Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-11 / 267. szám, szombat

Ideológiai munkánk eredményei és feladatai A tanítóság és a fiatalság Az SZLKP kongresszusa határozatá­nak szellemében fokozott figyelmet szenteltünk a szocialista tanítók neve­lésének. Megállapíthatjuk, hogy a ta­nítóság zömében a párt politikája mel­lett áll és elkötelezi magát mellette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lan­kadhat a tanítók körében végzett esz­mei nevelőmunka elmélyítésére irányu­ló erőfeszítésünk. Szüntelenül növeked­nek a tanítók szakmai és eszmei-po­litikai előkészítésével szemben támasz­tott igények. A tanítóktól megkövetel­jük, hogy a pedagógiai munka igazi mesterei legyenek, hogy hivatásukat fontos társadalmi küldetésként értel­mezzék, és minden tevékenységüket alárendeljék a fő célnak — annak, hogy az ifjú nemzedékből becsületes, a szocializmushoz hű embereket ne­veljenek, akik a forradalmárok előző nemzedéke harcainak és munkájának eredményeit tovább gyarapítják. A CSKP Központi Bizottsága felada­tul tűzte ki a tanítóság körében vég­zett politikai nevelőmunka olyan mó­don való irányítását, hogy teljes mér­tékben tudatosítsa a társadalom jövő fejlődéséért viselt nagy felelősségét. A tanítónak az ifjúságra gyakorolt cél­tudatos, eszmei hatása a fő útja a pedagógiai tekintély megszilárdításá­nak, és nélkülözhetetlen előfeltétele az egész nevelőmunka sikerességének. A tapasztalatok egyértelműen megerő­sítették, hogy a tanító tekintélye első­sorban szilárd politikai állásfoglalásá­tól, a párt politikájának helyességében való mélységes meggyőződésétől, mar­xista—leninista fejlettségétől, polgári öntudatosságától és becsületességétől függ. Jelenleg előkészületben van a ta­nítók kiválogatása és nevelése további javításának koncepciója. Arról van szó, hogy a pedagógiai káderek előkészíté­séről való gondoskodásunk egész rend­szere megfeleljen azoknak a nagy igé­nyeknek, amelyeket a szocialista tár­sadalom a tanító személyével szemben támaszt. A szakmailag képzett és poli­tikailag fejlett tanítók előkészítéséért különös felelősséget viselnek a pedagó­giai karok, valamint más főiskolák és karok, amelyek pedagógusokat készí­tenek elő. Elsősorban ezek iskolák végzettjeinek erkölcsi-politikai profilja és pedagógiai mesteri tudása lép elő­térbe. Továbbra is nagy figyelmet kell szen­telni az állampolgári oktatás és neve­lés tanítóinak, valamint a főiskolákon a társadalomtudományok tanításának. Lankadatlan erőfeszítéssel következe­tesen meg kell valósítani azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a CSKP KB és az SZLKP KB szervei a marxizmus— leninizmus oktatása hatékonyságának elmélyítése érdekében hagytak jóvá. Nemcsak arról van szó, hogy a tanító a tanulóknak az ismeretek komplex rendszerét adja át a párt ideológiá­járól és politikájáról, hanem hogy be­léjük oltsa a meggyőződést helyessé­gükről, és az ifjúságot megnyerje az öntudatos építőmunkának. A főiskolai tanítók szocialista társa­dalmunk előtt nagy felelősséget visel­nek az új értelmiség neveléséért. Főis­koláinkról nemcsak magasan képzett szakembereknek kell kikerülniük, ha­nem olyan embereknek is, akik mély­ségesen magukévá tették a tudományos világnézetet, akik következetesen a marxizmus—leninizmus pozícióin állnak és képesek aktívan harcolni a párt poli­tikájáért. E célok csak akkor teljesít­hetők, ha valamennyi főiskolai dolgozó kezdeményezően bekapcsolódik a hall­gatók szocialista ön tudatosságának kia­lakításába. Ez megköveteli egyértelmű világnézeti és ideológiai állásfoglalá­sukat a marxizmus—leninizmus