Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám, péntek

Nektárt ad minden hektár SZÜRETELNEK AZ ALSÖPÉTERI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETBEN Belpolitikai kommentár MINŐÉN ÜZEMBEN, HÁZTARTÁSBAN A főváros kőrengetegében egy ügyes kirakatrendező őszi faleveleket hintett a férfi­ruhák, télikabátok, cipők, tévé­készülékek, tranzisztoros rádiók közé és egy hatalmas szőlőfürt fényképét helyezte el. A köny­vesboltban pedig Van Gogh vi­lághírű szüreti festményének re­produkciója figyelmeztet: a Kis­Kárpátok lankáin, a tokaji he­gyekben, az alsópéteri dombok között és mindenütt, ahol szőlő terem, megkezdődött a szüret. Nincs megállás a földeken: alig csendesedtek el a kombájnok, szüretelő lányok, asszonyok énekét viszi, hozza a szőlőhe­gyeken az évszakhoz képest csí­pős, hideg szél. Az alsópéteri földművesszö­vetkezet borait, főleg a hazai és nemzetközi borversenyeken többször is arany és ezüstérem­mel kitüntetett Tramint, Semil­lont, Müller-Thurgau-t, Leány­kát, Rizlinget sokan ismerik. Kí­váncsiak voltunk, a Bartakovics István mérnök vezette Dolný Pe­ter-i Efsz-ben milyen termés várható, milyen a szőlő cukor­tartalma, lesz-e az Idén ismét olyan kiváló Semillon, melyről a környező országok turistái is tudták, az őrsújfalui camping­ben kapható. Sokan álltak meg és kortyolgatták, ezt a kitűnő nedűt ebben a szimpatikus, Du­na menti létesítményben. — Igen, így igaz — mondja Pócs Flórián pincemester —, évek óta vásárolja a camping saját termésű Semillonunkat és eddig — mint valamennyi ke­reskedelmi partnerünk — ők is elégedettek voltak. Az idén sajnos kisebb a 100 hektáron termesztett szőlő cukortartal­ma. A múlt évi terméshez vi­szonyítva 4—5 fok eltérés mu­tatkozik. De még nem tartunk a végénéll A 60 szüretelő novem­ber elején fejezi be a munkát és csak ezután tudjuk meg, tu­lajdonképpen miiyen is a ter­més. Tény, hogy az április végi fagyok károkat okoztak a sző­lőben. Míg Flóris bácsival a vastag mestergerendák alatt a borkós­tolóban beszélgetünk, labdázok a gondolatokkal, hogyan is ad­hatnék hű képet az itteni, 450 hektoliter bor tárolására 75 év­vel ezelőtt épített pincéről. Szavakat, mondatokat illesztek egymás mellé, aztán feladom a szélmalomharcot: a közvetlen élményt ebben az esetben nem helyettesítheti a szó. Még kép­és illatmagnó (ha az utóbbi lenne egyáltalán) se segítene, mert a borospince varázslatos A lakosság növekvő életszín­vonala egyre nagyobb igénye­ket támaszt az élelmiszerellá­tással szemben. A CSKP XIV. kongresszusának határozata ér­telmében az alapvető élelmi­szerfogyasztás növekedését sa­ját termelésünkből kell fedez­nünk. Fokozni kell tehát a mezőgazdasági termelés inten­zitását s a racionalizálás kere­tében a tudomány és technika vívmányainak kihasználását. A Vefká Ida-i (Nagyida) Ál­lami Gazdaságban szorosan együttműködünk a Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intéze­te košicei kirendeltségével. Együttműködésünk eredménye­ként jelentős mértékben növel­tük gazdasagunk belterjességét mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. A verseny győztesei „A szakma legjobb dolgozó­1a" címért szocialista munka­versenyt hirdetett a közép-szlo­vákiai kerület postaigazgatósá­ga. A versenybe a kerület pos­tahivatalainak a dolgozói kap­csolódtak be. Az értékelés alap­ján a versenyt Régi Dezső, a vinicai (Ipolynyék) postahiva­tal vezetője nyerte és a követ­kező értékelésig övé a ver­senyzászló. Kollektívája érte el a