Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)
1972-11-11 / 267. szám, szombat
Ideológiai munkánk eredményei és feladatai A tanítóság és a fiatalság Az SZLKP kongresszusa határozatának szellemében fokozott figyelmet szenteltünk a szocialista tanítók nevelésének. Megállapíthatjuk, hogy a tanítóság zömében a párt politikája mellett áll és elkötelezi magát mellette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lankadhat a tanítók körében végzett eszmei nevelőmunka elmélyítésére irányuló erőfeszítésünk. Szüntelenül növekednek a tanítók szakmai és eszmei-politikai előkészítésével szemben támasztott igények. A tanítóktól megköveteljük, hogy a pedagógiai munka igazi mesterei legyenek, hogy hivatásukat fontos társadalmi küldetésként értelmezzék, és minden tevékenységüket alárendeljék a fő célnak — annak, hogy az ifjú nemzedékből becsületes, a szocializmushoz hű embereket neveljenek, akik a forradalmárok előző nemzedéke harcainak és munkájának eredményeit tovább gyarapítják. A CSKP Központi Bizottsága feladatul tűzte ki a tanítóság körében végzett politikai nevelőmunka olyan módon való irányítását, hogy teljes mértékben tudatosítsa a társadalom jövő fejlődéséért viselt nagy felelősségét. A tanítónak az ifjúságra gyakorolt céltudatos, eszmei hatása a fő útja a pedagógiai tekintély megszilárdításának, és nélkülözhetetlen előfeltétele az egész nevelőmunka sikerességének. A tapasztalatok egyértelműen megerősítették, hogy a tanító tekintélye elsősorban szilárd politikai állásfoglalásától, a párt politikájának helyességében való mélységes meggyőződésétől, marxista—leninista fejlettségétől, polgári öntudatosságától és becsületességétől függ. Jelenleg előkészületben van a tanítók kiválogatása és nevelése további javításának koncepciója. Arról van szó, hogy a pedagógiai káderek előkészítéséről való gondoskodásunk egész rendszere megfeleljen azoknak a nagy igényeknek, amelyeket a szocialista társadalom a tanító személyével szemben támaszt. A szakmailag képzett és politikailag fejlett tanítók előkészítéséért különös felelősséget viselnek a pedagógiai karok, valamint más főiskolák és karok, amelyek pedagógusokat készítenek elő. Elsősorban ezek iskolák végzettjeinek erkölcsi-politikai profilja és pedagógiai mesteri tudása lép előtérbe. Továbbra is nagy figyelmet kell szentelni az állampolgári oktatás és nevelés tanítóinak, valamint a főiskolákon a társadalomtudományok tanításának. Lankadatlan erőfeszítéssel következetesen meg kell valósítani azokat az intézkedéseket, amelyeket a CSKP KB és az SZLKP KB szervei a marxizmus— leninizmus oktatása hatékonyságának elmélyítése érdekében hagytak jóvá. Nemcsak arról van szó, hogy a tanító a tanulóknak az ismeretek komplex rendszerét adja át a párt ideológiájáról és politikájáról, hanem hogy beléjük oltsa a meggyőződést helyességükről, és az ifjúságot megnyerje az öntudatos építőmunkának. A főiskolai tanítók szocialista társadalmunk előtt nagy felelősséget viselnek az új értelmiség neveléséért. Főiskoláinkról nemcsak magasan képzett szakembereknek kell kikerülniük, hanem olyan embereknek is, akik mélységesen magukévá tették a tudományos világnézetet, akik következetesen a marxizmus—leninizmus pozícióin állnak és képesek aktívan harcolni a párt politikájáért. E célok csak akkor teljesíthetők, ha valamennyi főiskolai dolgozó kezdeményezően bekapcsolódik a hallgatók szocialista ön tudatosságának kialakításába. Ez megköveteli egyértelmű világnézeti és ideológiai állásfoglalásukat a marxizmus—leninizmus szellemében, megköveteli, hogy mélységesen meg legyenek győződve a szocialista építés célkitűzéseinek helyességéről, s aktívan, elkötelezetten viszonyuljanak a párt feladataihoz. E folyamat oszthatatlan része valamennyi ellenséges, a marxizmus—leninizmussal szemben idegien nézet és elképzelés ellen vívott megalkuvás nélküli ideológiai harc. E feladatokat a főiskolákon nemcsak a marxizmus—leninizmus intézetei dolgozóinak, hanem valamennyi tanítónak teljesítenie kell. Az ideológiai harc az összes tudományos ágazatok, a tudományok fejlődésének egész folyamatát érinti. Szocialista iskolarendszerünk mélységesen demokratikus jellege abban rejlik, hogy széles mértékben megközelíthetővé teszi a művelődést a dolgozók és gyermekeik számára, amit a tőkés társadalom nem tesz lehetővé, s mindeddig nem tett lehetővé. A szocialista iskolarendszer demokratikus jellege elválaszthatatlanul