Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-12 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

A szocialista mezőgazdaság fejlődésének új szakaszába lép. A termelőerők további hatalmas arányú fejlődése, főként. a nagyüzemi termelési technológia és technika hatékony érvényesítése megköveteli a növénytermesztési és állattenyésztési termelés határozott céltudatos koncentrációját és specializálását. Ennek alapvető feltétele főként a mezőgazdasági vállalatok közötti kooperációs kapcsolatok kialakítása és elmélyítése a gazdasági előnyösség és önkéntesség alapján, a társadalmi érdekek tiszteletben tartása mellett. Erre kell irányítani az állam beruházási, szubvenciós, intervenciós és adópolitikáját. A CSKP XIV. kongresszusának határozatából A

munkásosztály történelmi győzelme után hazánk 1948 februárjában a szocialista társadalom építésének útjára lépett. E forradalmi átalakulások elválaszthatatlan része a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Gottwald elvtárs a lenini szövetkezeti elvből kiindulva 1949-ben, a CSKP IX. kongresszusán mondotta ki a jelszót: .Nálunk nem lesz szocializmus a falu szocializmusra való áttérése nélkül." A CSKP IX. kongresszusának határozatai a lenini szövetkezeti terv alapján megjelölték a mezőgazdaság szociális és gazdasági átszervezésének világos programját. A forradalmi átalakulások folyamán végbemenő éles osztályharc viszonyai között új osztály keletkezett, a szövetkezeti parasztság osztálya, erősödött és fejlődött a munkások és a parasztok szövetsége. A mezőgazdaság szociális és gazdasági átalakulásának eredményeképpen létrejött az egységes szocialista alap Csehszlovákia egész gazdasági életében. A szocialista termelési viszonyok kialakulása a falvakban és a szocialista ipar fejlődése létrehozta a feltételeket a mezőgazdaság termelőerőinek gyors fejlesztéséhez, ezért a CSKP XII. kongresszusán már meghatározhattuk a mezőgazdaság további fejlesztésének alapvető irányait. Jelenleg hazánkban 6270 mezőgazdasági termelő-, szövetkezet működik, ezek 4 243 000 ha mezőgazdasági területtel, ezen belül 3 228 000 ha szántóterülettel rendelkeznek. Az állami gazdaságok száma 336. Ezek az állami szektor többi részével együtt 2 083 000 ha mezőgazdasági területet, illetve 1 423 000 ha szántóterületet művelnek. A szocialista szektorban összpontosul tehát a mezőgazdasági terület 90 és a szántóföld 93 százaléka. A mezőgazdaság szocialista átalakítására történt döntő áttérés óta, azaz 1949 kezdetétől 1970-ig, a mezőgazdasági termelés értéke 40 milliárd koronáról több, mint 67 milliárd koronára nőtt, az állami alapokba felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke 13,4 milliárd koronáról 35,5 milliárd koronára növekedett. Ezeket az eredményeket értékelve figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ez alatt az időszak alatt a mezőgazdasági területek nagysága mintegy 450 000 hektárral (több, mint 6 százalékkal), a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma pedig 1,1 millió fővel, azaz majdnem a felével csökkent. Ugyanezen időszakban az egy mezőgazdasági dolgozóra eső bruttó mezőgazdasági termelés nagyságával mért munkatermelékenység több mint a háromszorosára, az árutermelés pedig több.mint az ötszörösére növekedett. 