedig csehszlovák gyűjtők anyagából áll. Bélyeggyűjtőink körében nagyon népszerűek a szovjet bélyegek. Eredményeiket már nemegyszer mutatták be kiállításokon a nyilvánosságnak. Az Idei kiállítás, amely a Szovjetunió fennállásának 50. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának jegyében történik, azt bizonyltja, hogy a szovjet bélyegek évről évre magasabb művészi színvonalat érnek el, és a szovjet bélyegtermés Joggal tartozik világviszonylatban is az élvonalba. A kiállítás november 25-ig tartja nyitva kapuit. Ism/ is bizonyít: A többi utazási irodához viszonyítva a komáromiak messze túlszárnyalják az egy főre eső munkatermelékenységet. — Az újvári és a šurányi közgazdasági középiskola a legjobb tanulmányi eredményeket elérő érettségizett lányok közül ajánl évente egyet-kettőt Irodánknak. A lányok úgy intézik az ügyfelek ügyes-bajnos dolgait, mintha azok nem idegenek, hanem közeli rokonaik lennének — mondja a vezető, majd hozzáteszi: munkánkat nagyban segítik a helyi és a járási párt- és állami szervek dolgozói, akiknek a megértésért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani. Évente több ezer ember fordul különféle kérelemmel a Čedok komárnói irodájához. Senkit sem küldenek el anélkül, hogy ügyét el ne intéznék. Ha a kérésnek nem tudnak eleget tenni, segítségül hívják a közeli járási székhelyeken működő Čedok-irodákat. ADAM GYÖRGY beszélgetésünk folyamán mondott még valamit, ami megkülönböztetett figyelmet érdemel. Olyan módszerről van szó, melyet másutt is meg kellene honosítani. A komárnói utazási iroda ugyanis megkéri az ügyfeleket, ha elégedettek az általuk nyújtott szolgáltatásokkal, írjanak az üdülőközpontból, a szállodából, a camping-táborból egy-egy levelezőlapot. Ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elutazás előtt elképzelték és megbeszélték az iroda dolgozóival, visszajövet keressék fel őket és mondják el részletesen: hol és miben találtak fogyatékosságokat. A panaszokat az iroda alkalmazottai kivizsgálják és figyelmeztetik a hibákra az illetékeseket. Megkérdeztük azt is, panaszból vagy dicséretből volt-e több közel két évtizedes működésük folyamán? A válasz: — Sokkal több volt az elismerés, mint a bírálat. — Hová utazik a turisták többsége? — Főleg a szocialista államokba. Utazási irodánk mindent megtett annak érdekében — mondotta Adam György —, hogy az 1968-as és 1969-es évek helytelen hazai politikája miatt megrontott korábbi jó kapcsolatokat visszaállítsák a baráti országokkal. Ennek egyik hatékony formája a személyes közeledés, egymás megismerése. A szocialista államokban kielégítően gondoskodtak állampolgárainkról, ezért a jövőben tovább emelkedik azoknak a turistáknak a száma, akik szabadságukat a szocialista államokban akarják tölteni. TÖBBEN TALÁN arra gondolnak, vége a nyárnak és a Čedok dolgozói a jövő év márciusáig kipihenhetik fáradalmaikat. Ez koránt sincs így, mert téli táborozásokra, sítúrákra mennek az emberek, sokan a karácsonyt, a szilvesztert a hóval borított hegyek között akarják eltölteni és szállást, menetjegyet számukra is a Čedok biztosit. Prágában rövidesen megnyílik a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának alkalmából rendezett nagyszabású kiállítás. Erre az utazási iroda különvonatokat indít. Eddig már három vonatra minden jegy elkelt. Néhány héttel ezelőtt indult el a Szovjet Dunahajózási Társaság Volga nevű hajója a Szovjetunióba. A 200 utas több, mint negyed része a komárnói járásból jelentkezett erre az útra. Néhány nappal később 30-tagú komárnói csoport indult Ferihegyről Moszkvába, Rigába, Tailinnba és Leningrádba. A közeljövőben több ilyen 30-as