összefügg osztályalapjával, amelyen fejlődik és megszilárdul. Bizonyára nem véletlen az, hogy az osztályelv a jobboldali és antiszocialista erők különösen dühödt támadásainak célpontja lett. A szocialista iskolarendszer demokratikus alapjait támadták, arra törekedve, hogy azt ismét rendi, elit rendszerré alakítsák át. A destrukciós tevékenység következményei leküzdésének folyamatában felújult és megszilárdult a szocialista iskolarendszer demokratikus jellege. Többek között erről tanúskodnak a munkásés parasztcsaládból főiskolára felvett jelentkezők számának adatai. A mostani tanévben e hányad 62 százalékot tett ki. Különösen sürgetően lép előtérbe a szakmai tanulóhelyek és a tanonciskolák nevelő-tevékenysége megjavításának problémája. Az SZLKP KB kezdeményezően komplex anyagot dolgozott ki a munkásutánpőtlás előkészítéséről való gondoskodás sokoldalú megjavítására. A munkásosztály — társadalmunk vezető ereje — új tagjai nevelésével kapcsolatos feladatok kell, hogy továbbra is valamennyi párt, — állami és gazdasági szerv és szervezet figyelmének előterében álljanak. Iskolarendszerünk demokratikus jellegének elmélyítése megköveteli, hogy rendszeresen gondoskodjunk a munkásés parasztcsaládok gyermekeiről, és megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a fiatal munkások különféle tanfolyamok és az ösztöndíj-politika útján egyre szélesebb mértékben szerezhessenek főiskolai képzettséget. A főiskolai képzettséggel rendelkező káderek további előkészítése szempontjából különösen fontos probléma, hogy az egyes irányzatokon és szakágazatokon való tanulmányok iránti érdeklődés összhangban álljon a társadalom távlati szükségleteivel. Az előrehaladó tudományos-műszaki forradalom szempontjából semmi esetre sem engedhetünk indokolatlan egyéni és csoportos nyomásoknak, és nem vehetünk fel aránytalanul nagy számban hallgatókat csupán néhány tanulmányi ágazatra. A társadalmi érdek kategorikusan megköveteli, hogy figyelmünket megfelelő számú minőségi jelentkező megnyerésére összpontosítsuk a műszaki főiskolákra és a természettudományok, főként a matematika és a fizika tanulására. Ez igen akut politikai probléma, és összefügg azon tudományágak fejlődésével, amelyek a tudományos-műszaki forradalom időszakában kulcsfontosságúak. A főiskolai tanulmányokra jelentkezők kiválogatásánál gondoskodni kell az ismeretekkel szemben támasztott követelmények és az eszmei-politikai profillal szemben támasztott igények helyes egybekötésére. Nagyobb mértékben kell üzemi, kerületi és járási ösztöndíjakat felhasználni középiskolák politikailag öntudatos végzettjei számára. Mai plenáris ülésünkön érthetően nem foglalkozhatunk iskolarendszerünk továbbfejlesztésének valamennyi kérdésével. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány elé megtárgyalás végett dokumentumot terjesztenek a cseh szlovákiai iskolarendszer helyzetéről és távlati fejlesztéséről, amely majd értékeli az eddigi eredményeket és kitűzi a távlati feladatokat társadalmunk fejlesztése további szükségleteinek szempontjából. Művelődési rendszerünk problémáihoz tehát állandóan visszatérünk majd. A kultúra és a művészet Az ember szocialista nevelésében és sokoldalú fejlődésében fontos szerep hárul a kultúrára és a művészetre. A CSKP KB 1969 áprilisi plénuma után is Szlovákiában még igen bonyolult volt a helyzet a kultúra és a művészet területén. Fokozatosan mozgósítottuk a marxista-leninista magot, amely aktivizálta az egészséges erőket a kultúrában, s az SZLKP KB, valamint az egész párt támogatásával elérte a művészi és a kulturális szövetségekben levő jobboldali opportunista elemek elszigetelését. Ezért volt lehetséges az alkotó szövetségek átépítése -anélkül, hogy tevékenységük félbeszakadt volna. Vezetőségüket és tagsági alapjukat megtisztították a jobboldali és antiszocialista erők képviselőitől, és tevékenységükben fokozatosan felújultak a kultúra és a művészet irányításának szocialista alapelvei. Az utóbbi időszakban valamennyi alkotó szövetség kongresszust tartott. A művészek bírálóan rendet teremtettek a válságos időszak maradványai terén, és a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak szellemében új programokat hagytak jóvá. Az alkotó szövetségek olyan időszakba lépnek, amelyben munkájuk minőségileg magasabb fokra kerül. Jelenleg a szocialista elkötelezett művészet fejlesztésére törekszenek. A kongresszusaikon jóváhagyott