Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-22 / 276. szám, szerda

A MAI FALU A szovjet nép életét tükrözi MEGHÍVÓ A KONGRESSZUSI PALOTÄBA A kultúrteremben A Szovjetunió prágai kiállításának amint a megnyitása óta eltelt néhány nap is igazolja — nincs szüksége reklámra. Az első három napon mintegy ötvenezer főnyi emberfolyam hömpölygött vég

;g a termeken. Minden jel arra mutat tehát, hogy ezután is legalább ennyien — ha nem többen — akarnak majd saját szemükkel meggyőződni a tényekről, arról, milyen tövises utat tett meg, milyen harcok és áldozatok árán alakult át az egykor elmaradt agrárállam a mai ipari nagyhatalommá. Teljes egyenjogúság A fővárosba naponta érkező különvonatokat és az autóbuszok rendkívüli járatait tízezrek veszik igénybe. Egyeseket csak a kíváncsiság készteti a hosszabb-rövidebb kirándulásra, sokan azonban nem jönnek fires kézzel: apró figyelmességekkel, szimbolikus ajándékokkal kedveskednek. A prágai kiállítás ui. ezekről a kimagasló eredményekről Igyekszik beszámolni, még ha teljes mértékben megoldhatatlan is ez a célkitűzés. Mert bármilyen körültekintő ls ez az expozíció, ne feledjük, hogy a földgolyó egyhatodán élő szovjet nép fél évszázados életművének ennél részletesebb felsorakoztatása lehetetlen az aránylag terjedelmes, de erre az igényes célra mégis csak szűknek bizonyuló Kongresszust Palotában. A kiállítás tervezői: a szovjet és a csehszlovák szakemberek, a mérnökök, az építészek, a munkások és a művészek így is kitettek magukért. Nekik köszönhető, hogy a látogató átfogó képet kap mindarról, ami a Szovjetunió 15 köztársaságának múltját és jelenét jellemzi, sőt betekintést nyer a jövőbe is. De ne vágjunk az események elébe. Fogadják el meghívásunkat és kísérjenek el két és fél órás sétánkon. Kezdjük a bejáratnál magasba nyúló oszlopnál, mely a rajta elhelyezett S m átmérőjű, öt ágú arany csillaggal és a vörös fémzászlóval már messziről felkelti a figyelmet. A Kongresszusi Palotáig vezető utat szegélyező, művészien tervezett pergolák — az egyes köztársaságokra Jellemző adatokkal — azt a gondolatot akarják kifejezni, hogy először a történelemben a Szovjetuniónak sikerült száznál több nemzete és nemzetisége részére biztosítani a teljes egyenjogúságot. Ez az eszme egyébként az egész kiállítás vezérgondolata. Az atom a béke szolgálatában De nem is lehet ez másként abban az államban, melynek 247. millió főnyi lakosa a békés építő munkát választotta életcéljául, mely a világ vasúthálózatának tíz százalékát, szénkészletének több, mint a felét és a leggazdagabb vasérc-, arany-, platina- és gyémántlelőhelyeket mondhatja a magáénak. És még sok más csodával határos eredményeket biztosító érték felett rendelkezik. Kiaknázásuk, gyümölcsöztetésük a helyes irányítás és természetesen az elszánt elhatározás, akarat kérdése. Ebben nincs hiány a Szovjetunióban. Senki sem tartja szükséges rossznak a munkát, ellenkezőleg, kedvvel, lelkesedéssel dolgoznak az emberek. Ezt bizonyltja a kiállítás egyik legérdekesebb része: a gyorsan fejlődő tudomány és technika világa, akár a Marsra és a Vénuszra Irányított laboratóriumokkal felszerelt szovjet űrhajókat — a Szaljut, a Prognoz vagy a Bajkonur rakétadrom életmű modelljeit szemléljük. Nem hinné az ember, milyen sokan érdeklődnek az atomerőmű és a Lenin nevét viselő atomjégtörő modellje vagy akár a lézer-sugarakkal végzett kísérletek iránt. Bizony van dolguk a tájékoztató szolgálatot teljesítő, piros kosztümös fiatal lányoknak, akik nem egyszer az ittlévő szovjet szakemberekhez fordulnak segítségért, hogy pontosan válaszolhassanak a látogatók gyakori