Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-19 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

V U n q proletárjai egyesüljetek! Bratislava, 1972. november 19. % V. évfolyam, 46. szám % Ara 1 korona • III •••• SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA III V essünk még egy pillantást a hótakoróra váró mezőkre, idézzük fel újból a mezőgazdasági dolgozók elmúlt nyári és őszi áldozatos munkáját. Az idei aratás szocialista mezőgazdaságunk valóságos erőpróbája volt, és még sokáig az emlékezetünkben marad. Az elemekkel folytatott elszánt küzdelemből végül is az ember került ki győztesen. Kevesebb szem került ugyan a magtárokba, mint amennyit az aratás kezdetén tervezgettünk, a veszteségeket azonban o nehéz aratásban szerzett termelési és szervezési tapasztalatok bőségesen pótolják mojd a jövő években. A rendkívül csapadékos nyári időjárás még az őszi betakarítás nál is éreztette hatását, de november első feMnek verőfényes napjaiban végre a burgonya- és a kukoricatermés is biztonságba kerülhetett, s az utolsó cukorrépa is elhagyhatta a mezőt. Egyre szaporodnak az őszi mélyszántás barázdái, s az eső áztatta ve tések is szépen fejlődnek. A termőföld és szorgalmas művelői most már új erőt gyűjthetnek a jövő évi még nagyobb hozamok betakarításóhoz. Nem véletlenül teszünk említést még nagyobb hozamokról, mert a termelés és az életszínvonal állandó növekedése szocialista társadalmunk gazdasági alaptörvénye, mely alól az egyes időszakokban előforduló kedvezőtlen viszonyok ellenére a mezőgazdasági termelés sem lehet kivétel. A növények hozamainak s az állatok termelékenységének állandó növekedése nemcsak egyszerű követelmény, hanem o társadalmi fejlődés természetes velejárója, következménye is. Változnak a termelés tényezői, az új gépek és vegyi anyagok mellett egyre nagyobb jelentőségű a tudományos kutatás eredményeinek sokoldalú gyakorlati felhasználása. A termelőerők fejlődése részben mennyiségi, részben pedig minőségi jellegű. Nemcsak több gépet és anyogot kap a mezőgazdaság, hanem állandóan javulnak azok minőségi mutatói is, és állandóan növek szik a mezőgazdasági dolgozók szakképzettsége. ÉSSZERŰEN G S GAZDASÁGOSAN Ez a kettős jelenség a mezőgazdasági termelés eredményességében is visszatükröződik, ahol szintén nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi szempontoknak is eleget akarunk tenni. E tekintetben legfőbb gondunk az, hogy a mezőgazdasági termékek választéka megfeleljen a fejlődő társadalom, a racionális táplálkozás követelményeinek. A fogyasztott élelmiszerek összetételének változásai társadalmi fejlődésünk kölcsönös összefüggéseiből következnek. Az egész szocialista népgazdaságban egyre jobban szűkül a kalóriadús táplálékokat igénylő egyszerű munkák területe, s helyüket egyre inkább a. kevesebb testi mozgást, de több figyelmet igénylő bonyolult munkák váltják fel. Képletesen úgy is mondhatnánk, hogy a kenyeret és szalonnát fogyasztó, nehéz testi munkát végző aratómunkás helyét a gépen ülő, de minden idegszálával a munkához kapcsolódó kombájnos foglalta el. A példát a mezőgazdaságból vettük, de minden termelési ágazat így fejlődik, s a dolgozók szervezetének eltérő igénybevétele a táplálkozással szemben támasztott társadalmi igényeket is megváltoztatja. A kevesebbet mozgó és mégis sokoldalúan igénybevett szervezetnek o munkaerő újratermeléséhez leginkább építőanyagokat tartalmazó élelmiszerekre, elsősorban állati eredetű fehérjékre, valamint vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó zöldségés gyümölcsfélékre van szüksége. Lakosságunk húsfogyasztása az utóbbi években rohamosan megnövekedett, ez tehát megalapozott társadalmi igény, és nemcsak a szűkebben értelmezett életszínvonalat tükrözi vissza, hanem országunk termelési-műszaki fejlettségét is. Ám az sem mindegy, hogy milyen húst fogyasztunk. Mint tudjuk, a zsírral átszőtt húsfélék, főleg a sertéshús kalóriaértéke igen magas, és túlméretezett fogyasztáso a szénhidrátok fogyasztásához hasonlóan elhízáshoz, vérkeringési és egyéb zavarokhoz, úgynevezett civilizációs betegségekhez vezet. Énnek ellenére a lakosság érdeklődése már hagyományból is főleg a sertéshús felé irányul, s a tőle egészségesebb és jelenleg minden szempontból hozzáférhető baromfihúst sokan csak kiegészítő, pótló húsféleségnek tartják. Ez a fogyasztói igény alapjában véve összhangban van a mezőgazdászok termelési szempontjaival, hiszen a sertésállomány gyorsan szaporítható, itt érhető el a legrövidebb idő alatt a legnagyobb eredmény, ami bizony néha ciklikus jellegű túltermeléshez, vagy ellentétjéhez, hiányhoz vezethet. A lakosság jól felfogott érdekében olyan intézkedésekre van tehát szükség, amelyek előnyben részesítik a kimondottan hústípusú, de igényesebb sertések tenyésztését, hogy a nehéz viszonyok között megtermelt szemes takarmány a lehető legjobban haszno suljon. A mezőgazdasági üzemek dolgozóitól függ, hogy a szemesek, főleg a kukorica célszerű és gazdaságos felhasználásával mennyi értékes hús kerül a fogyasztók asztalára. Az élenjáró üzemekben jóval négy kilogrammon alul van az 1 kg hús előállításához szükséges keverék mennyisége. De olyan üzemek is akadnak, ahol az 1 kg hús előállításához szükséges takarmánymennyiség eléri az 5 kilogrammot. A teheneknél és a hízómarháknál a terimés takarmányok jobb kihasználásával szintén sok abrakot takaríthatunk meg, amit szintén a kizárólag abraktakarmányt igénylő sertéseknél és baromfinál hasznosíthatunk. A mezők tehát elcsendesednek, de a mezőgazdasági üzemekben a nehezen megtermelt értékekkel való gazdálkodás ideje valóban csak most kezdődik. Ésszerűen kell gazdálkodni minden . szem gabonával, kukoricával, így kívánja ezt mind a mezőgazdasági üzem, mind az egész társadalom érdeke. MAKRAI MIKLÓS