kerületben a legjobb eredmé­nyeket a pártsajtó terjesztésé­ben és a postai szolgáltatások színvonalának emelésében. BÜJTÖS JÁNOS birodalom, melynek hetvenhét illatából mélyeket kell lélegez­ni, látni kell az üvegkancsók­ban zöldesen villódzó, a poha­rak szélén vastag rétegben elhe­lyezkedő, kóstolásra az asztal­ra helyezett Olaszrizlinget, a vadvirágos mezők illatára em­lékeztető lilás Tramint. Különös varázsa van a pincének. Köny­nyen pereg itt az emberek ajká­ról a szó, fakad arcukon a mo­soly s oly hirtelen terem a nó­ta, hogy senki sem tudja: ki mikor kezdte el és sokszor azt se, mit is énekelnek ... F lóris bácsi kedvesen kí­nálja a látogatót: Csak ezzel a kis pohárkával kóstolja meg! Igenám, de a pince egyik oldalán 11, a másikon 12 hatal­mas, kövérhasú, lenolajjal nem­rég megkent s belülről is töké­letesen kikezelt hordó lapul a 15 fokos félhomályban s ha mindegyikből „csak az egy de­cit" kóstolja meg a látogató, aligha ír riportot a szüretről, borkészítésről. Dehogyis ír! Még járni se tud, amit pedig 12 hó­napos kora óta nap, mint nap gyakorol s melyről úgy tudja, hogy ez eddig nem jelentett számára problémát. Alsópéteren a szüret, a prése­lés mindig nagy eseményt jelen­tett. A dimbes-dombos környék és a talaj rendkívül alkalmas szőlőtermesztésre. A szövetke­zet vezetősége ezért is bővíti évről évre az erre a célra szánt földterületet. Az elkövetkező időszakban további harminc hektárral bővül a szőlészet és új fajtával: a zöld veltlínivel is kísérleteznek. Most kétéves ez a szőlő — s ahogy a pincemester mondta — jövőre már mutat is valamit. — Nincs párja a házilag ke­zelt bornak — mondja Flóris bácsi. Borainktól nem fájdul meg a fej és aki issza, másnap reggel is dicséri, jó étvággyal ébred, jó a közérzete, erősnek érzi magét. Kérdésünkre elmondja azt is, mi ennek a titka. Szakszerűen kénezik a bort, jók a hordók,, borkészítésre elsőrendűen al­kalmas a környéken termő sző­lő, melybő egyébként adnak is el és a vásárlók véleménye sze­rint „szilárd állapotban" is ki­tűnő. A Jednota komárnói (komá­romi) üzeme évente 150—160 hektolitert vásárol, de Szentpé­teri Rizlinget készít az alsópéte­ri szövetkezetből és környéké­ről vásárolt szőlőből a borüzem is. A termesztett gabonafajták helyes megválogatásával és a komplex tápanyagellátással ga­bonatermelésünket az 1963. évi 250 vagonról 1971-re 500 va­gonra növeltük. A trágyázás! kísérletek során azt tapasztal­tuk, hogy a három évre előre történő foszforos trágyázásnak sok előnye van a hagyományos, évenkénti trágyázással szem­ben, mivel az új módszernél a régihez hasonlítva 5—11 szá­zalékos hozamtöbblet mutatko­zott. Jelenleg egyre nagyobb mér­tékben alkalmazzuk a szalma közvetlen alászántását, ezzel helyettesítve az istállótrágyá­zást. Az első kísérleteket 1963­ban a tudományos intézet dol­gozói végezték. A kísérletek so­rán megállapították, miként reagálnak a szalmatrágyázásra az egyes növények, milyen mű­trágya-összetételt és mennyisé­get kell adagolni főleg a nit­rogén pótlására. Ma már elmondhatjuk, hogy ezeket a kérdéseket megoldot­tuk. Hasznos kísérleteket foly­tattunk a kombinált műtrágyák alkalmazásában Is. A kísérletek során együttműködtünk az ér­dekelt vegyi üzemekkel, főleg a strážske! Chemko vállalattal. A haza! és a külföldi herbi­cidek egész sorát próbáltuk ki, elsősorban a cukorrépánál és a kukoricánál. Az állattenyésztésben főleg a tejtermelés hatékonyságának növelésére törekedtünk. Ezért kiselejteztük a kevésbé