szelle­mében, megköveteli, hogy mélységesen meg legyenek győződve a szocialista építés célkitűzéseinek helyességéről, s aktívan, elkötelezetten viszonyuljanak a párt feladataihoz. E folyamat oszthatatlan része vala­mennyi ellenséges, a marxizmus—leni­nizmussal szemben idegien nézet és el­képzelés ellen vívott megalkuvás nél­küli ideológiai harc. E feladatokat a főiskolákon nemcsak a marxizmus—leninizmus intézetei dol­gozóinak, hanem valamennyi tanítónak teljesítenie kell. Az ideológiai harc az összes tudományos ágazatok, a tudomá­nyok fejlődésének egész folyamatát érinti. Szocialista iskolarendszerünk mély­ségesen demokratikus jellege abban rej­lik, hogy széles mértékben megközelít­hetővé teszi a művelődést a dolgozók és gyermekeik számára, amit a tőkés társadalom nem tesz lehetővé, s mind­eddig nem tett lehetővé. A szocialista iskolarendszer demokratikus jellege el­választhatatlanul összefügg osztály­alapjával, amelyen fejlődik és megszi­lárdul. Bizonyára nem véletlen az, hogy az osztályelv a jobboldali és antiszo­cialista erők különösen dühödt támadá­sainak célpontja lett. A szocialista is­kolarendszer demokratikus alapjait tá­madták, arra törekedve, hogy azt ismét rendi, elit rendszerré alakítsák át. A destrukciós tevékenység következmé­nyei leküzdésének folyamatában fel­újult és megszilárdult a szocialista is­kolarendszer demokratikus jellege. Töb­bek között erről tanúskodnak a munkás­és parasztcsaládból főiskolára felvett jelentkezők számának adatai. A mos­tani tanévben e hányad 62 százalékot tett ki. Különösen sürgetően lép előtérbe a szakmai tanulóhelyek és a tanoncisko­lák nevelő-tevékenysége megjavításá­nak problémája. Az SZLKP KB kezde­ményezően komplex anyagot dolgozott ki a munkásutánpőtlás előkészítéséről való gondoskodás sokoldalú megjavítá­sára. A munkásosztály — társadalmunk vezető ereje — új tagjai nevelésével kapcsolatos feladatok kell, hogy to­vábbra is valamennyi párt, — állami és gazdasági szerv és szervezet figyelmé­nek előterében álljanak. Iskolarendszerünk demokratikus jel­legének elmélyítése megköveteli, hogy rendszeresen gondoskodjunk a munkás­és parasztcsaládok gyermekeiről, és megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a fiatal munkások különféle tan­folyamok és az ösztöndíj-politika út­ján egyre szélesebb mértékben szerez­hessenek főiskolai képzettséget. A főiskolai képzettséggel rendelkező káderek további előkészítése szempont­jából különösen fontos probléma, hogy az egyes irányzatokon és szakágazato­kon való tanulmányok iránti érdeklő­dés összhangban álljon a társadalom távlati szükségleteivel. Az előrehaladó tudományos-műszaki forradalom szem­pontjából semmi esetre sem engedhe­tünk indokolatlan egyéni és csoportos nyomásoknak, és nem vehetünk fel aránytalanul nagy számban hallgatókat csupán néhány tanulmányi ágazatra. A társadalmi érdek kategorikusan megkö­veteli, hogy figyelmünket megfelelő számú minőségi jelentkező megnyeré­sére összpontosítsuk a műszaki főis­kolákra és a természettudományok, fő­ként a matematika és a fizika tanulá­sára. Ez igen akut politikai probléma, és összefügg azon tudományágak fejlő­désével, amelyek a tudományos-műszaki forradalom időszakában kulcsfontossá­gúak. A főiskolai tanulmányokra jelentke­zők kiválogatásánál gondoskodni kell az ismeretekkel szemben támasztott kö­vetelmények és az eszmei-politikai pro­fillal szemben támasztott igények he­lyes egybekötésére. Nagyobb mértékben kell üzemi, kerületi és járási ösztön­díjakat felhasználni középiskolák poli­tikailag öntudatos végzettjei számára. Mai plenáris