Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-16 / 271. szám, csütörtök

MGGovERN: HÍVEIM ODAAK>ÔAN HARCOLTAK A VDK légvédelmi erői november 6-ig 4030 amerikai repülőgépet tettek harcképtelenné. Az USA Indokína területén eddig 8400 re­pülőgépet és harci helikoptert vesztett. (ČSTK—VNA) ÁGYÚTŰZ DA NANG ELLEN Washington — Megsemmisí­tő vereséget követő első nyilat­kozatában George McGovern dél-dakotai szenátor elsősorban a republikánus szavazatok és a Wallace-szavazatok sikeres „összeolvasztásának" tulajdoní­totta Nixon elnök elsöprő ará­nyú választási győzelmét. McGo­vern, aki jelenleg a Virgin-szi­geteken piheni ki 22 hónapos elnökválasztási hadjáratánk fá­radalmait, elismerte, hogy Ni­xon elnök „alighanem jobban érzékelte a közvélemény pulzu­sát, mint ő maga." A szenátor szerint saját hívei, akik osztot­ták a vietnami háború miatt érzett mély erkölcsi felháboro­dását, odaadóan harcoltak és mindent megtettek a győzele­mért. A New York Timesnek és a baltimore-i Sunnak adott nyi­latkozatában McGovern úgy vé­lekedett, hogy 1972-ben valószí­nűleg egyetlen más demokrata párti politikus, talán még Ed­ward Kennedy sem győzhetett volna Nixon elnökkel szemben, miután az alabamai kormányzó ellen elkövetett revolveres me­rénylet végképpen eldöntötte, hogy Wallace nem indul függet­len jelöltként. Ily módon az elnök, aki a faji előítéletekkel HELSINKI'ELŐTT A Varsói Szerződés tagálla­mainak az európai biz­tonsági és együttműködé­si értekezlet összehívására tett javaslatával kulminált a szocia­lista országoknak az európai feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítése. A szocialista álla­mok külpolitikája 1966 óta fo­kozatosan küzd e javaslat ér­vényesítéséért, melyet első íz­ben a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén fejlesztettek tömör platformmá. A javaslat kezdetben a nyugat-európai ál? lamok elutasító magatartásába ütközött úgy, mint a szocialis­ta országok összes előző kez­deményező javaslatai. Az európai viszonyok norma­lizálásának s vele együtt az európai értekezletnek gondola­ta azonban fokozatosan talajra talált. Ezt nemcsak a szocia­lista államoknak politikai, gaz­dasági ős végeredményben ka­tonai erejére épülő erősödő nemzetközi tekintélye segítet­te elő. Egyidejűleg komoly fej­lemények történtek az imperia­lista államok kölcsönös kap­csolataiban. Nyugat-Európa és egyes nyugat-európai államok növekvő politikai és gazdasági erejével párhuzamosan mind komolyabb problémák és ellen­tétek mutatkoztak kölcsönös kapcsolataikban. A reálisabb magatartás okai Az egyes államok bel- és külpolitikájában egyre intenzí­vebben kezdenek érvényesülni sajátos érdekeik és problémáik. Ez a tény politikai és gazdasá­gi életük számos szempontjá­ban tükröződik vissza. Ennek a fejlődésnek egyik megnyilvánu­lása volt az is, hogy számos nyugat-európai ország reálisab­ban viszonyul a szocialista or­szágokkal való kapcsolatok fej­lesztéséhez, ami egyszersmind azt bizonyítja, hogy e téren fo­kozatos javulás történik, mert telített szociális kérdésekben teljesen azonosította magát az alabamai politikussal, betaka­ríthatta a Wallace-szavazato­kat, amelyek számaránya az idén lényegesen nagyobb volt, mint 1968-ban. McGovern elismerte, hogy vá­lasztási kampánya során elkö­vetett hibákat, pl. az Eagleton­ügy kezelésében, de ezek, mint hangoztatta, „csupán hibák voltak a másik oldal tudatos megtévesztéseivel, bűnpártolá­sával, titkos üzelmeivel szem­ben". McGovern kifejtette: „A vá­lasztási hadjárat utolsó hetében azért bélyegeztem meg rendkí­vül éles szavakkal a vietnami béke „kézelfogható közelségé­ről" tett elnöki nyilatkozatot, mert „sarokba akartam szoríta­ni Nixont ebben a kérdésben, hogy kénytelen legyen véget vetni a háborúnak, vagy beis­merni, hogy csaló ..." A szená­tor kijelentette, hogy