hasznos egyedeket, és javítottuk a ta­A z 1897-ben még a Zichy grófok által megépített pince hordóit az efsz 1954-ben kicserélte. Mindössze két 1848 literes, címeres hordót hagytak meg. Bor tárolására már ezek sem alkalmasak, csupán a ku­riózum kedvéért tartották meg. Ezekben a hordókban már nagy a borkőlerakódás, ami belső térfogatukat is kisebbíti. A pin­ce egykori vincellére át is húz­ta a címer alatt még ma is lát­ható 2002 liter feliratot és a már említett 1848-at írta oda. Az új hordók kifogástalanok. Lenolajon kívül minden szüret előtt még vaslakkal is bekenik valamennyit, ami a korróziótól védi az abroncsot. Pócs Flóriánon kívül Kis Dé­nes, Kládek Sándor, Zsidek Vil­mos, Répás Ágnes, Vida Etel és még sokan mások szorgalom­mal, szakértelemmel járulnak hozzá a pince borai jó hírne­vének öregbítéséhez. Munkáju­kat a bor kitűnő minőségéért kapott számos nemzetközi és hazai borversenyen nyert kitün­tetés, arany, ezüst, bronzérem elismerő oklevél dicséri. A múlt évben is egy arany és egy ezüstérmet hoztak haza. Flóris bácsi dolgozószobájában 8 be­keretezett oklevél hirdeti: jó munkát végeznek. — Ez, ami itt látható, tulaj­donképpen csak egy töredéke annak a sok-sok kitüntetésnek, amit a szőlészeti csoport kapott az egységes földművesszövetke­zet megalapítása óta — mond­ja a pincemester. A főagronó­musnál valóságos éremgyűjte­mény található, bár azért itt is van még valami... s titokzato­san mosolyogva egy gömbölyű, rúdalakú tokot vett elő az író­asztal fiókjából. Kivette belőle az írást és ennyit mondott: no, ehhez mit szólnak? A díszoklevelet a CSKP Köz­ponti Bizottsága és a szövetségi kormány adta a Dolný Peter-i Efsz szőlészeti csoportjának a munkakezdeményezésért, és az elért kimagasló eredményekért. A legfelsőbb párt és állami szervtől kapott elismerő okle­velet Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára és Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterel­nök írta alá. E nnek az elismerésnek a bemutatásával Flóris bá­csi megkönnyítette a munká­mat, ugyanis pontot tett a ri­portom után. Mert ennél szeb­ben, frappánsabban a legna­gyobb igyekezettel sem lehetne befejezni egy írást. KOMLÚSI LAJOS karmányozás technikáját. Beve­zettük a monodiétás takarmá­nyozást, beleértve az ásványi anyagok pótlását és több fi­gyelmet szenteltünk a tehenek ellési felkészítésének. A céltudatos zootechnikai in­tézkedések következtében a te­henek évi fejési átlaga az 1964­es 2307 literről 1969-ben 3424 literre emelkedett. Ezt a ter­melékenységet jelenleg is tart­juk sőt túl is szárnyaljuk. 1971-ben 3300 liter volt a fejé­si átlag, és a jelek szerint 1972-ben elérjük a 3600 litert. Jele; JS fejlődésen ment át gazdaságunkban a növendék­marhák nevelése is. A borjú­nevelésben számos új haladó eljárást próbáltunk ki, például az etetésnél a TELMIX haszná­latát. A nevelő tápanyagok használatánál napi 0,80 kilo­grammos, a hizlaló tápanyagok­nál 1 kilogrammos súlygyara­podást értünk el. Az üszőknél az volt a célunk, hogy minél gyorsabban pótol­juk a kiselejtezett teheneket. Életkor szerinti kategóriákba soroltuk őket, biztosítottuk a racionális takarmányozást, ál­landóan figyelemmel kísértük növekedésüket és fejlődésüket. Az észlelt eredményeket a faj­tára jellemző standard adatok­hoz hasonlítottuk. Ezek az in­tézkedések elősegítették az üszők korábbi tenyészetbevéte­lét. Az üszőnevelés ideje, szü­letéstől a megtermékenyítésig, az 1964-es évi 23 hónapról 20 hónapra csökkent, az egy nap­ra eső súlygyarapodás pedig 0,48 kg-ról 0,66 kg-ra emelke­dett. ŠMAJDA JOZEF mérnök Az ősz beköszöntésével hű­vösre fordult az idő. S míg bennünket meglepett az időjá­rás szeszélye, az energetikai ipar dolgozóit nem. Ok ugyan­is az év elejétől felkészültek az október egytől március vé­géig tartó téli időszakra, hi­szen villanyáram nélkül meg­bénulna népgazdaságunk vér­keringése; ezt pedig nem akarják. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezúttal az energetikai ipar komolyan vette az előtte álló feladatokat. Még sohasem rendelkeztek — hála a bányá­szok önfeláldozó munkájának — ilyen nagy szénkészlettel, mint az idén. Ez lehetővé te­szi, hogy mind az üzemek, mind a lakosság jelenlegi szükségleteit kielégítsék. Nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a múlt évhez viszonyít­va a hőerőművek teljesítmé­nye az idén 4, 3, a vízerőmű­veké pedig 48 százalékkal nö­vekszik. Ehhez hozzá kell szá­mítani azt az erőforrást, ame­lyet a villanyáram formájában Szovjetunióból, Romániából és Lengyelországból kapunk. Amint látjuk tehát, az ener­getikai ipar jól felkészült az idei téli idényre. Ennek első felében — amely az év végéig tart — nem kell félni attól, hogy nagyobb kilengés lehet az áramellátás terén. Ettől függetlenül a megterhelés fo­kozódik. Oj üzemeket és lakó­telepeket adnak át rendelte­tésének, amelyeknek szintén szükségük van villanyáramra. Egyszóval nincs meg az össz­hang ezek szaporodása és az energetikai ipar kapacitásá­nak növelése közSt, ami a hat­vanas évek helytelen gazda­ságpolitikájának tudható be. Ezért szükséges az árammal takarékoskodni. Az 1973-as év első negyedé­ben rosszabb lesz a helyzet. A Gyakori vendég volt a szóra­kozóhelyeken, egy-egy este há­romszáz koronát is kitett a számlája. Néha megengedhet magának a dolgozó ember ilyen „kiruccanást", de ezer­nyolcszáz—ezerkilencszáz koro­nás havi átlagból nemigen fut­ja rendszeresen az efféle „szó­rakozásra". Különösen akkor nem, ha emellett nagyvonalúan taxin viteti magát az elég tá­vol eső divatos vendéglőbe. S ha ehhez még a rendszeres „sportkázás" is járul hetenként több száz koronára szóló szel­vénnyel, akkor nyilvánvaló, hogy ilyen életmód mellett a nem túl magas havi átlagból élő embernél előbb-utóbb nap­fényre kerül valami olyan do­log, ami nem fér össze a tár­sadalom törvényeivel. így volt ez az adott esetben is, amikor e cikk szórakozást kedvelő fő­hőse nem éppen mulatós ked­vében a vendéglő megszokott környezete helyett a rideg tár­gyalóteremben találkozott a ta­núként megjelenő pincérrel. Soös László negyvennyolc éves Horný Bar-i (Felbár) la­kos 1969-ben lépett a Jednota Fogyasztási Szövetkezet Bratis­lava-vidéki igazgatósága petr­žalkai és a hozzá tartozó ru­sovcei, valamint Veiké Űlany-i mezőgazdasági terményfelvá­sárló raktárai vezetőjének tisztségébe. Annak rendje-mód­ja szerint, az előírásoknak megfelelően átvette a raktári állományt, s anyagi felelőssé­get vállalt a raktárak kezelé­séért. Amint később kiderült, nem ártott volna nagyobb kö­rültekintéssel eljárni e bizalmi állás betöltésénél. A Jednota vezetőségét óvatosságra inthet­te volna az a körülmény, hogy nevezettet hasonló tisztségben elkövetett gazdasági bűntettért korábban már felelősségre von­ta a Dunajská Streda-i (Duna­szerdahely) Járásbíróság. A Jednota terményfelvásár­lással megbízott dolgozói kész­pénzben fizetik ki az átvett me­zőgazdasági termékek ellenér­tékét a termelőknek. A raktár vezetője erre