csoportot indítanak a baráti Szovjetunióba. — Az életszínvonal és ezzel párhuzamosan az emberek utazási igénye olyan gyorsan emelkedik — mondotta a vezető —, hogy az iroda 13 tagja az elkövetkezendő időszakban már kevésnek bizonyul. További dolgozókat alkalmazunk az ország déli és nagyon forgalmas kapujában levő utazási irodában. Az új alkalmazottakat is az ügyfelek Iránti készségre, udvariasságra neveljük majd, hogy többszörösen kitüntetett irodánk jó hírnevén a jövőben se essen csorba. KOMLÚSI LAJOS A Népbiztosok Tanácsának első napjai A Népbiztosok Tanácsát a munkás-, paraszt- és katonaküldöttek szovjetjeinek II. kongresszusán elfogadott határozat hívta életre 1917. október 27én. A határozat szövege így hangzott: „Az ország kormányzása céljából, az alkotmányozó gyűlés összehívásáig ideiglenes munkás- és parasztkormányt kell alakítani, amelynek neve Népbiztosok Tanácsa lesz." Az októberi fegyveres felkelés után nyomban végig kellett gondolni, milyen legyen a kormányzat szerveinek felépítése és szervezeti formája. Vlagyimir Iljicsre a forradalom első napjaiban rendkívül nehéz és bonyolult munka hárult. Ma is emlékszem rá, amint az egyik telefontól a másikig járva meghallotta, hogy erről a problémáról beszélünk, és csak úgy mellesleg megjegyezte: — Bizottságokat kell létrehozni az ország irányítására, ezekből majd népbiztosságok alakulnak. A bizottságok elnökeit elnevezzük népbiztosoknak. Az elnökök kollégiuma alkotja majd a Népbiztosok Tanácsát, amely teljhatalommal lesz felruházva. Tevékenységét a szovjetkongresszus és a Központi Végrehajtó Bizottság ellenőrzi, ezeknek a jogköre lesz a népbiztosok leváltása is. Ez a futó beszélgetés előre meghatározta az új kormányhatalom szervezeti formáit, önkéntelenül is arra gondolt mindenki, hogy Lenin a forradalmi emigráció szinte megszakítás nélküli húsz éve alatt tüzetesen átgondolt mindent, és felkészült arra a napra, amikor a proletárforradalom kardja leszeli majd a burzsoá hidra fejét, amikor már nem csupán vágyálom lesz a dolgozó nép hatalomra jutása, hanem harcok árán is valóra válik. A Népbiztosok Tanácsa a II. szovjetkongresszus határozata által megszabott összetételben, élén Leninnel, azonnal összeült; Csak I. I. Szkvorcov-Sztyepanov, a pénzügyi népbiztos hiányzott, aki abban az időben Moszkvában tartózkodott. A Népbiztosok Tanácsa első határozata a sajtóról szóló dekrétum volt; ebben a fiatal kormányzat leszögezte álláspontját a burzsoá sajtóval és azokkal a korlátozásokkal kapcsolatban, hogy a sajtó, mint a polgárháború fegyvere, a burzsoázia kezében hatalmas kárt okozott a proletárforradalom ügyének. Az első időben a Népbiztosok Tanácsa rendszertelenül ülésezett, szükség esetén jött csak össze, mivel tagjai agyon voltak halmozva gyakorlati tennivalóval. Munkája azonban napról napra határozottabb körvonalakat öltött, és a fiatal szocialista köztársaságnak ez a törvényhozó apparátusa megfelelően, zökkenőmentesen kezdett dolgozni. Működés fokról fokra kiterjedt az élet minden területére, és a régi burzsoá társadalom alappilléreit elszántan és kíméletlenül zúzta össze a munkások és a forradalmi parasztság kormányának szilárd akarata. A Népbiztosok Tanácsának dekrétumait ma már mindenki magától értetődő dolognak tekinti. Akkor, a petrográdi és a moszkvai utcákon Válaszoltak a felhívásra A falufejlesztés szakaszán szép eredményeket elérő Košice-vidéki járás vezető szervei megtárgyalták a Martini jnb és a Banská Bystrica-i Vnb-nak az ötéves terv feladatai túlteljesítésére irányuló felhívását. Tekintettel arra, hogy a járás dolgozói az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket érnek el a