Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám, kedd

• ••••••••••••••ŠD - o J FILMEK•••••••••••••••BO ZAHAR BERKUT (szovjet) A 13. században, a tatár— mongol hódoltság korában játszódik a Zahar Berkut című történelmi dráma cselekménye. Az ukrán népnek a tatár betolakodók elleni harcáról szóló elbeszélés. Zahar Berkut vezér története világszerte ismert. Leonyid Oszika rendező (egyben a film forgatókönyvének írója Is) nem a legenda illusztrálására törekedett; célja az volt, hogy a filmvásznon bemutassa egy népi hős erkölcsi erejét és hősiességét. Ezáltal a cselekményből nagyszabású történelmi drámát kreált — a becsületről és a nemzeti büszkeségről. Tugar Vovka és Zahar me, hogy a történelmi freskó kifejezési eszközeit a dráma morális elemeivel sikerült harmonikus egységbe ötvöznie. Ebben természetesen szerepet játszott a film kulturált díszletés kosztümterve is, mely kifejezően érzékelteti a film balladai jellegét. Oszika filmjének nyelvezete és számos megoldása emlékeztet a szovjet filmművészet klasszikus történelmi alkotásaira, mint például Eizenstein vagy Paradzsanov műveire, bár a szimbólumok és a metaforák az utóbbiak filmjeiben nagyobb teret kapnak. A kijevi Dovzsenko-stúdióban készült mű több egy látványos Jelenet a Zahar Berkut című szovjet történelmi filmből Berkut személyében két ellentétes életszemlélet és felfogás jut kifejezésre. Míg Tugar Vovka az ország népét kiszolgáltatja az ellenségnek, Zahar Berkut a harcot választja, 'könyörtelen harcot, melyben a szabadság felcsillanó reménye háttérbe szorítja a személyi érdekeket. A rendező vitathatatlan érdeWILLIE BOY történelmi szuperfilmnél: egy mai művész szemével érzékelt múlt. Az alkotás mentes mindennemű felszínességtől és olcsó hatástól. Vaszilij Szimcsics (a címszerepben), valamint Ivan Gavriljuk és Antónia Leftyija híven követték a rendező elképzeléseit, s természetes játékukkal magukra vonják a nézők figyelmét. (amerikai) Ez a színes film az idős Abraham Polonsky munkája, aki első filmjét húsz évvel ezelőtt forgatta. Aztán a rendező a McCarthy-rendszer áldozata ífett: húsz évre elhallgattatták majd a lánnyal együtt megszökik. A cselekmény az amerikai Nyugaton játszódik, s a fehér telepesek és az indiánok közti viszályokat és egyenetlenséget, az utóbbiak méltánytaA Willie boy című amerikai film egyik kockája s nem kapott engedélyt a forgatásra. Az autentikus eseményeken felépülő film közvetve a mai „nyugtalan" Amerikára is utal, s a rendező az alkotásba beleágyazta saját keserű élményeit és tapasztalatait is, a McCarthyrezsim erkölcsi problémáit, a bizonytalanság, a „boszorkányüldözés" éveit. A Willie boy egy indián fiú története, aki önvédelemből megöli menyasszonya apját, FILMMOZAIK • SYDNEY POLLACK legújabb művének címe A trapper bosszúja, de egyes országokban jeremiah Johnson címmel forgalmazzák: így hívják ugyanis a főhőst. Pollack westernjében az indiánok se nem rosszak, se nem jók, a rendező raaliszlan helyzetét és kiszolgáltatottságát ábrázolja. Ebben a környezetben, ilyen körülmények közt következik be a tragikus kimenetelű drámai összecsapás. A film formáját és ábrázolásmódját tekintve rendhagyó western. A rendező a western és az erős szociális kritikát tartalmazó dráma elemeit egygyé kovácsolta, s ezzel gondolatilag és művészileg egységes, megható s egyben rendkívül humanista művet hozott létre. ŕ— tikusan ábrázolja a fehérekkel való és egymás közötti összeütközéseiket. A Sziklás-hegységben élő legendás hírű trapper indián nőt vesz feleségül, az asszonyt azonban megfojtják az ellenséges törzs tagjai, amire a híres vadász kiirtja az egész törzset... A TASZSZ 1957. október 5-i rövidka jelentése ámulatba ejtette a világot. Arról tudósított, hogy a megelőző napon a szovjet kutatók hosszú évekig tartó munkáját siker koronázta: az első mesterséges Hold elhagyta a Földet. A