kérdéseire. Különösen jó iskola ez a csehszlovák—szovjet tudományos-műszaki együttműködést konkrét példákkal alátámasztó expozíció a testületileg kivonuló diákok részére. Ember ember hátán tolong a szovjet köztársaságok mezőgazdasági eredményeit ismertető részlegen is. A gépeken és terményeken kívül itt találjuk Vilniusz város büszkeségét is, az évente 2,5 millió brojlert tenyésztő nagyüzemet is. Igaz ugyan, hogy csak fényképfelvételeken, ezzel szemben a pompás perzsa- coboly- és nercbundák kézzel foghatóak, tehát minden kétséget kizáróan valódiak. A kiállítás rendezői tekintettel voltak az anyákra is. Akik ugyanis kisgyermekeiket is magukkal hozzák a Kongresszusi Palotába, azoknak az útja rendszerint elsősorban a korszerű játékszerekhez vezet. Jól tudják, hogy a játékok itt nemcsak arra szolgálnak, hogy a kicsinyek megcsodálják őket, hanem hogy kedvük szerint elszórakozzanak velük. A szülők egyébként gyermekeiket a szolgálatot teljesítő tanítónők és pedagógusok, gondjaira bízhatják, és így nagyobb figyelmet szentelhetnek a kiállításnak. Az élet fája Az egyes köztársaságok termékeiken és gyártmányaikon kívül népművészetüket is bemutatják a kiállításon. A legnagyobb helyet a hatalmas kirakat benyomását keltő „élet fája", vagy ha úgy tetszik, a szovjet népgazdaság tükre foglalja el, ami nem más, mint a közszükségleti cikkek ízlésesen és ötletesen elrendezett seregszemléje. A korszerű lakberendezési tárgyaktól, bútoroktól kezdve a tv- és rádiókészülékeken, a sporteszközökön keresztül a háztartási kellékekig, vagy akár a divatcikkekig bőséges választékban megtaláljuk itt mindazt, ami mindennapi eletünkben nélkülözhetetlen. Valamivel távolabb a pódiumon a jól ismert és az egész világon népszerű Zajcev divattervező szebbnél szebb modelljei vonulnak fel halk zene ütemére. A kultúrteremben Még nem beszéltünk a kiállítás egyik legbecsesebb részéről. A szovjet művészet történetére világit rá ez a művészi festményekből összeállított képtár. A híres moszkvai Tretyjakov Galéria kincseit, az ikonokat, a színarany kötésű evangéliumot az egyes köztársaságok képzőművészelnek — festők, szobrászok, grafikusok — alkotásai egészítik kl. És még valami: képek és könyvek, irodalom, mindmegannyi bizonyítéka a szovjet nép kultúrájának, a régi falragaszok pedig annak, hogy a szovjet nép a legnehezebb időkben is becsülettel megállta helyét, akár a munkáskormány megalakulására, akár a fasiszta gyilkosok elleni harcára gondolunk. A kiállítás azonban nem csupán tárgyakból áll. Jóvátehetetlen mulasztás volna, ha nem látogatnánk el a kultúrterembe, melyben a szovjet és a hazai művészek szórakoztatják a közönséget. Véra Hálóvá informátortól megtudjuk, hogy eddig egyetlen kiállításunk sem dicsekedhetett ilyen gazdag és színes kulturális műsorral, mint ez a mostani. — Dramaturgiánk 200 szovjet és 110 hazai 25—30 perces programot tervez a Kongresszusi Palotában — tájékoztat. Ezenkívül a legjobb szovjet tánc- és énekegyüttesek, a kiváló szólisták adnak egymásnak találkozót ezen a színpadon, melynek deszkáin olyan egyéniségek váltakoznak, mint pl. V. Scselkalin énekes, vagy A. Szkabelkin érdemes művész, aki táncegyüttesével már meghódította a világot. A híres .Gramoska" a harctérre is elkísérte dalával a katonákat. Most a kultúrteremben teljes egy héten keresztül élvezhettük kitűnő teljesítményét. I. Rugyenko és A. Ovcsinyikov harmonikaművészek felléptét is rendkívüli érdeklődés előzte meg. Minden szereplésüket szimbolikusan „A mi indulónk"kal fejezték be, mely a szovjet állam megalakulásáról, a Nagy Honvédő Háború hőseiről, a szovjet nép áldozatairól és