ülésünkön érthetően nem foglalkozhatunk iskolarendszerünk to­vábbfejlesztésének valamennyi kérdésé­vel. A CSKP KB Elnöksége és a szövet­ségi kormány elé megtárgyalás végett dokumentumot terjesztenek a cseh szlovákiai iskolarendszer helyzetéről és távlati fejlesztéséről, amely majd ér­tékeli az eddigi eredményeket és kitű­zi a távlati feladatokat társadalmunk fejlesztése további szükségleteinek szempontjából. Művelődési rendszerünk problémáihoz tehát állandóan visszaté­rünk majd. A kultúra és a művészet Az ember szocialista nevelésében és sokoldalú fejlődésében fontos szerep hárul a kultúrára és a művészetre. A CSKP KB 1969 áprilisi plénuma után is Szlovákiában még igen bonyo­lult volt a helyzet a kultúra és a művé­szet területén. Fokozatosan mozgósítot­tuk a marxista-leninista magot, amely aktivizálta az egészséges erőket a kul­túrában, s az SZLKP KB, valamint az egész párt támogatásával elérte a mű­vészi és a kulturális szövetségekben le­vő jobboldali opportunista elemek el­szigetelését. Ezért volt lehetséges az alkotó szövetségek átépítése -anélkül, hogy tevékenységük félbeszakadt vol­na. Vezetőségüket és tagsági alapjukat megtisztították a jobboldali és antiszo­cialista erők képviselőitől, és tevékeny­ségükben fokozatosan felújultak a kul­túra és a művészet irányításának szo­cialista alapelvei. Az utóbbi időszakban valamennyi al­kotó szövetség kongresszust tartott. A művészek bírálóan rendet teremtettek a válságos időszak maradványai terén, és a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak szellemében új programokat hagytak jó­vá. Az alkotó szövetségek olyan idő­szakba lépnek, amelyben munkájuk minőségileg magasabb fokra kerül. Je­lenleg a szocialista elkötelezett művé­szet fejlesztésére törekszenek. A kong­resszusaikon jóváhagyott programdoku­mentumok arról tanúskodnak, hogy a művészeti front minden erejéből igyek­szik hozzájárulni a társadalom további dinamikus fejlődéséhez. A művészek társadalmi elkötelezett­ségét bizonyítja az a tény is, hogy a CSKP 50. évfordulója tiszteletére ren­dezett pályázatra 200 képzőművész 700 alkotással jelentkezett. E napokban nyílt meg az elkötelezett alkotások ki­állítása, amelyre 300 képzőművész több mint 1300 alkotásával nevezett be. Ha­sonlóképpen elkötelezett tevékenységet folytat szómos író és neves szlovák ze­neszerző is. Alapvető pozitív változá­sok következtek be a színművészet, a kinematográfiai és a kiadói tevékenység területén is. Türelmes, céltudatos és szívós eszmei nevelő- és szervező munkával a kultú­ra és a művészet területén is fokozott­tan felújultak és megszilárdultak a marxista—leninista alapelvek. Különös jelentősége van a szocialista realizmus módszerei újbóli érvényesítésének és kiharcolásának, amit élesen támadtak az opportunista és revizionista erők. A szocialista realizmus a valóságot nem passzívan, hanem aktív módon, az em­beri társadalom fejlődési dinamikája törvényszerűségeinek ismeretei alapján tükrözi. A szocializmusnak egységes az ideológiai kiindulási alapja, s ugyanak­kor formái és stílusa sokrétű. A mun­kásosztály és a többi dolgozó forradalmi erőfeszítéseit, a harc és a munka hőseit, érzéseiket, hangulataikat és gondolatai­kat szépségüket, örömüket, sikereiket és nehézségeiket ábrázolja. Figyelmün­ket a szocialista társadalom történelmi távlataira és a kommunizmus eszmé­nyeire irányítja. A szocialista kultúrának és művészet­nek azonban teljesen idegen a vigaszta­lanság, a reménytelenség és a pesszi­mizmus terjesztése, ami a jelenlegi bur­zsoá társadalom dekadens művészetét és kultúráját jellemzi. Az