a célra nem kap pénzt, ő az átvett áru raktáro­számítások szerint az energe­tikai ipar nem tudja majd ki­elégíteni a megnövekedett szükségletet, főleg a fő fo­gyasztási időben, vagyis reggel héttől tizenegyig és délután 17-től 21 óráig, amikor a meg­terhelés maximális. A nehéz­ségek leküzdésére persze több módszer is áll az üzemek és az egyéni fogyasztók rendel­kezésére. Elsősorban is az üze­mekben el kellene gondolkod­ni azon, hogyan lehetne gaz­daságosabban kihasználni a rendelkezésre á'ló erőforrást, illetve energiát. Erre most még van idő. Éppsn ezért a megfelelő' intézkedések fogana­tosítása kiküszöbölhetné, hogy az ötéves terv harmadik évé­nek első hónapjaiban le­legyen kiesés a termeié n. Például, hogy az üzemekben változtatni kellene a munka­kezdés időpontján, mégpedig úgy, hogy ne minden üzem egyidőben kezdje a munkát. Jobban ki lehetne használni a munkaidőt is, mert amint fent említettük, a csúcsidő, illet­ve a maximális fogyasztás a délelőtti és a délutáni mű­szakban négy-négy óra, holott a műszakok nyolcórásak. A másik megoldás az éjszakai műszakok bevezetése, amikor az erőművek „többletre" ter­melnek, amit sajnos elraktá­rozni nem lehet. Az áramellátás terén felme­rülő problémák teljes egé­szükben csak 197B-ban oldód­nak meg, amikor már nem­csak a szükségletet tudják majd kielégíteni, hanem bizo­nyos tartaléka is lesz az ener­getikai iparnak. Addig viszont mindenütt keresni kell a meg­oldást, és különösen a téli hó­napokban szigorú takarékos­ságra van szükség. Ezt tudato­sítani kell minden üzemben és háztartásban. N. J. zásáért és rendeltetési helyre küldetéséért felelős. Soos Lász­ló azonban megtalálta a mód' ját annak, hogy tisztességtelen úton pénzhez jusson. Hamis áruátvételi igazolásokat készí­tett kitalált nevekre, nem léte­ző mezőgazdasági termékekre, az űrlapokkal felkereste a fel­vásárlókat, akik fenntartás nél­kül elhitték, hogy a termelők közvetlenül a raktárba szállí­tották az árut, s anélkül, hogy meggyőződtek volna a termé­kek átvételéről, azonnal kifizet­ték Soos Lászlónak az átvételi elismervényeken feltüntetett pénzt. Pedig nem kis összegek­ről volt szó. A hamis nevekre kiállított számlák között tizen­hétezer koronát meghaladó té­tel is szerepel. 1970. május 15­tői 1970. december l-ig a hűt­len raktáros százharmincnégy­ezer koronán felüli összeget kapott a felvásárlóktól a csu­pán papíron létező mézért, fok­hagymáért, hagymáért, barac­kért, babért, borsóért és más termékért. A jelentős hiányt ravasz mes­terkedéssel egy ideig sikerült eltitkolnia a Jednota ellenőrei előtt. Ténylegesen átvett hét mázsa mézet például nem tün­tetett fel a raktári könyvben, a galantai Medos reklamálására — amely nem kapta meg a várt árut — derült fény a mes­terkedésre. Amint az ellenőrző szervek megállapították, egy üzemi konyha vezetője által aláírt áruátvételi igazoláson Soos László a tíz kiló fokhagy­mát 4210 kilogrammra, a 25 ki­ló hagymát 1825 kilogrammra, a tíz kiló mákot 210 kilogramm­ra, a fél mázsa babot pedig 2450 kilogrammra hamisította meg. Ezt a számlát adta át aláírásra az üzemi konyha fe­lettes szervének. A Bratislavai Kerületi Bíró­ság büntető tanácsa Soos Lász­lót a szocialista vagyon meg­lopása és megkárosítása bűn­tettéért kilencévi szabadság­vesztésre ítélte, öt évre eltil­totta anyagi felelősséggel járó állás betöltésétől és az általa okozott kár megtérítésére köte­lezte. Igái) EGYRE BELTERJESEBBEN Hűtlen alkalmazott

Next

/
Thumbnails
Contents