Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám, péntek

BEMUTATÓ A SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZBAN Hattyúk tava Cseh fakszimile kiadványok kiállítása Budapesten Csaknem 100 évvel ezelőtt mutatták be Moszkvában a Hattyúk tavát, a balettkedvelő közönség örökké kedvelt, szép balettjét. Ezt a müvet a nézők és a balettegyüttesek egyaránt szeretik, elsősorban sajátos poézise. érzelmi közvetlensége, s nem utolsósorban melodikus zenéje miítt. Bár a balett eseménye romantikus, meseszerű, alapjában véve a minden akadályt leküzdő, hűséges szerelmet, az életért vívott harcot énekli meg. A Hattyúk tava vezető helyet foglal el minden művészileg fejlett balettegyüttes műsorában. Mindenképpen dicséretes tehát, hogy az átépített színházi épületben első bemutatóként ezt a világhírű művet láthattuk. A szlovákiai főváros közönsége s a szakértők körében rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg a Hattyúk tava iránt. A művészi értékeken és látványosságokon kívül az eddig nem tapasztalt érdeklődés oka az a tény, hogy a Hattyúk tava, sorrendben immár a hetedik, színrevitelének rendezője Frunze Jelenjan, az örmény SZSZK nemzeti művésze, aki jelenleg a Szlovák Nemzeti Színház balettpedagógusa. Tekintettel a szovjet baletművészet magas színvonalára, ez a tény nagy jelentőségű, jó előfeltételeket teremt további sikeres munkához. Milyen sikert ért el a jeles vendégművész Bratislavában? Erre a kérdésre csak akkor adhatunk helyes választ, ha tudatosítjuk mindazokat a nehézségeket és akadályokat, amelyeket a művészi munka megkezdése érdekében az utolsó év folyamán le kellett küzdeni. Nem titok ugyanis, hogy a bratislavai balettkar színvonala az utóbbi idényben hanyatlott. Ennek oka elsősorban a generációs probléma, a rossz munkafeltételek, az együttes vezetőségében felmerült nézeteltérések, melynek következtében gyengült a betanulás fegyelme és a munkaerkölcs. Az együttesen belüli problémák rugalmasabb megoldása után lényegesen' javultak a szolid művészi munka külső feltételei. Talán egy balettnek sincs olyan régi és tarka múltja, mint a Hattyúk tavának. Minden új színrevitel különböző koreografikus, tartalmi és zenei változást hozott. Az újszerűségre irányuló helyes igyekezet mellett meg kell állapítanunk, hogy a Hattyúk tavával gyakran és károsan kísérleteznek, mégpedig nemegyszer hazai színpadainkon is. Jelenjan igyekezett visszaadni a Hattyúk tavának eredeti jelentőségét, tiszteletben tartani elsősorban annak balettformáját. Tudatosan követeli a Szovjetunióban már több éven keresztül kialakított és fenntartott hagyományt. Koreográfiai szempontbóly M. I'etipa és L. Ivanov pétervári verziójából (1895) indul ki, főleg a II. és IV. képben, következetesen betartva a divertissimők folyamatát, zenei szempontból tisztelve Csajkovszkij partitúráját, amelyet valóban csak a legkisebb mértékben alakított át, ám a legfőbb hangsúlyt a táncra és a tánc technikájára fekteti. Ezen a téren Jelenjan — a már említett problémák ellenére is — a bratislavai balettel tiszteletre méltó teljesítményt ért el. Jó értelemben véve: volt mit nézni, volt mit csodálnil Minden primabalerína álma Odetta és Odilia szerepének alakítása. Most Gabriela DemoviCová és a tapasztalt Gusta Herényiová kapott alkalmat. Demovičovánál főleg a szerep emocionális átérzésének mélységét csodáltuk, Herényiová tökéletes, hibátlan alakítást nyújtott. Bebizonyította, hogy a bratislavai együttesnek még mindig nagy támasza. Kissé háttérbe szorult Szigfrid herceg