Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-13 / 268. szám, hétfő

Isméi bizonyítanak Dunajská Streda, Dunaszerdahely járása híres arról, hogy példásan tudja megrendezni a sporteseményeket. Ezt többi között a spartakiád föllépések alkalmával is bebizonyította, s fgy lesz 1973ban a Testnevelési Ünnepségek során is. Ezekkel akarják méltóképpen megünnepelni az NOSZF 55., a szovjet állam létezésének 50. évfordulóját, valamint a csehszlovák dolgozó nép győzelmének negyed százados jubileumát, amely egyúttal a csehszlovákiai testnevelés egységesítését is eredményezte. A járási testnevelési ünnepségek szervezői műsorukat öt részre osztották. Tömeges fellépések lesznek, amelyekből nem hiányzik a sportvetélkedés sem. Nagy vetélkedés lesz a rátermettség! jelvényért is. A baráti kapcsolatok keretében sport- és kultúr-, valamint társadalmi megmozdulásokra kerül sor. Mint más járásban, itt is régen elkezdték a felkészülést. Az 1973-as Testnevelési Ünnepségek mind a hét gyakorlatát előkészítik. Legelőször az idősebb diákok edzői találkoznak és november 12-ig mind a 124 járási edző közös nevezőre hozza tennivalóját. A

z ifjabb diákok bemutatójára négyszázan készülnek, s ez júniusban lesz a járási székhely stadionjában. Ami a többi számot illeti: az ifjabb diákoknál 360, az idősebbeknél 700, az idősebb diáklányoknál 900, a serdülő lányoknál 360, a nőknél 192, a serdülő fiúknál 50 lesz a fellépők száma. Velük együtt lépnek fel Mélník járás küldöttei is, ahonnan 20 férfi és serdülőkorú, 64 nő és 64 serdülő lány érkezik majd Dunajská Stredára, hogy fellépjen a május 7-én megrendezésre kerülő testnevelési akadémián. Az 1973-as testnevelési ünnepségek sportrésze is nagyon gazdag lesz ebben a járásban. Ami a tömegességet illeti, itt az első hely az ifjúság és a dolgozók sportjátékát illeti. A téli részben kosárlabdában, asztaliteniszben és sakkban vetélkednek, Tavasszal az atlétika, a labdarúgás, a kézilabda, az úszás, és a röplabda veszi át a vezető szerepet. Minden sportrendezvényre, valamint a rátermettségi jelvényért sorra kerülő küzdelmekre az iskolákkal karöltve készülnek föl a sportegyletek és segítségükre lesz a járási szakszervezeti tanács, valamint a SZISZ is. A rátermettségi verseny döntőjét május 15-től 24-ig tervezik megrendezni. A baráti kapcsolatok keretében néhány jelentős sportrendezvényt készítenek elő. Május 5-én és 8-án a férfiak asztalitenisz-versenyei során négy járás nemzetközi találkozójára kerül sor. Itt a vendéglátókon kívül Győr és Mosonmagyaróvár, valamint Mélnlk képviselői lesznek jelen. Egy nappal később ugyancsak a járási székhelyen lesz a város felszabadítási kupájáért a férfiak és a nők asztalitenisz tornája. Ezen részt vesz a magyar és a csehszlovák válogatott is. A járás sportolói ezen kívül kosárlabdában, kézilabdában és a rátermettségi versenyben is felveszik a küzdelmet a baráti járások sportolóival, akik Győrből és Mélník járásból érkeznek. A járási testnevelési ünnepségek rendezői meg vannak róla győződve, hogy sikeresen véghez tudják vinni azt, amire vállalkoztak és június 18án a végleges értékelésnél nem adnak kifogásolásra okot. Václav Jelek nehéz feladat előtt áll A csehszlovák labdarúgó-^iálogatott összeállításának keresése november 20-án vagy 21-én Prágában a „piros" és a „kék" csapat mérkőzésével ért véget. Az egyik együttes tagjait Csehszlovákia felnőtt válogatott csapata képviseli, a másik együttes a 23 éven aluli Európa-bajnok válogatottunk lesz -TT jelentette be Václav Ježek, a csehszlovák válogatott főedzője a prágai sajtóértekezleten. A válogatottnak a liga befejezése után két külföldi együttessel kellett volna megmérkőznie. „Abban az esetben, ha a szűkebb keretből legalább hét játékos nem marad otthon, a mérkőzések elmaradnak, pedig az MTK és a Dynamo Drezda jA ellenfél lenne a felkészülés szempontjából," — állapította meg Václav Ježek, aki a későbblek során megmagyarázta, miért próbált kl annyi új játékost az utóbbi három nemzetközi válogatott