programdokumentumok arról tanúskodnak, hogy a művészeti front minden erejéből igyekszik hozzájárulni a társadalom további dinamikus fejlődéséhez. A művészek társadalmi elkötelezettségét bizonyítja az a tény is, hogy a CSKP 50. évfordulója tiszteletére rendezett pályázatra 200 képzőművész 700 alkotással jelentkezett. E napokban nyílt meg az elkötelezett alkotások kiállítása, amelyre 300 képzőművész több mint 1300 alkotásával nevezett be. Hasonlóképpen elkötelezett tevékenységet folytat szómos író és neves szlovák zeneszerző is. Alapvető pozitív változások következtek be a színművészet, a kinematográfiai és a kiadói tevékenység területén is. Türelmes, céltudatos és szívós eszmei nevelő- és szervező munkával a kultúra és a művészet területén is fokozotttan felújultak és megszilárdultak a marxista—leninista alapelvek. Különös jelentősége van a szocialista realizmus módszerei újbóli érvényesítésének és kiharcolásának, amit élesen támadtak az opportunista és revizionista erők. A szocialista realizmus a valóságot nem passzívan, hanem aktív módon, az emberi társadalom fejlődési dinamikája törvényszerűségeinek ismeretei alapján tükrözi. A szocializmusnak egységes az ideológiai kiindulási alapja, s ugyanakkor formái és stílusa sokrétű. A munkásosztály és a többi dolgozó forradalmi erőfeszítéseit, a harc és a munka hőseit, érzéseiket, hangulataikat és gondolataikat szépségüket, örömüket, sikereiket és nehézségeiket ábrázolja. Figyelmünket a szocialista társadalom történelmi távlataira és a kommunizmus eszményeire irányítja. A szocialista kultúrának és művészetnek azonban teljesen idegen a vigasztalanság, a reménytelenség és a pesszimizmus terjesztése, ami a jelenlegi burzsoá társadalom dekadens művészetét és kultúráját jellemzi. Az osztályokra oszlott világban a művészet és a kultúra az osztályharc területe, amelyen visszatükröződik a jelenkori emberiség haladó és reakciós erőinek küzdelme. Az antikommunista erők a szocialista országokban a művészetre olyan destrukciós és ellenzéki funkciót igyekeznek rákényszeríteni, amely teljesen idegen számára. A válságos Időszakban nyert tapasztalataink egyértelműen megerősítik, hogy az elkötelezett szocialista alkotás alapelveinek bárminemű gyengítése elkerülhetetlenül és törvényszerűen teret enged az antiszocialista erők céljaira a művészettel való visszaélésnek. Ezt a célt szolgálta a burzsoá művészet dekadens irányzatainak nem kritikus átvétele és utánzása, ami a válság időszakában valóságos terrorrá fajult a szocializmus pozícióin megmaradó művészek ellen. A burzsoá teoretikusok és a jobboldali opportunisták destrukciós ideológiai fegyvertárába tartozik mesterséges ellentétek konstruálása is a szocialista művészet és a modernség között. A valóság azonban azt mutatja, hogy az elkötelezett szocialista művészetnek magas művészi értéke van és modern művészet. A művészet modernsége fogalmának nem osztályszempontból való értelmezése — amint tapasztalataink mutatják — nem egy esetben fegyverré válik szocialista társadalmunk alapvető értékei ellen. A dekadencia, az eszmei kiúttalanság, a nihilizmus, amelyet a burzsoá tudósok népszerűsítenek, a jelenlegi burzsoá társadalom uralkodó osztályainak hangulatát, állásfoglalását és kilátástalan életét tükrözi. A szocialista társadalom feltételei között a terjesztésükre irányuló kísérletek az ideológiai diverziónak szolgálnak eszközül. Drágán megfizetett tapasztalataink arra köteleznek bennünket, hogy szemünk fényeként őrizzük és fejlesszük szocialista kultúránk és művészetünk eszmei alapelveit, szembeszálljunk ezen elvek megsértésének és kétségbevonásának minden nyílt és rejtett kísérletével. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a világszocializmus és a kapitalizmus jelenlegi erőviszonyai mellett az antikommunista erők és szövetségeseik szüntelenül megkísérlik, hogy ellenforradalmi szándékaikat a modern művészet és az áltudományosság köntösébe öltöztessék A művészek közül sokan, akik az antiszocialista és jobboldali opportunista erők körmönfont taktikájának hatása alá kerültek, rájöttek tévedésükre és őszintén igyekeznek helyrehozni hibáikat. Minden becsületes szándék arra hogy megtalálják helyüket az elkötelezett szocialista művészetben megérdemli támogatásunkat és megértésünket. De bármilyen kísérlet arra, hogy ügyeskedéssel, hibáik és tévedéseik becsületes és őszinte bevallása nélkül kerüljenek vissza a