alakja, amelyet Ján Halama és Zoltán Nagy alakít — megbízhatóan. Ebben az esetben a koreográfus talán igényesebb lehetett volna. A bohóc szerepét a főpróbán és az első bemutatón Jozef Dolinský (alternálta Dušan Nebyla), Rotbart rossz szellem inkább pantomin, mint táncszerű alakját mindkét bemutatáson Peter Boria alakította hitelesen, (alternálta Adara KyevskyJ. A szólótáncok közül legmegkapóbb a Pas de Trois (Pilzarová, Šebestiková, Vojtek) az I. képben, a bevált a Pas de Quarte a II. képben és a nemzetek tánca a III. képben volt, ezek közül a legnagyobb tetszést a spanyol tánc váltotta ki. Kár, hogy a koreográfia mögött messzemenően elmaradt a díszlet és a zene. M. Gábor díszlettervező és Ľudmila Purkyňeová jelmeztervező a Hattyúk tavát valahová a sötét középkorba helyezte, nyomasztó légkört, rideg kísértetiességet teremtve, ez pedig ellentétben áll Csajkovszkij finom zenéjének szellemével és kifejezésmódjával. A herceg vendégeinek és barátainak jelmezei százféle színben pompáztak, a díszlet túlzottan teátrális és öncélú (a Ili. kép!), túlzott a megvilágítás variálása, a díszlettervezőnek, a tökéletes illúziókeltésre és romantikus fantasztikusságra irányuló igyekezete helyenként ízléstelenné, giccsé fajul. Bár Adolf Vykydal karnagy a Hatytyúk tavát még nyolc évvel ezelőtt begyakarolta, jelenlegi teljesítménye nincs a kívánt színvonalon. A szép részek mellett hiányoljuk a kifejezés nemességét, eleganciáját és a zene kultiváltságát. A Hattyúk tavának új színrevitele az említett hibák ellenére is elismerést és figyelmet érdemel. A balettegyüttes konszolidálásáról tanúskodik, a művészi munka új szakaszának kezdetét, a jobb „balettidők" reményét jelenti. Hisszük, hogy a bratislavai balettegyüttes az újonnan átépített épületbe való beköltözése, a fennálló problémák megoldása és Frunze Jelenjan hatékony pedagógiai segítsége mellett olyan művészi eredményeket ér el, amelyeket tőle joggal elvárunk. A. G. A budapesti könyvbarátok (bibliofilek), könyvtörténészek és könyvművészek számára ünnepszámba menő kiállítás nyílt meg a budapesti Csehszlovák Kultúrában. A prágai Cimelia Buheinica könyvkiadó fakszimile kiadványait mutatta be. E kiállítás alkalmat kínál arra, hogy két nép hasonló jellegű kiadványait, ill. kiadói tevékenységét a műértők összehasonlíthassák. A fakszimile kiadványokat a kegyeletnek egy bizonyos fajtája hozza létre. Ebben a művelt embert jellemző antikvitás iránti érzék játszik komoly szerepet, s ezért elsősorban olyan művek kiadásáról szól, amik csekély, vagy éppen egyetlen példányban maradtak fenn, amelyeket éppen ezért a bibliofil nem kis áhítattal vesz a kezébe, ha módja nyílik erre a művet őrző könyvtárban vagy múzeumban. De mert rendszerint ezek a könyvek nemcsak anyagi értelemben föibecsülhetetlen kincsei a múltnak, hanem a nemzet kultúrájának alapjait is alkotják, ezért kétszeresen is érthető az az áhítatos tisztelet, amelyet a könyv tudósai, barátai éreznek irántuk. És az előbbi okokkal magyarázható az is, hogy minden önmagára kötelességszerűen sokat adó nemzet miért teszi ezeket hasonmás (fakszimile) kiadásban hozzáférhetővé a ma embere számára. Nem szórakozásból, nem is különcködésből, nem könyvbolondoknak vagy mániákusoknak, még csak nem is ínyenc művészetbarátoknak, hanem a tudományos kutatásnak is. Ezek a munkák tartalmuknál, vagy illusztrációjuknál — szerencsésebb esetben mindkettőnél — fogva érdemlik meg a figyelmet. A fakszimile kiadás révén válnak hozzáférhetővé a nemzeti kultúra alapjait képező ritka