osztályokra oszlott világban a mű­vészet és a kultúra az osztályharc terü­lete, amelyen visszatükröződik a jelen­kori emberiség haladó és reakciós erői­nek küzdelme. Az antikommunista erők a szocialista országokban a művészetre olyan destrukciós és ellenzéki funkciót igyekeznek rákényszeríteni, amely tel­jesen idegen számára. A válságos Időszakban nyert tapasz­talataink egyértelműen megerősítik, hogy az elkötelezett szocialista alko­tás alapelveinek bárminemű gyengítése elkerülhetetlenül és törvényszerűen te­ret enged az antiszocialista erők cél­jaira a művészettel való visszaélésnek. Ezt a célt szolgálta a burzsoá művé­szet dekadens irányzatainak nem kri­tikus átvétele és utánzása, ami a vál­ság időszakában valóságos terrorrá fa­jult a szocializmus pozícióin megmara­dó művészek ellen. A burzsoá teoretikusok és a jobbol­dali opportunisták destrukciós ideoló­giai fegyvertárába tartozik mestersé­ges ellentétek konstruálása is a szocia­lista művészet és a modernség között. A valóság azonban azt mutatja, hogy az elkötelezett szocialista művészetnek magas művészi értéke van és modern művészet. A művészet modernsége fo­galmának nem osztályszempontból való értelmezése — amint tapasztalataink mutatják — nem egy esetben fegyverré válik szocialista társadalmunk alapve­tő értékei ellen. A dekadencia, az esz­mei kiúttalanság, a nihilizmus, amelyet a burzsoá tudósok népszerűsítenek, a jelenlegi burzsoá társadalom uralkodó osztályainak hangulatát, állásfoglalá­sát és kilátástalan életét tükrözi. A szocialista társadalom feltételei között a terjesztésükre irányuló kísérletek az ideológiai diverziónak szolgálnak esz­közül. Drágán megfizetett tapasztalataink arra köteleznek bennünket, hogy sze­münk fényeként őrizzük és fejlesszük szocialista kultúránk és művészetünk eszmei alapelveit, szembeszálljunk ezen elvek megsértésének és kétségbevoná­sának minden nyílt és rejtett kísérleté­vel. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a világszocializmus és a kapitalizmus jelenlegi erőviszonyai mellett az antikommunista erők és szö­vetségeseik szüntelenül megkísérlik, hogy ellenforradalmi szándékaikat a modern művészet és az áltudományos­ság köntösébe öltöztessék A művészek közül sokan, akik az an­tiszocialista és jobboldali opportunista erők körmönfont taktikájának hatása alá kerültek, rájöttek tévedésükre és őszintén igyekeznek helyrehozni hibái­kat. Minden becsületes szándék arra hogy megtalálják helyüket az elkötele­zett szocialista művészetben megér­demli támogatásunkat és megértésün­ket. De bármilyen kísérlet arra, hogy ügyeskedéssel, hibáik és tévedéseik be­csületes és őszinte bevallása nélkül ke­rüljenek vissza a kultúránkba és a mű­vészetünkbe, anélkül, hogy hibáikat igyekeznének helyrehozni, sikertelen­ségre van ítélve. A jelenlegi pozitív fejlődés a kultú­rában és művészetben azonban nem megy végbe simán, problémák nélkül, intenzív politikai küzdelem nélkül. Ha­bár csak egyes esetekben, de mégis előfordulnak olyan kísérletek, hogy az irodalomba, a filmekbe és más művészi alkotásokba, a kulturális folyóiratokba, a tömegtájékoztatási eszközökbe a szo­cializmusnak idegen nézeteket és irány­zatokat csempésszenek be. Ezért mér­hetetlenül fontos, hogy kulturális éle­tünk irányító struktúrájának vezető dolgozói, a főszerkesztők, a kiadók igaz­gatói, a művészi szövetségek felelős funkcionáriusai és a nemzeti bizottsá­gok dolgozói következetesen a párt és a szocialista állam kulturális politiká­jának alapelveihez igazodjanak. Amint a CSKP KB októberi plénuma hangsűr lyozta, következetesen ki kell küszöböl­ni