Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

Birsalmasajt a harmadik polcon Az öreg bányaváros felett szelek hátán nyargaltak a felhők. A toronyházak tetején galambok pihentek az antennákon, de megunták a fémek és kövek szürkeségéi és elrepültek a régi negyed felé, ahol a falatnyí kertekben piros virágok integettek. Csapodi Bálint kertjében elhervadtak a virágok, mert néhány héttel ez. előtt meghalt a felesége, és azóta az öreg, nyugdíjas bányász nem a saját kertjével törődött, csak azzal a nagynagy kerttel, ahová egyszer mindnyájan megtérünk. Délelőtt is, délután is kiballagott a sírhoz, nézte a lassan szikkadó göröngyöket, és perelt a sorssal, amiért elvitte tőle a legkedvesebbet. Aznap délután már éppen a kaput csukta be maga után, és indult volna a temetőbe, de akkor állt meg a ház előtt a kisebbik fia autója, és négyen szálltak ki belőle, a két fia meg a két menye. Azt mondták, később ők is kimennek az édesanya sírjához, de előbb meg kell beszélni a papa ügyét. Kissé csodálkozva nézte őket, mert milyen ügye lehet neki, ami ilyen nagy megbeszélést kíván, dehát nem tehetett mást, vissza kellett mennie a házba. Leültek az asztál köré, Csapodi Bálint egy kancsó bort tett az asztalra, meg régi hólyagos poharakat, és töltött. A kisebbik fiának, fózstnak nem adott bort, mert látta, hogy az vezeti a kocsit. Kortyolgatták a bort és csak úgy lassan pergették a szót, mindennapi dolgokról. Kérdezgették, hogy eszik-e rendesen, elviszi-e a fehérne. müt a tisztítóba, hol étkezik, mit vesz magának reggelire meg vacsorára. Nem nagy kedvvel válaszolgatott o kérdésekre, mert mindig szófukar ember volt, meg aztán butának is érezte a faggatást, hiszen nem cumis gyerek ő már, tud magáról gondoskodni... A második pohár bar után a nagyobbik fia úgy kezdte el a mondókát, mintha hideg vízbe kellett volna ugrania. — Nézze papa, ez így nem megy. Maga nem élhet itt egyedül. Ennek nincs semmi értelme. Mi történik, ha beteg lesz? Ki fogja ápolni? Meg aztán miért élne egyedül egy ember, akinek két fia van? — És két lánya is — fuvolázta feléje a fiatalabbik Hú felesége. Az apa hallgatott. Félig lehunyt szemmel nézte őket. Mit akarnak ezek? Miért jöttek? Annyi bizonyos, hogy főztek valamit és azt vele akarják megetetni... Nézte az idősebbik fiát. Ez rá hasonlít. Olyan egy darabból szabott, olyan nehéz mozdulatú. Régen kirepült már a fészekből. Ott él a nagyvárosban. Valaki azt mondta, hogy nagyon tó ügyvéd, csavaros esze van. A felesége is szép asszony. Három vagy négy nyelven beszél, zongorázik. A nagyapjának két gyára volt, az apjának csak egy. Aztán jött az államosítás. Hozzá nagyon kedves, minflnBBBOBBHBniBHni dlg apukának szólítja. Két évvel ezelőtt is olyan kedvesen kérdezte tőle, hogy miért jár az apuka mindig bakancsban, az ő édesapja egész életében lakkcipőben járt. A kisebbik fia is megszerezte a diplomát. Valami tudományos dolgozó. A felesége meg tanár. Néhány évvelezelőtt az asszony mindenáron azon volt, hogy menjenek Amerikába, mert ott él egy dúsgazdag nagybátyja, akinek se kutyája, se macskája, azonkívül már öreg meg beteges is.- Dehát a nagybácsi hirtelen feleségül vett egy tizenkilenc esztendős táncosnőt, és már van egy gyerekük is. Azóta a menye nem emlegeti Amerikát. Csapodi Bálint nagyon lassan illesztette a szavakat egymás mellé. — Aztán ti hogy gondoljátok? — Egyszerűen, papai Ez a ház megér kétszázezer koronát. Már vevő is van rá. Adja el, és költözzön hozzánk. Maga sem lesz egyedül, meg rajtunk ls tudna segíteni... kellene most egy kis pénz ... Józsinak is, meg nekem is ... persze csak kölcsön ... a papának úgy sincs szüksége ennyi pénzre, hiszen akár hozzánk jön, akár Józsiékhoz, mindene meglesz, dehát különben is csak kölcsönről van szó ... Az apa érezte, hogy lüktetni kezd a halántéka, de türtőztette magát. Felállt az asztaltól. — Csináljatok magatoknak valami vacsorát. A kamrában találtok