győzelmeiről, békés építő munkájáról szól. Felejthetetlen élményt jelentenek ezek a műsorok azoknak, akik „beférnek" a sajnos mindössze 400 személyt befogadó terembe, ahol egyébként fllmelőadások is folynak. E legnagyobb filmfesztivál keretében a hazaiakon és a színes filmeken kívül több mint 50 egész estét betöltő szovjet filmet mutatnak be. A kiállítás után tanúsított nagyfokú érdeklődés tehát Indokolt. Híre a sajtó, az Intervíziö, az Eurovízió és a rádió jóvoltából külföldre is eljutott. Ezzel magyarázható, hogy a külföldiek szép számban keresik fel a Szovjetunió sikereinek színhelyét. És ebből következik, hogy minden bizonnyal helyes a rendezőség számítása, mely szerint 1973. január 7-ig — a nyitvatartás napjáig — legalább 1 millió látogatója lesz a kiállításnak. Ideológiai munkánk sürgető feladata szemléltetően megmutatni és megokolni, hogy vívmányaink távolról sem valami általános fejlődés eredményei. Hogy olyan vívmányokról van szó, amelyeket minden eszközzel szilárdítani, fejleszteni és védelmezni kell. Ezt elkerülhetetlenül tudatosítani kell és mindenütt rá kell mutatni, hogy gyökeret verjen népünk tudatában ..." Trencsík György, a Svodíni (Szőgyén) Efsz ellenőrző bizottságának elnöke a CSKP KB legutóbbi ülésének anyagából Bifak elvtárs beszédének egyik részletét Idézte, midőn a szövetkezet fejlődésének tízéves eredményeit fejtegette. Meglepő képet nyújt a mai falu. Valahogy másként és gyorsabban alakult minden, mint valaha hittük. A szövetkezet vagyonának értéke meghaladja a 72 millió koronát és eddig nem tapasztalt szinten biztosítja tagjai nyugodt megélhetését. A fejlődés valóban kézzelfogható minden szakaszon, a munkához való hozzáállás sem a régi már. De legjobb lesz, ha ezekről a tényekről a terepszemle segítségével győződünk meg. Kunyica Imrét, a csaknem 5000 hektáros közös gazdaság raktárosát akárcsak az aratás idején, most ősszel is gondokkal teli, nagy munkában találom. A nyár folyamán a vizes gabona, most pedig a kukorica szárításának és raktározásának gondját hordja a vállán. A közel 900 hektáron termesztett kukorica átlagosan 50—55 mázsát ígér, aminek betakarítását a napokban végzi el a szövetkezet. Az adapterektől érkező terményt tudják-e folyamatosan szárítani? — Szárítókapacitásunk — válaszolja a raktáros — mindöszsze 9 mázsa 24 óra alatt. Ezzel szemben naponta háromszor ennyi érkezik a telepre, melynek nedvessége eleinte 33, jelenleg pedig 28 százalék körüli. — Mi törtémik azzal a kukoricával, amelyet nem képesek kiszárítani? — Tavaly még csak kísérletképpen, ez idén már feladat- és kötelességszerűen alkalmazzuk a propionsavas tárolást. Itt a szomszédos telepen kilenc silógödröt 85 vagon kukoricával töltöttünk meg és propionsavval tartósítottuk. A barti részlegen hasonló módszerekkel tároljuk a kukoricát. Ennek jelentőségét kidomborítja az a tény, hogy az így kezelt kukorica szárítás nélkül, a legegyszerűbb körülmények között, ömlesztve, garmadában, fészerben, tehát minden olyan helyen tárolható, ahol nem éri nedvesség. — A propionsav alkalmazásánál milyen szempontokat vesznek figyelembe? — A tartósításhoz felhasznált sav mennyisége egyrészt a kukorica nedvességétől, másrészt a tárolás tervezett idejétől függ. Nálunk a háromhónapos tartósítást tekintettük a leggazdaságosabbnak. Hiszen, amint befejezzük a kukorica-betakarítást, fokozatosan sor kerül a tartósított termény szárítására is. Az új vegyszer azonkívül, hogy megakadályozza a takarmány elértéktelenedését, az adapterek folyamatos munkáját, a gépek tökéletes kihasználását is lehetővé tette, ami lényegesen meggyorsította a betakarítás