társadalmi munka s a választási program feladatainak teljesítése terén és feltehetően már a jövő esztendőben, az SZNF 30. évfordulójának évében megvalósítják az 1975. év végéig tervezett akciókat, a Košice-vidékl járás elfogadta a felhívást. Intézkedések történtek, hogy a falvakban és a járás városaiban is kellő visszhangra találjanak ezek a felhívások. -ik folyó heves harcok idején, a dekrétumok tényleges forradalmi tettek voltak, hatékonyságukat nemegyszer a vörösgárdisták azonnali közbelépése erősítette meg. Igy történt ez például a magánbankok felszámolásakor is. Talán öt nappal az Októberi Forradalom után Lenin késő este nálam vacsorázott. Kevéssel nyugovóra térés előtt — már elérkezett az alvás ideje —, hirtelen felélénkült, és arról kezdett beszélni, hogy neki kell látnunk az országirányítás szervezeti kiépítésének, s e célból haladéktalanul apparátust kell létrehozni, mindenekelőtt a központi kormány mellett. Nyilvánvaló volt, hogy az államigazgatás egész felépítését már régen átgondolta, kidolgozta, oly mértékben, hogy minden kérdésre azonnal világos és pontos feleletet adott. — Maga vegye kézbe az egész közigazgatási gépezetet — szólt hozzám —, jól működő titkárságot kell létrehozni a Népbiztosok Tanácsa mellett. Már az első napokban is, de minden bizonnyal azután és még jó sokáig, csak úgy özönlenek majd mindenfelől titkárságunkra a legkülönbözőbb ügyek. Vegye kézbe az egészet, legyen velem állandóan közvetlen kapcsolatban, mivel nyilvánvalóan sok mindent azonnal meg kell oldani, anélkül, hogy a Népbiztosok Tanácsának beszámolnánk, vagy egyes népbiztosságokkal érintkezésbe lépnénk. A népbiztosságok megszervezése — tette hozzá — • nem könnyű dolog. Elvállaltam a munkát, és másnap reggel először is a Szmolnijba mentem. Lenin számára kerestem dolgozó szobát, olyan helyiséget, amely egyben kényelmét is szolgálná, vagyis csatlakozna lakásához a Szmolnijban: ide szándékoztunk őt áttelepíteni. A forradalom első heteiben nálam lakott. Ügy gondoltuk, hogy a Népbiztosok Tanácsa Lenin dolgozószobájában ülésezne. A dolgozószoba melletti nagy helyiségbén működne a Népbiztosok Tanácsának titkársága, itt kapnának helyet a titkárok, ügyintézők és az egyéb személyzet. A Szmolnij épülete nem nagyon felelt meg céljainknak, mivel hatalmas, válaszfal nélküli szobái voltak. Sikerült végül két szomszédos szobát találnunk, egy kisebbet meg egy nagyobbat, ezekben helyezkedtünk el. Mindenekelőtt Lenin dolgozószobáját rendeztük be, gondoskodtunk a petrográdi telefonközponton keresztül a vezető kapcsolóközpont felállításáról is. Egy munkás-telefonkezelőt, pártunk tagját kértem fel elsőnek, hogy vállaljon munkát a Népbiztosok Tanácsánál. A pulkovói magaslatokon és Petrográd körül folytak a harcok, nemcsak a kormányapparátus megteremtésével kellett foglalkozni, hanem gondoskodni kellett a hadsereg ellátásáról is, a fegyverszállításról, a sebesültek evakuálásáról. Ugyanakkor mindenhonnan özönlöttek a Szmolnijba a munkások, a helybeli lakosok, a diplomáciai testület képviselői, mindenféle katonai attasék és az idő tájt történetesen Petrográdon élő külföldiek. Vidékről temérdek távirat, megkeresés érkezett, mindezekre sürgősen válaszolni kellett, ehhez viszont nem volt meg a szükséges apparátusunk. Akarva, nem akarva, sürgősen létre kellett hoznunk. Megkértem néhány elvtársat, legyenek segítségünkre abban, hogy valahogyan elhelyezkedhessünk az épületben. Asztalokat, zsámolyokat, padokat állítottunk fel, válaszfallal elkülönítettük a teremnek azt a részét, ahol dolgoztunk. Két fogadóhelyiséget létesítettünk, a bejárathoz két őrt állítottunk és asztalokat a látogatók regisztrálása, a