mérkőzésen. A vitában Ježek főedző beszélt azokról a játékosokról, akik nem okoztak csalódást. Ilyen volt Pekárik, aki kellemesen meglepte az új edzőt. Herda, Igor Novák, Koubek, Dvoŕák és B. Veselý ellen sem volt kifogása. Hagarát az edző a válogatott számára nélkülözhetetlen harcos típusú játékosnak tartja. Dobiášnak Ježek szerint pihenésre van szüksége, mert már- több mint négy éve nem volt szabadsága. Több posztra több játékos pályázik, néhány helyen játékoshiány mutatkozik. Például a bal támadófedezet helyéért Melichar, Gajdušek, Jokl, Adamec, Kuna, Igor Novák és Daüko küzdhet. A válogatott játékf elfogásában nem lesznek lényeges változások. Továbbra ls a jól bebiztosított védelemből indul ki csapatunk játéka. „A kapus posztja is probléma. Viktor sérülése arra kényszeritett, hogy megállapítsam, melyik kapus a legjobb Viktor után. Ezért adtam lehetőséget Flešarnak is. Eddig a legtapasztaltabbnak Vencel tűnik számomra, de Kekety is figyelmet érdemel," — tette hozzá Ježek főedző. Finn sportberkekíjen is sok a probléma T7QÍ1 finn szociológus azt MJt jósolta az idén, hogy nnország csak 2000-ben nyer impiai érmet — olvastuk nemg a zürichi Sportban. Lehet, >gy a jóslatot nem gondolták >molyan, mindenesetre viszatükrözte az általános véleényt, miszerint, a finn sport anynapjai már a múlthoz és •m a jövőhöz tartoznak. Ezt a pesszimisztikus nézetet ontrázta meg kézből" Lasse ren és Pekka Vasala Münenben szerzett három aranymével. Talán a fentiek ellen'zője igaz? Ismét olyan sportigyhatalom lesz Finnország, int volt a két világháború közidőszakban? — kérdezték bben is. A finn szakemberek azonban ! tudják: mindkét állítás erőn túlzott, tény viszont, hogy 'enleg több sportágban friss elek •fújdogálnak az ezer tó rnyékén. Ugyanakkor józa•1 bevallják, hogy még mindig k a komoly probléma. Nem gyhatják ugyanis figyelmen oül, hogy Sapporóban megakadt a téli olimpiák „aranyica". Amatőr sport... El kell ismerni: Finnország elmúlt két évtized olimpiáin k sikerrel szerepelt, és olyan szágokat előzött meg az ?m-, illetve ponttáblázaton, ielyek sportolóinak sokkal Iib támogatást nyújtanak, nt például Dánia, Hollandia, l-Afrika, Kanada (1960-ban) gy Svájc, Ausztria, Norvégia Belgium (1968-ban), hogy ik néhány példát említsünk, téli olimpiák eredményei pe1, tekintettel az éghajlati vimyokra, még sokkal többre 'ékelhetők. Mi a sikerek titka? A tudoínyos edzésmódszerek, a burIt és nyílt professzionalizmus rában azt vélhetnénk, hogy pen ebben rejlik a finn sporók eredményessége. De nem ez a helyzet, mert mországban egy-két ökölvít kivéve, nincs hivatásos verlyző. A nagy profi sportok, nt a labdarúgás, kerékpár, tenisz aránylag mérsékelt szinten mozognak, s így a finnek „olimpiai erejét" nem szorítja háttérbe, mint több más európai országban vagy Amerikában. Kevés a hivatásos edző Az atlétika már elejétől fogva Finnországban nagy népszerűségnek örvend, s mivel az olimpiákon az atlétikai versenyek jelentik a legnagyobb eseIhényt, érthető, hogy a finn atléták olimpiai szereplése azt az érzést kelti az emberekben, hogy Finnország sportnagyhatalom. Sokat vitáznak afelett, hogy Finnországban csupán néhány sportágra kellene összpontosítani, s azokat támogatni, amelyeknél megfelelőek a feltételek és megvan a remény a jó eredmények elérésére. Ilyen kis ország sportmozgalmában az lenne az egyetlen lehetőség, hogy színvonal-emelkedést érjenek el. A legnagyobb probléma a hivatásos edzők hiánya. Ilyenekkel csupán négy szövetség dicsekedhet. Amikor néhány élversenyző jő edzéslehetőségeket kap, ugyanakkor az edzők amatörök. Lasse Viren edzője, Rolf Haikkola például munkájáért egy vasat sem kapott, pedig ő dolgozta ki Viren edzésmódszerét, felkészülési programját és júliustól szeptemberig minden nap összeköttetésben voltak. Pénz, pénz, pénz... Szerencsére az edző lelkesedése elég nagy volt ahhoz, hogy munkáját jól végezze, s most München után bizonyára még fokozódik ez a lelkesedés. A finn sportfunkcionáriusok zöme azonban