1948-ban egy mezőgazdasági dolgozóra 5.5 fő, 1970-ben már több mint 12,5 fő jutott. A mezőgazdaság társadalmi, gazdasági átszervezése és további fejlesztése megkövetelte a gazdasági ágazat anyagi-technikai alapjának lényeges bővítését. Az említett Időszakban a mezőgazdaságban ú] objektumokat hoztunk létre 96 milliárd korona értékben, az ú] gépek és berendezések értéke pedig meghaladta a 43 milliárd koronát. Az állóalapok értéke az 1948. évi 44 milliárd koronáról 1970-ig több mint 118 milliárd koronára növekedett, elérve átlagosan az 1 hektár mezőgazdasági területre a 14 000 koronát. Lényegesen növekedtek a műtrágyaszállítások is — a műtrágyamennyiség egy ha mezőgazdasági területre számítva hatóanyagban ez alatt az időszak alatt 18,4 kg-ról 173,7 kg-ra növekedett, azaz majdnem megtízszereződött. A földművelők életében bekövetkezett szociális és gazdasági változások a munkakörülmények gyökeres átalakulásához és a mezőgazdasági dolgozók életfeltételeinek megváltozásához vezettek. Az életszínvonal soha nem tapasztalt emelkedése döntő hatást gyakorolt gondolkodásukra és politikai állásfoglalásukra az 1968—1969. évi krízis időszakában. A mezőgazdasági dolgozók túlnyomó többségükben határozottan elvetették a szövetkezetek, a szocialista termelési viszonyok ellen irányuló támadásokat. Rámutattak arra, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok a szocialista társadalmi rend vívmányai. A szövetkezeti parasztság osztálya ily módon meggyőzően bizonyította, hogy a munkásosztály megbízható szövetségese és a szocialista társadalom szilárd támasza. Mezőgazdaságunk egész megelőző fejlődésének részletes elemzéséből kiindulva a CSKP XIV. kongresszusa kijelölte az ország szocialista mezőgazdasága további fejlődésének alapvető irányait, a mezőgazdasági termelés hatékony belterjesítésének és az ipari módszerek legújabb tudományos és technikai eredményeken nyugvó következetes, tervszerű bevezetésének szükségességét. Csehszlovákia szocialista mezőgazdaságának szembetűnő előnyei a kisüzemi mezőgazdasági termeléssel szemben már a szövetkezetek és az állami gazdaságok létrehozásának, valamint megszilárdulásának és fejlődésük eddigi időszakában is megjelentek. Hatékonyságuk azonban ennek ellenére mindeddig nem mutatkozott meg teljesen, ami egyebek között azzal magyarázható, hogy a nagyüzemi módszerekkel dolgozó termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban megmaradt a termelés több üzemágú struktúrája. Feladatunk most az, hogy döntően kihasználjunk minden olyan előnyt, amely a falu szocialista átszervezésének eredményeképpen jött létre a mezőgazdasági termelőerők fejlődésében, minőségileg magasabb szint elérése céljából. Most egy termelőszövetkezetre átlagosan 630 ha mezőgazdasági terület esik. Ez természetesen még a legtöbb üzemág maximális szakosítása estén sem biztosíthatja a szükséges feltételeket a termelés megkívánt koncentrálásához. Hasonló a helyzet az állami gazdaságok jelentős részében is, ahol bár egy állami gazdaságra átlagosan 4300 ha Jut, földjeik általában nem összefüggő tagban helyezkednek el, hanem a szövetkezetek földterületei közé ékelődnek, így szintén nincsnek meg az optimális feltételek a termelés koncentrálásához. A CSKP XIV. kongresszusa kiemelte, hogy a termelés további koncentrációjához vezető alapvető és megfelelő út a mezőgazdasági üzemek erőinek és eszközeinek egyesítése szövetkezeti társulások formájában. Ez lehetővé teszi, hogy operatívan reagáljunk a nagyüzemi árutermelés technikájának és technológiájának állandóan változó követelményeire. A CSKP XIII. kongresszusának iránymutatása, valamint a kialakult gyakorlat alapján az utóbbi években az ország számos körzetében megfelelő intézkedéseket tettünk a közös gazdálkodás termelési koncentrációjának növelésére kooperációjára és megszervezésére, mégpedig mindenekelőtt egyes állattenyésztési ágakban-, többek között a tojás- és a sertéshústermelésben. Ez a tendencia a melléküzemágak területén is megnyilvánult: meliorációs szövetkezetek, közös építővállalatok jöttek létre. Egészében véve megállaBWBHBBgME^BMWWMWBgEf'ISB!^^ 1" WW píthatjuk, hogy mindez felettébb jó eredményekke járt. 1970-re az országban mintegy 400 közös szövetke zeti vállalat alakult. Az ezek rendelkezésére álló ala pok értéke meghaladja a 750 millió koronát. MunkS juk eredményei igazolják a termelési koncentráció változatának helyességét. A tojás, a baromfihús és sertéshús termelésére szövetkező üzemek 5—7-sze nagyobb mutatókat érnek el, mint a termelés rég koncentrációjával. Néhány ilyen üzemben az eg mezőgazdasági dolgozóra eső évi bruttó termelés ér téke több mint félmillió koronát tesz ki. A tiszta jű vedelem és a termelési önköltség arányával kifejezet rentabilitás ezekben a vállalatokban háromszorosi volt a termelőszövetkezetek rentabilitásának. E tapasztalatok alapján a CSKP KB Elnöksége 197 májusában jóváhagyta a termelés szakosításának é koncentrációjának alapvető irányait a mezőgazdaság ban és az élelmiszeriparban, valamint elfogadta ezel szervezeti formáját. Ez a határozat az irányító szer vek számára segítséget nyújtott szocialista mezőgaz daságunk további fejlesztéséhez, szorosan kapcsolód va a feldolgozó iparhoz. A közös társulások létrehozásának és a kooperá ciós kapcsolatok kifejlesztésének megvalósítása téréi a következő alapelveket tartottuk szem előtt: — döntő kritérium a termelés növelése, a munka termelékenység fokozása, a termelési önköltség csök kentése és az állőalapok hatékony hasznosítása; — a nagy üzemi árutermelés és a nagy teljesítmé nyű gépek sokoldalú kihasználása; — közös társulások létrehozása esetén döntő a ter a mezőgazdasági melési területi elv, nem pedig a vállalati tulajdor formája és az üzem típusa; a kooperációs kapcsola tok, tehát termelőszövetkezetek, állami gazdaságok sőt szolgáltató és feldolgozóipari vállalatok között i: kifejlődhetnek; — az üzemek részvétele a kooperációban önkéntes a gazdasági előnyök elvén alapszik; a kooperáció va lamennyi formája esetén megmarad a kooperáló üze mek gazdasági és jogi önállósága. A mintaszervezetek kidolgozására 10 körzetet vá lasztottunk ki az ország különböző termelési öveze teiben. E tervezetek kidolgozásának alapgondolata < koncentráció és a szakosítás lehetőségeinek feltárá sa és ellenőrzése az elsődleges mezőgazdasági terme lés és a szolgáltatások területén, a tervezés megfe lelő metodikájának kidolgozásában és ellenőrzésében a termelés koncentrációjára és szakosítására irányuH tervezet kidolgozásában és a közös társulások létre hozásában. Metodikai szempontból e problémák következő meg oldását javasoltuk az egyes körzetekre vonatkozóan 1. A növénytermesztés döntő jelentőségének megfe lelően, a mezőgazdaság tervszerű fejlesztésének keretein belül ennek belterjesítését és ésszerűsítését, i műtrágyák és más vegyszerek hatékony felhasználási révén komplex agrokémiai szolgáltatásokat lehet biztosítani. Mint ahogy ezt az előzetes számítások kimutatják, az agrokémiai központok, a helyi feltételekbál kiindulva 15—30 000 ha mezőgazdasági területei tudnak kiszolgálni. Ehhez hasonlóan a körzetet megfelelő méretű társulásokra lehet tagolni, amelyek öszszefüggő területet képeznek a legmegfelelőbb közlekedési lehetőségekkel. M'Jk-] pp l AZ IRÁNYTŰ M

anapság már a kisiskolás gyerek is tudia, mi az az iránytű. Mellőzöm hát a műszaki leírását. Azt is tudjuk, milyen célt szolgál: értő ember kezében a biztos tájékozódás eszköze. Ne lepődjön meg hát senki, ha pártunk XIV. kongresszusának határozatát egy ilyen hasznos, pontos, úgy is mondhatnám: csalhatatlan műszerhez hasonlítom. A budulovi (Bodoló) szövetkezetben ezt a hasonlatot szintén elfogadták: kifejezőnek, a lényeg koncentrálásának tartják. A szövetkezet vadonatúj irodájában négyen is állították, hogy számukra az a bizonyos határozat iránytű, méghozzá nem is rossz: jól mutatja az irányt, az utat, amely az ő útjuk is. De térjünk a tárgyra. A bölcselkedés helyett hadd vállaljam inkább az útikalauz szerepét. Az sem rossz, hogyha azt mondom: erre a kurta időre én leszek a szövetkezet szóvivője. Mielőtt azonban