tojást, zsírt, szalonnát, kolbászt. Én nem vagyok éhes. Majd holnap reggel tovább beszélgetünk. * « # Éjszaka van. Csapodi Bálint nyugdíjas bányász sétál a szobájában. Néha megáll a két ágy előtt. Az egyiket már soha többé nem kell megbontani. Eladni a házat! Milyen könnyen, egyszerűen vágják az arcába. Mit tudnak ezek róla, a saját apjukról? Tizennégy éves korától kezdve dolgozott .a bányában. Megtanulta, hogy milyen fájdalmat okoz a pofon meg a csendőrök puskatusa, hogyan marcangolja a beleket az éhség, hogyan bénítja még az izmokat az ólmos, elmondhatatlan fáradtság... Eladni a házat! Huszonnégy évvel ezelőtt kezdték építeni. Meri akkor már jutott nemcsak kenyérre, hanem módjával téglára, cserépre, mészre, cementre is. Hányszor nem feküdt le éjszakai műszak után, mert mielőbb fel akarta húzni a tetőt a házra, az ő házára, amiről már akkor álmodozott, amikor anyjával, apjával és hét testvérével élt egyetlen kis nyomorúságos szobában. Mert az ő apja soha nem járt lakkcipőben. Néha még bakancsa sem volt. Eladni a házat! Mi az nekik? Semmi! Ök nem látták az anyjuk verejtékes arcát, amikor a maltert keverte. De azért holtfáradtan ts elment a postára, hogy feladja a pénzt az „egyetemista fiainak", mert kellett egy kis pótlék az ösztöndíjhoz. Ök nem tudják, hogy az apjuk lemondott a cigarettáról. Nem azért, mert lent tilos a dohányzás, hanem mert azt a pénzt is sajnálta „csak úgy a levegőbe engedni". Nem látták, hogy ő húsz éven át egy fröccsöt sem ivott meg, mert kiszámította, hogy egy fröccs árából néhány piros cserepet vehet. Eladni a házat! Mert most éppen kell nekik egy kis pénz. Mire? Józsi is, meg István ts szépen keresnek. A feleségükkel együtt felmarkolnak havi öt-hatezer koronát. Mi az istenre költik azt a töméntelen pénzt? Kölcsön! Mire kell a kölcsön? Még két bunda kell az asszonyoknak, vagy új autó, valami legmodernebb ... ? Az ő két fia! Az egyik ügyvéd, a másik tudós. Még néhány évvel ezelőtt igen szorgalmasan Írogatták az életrajzukba, hogy „az édesapám többszörösen kitüntetett bányász". Még a menyei is beírták, hogy ki az apósuk, mert ellensúlyozni akarták a gyártulajdonos apát, meg az amerikai nagybácsit. Minek nézik őt a fiai meg a menyei! Valami ostoba vén prolinak, aki még vasárnap is bakancsban jár, de van egy háza, ami megér kétszázezer koronát, és jó lenne, ha eladná, és adna nekik százezer • vagy százötvenezer koronát. Cserébe kapna valamelyiknél egy kis szobát, és gyengéden figyelmeztetnék, ha úri vendégek jönnek, hogy olyankor az orrát se dugja ki. # # # Hajnalodik. Csapodi Bálint úgy érzi, hogy kiszáradt a torka. Valami édeset szeretne enni, és hirtelen a feleségét látja maga előtt. Ott feküdt a kórházi ágyon, már alig tudott beszélni, de méq zihálva, nehezen a férfi fülébe sóhajtotta a féltő, szerető aszszonyl utasítást... „Apu, a birsalmasajt a kamrában van, a harmadik polcon ... edd meg... azt szereted..." Kimegy a kamrába, a harmadik polcon megtalálja a celofánba csomagolt birsalmasajtot. Gyermekkorában egyszer valakitől kapott egy darabkát, és soha nem tudta elfelejteni az ízét. Néhány évvel ezelőtt beszélt erről az emlékéről az asszonynak, és azóta soha nem fogyott ki a házból a birsalmasajt. Most nem tud enni belőle, mert valami nagyon szorítja a torkát. Csák simogatja a csomagot, és egy nagy könnycsepp is kibuggyan a szeméből. Szó nélkül fogyasztják a reggelit. Az egyik menye töri meg a csendet. — Nos, papa — kérdezi mézédes mosollyal —, hozhatjuk a vevőt? Az öregember ránéz a menyére, kissé szomorú, hideg tekintettel, és szinte csattanó hangon válaszol: — Nem! Aztán kilép a házból és elindul a temető felé, mert meg kell köszönni a mamának a birsalmasajtot. PÉTERFI GYULA A