kultúránkba és a művészetünkbe, anélkül, hogy hibáikat igyekeznének helyrehozni, sikertelenségre van ítélve. A jelenlegi pozitív fejlődés a kultúrában és művészetben azonban nem megy végbe simán, problémák nélkül, intenzív politikai küzdelem nélkül. Habár csak egyes esetekben, de mégis előfordulnak olyan kísérletek, hogy az irodalomba, a filmekbe és más művészi alkotásokba, a kulturális folyóiratokba, a tömegtájékoztatási eszközökbe a szocializmusnak idegen nézeteket és irányzatokat csempésszenek be. Ezért mérhetetlenül fontos, hogy kulturális életünk irányító struktúrájának vezető dolgozói, a főszerkesztők, a kiadók igazgatói, a művészi szövetségek felelős funkcionáriusai és a nemzeti bizottságok dolgozói következetesen a párt és a szocialista állam kulturális politikájának alapelveihez igazodjanak. Amint a CSKP KB októberi plénuma hangsűr lyozta, következetesen ki kell küszöbölni a kultúra és a művészet durva kommercializálásának csökevényeit, amihez ideológiai diverzió. a kispolgári ízlés kiszolgálása párosult. A szocialista kultúra további fejlődéi se szempontjából nagy jelentősége van a széles tömegek sokoldalú kulturális alkotó képességéhez szükséges feltételek rendszeres kialakításának. Emelkedik a dolgozók életszínvonala, bővül a szabad idő, új szükségletek és érdekek keletkeznek. Fejlődésüket nem lehet a véletlenre bízni, hanem helyesen kell irányítani, és fel kell használni a szocialista nevelés céljaira. Ezért a termelő-vállalatoknak, az üzemeknek és a szakszervezeti szervezeteknek is sokkal jobban kell teljesíteniük kulturális nevelő feladataikat. Az SZLKP Központi Bizottsága felszólítja a nemzeti bizottságok, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a többi társadalmi és kulturális nevelő szervezet funkcionáriusait, hogy az eszmei nevelő tevékenység intenzitása fokozásának érdekében jobban használják ki a rendelkezésükre álló összes népnevelési és kulturális intézményt. Ezen a téren számos kihasználatlan lehetőség van, főként a falvakon. A kulturális szövetségek A kulturális nevelő tevékenység fejlesztése szempontjából nagy jelentőségűek a nemzetiségi kulturális szervezetek — a CSEMADOK, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Matica slovenská. A válságos időszakban ezeket a szervezeteket az antiszocialista és nacionalista erők saját destrukciós céljaikra igyekeztek felhasználni, s mintegy ellenzéki politikai pártokká akarták átalakítani őket. Jelenleg szerveiknek az ellenséges elemektől történt megtisztítása után e szervezetek sikeresen kiveszik részüket a szocialista kultúrpolitikából, mindenekelőtt a lakosságnak szocialista hazaszeretetre, proletár és szocialista internacionalizmusra való neveléséből. Fontos feladatuk határozottan harcolni a nacionalizmus bárminemű megnyilvánulása ellen. A párt a CSEMADOK, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Matica slovenská tevékenységét fontosnak és szükségesnek tartja az egységes országos kulturális, népnevelő és politikai nevelő tevékenység további fejlesztése szempontjából. A CSKP XIV. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán kitűzött célok sikeres megvalósítása szempontjából nagy jelentősége van az állami és a társadalmi szervek, szervezetek és intézmények elvi kérdésekben az egész állam keretében való egységes eljárásának. A % egész kulturális tevékenység fontos feladata a cseh és a szlovák nemzet, valamint a hazánkban élő nemzetiségek barátságának és együvétartozásának szellemében valő nevelés. Kölcsönös megismerésük és közeledésük szempontjából igen hatékony eszköz a kultúra és a művészet. Elvtársak! a CSKP XIV. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa és a CSKP KB októberi plenáris ülése kiemelte a tömegtájékoztatási eszközök nagy jelentőségét, amelyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be az eszmei nevelő- és a politikai szervező munkában, s erőteljesen hatást gyakorolnak az emberek társadalmi tudatának kialakítására. A sajtó, a rádió és a televízió a válság időszakában jelentős szerepet játszott az ellenforradalom előkészítésében. Hatalmas eszközzé vált az antiszocialista és jobboldali erők kezében, amelyek döntő pozíciókat kaparintottak meg. Általuk igyekeztek tömegpszichózist, nacionalista és szovjetellenes hangulatot, szenvedélyeket szítani, félrevezetni a közvéleményt, és megkíséreltek antiszocialista fellépést is szervezni(Folytatás az 8. oldalon)