művek a tudomány számára, a mübarátnak pedig mint „műtárgyak" válnak elérhetővé. Mi okozta a Cimelia Bohemica kiadványainak láttán a meglepetést? Egyrészt az, hogy egy-egy mű ugyanazon kiadása többféle változatban jelent meg. Az eredetivel mindenben pontosan megegyező fénymásolatban, azután különféle méretű betűhív kiadásban. Másrészt pedig, hogy milyen gazdagon illusztrált és terjedelemre nézve is hatalmas művek kerültek kiadásra. Ezt az ár maga is jelzi. Az egyik fakszimile kiadvány ára 1800 rubel, ami körülbelül 18 ezer koronának felel meg. Nyilvánvaló, hogy ezt magánszemélyek közül kevesen vásárolják meg. Ugyanez a mű fekete-fehéren reprodukálva 900 rubelért kapható. De mégha magánszemélyek közül viszonylag kevesen vásárolják is e drága kiadványokat, akkor is érdemes kiadni, mert hiszen nyilván külföld könyvtárai közül is számosan megszerzik és egy-egy ilyen kiadvány a nemzet kulturális nagykövete abban a könyvtárban, ahova elkerül. Természetesen egy kiadvány, amely képzőművészeti értelemben eredetileg sem éri el a művészi rangot, azt a fakszimile kiadás sem adhatja meg neki. A kiadás jelentőségét tudományos szempontból ez nem csökkenti, de a bibliofil örömét sem, hisz az is tisztában van azzal, hogy egy régit, ritka értéket tett a fakszimile kiadás hozzáférhetővé. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő sorozat köteteire gondolunk a Bibliotheca Hungarica Antiqua, „csak" tudományos célokat szolgáit, művészieket kevésbé. Ezekkel öszszevetve azt Is meg kell állapítanunk, hogy a Cimelia Bohemica kiadványainak kötése változatosabb és művészibb. Ezek mind egyikében többnyelvű, magyarázó szöveg található a mű és a kora rövid ismertetésével. A kiadó a következő műveket mutatta be: A Codex Vysehradensis 1085ből fennmaradt koronázás! evangéliumgyűjtemény. 222 hatszínű reprodukcióval készült eredeti méretben (415x340 mm). A pergamen utánzatú kötés mellett a normál kiadás díszes vastag bőrkötést kapott. — Az első cseh nyelven nyomtatott könyv — a Trójai krémka díszes bőrkötésben és fűzve, egy 1370-ből származó Hradeci kézirat, amely csak szövegeket tartalmaz, a cseb versek alaptípusaival, fakszimilében és normál kiadásban, bőrben és fűzve egyaránt megjelent. Velislai Biblia Pieta, e 14. századból. 1340-ből származó képes biblia a maga nemében egyedülálló. Kora legterjedelmesebb illusztrált könyve, 747 lavírozott színes képpel. A 376 oldalas könyv eredeti méretben (240x310 mm) egyszínű fénynyomással és színes reprodukciókkal is kétféle változatban és kétféle — 600 és 1200 dolláros — áron is megjelent, egyes részletei pedig külön füzetben, többnyelvű magyarázattal, propaganda céllal. A theses in Universitate Carolina Pragensi Disputatae (egyetemi tézisek) 1—7. része elnyerte az év legszebb könyve címet. T. Hajek: Dialexis de novae et prius incognitae steliae ... apparitione Purtiad moenum MDLXXLIII) latinul írt mű miniatűr és zsebformátumú kiadásban (176 fakszimile oldal és 40 oldal magyarázat) egyaránt hozzáférhető. Láthattuk a kiállításon Copernicus nagy művének (De revolutionibus orbium coelistium libri sex) bázeli kiadásáról készült fakszimile és betűhív kiadását Tycho de Brahe vitatkozó megjegyzéseivel. Coménius Didacticájának cseh szövegű kéziratos műve (J. A. Komenský: Didaktika cseskó) fakszimilében és betűhív kiadásban fűzve és bőrkötésben jelent meg. Ezópus élete című fakszimile kiadvány a 18. század végén vagy a 19. század elején keletkezett. s minden valószínűség szerint ez az utolsó orosz nyelvű Ezópus