ki Bratislavából a csallóközi főúton halad, Šamorín (SomorjaJ után az első számottevőbb településként Báőon (Bacsfa) megy keresztül. A korunkra annyira Jellemző rohamos fejlődés üteme ebben a községben is kézzelfogható eredményeket szült. Az egykori kolostort ma új, korszerű lakóházak sokasága veszi körül. Az egykori földbirtokosi kastély ma a nyugdíjasoknak nyúit kellemes, békés otthont, akik töltik gondtalan öregkorukat. A községben valamikor derékig süppedt a sárban a kocsi kereke, ma már szinte valamennyi utcáját és bekötő útját portalanították. A házak előtt járdák és díszfák teszik szebbé, kellemesebbé a dolgozó ember mindennapi környezetét. Galambos László elvtárssal, a hnb elnökével, a helyi alapiskola igazgatójával a nemzeti bizottság irodájában találkozom. Becsületes, körültekintő, előrelátó embernek ismerik faluszerte, aki szívügyének tekinti a község fejlesztését. Naponta két műszakot végez, hiszen a tanítás után a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézésével is foglalkozik. Soha senkinek nem mondja, hogy fáradt, vagy nincs ideje, pedig neki is van családja, és gondja, problémája is akad bőven. Ismeri választópolgárai elképzeléseit, óhajait, s a lehetőségekhez mérten igyekszik orvosolni azokat. — 1965-ben kerültem a községbe tanítani — kezdi a beszélgetést Galambos elvtárs. — Egy évvel később bíztak meg a hnb titkári, majd később elnöki tisztségével. A községfejlesztési eredményeinket jó szervező és irányító munkával értük el. Ily módon az elmúlt választási időszak végeztével konkrét eredményekkel léphettünk választópolgáraink elé. A község egyik régi, égetően sürgős problémája nyert megoldást, amikor elkészült a községi vízvezetékhálózat, mely jó és egészséges ivóvízzel látja el háztartásainkat. Felépítettük az új, egytantermes iskolát^ 2,5 kilométer hosszúságban társadalmi munkával járdákat épített a lakosság. Sok nagyobb község is megirigyelheti a bačiakat (bacsfaiakat), ahol az utcákon neonlámpák árasztják a fényt. Az SZNF huszonötödik évfordulója tiszteletére meghirdetett versenyben a községfejlesztés terén első helyre kerültek a járásban. Befejezték a közművesítést, a házak előtt hidakat építettek. A múlt év őszén megtartott választások után a hnb vezetősége és a 13 tagú képviselőtestület a választási programban meghatározott célok valóra váltásót tekinti elsődleges feladatának. Ennek érdekében aktivizálják a tömegszervezeteket, rendszeresen értékelik a testület munkáját, meghatározzák a legközelebbi tennivalókat. A képviselők, akik közül többen az egyes tömegszervezetekben is dolgoznak, kezdeményezően lépnek fel, segítik a társadalmi munkák megszervezését. — Képviselőink túlnyomó többsége fiatal, akik többnyire termelőmunkát végeznek — folytatja Galambos elvtárs. — Eddig elmondhatjuk, hogy a választási programban erre az évre előirányzott tervünket sikeresen teljesítjük. Nemsokára befejezzük a temető körülkerítését, elkészült a ravatalozó, amely Z-akcióban, önsegélyes alapon épült fel, és a községben parkot létesítettünk. A labdarúgópálya mellett folyamatban van az öltöző építése. A jövő terveink között szerepel a kultúrház felépítése, valamint az új utcasor vízvezetékhálózatra történő rákapcsolása. A községben működő tömegszervezetek munkáját az efsz is támogatja, és hozzájárul anyagi kiadásaik fedezéséhez. A társadalmi munkából legaktívabban a fiatalok veszik ki részüket. Segítségüket 19 a hnb tanácsa is nagyra becsüli, s az űj iskolában klubhelyiséget biztosított számukra. Jól működik a sportszervezet is, mely új pályával rendelkezik, és most került fel a járási bajnokság harmadik osztályéba. A Vöröskereszt elsősorban az önkéntes véradás területén fejt ki tevékenységet. Nagyobb aktivitást igényel a helyi Nőszövetség és a CSEMADOK munkája. Fellendült a Tűzoltószervezet tevékenysége, melyben jelentős érdeme van Chalupa Ctibornak, a szervezet parancsnokának, aki lelkesen végzi a szervezet irányítását. A lakosság Jólétét többek között az is bizonyítja, hogy a lakóházak 95 százaléka új vagy újjáépült, s több mint 30 a személygépkocsi-tulajdonosok száma. SVINGER ISTVÁN Künözsi István felvétel*