a vietna­mi háború kérdésében „továbbra is fenntartjuk a nyomást". McGovern végül sajnálkozá­sát fejezte ki amiatt, hogy a Demokrata Párton belül máris megindult a harc a különböző frakciók között a vezetés meg­szerzéséért. már elveszti hatását a mester­ségesen kieszelt „kommunista veszély". A dolognak azonban másik oldala is van — az 1968-as csehszlovákiai ellenforradalmi államfordulathoz fűzött tervek csődje. E terveket a Szovjet­unió és legközelebbi szövetsé­geseink testvéri internacionalis­ta segítsége hiúsította meg. A hazai fejlemények igazolták, hogy a második világháború Európai eredményeként kialakult euró­pai határok megváltoztatására irányuló bárminemű kísérlet, függetlenül attól, közvetlen in­tervencióval, avagy lappangó ellenforradalom útján akarják-e azt elérni, eleve teljes kudarc­ra ítélt hazárdjáték. Az az igazság, hogy ez a lec­ke közvetlen összefüggésben van az erősödő nyugat-európai politikai realizmussal, amely arra a felismerésre jut, hogy nem vezet más út az európai biztonsághoz, mint a realitások elismerésének és a fasizmus le­verése, az európai viszonyok háború utáni rendezése folytán kialakult határok tiszteletben tartásának útja. Ezzel további döntő csapás érte a hazai jobb­oldali opportunista és antiszo­cialista erők elképzeléseit és koncepcióit is. Nem kétséges, hogy megvan­nak a feltételek a további alap­vető javuláshoz, mert reális le­hetőségek nyílnak nemcsak a második világháború következ­ményeivel és az európai politi­kai életben tiszteletben tartá­sukkal közvetlenül összefüggő problémák megoldására, hanem az európai államok kapcsolatai széles komplexumának megol­dására is úgy, hogy jövőbeni kölcsönös kapcsolataik sokol­dalú fejlődésére irányuljon. E lehetőségek megoldásában ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke szerdán a Kremlben fo­gadta Raul Garcia Pelaest, Ku­ba moszkvai nagykövetét és me­leg, elvtársi légkörben beszél­getést folytatott vele. A BÉKE VILÁGTANÁCS Hel­sinkiben nyilatkozatot adott ki, s felszólította a béke valameny­nyi hívét, hogy vállaljon szoli­daritást Puerto Rico népével, követelje az ottani politikai foglyok szabadon bocsátását. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSA­SÁG és Thaiföld nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített. A két kormány erről szóló jegyzékét New Yorkban, az ENSZ székhelyén cserélték ki a megbízottak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Svájc havannai nagykövetségén keresztül háláját tolmácsolta a kubai hatóságoknak a hétvégi repülőgéprablásos incidens sze­rencsés kimeneteléért, a kubai fél jótékony közreműködéséért. A SZOVJET-AMERIKAI fegy­verkorlátozási tárgyalások no­vember 21-én kezdődő második szakaszában is Gerard Smith vezeti az Egyesült Államok kül­döttségét — jelentette be a washingtoni külügyminiszté­rium. Az amerikai delegáció 26­tagú lesz. AZ INDIAI ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványt nyúj­tottak be Indira Gandhi kormá­nya ellen. Lépésüket azzal in­dokolták, hogy a kormányzat semmit sem tesz az áremelke­dés meggátolására. Az indít­ványt a parlament 185 szava­zattal 34 ellenében elutasítot­ta. AZ AMERIKAI ÁLLAMOK SZERVEZETÉNEK Philadelphiá­ban kedden megrendezett pro­tokolláris tanácsülésén felszó­lalt William Rogers amerikai külügyminiszter, aki kifejtette Nixon elnöknek a latin-ameri­kai országokkal szemben köve­tendő politikája alapvető pont­jait. és további fejlesztésében — a szocialista országok és egyre több európai állam nézete sze­rint — jelentős szerepet játsz­hatna és kellene játszania az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezletnek mint olyan fórumnak, amely lehetővé teszi a közös európai problémák ál­talános megítélését és általá­nosan elfogadható megoldását. A Varsói Szerződés tagállamai következetes erőfeszítésének eredményeként fokozatosan le­küzdötték és elhárították a kü­lönböző oldalakról az értekez­let összehívásának útjába gör­dített akadályokat. Ezzel összefüggésben helyes megemlítenünk, hogy az euró­pai biztonság erősítése és en­nek keretében az összeurópai értekezlet összehívása nem csu­pán a kormányok és a diplomá­ciai képviselők ügye. E kérdé­seknek közvetlen kapcsolatuk van az európai országok leg­szélesebb néptömegeinek létfel­tételeivel ős legsajátabb érde­keivel. Mit oldhat meg az értekezlet? Ám nem volna reális dolog arra várni, sőt megkívánni, hogy az értekezlet egyszeriben oldjon meg annyi éven át fel­gyülemlett minden problémát. Itt is helyesnek tartjuk a fő láncszem módszerének alkal­mazását — kezdjük azzal, ami már megérett a megoldásra, ami valóban kulcsként szolgál­na további lehetőségek nyitásá­ra a kölcsönös kapcsolatok és együttműködés fejlesztésében. A Varsói Szerződés tagálla­mai a politikai tanácskozó tes­tület 1972 Januári prágai Nyi­latkozatában annak a nézetük­nek adnak kifejezést, hogy Saigon — Dél-Vietnam egy­mástól távoleső területein a sza­badságharcosok tüzérségi tá­madásokat intéztek a saigoni rendszer csapatainak állásai el­len. A Mekong-folyó deltavidé­kén öt, a Da Nangtól délre fek­vő területeken hat alkalommal léptek működésbe a népi erők ágyúi és gránátvetői. A VDK ellen bevetett B—52­es repülő erődök három beve­tésben támadták a Hanoitól mintegy 130 kilométerrel délre fekvő Thanh Hoa környékét és „gyakorlati intézkedéseket dol­gozhatnának ki az európai fe­szültség további csökkentésére, s hozzáláthatnának az európai biztonsági rendszer építéséhez." A Nyilatkozat ugyancsak meg­állapítja, hogy „egyeztetni le­hetne az európai államok köl­csönös előnyös kapcsolatai to­vábbi fejlődésének, mindenféle diszkrimináció, egyenlőtlenség és mesterséges korlát megszün­tetésének konkrét feladatait". A Nyilatkozat végül megjegyzi, hogy célszerű lenne az érte­kezleten létrehozni az értekez­leten részt vevő valamennyi ér­dekelt állam állandó szervét, amelyben az értekezlet után folytatni lehetne a közös mun­kát. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete prágai ülésének résztvevői a jelenkori alapvető politikai problémák megoldásával kapcsolatban is kifejtették nézetüket. Javasol­ták, hogy az európai földrész politikai életében általánosan ismerjék el és gyakorlatilag al­kalmazzák az európai biztonság és az európai államok közötti kapcsolatok következő alapel­veit: a fennálló határok sért­hetelenségét, beleértve a máso­dik világháború következménye­ként kialakult határokat is, az erőszakról való lemondást, a békés egymás mellett élést és a háborúnak mint politikai esz­köznek kiiktatását, a jószomszé­di kapcsolatokat és az együtt­működést a béke érdekében — e kapcsolatoknak a független­ség és a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyek­be való be nem avatkozás alap­ján kell fejlődniük. Az államok kölcsönösen előnyös kapcsola­tainak fejlesztését gazdasági, tudományos-műszaki és kultu­rális téren, az idegenforgalom további nyolc alkalommal bom­bázták a demilitarizált övezet­től közvetlenül északra lévő te­rületeket. Dél-Vietnamban. 18 bevetésben intéztek támadást a népi erők feltételezett állásai ellen. Mint a VNA hírügynökség hí­rül adja, tovább romlott a sai­goni rendszer katonáinak harci szelleme: október folyamán ösz­szesen 1640 tiszt és katona de­zertált a saigoni egységekből, egy részük átállt a felszabadí­tó erőkhöz, mások hazatéirtek családjukhoz. területén, valamint az emberi környezet védelmében; továbbá a leszerelést és az ENSZ támo­gatását. Az értekezlet fő célki­tűzései lehetséges problémájá­nak ez a körülhatárolása azt mutatja, hogy a Varsói Szerző­dés tagállamai lényegében az egyes európai különböző társa­dalmi