attól tart, hogy ez így nem mehet sokáig. Amatőr edzőkkel tudományos alapon edzéseket végezni, nagy versenyekre megfelelően felkészülni nem lehet. Ehhez pénz, mégpedig sok pénz kell, akár az államtól, akár magánforrásokból, mecénásoktól. Az állami juttatás, támogatás kicsi, a szövetségek a toto és lottó — állami ellenőrzéssel működő irodák — révén jutnak pénzhez. Az anyagiak hiánya egyenesen meghökkentő, viszont el kell ismerni, hogy az állam a sportlétesítmények építésénél már eddig is nagyon bőkezű volt, s így az edzés, illetve versenyrendezési lehetőségek megfelelőek. Ogy tűnik a legégetőbb és sürgetően megoldásra váró probléma az iskolai testnevelés. Ha van egy-egy városban tornaterem, sportpálya, akkor nincs pénz sportszerek, labdák, stb. vásárlására. A finn iskolákban hetente 2,5—3 óra a kötelező testnevelés, de éppen most készítik az új iskolareformot, s az illetékesek úgy tervezik, hetente két órára csökkentik az iskolai testnevelést. Az egyes sportágak funkcionáriusai, érthetően nagyon bosszankodnak emiatt. Támogatják az élversenyzőket A finn atléták müncheni sikereinek titka a „stipendium-rendszerben" rejlik. Az olimpiára készülök kerek összeget kaptak egy esztendőre, hogy minél több időt szentelhessenek edzéseiknek, táplálkozásuk megfelelő legyen stb. A futók szerencséjére a Finn Atlétikai Szövetség a leggazdagabb, s így meg tudta „toldani' az állami juttatást. Ennek köszönhette néhány atléta, hogy hónapokon, sőt egy egész éven át kizárólag a sportnak élhetett, minden idejét felkészülésének szentelhette. A legnagyobb stipendium kb. 80 ezer korona volt. De mi lesz az atlétával, ha felhagy a versenyzéssel? A jövőben ezt a problémát is kedvezőbben oldják meg. Kekkonen államelnök javaslatára egy bizottság alakult, melynek feladata lesz a sportolók továbbképzése, s erre vagy a versenyző pályafutása alatt, vagy utána kerül sor. Ezzel igyekeznek pótolni azt az időt, amit a versenyző sportjának szentelt. A bizottság igazgatóságának két tagja például Lasse Viren és Juha Mieto hosszútávfutó is. (k) Íííjiilpi:. S ni J SisísSisiíiiiSf Žiar nad Hronom járási székhely vasárnap, november 5-én átvette a választási program ígérete szerint a „Z"-'akcióban létesült műjégpályát. Tizenöt, hat és ... ? Kérdőjelek az amerikai atlétikában Újsághír: Az amerikai egyetemi és főiskolai sport egyik vezető szervezete, a NCAA (a kollégiumi atlétikai szövetség] hivatalosan bejelentette, hogy kilép az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságából. Mindaddig nem kívánnak az olimpiai bizottság munkájában részt venni, míg a bizottságot alaposan át nem szervezik". Az amerikai sportsajtő továbbra is nagyon részletesen foglalkozik az USA atlétáinak müncheni sikertelenségével. A tények világosan beszélnek: a nemzetek között mind ez ideig az amerikai atléták szerezték a legtöbb olimpiai aranyérmet. Münchenben csak a 3.—4. helyen végeztek. 1 Szovjetunió 9 arany, 2. NDK 8 arany. 3.-4. USA és NSZK 6—6 aranyérem). Elegendő visszatekinteni a háború utáni olimpiákra és rájövünk, hogy miért is az a nagy elégedetlenség a Nagy Víz túlsó oldalán. 1948-ban 12-szer, négy évvel később 15-ször, Melbourne-ben (1956) 16-szor, Rómában 14-szer, Mexikóban 15ször voltak elsők az amerikai atléták, ÉS most csak hatszor ... Pedig az amerikai sport még sohasem élvezett akkora, anyagi támogatást, mint éppen a müncheni olimpia előtt. Talán mej» lehetne magyarázni a „biztos ' aranyérmek „elúszását" (Ryun balszerencsés versenyzése, a 4 X 400-as váltó nem indulása, a vágtázék „elalvása"), de ez sem változtatja meg azt az állítást, hogy az USA atlétikája éppen Münchenben veszítette el világhegemóniáját, amelyet 1896-tól, az első újkori olimpiától megszakítás nélkül tartott. Annál is inkább megdöbbentő ez a valóság, mivel az USA-ban tökéletesen kidolgozott iskolai testnevelési rendszer van, s a legifjabb kortól nagy gondot fordítanak az egészséges testedzésre. A vágtaszámokban, a súlylökésben, a diszkoszvetésben, a tízpróbában