a kultúra és a művészet durva kom­mercializálásának csökevényeit, amihez ideológiai diverzió. a kispolgári ízlés kiszolgálása párosult. A szocialista kultúra további fejlődéi se szempontjából nagy jelentősége van a széles tömegek sokoldalú kulturális alkotó képességéhez szükséges feltéte­lek rendszeres kialakításának. Emelke­dik a dolgozók életszínvonala, bővül a szabad idő, új szükségletek és érdekek keletkeznek. Fejlődésüket nem lehet a véletlenre bízni, hanem helyesen kell irányítani, és fel kell használni a szo­cialista nevelés céljaira. Ezért a ter­melő-vállalatoknak, az üzemeknek és a szakszervezeti szervezeteknek is sokkal jobban kell teljesíteniük kulturális ne­velő feladataikat. Az SZLKP Központi Bizottsága felszólítja a nemzeti bizott­ságok, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a többi társadalmi és kulturális ne­velő szervezet funkcionáriusait, hogy az eszmei nevelő tevékenység intenzi­tása fokozásának érdekében jobban használják ki a rendelkezésükre álló összes népnevelési és kulturális intéz­ményt. Ezen a téren számos kihaszná­latlan lehetőség van, főként a falva­kon. A kulturális szövetségek A kulturális nevelő tevékenység fej­lesztése szempontjából nagy jelentősé­gűek a nemzetiségi kulturális szerveze­tek — a CSEMADOK, az Ukrán Dolgo­zók Kulturális Szövetsége és a Matica slovenská. A válságos időszakban eze­ket a szervezeteket az antiszocialista és nacionalista erők saját destrukciós céljaikra igyekeztek felhasználni, s mintegy ellenzéki politikai pártokká akarták átalakítani őket. Jelenleg szer­veiknek az ellenséges elemektől történt megtisztítása után e szervezetek sikere­sen kiveszik részüket a szocialista kul­túrpolitikából, mindenekelőtt a lakos­ságnak szocialista hazaszeretetre, pro­letár és szocialista internacionalizmus­ra való neveléséből. Fontos feladatuk határozottan harcolni a nacionalizmus bárminemű megnyilvánulása ellen. A párt a CSEMADOK, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Matica slo­venská tevékenységét fontosnak és szükségesnek tartja az egységes orszá­gos kulturális, népnevelő és politikai nevelő tevékenység további fejlesztése szempontjából. A CSKP XIV. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán kitűzött célok si­keres megvalósítása szempontjából nagy jelentősége van az állami és a társadal­mi szervek, szervezetek és intézmények elvi kérdésekben az egész állam kereté­ben való egységes eljárásának. A % egész kulturális tevékenység fontos fe­ladata a cseh és a szlovák nemzet, va­lamint a hazánkban élő nemzetiségek barátságának és együvétartozásának szellemében valő nevelés. Kölcsönös megismerésük és közeledésük szempont­jából igen hatékony eszköz a kultúra és a művészet. Elvtársak! a CSKP XIV. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa és a CSKP KB októberi plenáris ülése kiemelte a tömegtájé­koztatási eszközök nagy jelentőségét, amelyek kulcsfontosságú szerepet töl­tenek be az eszmei nevelő- és a politi­kai szervező munkában, s erőteljesen hatást gyakorolnak az emberek társa­dalmi tudatának kialakítására. A sajtó, a rádió és a televízió a vál­ság időszakában jelentős szerepet ját­szott az ellenforradalom előkészítésé­ben. Hatalmas eszközzé vált az anti­szocialista és jobboldali erők kezében, amelyek döntő pozíciókat kaparintottak meg. Általuk igyekeztek tömegpszichó­zist, nacionalista és szovjetellenes han­gulatot, szenvedélyeket szítani, félreve­zetni a közvéleményt, és megkíséreltek antiszocialista fellépést is szervezni­(Folytatás az 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents