Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-11 / 267. szám, szombat

c HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK LEHETŐSÉGEK ÉS BUKTATÓK A

hagyományos választás csinnadrattával, sztárok, népsze rű személyiségek felvonultatásával megrendezett amerikai elnökválasztási kampánynak vége: megtörtént a választás. Az anakronisztikus amerikai elnökválasztási rendszer szabályainak megfelelően a választókat képviselő elektorok óriási többsége ismét Richard Nixonra adta szavazatát, s az Egyesült Államoknak ó-új elnöke van. Vitathatatlan, hogy a szavazatok számát tekintve eddig egyetlen amerikai elnöknek sem sikerült olyan fölényes győzelmet elkönyvelnie, mint Nixonnak. Ez a tény azonban csak puszta tény, amely az okok, a közhangulat tüzetes ismerete és elemzése alapján értékelhető helyesen. 0 Változik-e Nixon? Négy évvel ezelőtt egy, a múltban „bukott politikusnak" minősített amerikai jelölt hódította el a Fehér Ház birtoklásának jogát a politikailag csődöt mondott Jonhson demokrata párti elnöktől. Richard Nixon, az ötvenes évek egykori republikánus amerikai alelnöke volt ez, aki a választők dilemmáját egy csábos Ígérettel oszlatta el: ha az elnöki székbe juttatfák, belátható időn belül véget vet a hosszú idő óta kilátástalanul folyó indokínai háborúnak. Nixon szociális biztonságot is igért az amerikai társadalom mostohagyermekként kezelt rétegeinek; a munkanélkülieknek, az öregeknek, a betegeknek és a nem fehér embereknek. ígéreteiből vajmi keveset váltott be, s a fennálló viszonyokra még nagyobb súllyal nehezedett a nyugati világot elért heves Inflációs hullám és nem utolsó sorban az indokínai háború költségeinek tetemes növekedése. Megfigyelők Nixonról, röviddel megválasztása után azt állították, hogy ígéreteit nem kell komolyan venni, s az elnök politikai módszereivel kiérdemelte a „Tricky Dicky", azaz „Trükkös Ricsi" gúnynevet, amihez nem kell különösebb magyaráratot fűzni. Nixon nagy „trükkje" az volt, hogy a békeígéretek helyett annyira fokozta a vietnami háborút, hogy az már fantasztikus méreteket öltött. Hisz az amerikai történelem legköltségesebb háborújáról van sző, amelyben a felhasznált bombák, rakéták és lőszer értéke meghaladja a 28 milliárd dollárt, az Egyesült Államok vietnami hadikiadásai pedig a jelek szerint jövőre elérik a 135 és fél milliárd dollárt. Amikor a háború hatásának fenyegető következményei erősen jelentkeztek az amerikai társadalomban, Nixon újabb trükkhöz folyamodott: a háború „vietnamizálását" igérte, azaz a teherviselés tetemes részének áthárítását Washington ázsiai csatlósaira, ugyanakkor az amerikai jelenlét biztosítását, elsősorban a légierő és a haditengerészet ott-állomásoztatása útján. Az amerikai csapatok zömének hazaszállítását azonban megigérte. A „vietnamizálási" politika olyan átlátszó trükk volt, hogy elkerülhetetlenül csődbe kellett jutnia. S mivel a csatlósok táborában is nagy a széthúzás, Nixon újabb trükköt eszelt ki, s ez választási propagandafogásként nem ls volt rossz. Főtanácsadója, Kissinger útján kölcsönösen elfogadható tűzszüneti egyezményt ért el. ezt azonban a megjelölt időpontban nem volt hajlandó aláírni, kibúvásként különféle, még elhárításra váró okokra hivatkozott. Így aztán a kérdésre: „változott-e Nixon?" — nem lehet egyenes választ adni. A pontos választ talán így közelítenénk meg: nem ő változott, hanem objektív nemzetközi körülmények kényszerítettek ki változásokat, s ezekhez kellett alkalmazkodnia Nixonnak ts. 9 A hatalom határai Nixon négyévi elnökségének mérlegét megvonva nem beszélhetünk csak negatívumokról. Különösen kormányzásának utolsó időszakában történtek I

olyan lépések, amelyek arra vallottak, hogy a Nixon-kormányzat is felismeri a realitást ™ és korparancsnak engedelmeskedve olyan tárgyalásokba boti. csátkozik, amelyek elől a múltban mereven elzárkózott. Itt elsősorban Nixon moszkvai látogatására és az ennek során megkötött számos szovjet—amerikai megállapodásra és szerződésre gondolunk. A megfigyelők és a világsajtó zöme egyetért abban, hogy Nixon mostani fölényes elnökválasztási győzelmét éppen idei külpolitikai sikereinek köszönheti. Ez igaz, de ezek a reálpolitikai-sikerek korántsem könyvelhetők el az elnök szubjektív óhajainak, törekvéseinek beteljesedéseként, hanem inkább a kényszerítő körülmények felfogásával magyarázhatók — ezek bírták rá Nixont moszkvai és más útjaira. Ugyanakkor a háttérben azt is észre kell venni, hogy az amerikai elnök hasznot akar húzni Peking szovjetellenes szakadár politikájából. A jelenlegi washingtoni politika minden bonyolultsága ellenére az elnökről meg kell állapítani, hogy erőteljes egyéniség s az ígéreteinek teljesítésével űzött cselezése ellenére is határozottabb személyiség, mint amilyet az ellenzéki demokraták szembe tudtak vele állítani. McGovern egy kicsit ábrándozva, mint a realitás talaján állva igért olyan változásokat az amerikai honpolgároknak, amelyektől a konzervatív beállítottságú többség enyhén szólva viszolygott, s inkább reálisnak tartották Nixon fenntartással fogadott Ígéreteit. Mint az események bizonyították, McGovern mögött inkább a lázadó ifjúság, az amerikai egyetem! campussok rajongói álltak. Nixon fölényes győzelme el lenére is van egy elgondolkoz tató körülmény: pártjának sem a szenátusban, sem a kongreszszusban nincs többsége. Az amerikai választók nem a Köztársasági Párt programjára, hanem Nixon erősen reklámozott személyére adták le szavazatukat, s fenntartották maguknak azt a jogot, hogy később benyújtsák a számlát az elnöknek az ígéretek teljesítésének elmaradásáért, illetve a demokrata par lamenti többséggel sakkban tartsák öt. Nixon tehát nem kapott kitöltetlen csekket választóitól, s mivel az amerikai elnökök hatalmának korlátlansága napjainkban már anakronizmus, ismernie kell lehetőségei határait, s ennek megfelelő reálpolitikát kell folytatnia. Csakis ezzel tanúsíthat államférfiúi bölcsességet. 0 A pozitívumok útján A Nixon politika pozitív változásaira kétségtelenül azok az objektív nemzetközi körülmények hatottak, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán meghirdetett és kimunkált offenzív békeprogram alakított ki. Ezekkel a lehetőségekkel kell élnie, hogy ha el akarja kerülni politikájában a buktatókat és ígéretéhez híven enyhíteni akar az amerikai politikai élet feszültségén. Még ha kényszerítő kö rülmények hatása alatt cselekedne is, tetteinek jóakarattal kell párosulnia, csak így válnak a világpolitikai törekvések az emberiség hasznára. Nyilván ezek a gondolatok is foglalkoztatják a választási küzdelem nehézségeit Floridában kipihenő Nixont, aki a legújabb hírek szerint kormánya átalakítására gondol, s elsősorban a külügyiés hadügyi tárca kapnak új gazdát. Az objektív történelmi fejlődés, melynek során a szocia lizmus eszméi világszerte tért hódítanak, a legnagyobb kapitalista kormányt is parancsolólag befolyásolja. L. L ÉREZHETŐ A FESZÜLTSÉG Damaszkusz — Tel Aviv — A szíriai—izraeli tűzszüneti vonalon csend volt péntekre virradó éjszaka, noha — mint hírügynökségek írják — érezhető a feszültség, amit a csütörtöki, hónapok óta párjukat ritkító, heves harcok váltottak ki. Helyi idő szerint déli fél egykor az izraeli légierő bombázta a „gerillák átkelési útvonalai mellett fekvő szíriai állásokat", három órával később a szíriai tüzérség lőni kezdte a megszállt Golan-fennsík két izraeli, félkatonai települését, mire az izraeli légierő tűz alá vett tüzérségi és légelhárító állásokat. A támadó gépek elűzésére fölszálltak a szíriai légierő vadászgépei is, s a kialakult légiharcban négy izraeli és két szíriai gép lezuhant. Izraeli részről tagadják, hogy légierejüket veszteségek érték volna, csupán a két félkatonai településben esett anyagi károkat, illetve egy katona halálát ismerik el. Csütörtökön este a damaszkuszi rádió szembeszállt az izraeli támadások mindenkori „ideológiájával". Hangoztatta, hogy nem gerilla-támadások megtorlásáról van szó, hanem arról, hogy „az ellenség nemcsak terrorizálni és megalázni akarja népünket, hanem kiirtani". A rádió emlékeztetett azokra a légitámadásokra, amelyek Damaszkusz környéki falvakban ötven férfi, nő és gyermek életét oltották kl. „Az ismétlődő izraeli agreszsziók csupán egy célt érnek el. ' Eltökéltebbé teszik ellenállásunkat, erősítik akaratunkat, hogy visszavágjunk." Héják vitája Tel Aviv — A kormányon lévő izraeli Munkáspárt vezetői csütörtökön nyilvános vitát kezdtek a megszállt arab területek jövőjéről. Sorban előadták Felháborító terrorakció Santiago — Ismeretlen tettesek csütörtökön Santiagóban felháborító terrorakciót követtek el Carlos Altamirano szenátornaik, a Szocialista Párt főtitkárának lakása ellen. Egy száguldó gépkocsiból bombát hajítottak az épületre, amelyben a politikus lakik. Az első jelentések szerint emberéletben nem esett kár, az anyagi veszteség azonban jelentős. A rendőrség különleges osztagai megindították a nyomozást. Jóllehet a reakció támasztotta gazdasági nehézségeken a Népi Egység kormánya hatalmas erőfeszítések árán egyre inkább úrrá lesz, a politikai el lentétek nem csitulnak. A baloldali forradalmi mozgalom (MIR) nyilatkozatban követelte, hogy az új kormányból Allende távolítsa el a hadsereg képviselőit. A szélsőbaloldaliak állítása szerint a katonák jelenléte a kabinetben „a mun kásosztály érdekeit veszélyezte ti". A jobboldali többségű szenátus újabb támadást indított a chilei agrárreform ellen. Tervezetet nyújtottak be az alkot mány módosítására vonatkozóan, amelynek célja, hogy a volt földbirtokosok lehetőséget kapjanak az agrárreform során el vesztett földjeik visszavásárlására. A Népi Egység szenátorai visszautasították ezt a reakciós manővert. Börtönőrök lakat alatt La Paz — Bolíviai politikai körökben érezhető nyugtalanságot keltett az a hír, hogy a Coati-„börtönsziget" kormányzóját és valamennyi börtönőrt fogdába zárták a 72 politikai elítélt szökését követően. A bolíviai kormány vasárnap lezárat ta a szigetet, s a 18 foglár lakat alá helyezésén kívül a fővárosba vitette Guillermo Burgos Oblitas nyugalmazott rendőrezredest, a Coati-szigeten levő büntetőtábor parancsnokát A kormány megismételte azt az állítását, amely szerint a szökevények az őrség és külföl dl erők segítségével hajtották végre akciójukat. nézeteiket a „héja-frakció" (Dajan hadügy- és Perez közlekedésügyi miniszter) és mások, továbbá a „galambok" (Állon miniszterelnök-helyettes és Szapir pénzügyminiszter köre) képviselői. Űk, noha egyetértenek abban, hogy az összes megszállt terület visszaadásáról „szó sem lehet", ellentétes módon vélekednek az arabokkal szembeni „rugalmasságról" — kivált, ami Husszein Jordániáját illeti. Szapir a „kompromisszumok" híve; statisztikák segítségével festette fel az „elarabosodott" Izrael képét. Ha ugyanis, mondta, az ország nagy számban kebelez be arabok-lakta területeket, 1997 táján Izrael kilencmillió polgára közül éppen négy és fél millió lesz az arab. A pénzügyminiszter érvei között szerepelt az is, hogy a megszállt területek — Ciszjordániára, a Gazai-övezetre — költött pénznek (állítólag évi 138 millió izraeli font) jobb helyük volna magában az országban. Perez miniszter viszont, aki Dajan nézeteit adta elő, élesen ellenezte, hogy kompromisszumos békét írjanak alá Jordániával. Szerinte Izrael sokat költött Ciszjordániára, s „a nyugalom és a virágzás romokban heverne", ha tárgyalóasztalhoz ülnének Husszein királlyal. Az uralkodó ugyanis „vissza fogja követelni Jeruzsálemet s a nyugati partot (Ciszjordániát), ám mi tudjuk, hogy nem fogja viszszakapni". Noha Ahaŕon Jadlin, a Munkáspárt főtitkára a tanácskozást azzal zárta le, hogy „nincs értelme csatázni, mert a béke még messze van", megfigyelők egyetértenek abban, hogy e víta eredménye hosszú Időre meghatározza majd az izraeli kormány politikáját. sorban HAVANNÁBÓL elutazott a Jekatyerina Furceva vezette szov jet küldöttség, am

r'v részt vett a Kubában megrendezett szovjet kulturális napokon. ABDUSZ SZAMAD AZAD, a Bengáli Népi Köztársaság külügyminisztere bolgár kollégája meghívására hivatalos látogatásra Szófiába érkezett. A két külügyminiszter megkezdte tárgyalásait. REYKJAVÍKBAN Kristijan Eldjarn izlandi elnök részvételével ünnepélyesen megnyitották a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából rendezett szovjet filmhetet. CARLOS PRATS chilei belügyminiszter a televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a kormány átszervezésére a rendfenntartás és az 1973-as választások megtartása érdekében került sor. NIXON amerikai elnök több mint kétezer politikust és kormányhivatalnokot szólított fel, hogy