posta, a csomagok és egyéb dolgok átvétele céljából. A ruhatárról sem feledkeztünk meg. Lenin dolgozószobájának ajtajánál kipróbált, általunk jól ismert vörösgárdisták váltották egymást a szolgálatban: engedély nélkül senkit sem engedhettek be oda, kivéve a nekik átadott külön listán szereplő személyeket. Kezdetben nenrraV nappal, hanem éjszaka is megállás nélkül dolgoznunk kellett. Anny! kérelmező jött, hogy lehetetlen volt mindannyiukat fogadni. Lenin jóváhagyásával a legelső naptól kezdve minden látogatónak, legyen az bárki, lehetőséget nyújtottunk, hogy taljesen szabadon beléphessen a kormányépületbe, és előadhassa ügyes-bajos dolgít. Számosan jöttek, egyszerűen kíváncsiságból, apró semmiségekért, és már az első napokban világossá vált, hogy az efféle látogatókat másfelé kell irányítani. Amenynyiben városi problémákról volt szó, átküldtük őket a városi dumába, ahol Mihail Ivanovics Kalinyin vette energikusan kézbe az ügyeket. Ugyanitt a Szmolnijban, a Népbiztosok Tanácsa titkársága körül kezdett kialakulni a különböző népbiztosságok ideiglenes igazgatási apparátusa. Az itt megszervezett népbiztosságok közül a külügyi volt a legelső. Ezt az élet követelte így: meg kellett szervezni a szinte naponta érkező, diplomáciai szolgálatban álló külföldiek fogadását. Szükségessé vált a pénzügyi népbiztosság megalakítása. Népbiztossá Menzsinszkij elvtársat nevezték ki. Jelölése késő este történt. Menzsinszkij addigra igen kimerült a sok munkától. Hogy minél előbb végrehajtsa a kormány utasításait, egy elvtárs segítségével egy nagy díványt cipelt be, és egy papírra nagy betűkkel ráírta: Pénzügyi Népbiztosság. A feliratot a dívány fölé erősítette, majd lefeküdt a díványra, és pillanatok alatt elaludt. Békés hortyogása betöltötte a helyiséget. Lenin kijött a dolgozószobái jából. Igy szóltam hozzá: — Nézze csak! Már meg is szerveztük a második népbiztosságot, méghozzá itt a szomszédban. Engedje meg, hogy megmutassam — és odahívtam a díványhoz, amelyen Menzsinszkij elvtárs az igazak álmát aludta. Vlagyimir Iljics elolvasta a feliratot, megpillantotta az alvó népbiztost, szívből elnevette magát, és azt mondta: nagyon helyes, hogy a népbiztosok erőgyűjtéssel kezdik a dolgot. így hoztuk létre lépésről lépésre a szovjet apparátust, amely rövidesen már eléggé pontosan dolgozott. A Népbiztosok Tanácsa titkárságának a legkülönbözőbb problémákat kellett megoldania, mégpedig gyorsan, mivel közülük sok nem tűrte a legcsekélyebb halasztást sem. Lenin arra kért, hogy csak a legfontosabb ügyekkel forduljak hozzá, minden egyebet — addig is, amíg létre nem jönnek a népbiztosságok — oldjak meg a saját felelősségemre, „Cselekedni és cselekedni — mondotta. Egyhez ragaszkodtam: engedje meg, hogy igen röviden mindig beszámolhassak neki mindarról, amit aznap a titkárság intézett. Természetesen mindig kötelezőnek tartottam, hogy a legfontosabb iratokat és rendelkezéseket láttamoztassam vagy jóváhagyassam vele. Egyes esetekben tanácskoznom kellett olyan népbiztossá kinevezett elvtársakkal, akik eleinte még nem tudtak munkához látni, de át kellett venniük a minisztériumokat, mivel a régi hivatalnokok szabotáltak. Közigazgatási gépezetünk egyre jobban megerősödött, noha dolgozóinak száma igen csekély volt. Némi idő elteltével sikerül külön termet biztosítanunk a Népbiztosok Tanácsa üléseihez, és minthogy az ügyintézés és a megbeszélések jő részét ettől fogva itt bonyolítottuk le, megszabadíthattuk Vlagyimir Iljicset a látogatók vég nélküli áradatától. Igy folytatódtak a dolgok, egészen a kormány Moszkvába való átköltözéséig. BONCS-BRUJEVICS (A Találkozások Leninnel című kötetből]