kiadvány. Dvofák IX. (Újvilág) szimfóniájának eredeti méretű fakszimile kiadását, fekete kötésben, indokolja az idő gyors múlása. Korunk szinte áttekinthetetlen szellemi termékmennyisége. A kortárs eredeti kézirata — mint egy nép szellemi csúcsteljesítménye — bibliofil csemege. Minket magyarokat közelebbről is érintő fakszimile kiadvánnyal is dicsekedhetik a Cimelia Bohemica. Comenius Rákóczy Zsigmondot elsirató elégiáit is megjelentette. A Musae Patakinae 1652-ben keletkezett Sárospatakon, s a kiadó 1970ben adta ki. 20 fakszimile oldalon, magyarázattal, kötve. Az eredeti szöveg a Cseh Nemzeti Könyvtár tulajdona. A kiadvány bizonyára elfogyott, a kiállításon ezért nem láthattuk. Valóban páncélszekrényekből léptek elő ezek a művek a fakszimile adás jóvoltából, s mintegy elvarázsolt kastélyból, úgy távozott a bibliofilé e kiállításról. Sok évszázados múltú könyvkultúrával találkozott, a modern nyomdaipari technika korlátlan lehetőségeivel és a prágai könyvkiadás valóban művészi értékű teljesítményeivel. Az egyes művek műszaki megformálása, a nyomdai kivitel, a sorregiszter pontossága, szöveg mellett a szegélyek (margók) monumentálisan szép és arányos megoldása, a festékezés egyenletessége, a finom papír, a művészien megtervezett és jó minőségű anyagból készült kötések a könyvkultúra diadalát jelentették. SZ!) REZSŐ KULTURÁLIS HÍREK • Száz évi magány című regényével Gabriel Garcia Marquez kolumbiai író nyerte el a Romulo Gallegos irodalmi dijat. A venezuelai Művészeti Intézet védnöksége alatt öt évenként odaítélt huszonnégyezer dolláros díjat az idén spanyol, argentin, venezuelai, chilei, mexikói, perui, bolíviai, kolumbiai, ecuadori, Costa Rica-i, paraguayi, uruguayi, Puerto Rico-i, guatemalai, dominicai, nicaraguai, panamai és kubai írók pályázták meg, százhatvanöten. A köd és a légi közlekedés A légi közlekedés kezdettől fogva függött az időjárástól. Ez ma már nem olyan nagy, mint a légi közlekedés fejlődésének kezdeti 'veiben. Annak idején a különböző meteorológiai jelenségek, amelyek kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják a légi közlekedést, teljes akadályt jelenthettek egy-egy légi út megvalósításában. A mai rádiónavigációs módszerek eléggé biztonságossá teszik a repülőgép irányítását a legbonyolultabb légköri feltételek között is. Fennállnak azonban még mindig olyan esetek, hogy néhány légköri Jelenség megakadályozza a repülést a legkorszerűbb felszerelésű és a legújabb típusú repülőgépeknek is. A légköri jelenségek közül a repülés kezdeti és végső fázisát leggyakrabban a köd akadályozza meg. A köd nemcsak a légi közlekedés egyenletességét zavarja, hanem megnehezíti és lelassítja a vasúti, a közúti és a hajóközlekedést is. A közlekedési balesetek egyik leggyakoribb okozója szintén a sűrű köd. A köd apró vízcseppekből, a fagypont alatti hőmérséklet esetén pedig apró jégkristályokból tevődik össze. Tulajdonképpen tehát a föld közvetlen felszíne fölötti felhő. A látástávolság köd esetében mindig egy kilométeren belül van. A ködréteg felett csaknem mindig derült, vagy csupán kissé felhős az égbolt A köd ezért többnyire alacsonyabban fekvő térségek fölött képződik. Az európai szárazföld fölött általában ún. kisugárzási kőd Jön létre. Ez a földfelszín fölötti legalsó légréteg erősebb lehűlése következtében képződik, amikor a vízpára a földfelszín közelében vízcseppekké alakul. A földfelszín lehűlése, amely kiterjed a levegőrétegre is, általában éjszaka, szélmentes, darült időjárás esetében történik. Ilyen feltételek