elszenvedett vereségek nagy kiábrándulást okoztak Amerika számára. Ugyan az amerikai atléták szereztek számos ellfogadható második és harmadik helyezést, de nincs kizárva, hogy Montrealban újabb erőátcsoportosításra kerül sor, mert a szocialista országokban nagy fejlődés tapasztalható, míg az USA mintha megrekedt volna a fejlődésben. Amerikában tehát keresik a sikertelenségek Okát. Nagyon egyszerű lenne ráfogni, hogy a sikertelenségeket a nemzeti olimpiai bizottságon belüli ellentétek, a versenyzők és a vezetők, valamint a négerek és a fehérek közötti feszült viszonyok idézték elő. Mindez csak kicsúcsosodása volt a néhány esztendős fejleményeknek. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag az egyetem az egyedüli hely, ahol formálódik a nemzeti atlétika. De nem minden tehetséges sportoló akai és mehet tanulni. így már az ifjúsági korosztályban számtalan tehetség elkallódik. Az egyetemi tanulmányokat öt-hat év ailatt befejezi az illető, de mi jön aztán? Az élsportolók elhagyják a főiskolát, de csak nagyon kevesen találnak olyan munkakört, ahol folytathatnák az igényes edzéseket. Polgári, tehát nem diákegyesületek, amelyek biztosítanák és támogatnák a sportolók további fejlődését, lényegében nincsenek. Gyakran hallani Európában olyan hangokat, amelyek az amerikai edzőket sziinte a megtestesült csodával azonosítják. A valóság azonban egy kicsit másképpen fest. Woods, a súlylökés ezüstérmese például megjegyezte: Amerikában mindöszsze három olyan edzőt ismer, akinek a keze alatt hajlandó lenne edzeni, akiktől lehet valamit tanulni. Az egyetemeken ugyanis nincsenek szakedzők, mindenkinek mindenhez kell értenie. Hogy ezáltal egyes sportágakról felületesek az ismereteik, talán nem is kell magyarázni. így nem' csoda, hogy sokan edzői felügyelet nélkül űzik az atlétikát. Jellemző példa erre Schmidt, a mexikói olimpia bronzérmes gerelyhajítója, aki szintén „autodidakta". Pedig a gerelyhajítás technikailag nagyon „kényes" versenyszám, ott szinte nélkülözhetetlen a szakmai felügyelet. Az amerikai atlétika dicső hete, az eugene-i válogatóverseny sokakat elbűvölt. Nem ls csoda, hiszen az USA atlétái igazán kiváló eredményeket értek el. Bizonyára nagy szerepet játszott itt az elsőrendű futópálya — a leggyorsabb a világon —, és a kitűnő légköri viszonyok. Csakhogy Eugene-en sok minden befejeződött. Amerika ráfizetett a könyörtelen rendszerű válogatóversenyre. Ugyanis ha nem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy olyan neveket nem vettek számításba az olimpiai csapat öszszeállításánál, mint Matzdorf, Matson (két világcsúcstartó). Hines, minden bizonnyal elfogadhatóbb lett volna a müncheni sikertelenség. Csakhogy Amerika továbbra is csökönyösen ragaszkodik a k. o. rendszerhez, amelyen a világ sportközvéleménye manapság már legfeljebb csak mosolyogni tud. Bírálatnak vetették alá a válogatóversenyek időpontját is (nyolc héttel az olimpia előtt rendezték). Míg az egész világ atlétái szorgalmasan edzettek, addig az amerikaiak a válogatóversenyekre időzített csúcsforma után hullámvölgybe kerültek, és nem tudták megközelíteni az eugene-i eredményeket. Már egy hónappal az olimpiai játékok megkezdése előtt Európában portyáztak az amerikai atléták. Utazgattak, versenyeztek, sokan közülük (például Smith) a kimondott anyagi érdekeket szem előtt tartva hideg időben komoly sérüléseket szenvedtek. Az első olimpiai csalódás előkészülete tehát tökéletes volt. Lehetne még másról is beszélni. Mondjuk a tehetségekkel való bánásmódról. Például a nagyon tehetséges 18 éves Steve Williams (200 m — 20,2, 400 m — 45,0 mpj a fölöttébb sok versenyzés következtében „kiégett". Az amerikai sportlapok egyöntetűen megállapítják, hogy sok mindent meg kellene változtatni ahhoz, hogy alapvető javulásra kerüljön sor. Ilyen értelemben az amerikai szakemberek nem túlságosan derűlátók. És már most félve mondják kl a kérdést: „A 15 mexikói és a hat müncheni aranyérem után hány első helyre lehet számítani Montrealban? (T. V.J