rendszerű államok kap­csolataiban 1970 és 1972 között elért ismert eredményekre tá­maszkodnak, amelyek a legszé­lesebb közvélemény egyetérté­sével találkoztak. Az egymás mellett élés nem ideológiai béke Az igazi kulturális értékek cseréjének, a békés megértést szolgáló eszmék cseréjének, az általánosan hasznos és kedvező konkrét együttműködést előse­gítő személycserének hívei va­gyunk. Ám senki se számítson arra, hogy egyetértésre talál­nak olyan törekvések, amelyek­nek célja ideológiai csempészés a szocialista országokba, vagy politikai és ideológiai aknamun­ka kifejtése. Ez összeegyeztet­hetetlen az európai biztonság és együttműködés lényegével és céljaival, amelyekre törek­szünk. Elvből kívánatosnak tart­juk, hogy az értekezlet a je­lenlegi fejlődési szakaszban konrántse azzal foglalkozzék, ami még az európai államokat megosztja, hanem ázzál, ahol alap van az összes résztvevők jogos érdekeit tiszteletben tar­tó kölcsönös megállapodásra. Ugyancsak nem tartjuk alkal­masnak, hogy az értekezlet a jelenlegi szakaszban olyan kér­désekkel foglalkozzék, amelyek jellegüket tekintve hosszantar­tó politikai és technikailag na­gyon igényes és bonyolult tár­gyalásokat követelnek, s ezért megfelelőbb ezeket más téren megítélni. E pozíciókból kíván­juk megközelíteni a november 22-én Helsinkiben kezdődő sok­oldalú előkészítő tárgyalásokat. PAVEL AUERSPERG Újabb fegyverkérelmi lista? Washington — Dajan tábor­nok, izraeli hadügyminiszter kedden Washingtonban William Rogers amerikai külügyminisz­terrel tárgyalt, megelőzően pe­dig Henry Kissinger elnöki Csiao Kuan-luia Londonban London — Kedden késő este New Yorkból Londonba érke­zett Csiao Kuan-hua kínai kül­ügyminiszter-helyettes, hogy az angol kormány tagjaival tár­gyaljon. A megbeszélések napi­rendjén a kelet-nyugati kapcso­latok problémái, ázsiai kérdé­sek — közöttük az indokínai helyzet — és a kínai—angol ke­reskedelmi, kulturális kapcsola­tok fejlesztése szerepel. nemzetbiztonsági főtanácsadó­val folytatott négyszemközti megbeszélést. Washingtonban erősen tartják magukat azok a hírek, hogy az izraeli hadügyminiszter terje­delmes fegyverkérelmi listát hozott magával. Tel Aviv — Dajan honi ellen­lábasa, Állon miniszterelnök­helyettes egy galileai faluban arab tanítók előtt kijelentette: „Izraelnek akár saját biztonsá­ga rovására is kompromisszu­mot kell kötnie területi kérdé­sekben." Állon szerint a meg­szállt területekből — ha sike­rül békét kötni — „csak" olyan körzeteket tartana meg Izraej állam, amelyek bizton­ságához elegendők és nagyon nehézzé tesznek egy újabb há­borút". Homályos ígéretek Lisszabon — A portugál kor­mány visszautasítja az ENSZ közgyűlés keddi határozatát az afrikai portugál gyarmatok füg­getlenségének megadásáról, és nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a gerillák képviselőivel — jelentette ki kedden este Lisz­szabonban Caetano portugál mi­niszterelnök. A kormányfő rádió- és tévé­beszédében mereven elzárkó­zott minden olyan lépéstől, A KUBAI biztonsági szervek Pinar del Rio tartományban el­lenforradalmi csoportot leplez­tek le, amelynek tagjai megkí­sérelték megzavarni a szocialis­ta építés folyamatát. amely Portugália afrikai gyar­mattartó pozíciójának gyengülé­sét eredményezné. Csupán ho­mályos ígéretet tett arra, hogy „hajlandó meggyorsítani a ge­rillák képviselőinek bevonását a gyarmati adminisztráció mun­kájába". Mint ismeretes, az ENSZ­közgyűlés határozata felszólí­totta a portugál kormányt, hogy minél előbb kezdjen tárgyaláso­kat az angolai, portugál-guineai, zöldfoki-szigetekbeli és mocam­bique-i nemzeti felszabadító mozgalmak képviselőivel, hala­déktalanul vonja ki csapatait a gyarmati területekről és szün­tesse be a helyi lakosság jogait sértő valamennyi eljárást. együttműködést

Next

/
Thumbnails
Contents