között a föld hőt sugároz ki, amely a szabad atmoszférába távozik. Felhős égbolt idején a felhőzet a hőt felfogja, egy részét viszszasugározza a föld felé, s ennek következtében az éjszakai hőmérséklet magasabb, mint amikor az égbolt derült. A kisugárzási köd többnyire a hidegebb fél év tehát a tavasz és tél idején képződik, mégpedig magas légköri nyomás és megfelelő nedves levegő alkalmával. A nyári hónapokban ritkábban képződik kisugárzási köd, ilyenkor is hajnalban, a legalacsonyabb hőmérséklet idején, és hamarosan felszáll. A nap felkeltével gyorsan felmelegszik a földfelszín és a levegő alsó rétege. A tengerparti területeken leggyakrabban ún. talajmenti köd képződik, amely szintén a hidegebb fél év alatt Jön létre, mégpedig olyankor, ha nedves és melegebb levegő áramlik az óceán felől a hidegebb földfelszínre. A beáramló melegebb levegő ez esetben gyorsan lehűl, s a vízpára apró vízcseppek formájában Ieüllepszik, amiből ugyancsak köd képződik. A talaj menti köd nagy területen Jön létre, és a szél irányában terjeszkedik a szárazföld felé. A !-öd létrejöttéhez hozzájárul a meteorológiai feltételeken kívül a nap és az évszak, viszont maga a terep is. Éppen ezért az azonos légköri helyzet nem okoz mindenütt ködképződést. A ködös napok számában fennálló különbség megfigyelhető a repülőterek kőzött is. Hazánk repülőterei közül a Bratislava-Ivanka-i repülőtér helyzete a legelőnyösebb. Ez a környező terep következménye, amely közvetve befolyásolja az északnyugati szél erősödését. A Bratislava-Ivanka-i repülőtéren évente átlag 36 nap van köd. A košicei repülőtéren ezzel szemben 46, a sliáčin pedig 101 a ködös napok évi átlaga. Meteorológiai szempontból minden olyan nap ködös napot jelent, melynek folyamán köd jön létre, tekintet nélkül az időtartammára. A bratislavai ködös napok fele a téli Időszakra esik, csaknem egyharmada őszre, s egytizede tavaszra. A légi közlekedés legkedve zőtlenebb légköri jelenségeinek egyike a köd. A látástávolság minden repülőtéren meghatározott, s ugyanígy a felhőzet alsó határa is, amelynél a műszaki berendezések segítségével még biztonságos a rajtolás, vagy a leszállás. A Bratislava-Ivanka-i repülőtér meghatározott alsó határa leszállás esetében 500 méter látástávolság és 60 méter magasságban levő felhő. A köd évente bizonyos időre minden repülőteret kizár a forgalomból. A légiforgalmi társaságok és a népgazdaság ezáltal óriási károkat szenved. A tudósok ezért több évtizede kutatják a köd eloszlatását elősegítő eszközöket a repülőterek térségében, vagy legalább az egyes felszállópályák térségében. A köd feloszlatásán különböző műszaki eszközökkel kísérleteznek. A második világháború végén az angliai katonai repülőtereken a köd feloszlatásában nagy olaj- és benzinégőket használtak, amelyeket a felszállópályák szélén sűrűn egymás mellett helyeztek el. A levegő felmelegedésével alapvetően megjavult a látástávolság, és így — ha nem minden esetben is — elég gyakran sikerült a repülők fel- és leszállása. Ez a módszer azonban olyan drága volt, hogy a polgári légi közlekedés nem alkalmazhatta. A második világháború után a polgári légi közlekedés rohamosan megnövekedett és a tudósok más, olcsóbb eszközökkel próbálkoztak. Különböző vegyi anyagokat alkalmaztak, amelyek meggyorsították a sűrítési folyamatokat és a ködfelhőt esővé vagy havazássá változtatták. Más esetekben kísérletileg ultrahangrezgéseket vagy propángáz porlasztókat alkalmaztak, a problémát azonban mindmáig nem sikerült megoldaniuk. Dr. PETER FORGÄC