nyújtsák be lemondásukat. Ziegler, az elnök sajtótitkára kijelentette, hogy Nixon átszervezi a kormányt és a kormányhivatalokat. A BIZTONSÁGI TANÁCS öszszehívását kérte 37 afrikai ország képviselője. Rámutatnak arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy a portugál kormány elismerje az afrikai népek jogait. A PÁRIZS; műszaki főiskolák tanárai kétnapos sztrájkot kezdtek. Munkabeszüntetésük célja a tanárok magasabb bérosztályba való helyezésének kivívása. Barátibb politikát Tokió — Japán vezető politikusok — köztük Takeo miniszterelnök-helyettes — tárgyalásokat folytattak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Japánban tartózkodó gazdasági küldöttségével. Japán kormányforrások szerint a koreai küldöttség vezetője felszólította a Tanaka-kormányt, folytasson barátibb politikát a KNDK-val szemben. Azt is kifejtette, hogy ha Japán jelentős javulást kíván elérni a kereskedelmi kapcsolatok területén, ehhez elengedhetetlenül rendeznie kell politikai kapcsolatait a népi Koreával. A japán tárgyaló fél közölte, a Tanakakormány még nincs abban a helyzetben, hogy gyors ütemben fejlessze politikai kapcsolatait a KNDK-val. A megbeszélések során kiderült, hogy a japánok az Eszakés Dél-Korea közti tárgyalások menetétől teszik függővé, milyen ütemben fejlesztik kapcsolataikat a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Fokozatos rendezés Tokió — A két Németország megállajodása határozottan kedvező hatást gyakorolt a japán kormánykörökre. Ezúttal első ízben beszélnek nyíltan a Japán és a Német Demokratikus Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolat felvételének lehetőségéről. Tokiói külügyminisztériumi források úgy tudják hogy Japán a jövő évben kívánja felvenni a diplomáciai kapcsolatot az NDK-val. A kapcsolatok normalizálására irányuló tárgyalások még november folyamán megkezdődnek Tokió, és Berlin között. Tokióban arra számítanak, hogy a rendezés fokozatosan történik, s ennek első lépése az lesz, hogy Japán konzulátusi jogokkal ruházza fel az NDK tokiói kereskedelmi irodáját. Jelenleg NDK-gazdasági küldöttség tartózkodik Japánban. A küldöttség a hírek szerint tárgyalásokat folytat nemcsak japán üzletemberekkel, hanem a kormány képviselőivel is. GSobális szembehelyezkedés Moszkva — A pekingi vezetők Lin Piaonak és társainak az eltávolítása után lényegében „egyes számú ellenséggé" nyilvánították a Szovjetuniót — állapítja meg a Novoje Vremja a kínai külpolitikáról szóló jegyzeteiben. Az 1971 szeptemberi események utáni pekingi vonalváltozás lényege a hetilap szerint az, hogy míg korábban Kína sajátos semleges álláspontot foglalt el az imperialista és antiimperialista ' erők konfrontációjában, azóta a „kínai vezetők tevékenysége nemzetközi téren mindinkább a Szovjetunió öszszes külpolitikai akciójával való teljes szembehelyezkedés jellegét ölti". A Novoje Vremja a három vezető kínai lap október l-l vezércikkét idézi, amely nyíltan kimondja, hogy Kína szempontjából a Szovjetunió „veszélyesebbnek" tekintendő az imperialista államoknál. A „globális szembehelyezkedés" illusztrálására a szovjet hetilap példákat sorol fel arról, hogyan igyekszik Kína meghiúsítani a szovjet leszerelési javaslatokat, meghamisítani a világközvélemény előtt a szovjet —amerikai SALT-megállapodást, megakadályozni a szovjet javaslatok elfogadását az ENSZben, kifejezni szimpátiáját a Közös Piac iránt, amelyben eszközt lát a Szovjetunió és a szocialista országok elleni harcához. A szovjetellenességen kívül a kínai külpolitika másik két öszszetevője a vezető imperialista hatalmakhoz való közeledés és a harmadik világ országainak alárendelésére irányuló törekvés. Peking igyekszik a „harmadik világ" barátjának szerepében tetszelegni, de minduntalan lelepleződik. Igazi céljai és szándékai a Novoje Vremja szerint különösen világosan megmutatkoznak abban, hogy a Jahja Khan vezette pakisztáni katonai terror-rezsim, illetve a szudáni reakciósok oldalára állt, majd pedig megvétózta a Bengáli Népi Köztársaság ENSZfelvételét „ugyanazokhoz az obstrukciós módszerekhez folyamodva, amelyeket hosszú évekig az imperialista hatalmak alkalmaztak, hogy megakadályozzák a Kínai Népköztársaság ENSZ-f elvételét".