ütemét. A falun kfvül, a második számú telep mellett hatalmas építkezés színhelyén kötöttünk kl. — Ez az építkezés is tollhegyre kívánkozik, messze környéken, s talán Európa-szerte is egyedülálló létesítmény a maga nemében — mondja tréfálkozva Trencsík elvtárs és az épülő csarnoksorra mutat. A gazdasági komplexumról közelebbi tájékoztatást Ondrej Vadík mérnöktől kapunk, aki Jakubek Tibor vezetőmérnökkel egyetemben gondoskodik 4 munkák szakszerű kivitelezéséről. — Ez az épületkomplexum hivatalos nevén zártkörű, 5000 sertés hizlalására alkalmas húsgyár, mely évente 120 vagon sertéshús termelésére nyújt lehetőséget. Az építést tavaly augusztusban kezdtük és 1973 szeptemberében átadjuk rendeltetésének. Az építése 25 millió 150 ezer koronát vesz igénybe. Most folyik az alumíniumfalak beépítése és a tető befedése. Belül a kutricák építését és az önműködő trágyakihordó berendezés felszerelését végezzük. Pakos elvtársnak, a szövetkezet mérnökelnökének feljegyzéseiből közelebbi ismereteket szerzünk a létesítendő húsgyárról. Főleg azt, hogy ez a komplexum három szövetkezet kooperációjának, a libádí, kéméndi és a helyi efsz együttműködésének eredményeként jött létre. A beruházási költségek felét a szőgyéniek, a má. sik felét a kéméndiek és a libádiak egyenlő arányban vállalták magukra. A feljegyzések azt is elárulják, hogy a húsgyárnak a vezetővel és az adminisztratív munkaerővel együtt 16 alkalmazottja lesz. Ha a termelékenységet vesszük alapul, akikor a következő eredményt kapjuk: jelenleg a sertéshizlalásnál évente egy dolgozóra 78 ezer korona árutermelés jut. Ezzel szemben az új létesítmény egy-egy dolgozójára több mint egymillió korona érték kitermelése esik. így tehát a húsgyár beruházási költségei hat éven belül az utolsó fillérig megtérülnek. « » * Az épülő húsgyárral csaknem szemben terül el a szövetkezet 20 hektáros zöldségese, melyből ez évben 920 ezer korona bevételre számítanak. Zelenay Ignác vezetőtől kérdezem, milyen eredmények kísérték fáradozásaikat, és hogyan alakul a tervezett jövedelem? — Tíz hektáron paprikát, ötöt hektáron paradicsomot, káposztát, kelt és karfiolt termel, tünk. November elsejéig 860 ezer koronát juttatott csoportunk a közös pénztárába. De még két hektáron kint a kár poszta, egy hektáron a karfioL Ha ezt a terményt is értékesít* jük, a hiányzó 60 ezer koronával is több lesz a bevétel. Jövőre ugyanilyen területen 1 millió korona értékű terményt termesztünk. Zelenay elvtárs többek között azt is elmondotta, hogy « szövetkezet hajlott hátú határrészein gyümölcsösöket létesítettek. A jonatán alma és őszibarackos ültetvényünk, ha ex idén a kedvezőtlen íd&járás miatt tiem is, de a következő évben már lényegesen megtéríti a befektetési költségeket A terepszemle befejeződött. Amikor búcsút vettem vendéglátóimtól, azon gondolkodtam, hogy lényegében tíz évvel ezelőtt fejeződött be a szövetkezetesítés a faluban. Tíz év alatt megváltozott a gazdálkodás, a falusi életmód, melyet az efszben folyósított 1700 korona havi átlagkereset kedvezően befolyásolt. A gyors ütemű gépesítéssel, kemlzálással, nagyüzemi építkezéssel a falu mezőgazdasága kiemelkedett az elmaradottságból. Műszaki szempontból éppúgy szilárdnak tekinthető a mezőgazdaság és a szövetkezet alapja, mint a dolgozók hozzáértése. Mindebben nagy szerepe van annak, hogy a falu parasztsága megtalálta számítását a nagyüzemi gazdálkodásban, és ma már nem azt keresi, hogyan lehetne megszabadulni tőle, hanem azt, hogyan lehetne szorgalmas munkával még jobban megélni belőle. SZOMBATH AMBRUS A térképen látható, milyen gazdag a Szovjetunió nyersanyagokban