átlépnénk az Irodaház küszöbét — az olvasóra való tekintettel —. szükségét látom egy kis „eligazításnak", hogy mielőtt érdemben foglalkoznánk egy-egy kérdéssel, mindent a helyére tegyünk, a továbbiak során elkerüljük az esetleges félreértéseket. Ez írás bevezetőjében említettem egy helységnevet. A térképen Budulov. A környék köznyelvében Bodoló. Hogy hol található? A košicei járásban, a Bódva völgyében; ott, ahol a környező hegyek már lankákká szelídülnek, selymes fűvű réteken kaszálják a maga idején az illatos szénát. Egy igazán Jó gazdálkodási feltételekkel megáldott szövetkezet udvarán állunk, még pontosabban: egyesült szövetkezet központjának az udvarán, amely az efsz-ek VIII. kongresszusának a nevét viseli. Még nem is olyan régen a környéken öt kisebb szövetkezet működött, nevezetesen a bodolól, a péderi, a debrői, a somodi és a jánoki. A nyár folyamán, még pontosabban közvetlenül az aratás megkezdése előtt ebből az öt szövetkezetből jött létre az 5200 hektárt számláló nagy gazdaság — amelynek központjául — a falu fekvésére való tekintettel — Budulovot (Bodolőt) tették meg. Ogy gondolom, ezzel el ls mondtam mindazt, amit el kellett mondanom, hogy a továbbiak során ne kelljen unos-untalan visszakérdezni. Talán még csak annyit, hogy maga a gazdasági udvar is megérdemel néhány szót. Az őszi égbolt már napok óta ontja az áldást, de azért nem kell attól tartanunk, hogy sáros lábbal lépünk be a csinos irodaházba. Bent langyos meleg és az új épületekre annyira jellemző oltott mész szaga fogad. Bizony új még ez, olyan új, mint maga a megnagyobbodott szövetkezet. Stark József alelnök az, aki vállalja a házigazda szerepét. Az ő szavait tolmácsolom, amikor azt állítom, hogy a szövetkezet vagyoni értéke meghaladja az 50 millió koronát, 622 szövetkezeti tagnak, dolgozónak nyújt munkalehetőséget, kenyeret, gondtalan megélhetést. A társulás természetesen nem öncélúan történt. Az indítóok az volt, hogy az apró gazdaságok elértek egy bizonyos fejlődési fokot, amikor ls a keretek szűknek bizonyultak. Tenni kellett hát valamit, ha lépést akartak tartani a követelményekkel. Hogy félreértés ne essék, szükséges leszögezni, hogy az ő esetükben nem arról volt szó, hogy a társult szövetkezetek rosszul gazdálkodtak volna. Közülük a leggyengébb is elérte a közepesen gazdálkodók színvonalát: a péderi viszont különösen a növénytermesztés terén kiemelkedő eredményeket ért el. Ennek a szövetkezetnek az eredményei — öt évre visszamenőleg — országos méretben is számottevőek. Hogy csak egy példát említsek: hektáronként búzából a 40—45 mázsa már olyan eredmény, amelyre oda kell figyelni. Ezzel függ össze, hogy a társult szövetkezet a Munkaérdemrend tulajdonosa. Ezt a magas állami kitüntetést, amelyet az idei nitrai országos aratőünnepélyen vettek át. a péderi szövetkezet kapta, illetve hozta a megnagyobbodott közösnek. A szövetkezet vezetői szerint a társulás gondolata pártunk XIV. kongresszusa határozatának megjelenése után vetődött fel, akkor ennek a nagy horderejű határozatnak a mezőgazdaságra vonatkozó részét próbálták a saját viszonyaikra alkalmazni. Elfogadták iránytűnek, amelynek útmutatása szerint indulnak neki a haladás országútjának. Talán nem árt, ha idézzük a kongresszus határozatának idevágó részét: „Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének új szakaszába lépett. A termelőerők nagyarányú fejlődése, a nagyüzemi termelési technika és technológia hatékony érvényesítése megköveteli a növényi és állattenyésztési termelés céltudatos koncentrációját és specializálását. Ennek alapvető feltétele mindenekelőtt a mezőgazdasági vállalatok közötti kooperációs kapcsolatok kialakítása és elmélyítése, a kölcsönös gazdasági előnyösség és önkéntesség alapján, a társadalmi érdekek tiszeteletbentartásával."