hír olyan nagy szenzációt váltott ki az egész világon, hogy hozzá hasonlót talán még nem ért meg az emberiség. A szovjet kutatók nemcsak megelőzték amerikai kartársaikat, hanem az egész emberiség nevében magtették az első lépést a világmindenség végtelenjébe, a bolygónkon kívüli térségek megismeréséhez. Az emberiség ősrégi vágya kezdett teljesülni. A fantasztikus regények „utópisztikus" elképzelései azóta fokozatosan reális, valóságos tartalmat kapnak. Az űrhajózás technikájának története szorosan összefonódott a rakéta történetével, mert mai ismereteink szerint ez az egyedüli eszköz, mely valóban képes valamely testet a Földről e világűrbe juttatni. Noha a rakéta egyike a legősibb találmányoknak, a benne rejlő lehetősége ket csak a 20. század elején, elsősorban K. E. Ciolkovszkij orosz tudós munkássága során kezdték felismerni. Ciolkovszkij kidolgozta a változó tömegű pont, a rakéta mozgásának elméletét és bebizonyította, hogy a rakéta a jövő űrhajózásának eszköze. Ciolkovszkij, E. Goddard, H. Oberth, R. Esnauit-Pelterie és mások a húszas években megalkották a továbbfejlesztésre alkalmas, folyadéküzemanyagú modern rakétát, mely először a második világháborúban játszott szerepet (V2 rakéták), majd 1945 után a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban a magaslégkörkutatás eszközévé vélt. Az első, űrhajózási célokra is felhasználható, több lépcsős ÓTiásrakétát a Szovjetuniónak sikerült 1957-re előállítania, és ennek segítségével helyezték pályára 1957, október 4-én a Föld első mesterséges holdját. Ez a nap a közvetlen űrkutatás és egyúttal a gyakorlati űrhajózás kezdetét jelenti. Azóta sok száz mesterséges égitest született és a Nemzetközi Geofizikai Év keretében kezdeményezett kutatási programjuk kiszélesedett a Földnek mint égitestnek, az atmoszféra, a bolygóközi anyag, a kozmikus sugárzás, a Nap és más égitestek sugárzásának, a Hold és a bolygók felszínének sokoldalú vizsgálatává. Az első szputnyik 83,6 kg súlyú gömb alakú test volt, amely kezdetben 227 és 946 km magasA világ első mesterséges holdja — a szputnyik elválik a hordozórakétától. ságban karingett a Föld körül. Otja során érintette a földgömb csaknem valamennyi pontját, mert 65 fokos szöget zárt be az egyenlítővel. Másodpercenként 8 km, tehát 28 800 km óránkénti sebességgel repült. Fel volt szerelve számos speciális regisztráló műszerrel az ismeretlen környezet fizikai tulajdonságainak vizsgálatára. Az űrhajózás fejlődésében az első évek legfontosabb dátumai ezek voltak: 1959. január 2án az első szovjet űrrakéta túllépte a Földtől való végleges elszakadáshoz szükséges második kozmikus sebességet, amelyet szökési sebességnek is neveznek (11189 méter másodpercenként) 1960. augusztus 19-én a második szovjet szputnyik-űrhajó sikeresen visszatért égitest-pályájáról. 1961. április 12-én első ízben utazott ember egy mesterséges égitesten (J. A. Gagarin a Vosztok űrhajó fülkéjében). így folytathatnánk hosszú ideig a kozmosz meghódításának sok-sok további határkövét: a Hold körülrepülését és a rajta való leszállást, a hold jármű sikeres szereplését, az űrsétákat és az űrrandevúkat, a Venus és a Mars felderítését szolgáló íaboratóriumok bámulatos eredményeit stb. Az űrkutatás révén szarzett tapasztalatok és ismeretek gazdagítják a tudományok egész sorát. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban az űrhajózás kibontakozásának eradményeképpen jelentős iparág keletkezett az asztronautika szükségleteinek kielégítésére. Bizonyos aktuális gyakorlati feladatok megoldására már az űrhajózás nyújtotta lehetőségek is előtérbe kerültek, például a televíziós világadás mesterséges holdakkal. Hazánk is bekapcsolódott za űrhajózási problémák megoldásába. A szocialista országok INTERKOZMOSZ programjában jelentős mértékben kiveszik részüket a csehszlovák kutatók, akik speciális mérőműszerekkel és egyéb készülékekkel járulnak hozzá a földgömböt körülvevő térség fizikai sajátosságainak megismeréséhez. DÚSA JÖZSEF SZUPERSZONIKUS HAJTÓANYAGOK A repülőgépek sebességének növekedtével a hajtóanyag-problémák is megsokasodtak. Korábban nem sokat gondoltak a tüzelőanyag elpárolgására — most súlyos gondokat okoz a hajtóanyag elgőzölgése, úgy is, mint veszteségek for rása, például a szivattyúzási nehézségek miatt, a hajtóanyagoszlop megszakadása következtében. Az oxidációs lerakódások dugulásokat okoz nak. A legsúlyosabb probléma pedig a hajtóanyag spontán meggyulladása. S mivel a szuperszonikus utasszállítógépeken az aerodinamikai melegedés elérheti a 150 fokot, az öngyulladás veszélye azoknál a hajtóanyagoknál is felléphet, amelyak a mai sugárhajtású gépeken még teljesen biztonságosnak tekinthetők. A hajtóanyagokkal szemben támasztott követelményeket merőben újszerűen kell megfogalmazni. A repülőbenzinek mai válfajait oktánszámuk szerint, kopásálló tulajdonságaik szerint osztályozzák. A mai szokásos minőségek Európában 73, 80, 91/96, 100/130 és 115/145. Az oktánszám elnevezés csak 100-ig egyértelműen értelmezhető, hiszen Í00 már tiszta izooktán-keveréket jelez. Az oktánszám fokozására ólom-tetraetilit adnak a benzinhez, az ebből kiváló ólom lerakódásának meggátlására viszont etilénbromidot is tesznek hozzá. Az olajfinomítást termékek közül a legszigorúbb gyártásellenőrzést a repülőbenzin igényli. A turbina-hajtóanyagok családjában két alapvető típus használatos: az Ismert világítóolajból származó kerozin, és egy szélesebb frakciójú gázolaj. Korábban az egyes érdekelt országok előírásai eléggé eltértek, most azonban — nem kis mértékben a sugárhajtású gépek katonai alkalmazásai miatt — többé-kevésbé egységesek a követelmények. A benzinhez jóval hasonlóbb, széles frakciójú hajtóanyagok jórész azért keletkeztek, mert attól féltek, hogy a kerozin mennyisége háború esetén csökkenne. A repülőbenzinhez hasonló tulajdonságok egyszersmind jelentékeny gyulladási veszéllyel is járnak, ezért a polgári légiforgalomban inkább ' a kerozinalapú hajtóanyagokat használják a sugárhajtóművek táplálására. A leginkább jellemző adat ezzel kapcsolatban: a kerozinalapú hajtóanyag legalacsonyabb forráspontja 150 C-fok, ám a széles frakciójú hajtóanyagé 50 C-fok. A fagypont (dermedéspont) értéke kezdetben —40 C-fok volt, ami nem bizonyult elegendőnek az északi félteke járatainak üzemében, ám azután „átestek a ló másik oldalára", mert —60 C-fok fagypontot írtak elő, ami miatt a megfelelőnek minősített hajtóanyag mennyisége erősen csökkent. Végül — úgy látszik, maradandóan — mínusz 50 C-fok értékben állapodtak meg. A turbina-hajtóanyagok vegyi összetételében a réztartalom ellenőrzése és szigorú korlátozása (0,15 milligramm (liter) a legérdekesebb részlet, miután kiderült, hogy több baleset és üzemzavar oka ez volt. Emellett még igyekeznek az erősebb szulfidkoróziót is meggátolni, nemkülönben a peroxidok által okozott roncsoló hatást a gumitömlőknél stb. A szuperszonikus utasszállítógépek héjszerkezetének borítólemezei átlagosan 150 C-fok hőmérsékletre melegednek. Bár az ilyen hőmérsékletű héjszárnyba beépített hajtőanyagtartály ennél valamivel alacsonyabb hőmérsékletű marad, mégis a hajtóművek közelében számos vezeték 200 C-fok fölé is melegedhet. Általában a „forró" pontok kevésbé veszélyesek, mint az egyenletesen magasabb hőmérsékletre melegedett részek. Ha például a vezeték egy része forró, attól még a hajtóanyag folytonosan átáramolhat rajta, anélkül, hogy robbanási veszélytől kellene tartani. Mindenesetre a szuperszonikus polgári gépek hajtóanyagával kapcsolatos problémák tisztázására kiterjedt vizsgálatokba kezdtek. Angliában például az olajipar nagyvállalatai az egyetemek kutató laboratóriumaival, a repülőgép-hajtóműveket gyártó vállalatok mérnökeivel, a repülőipari kutatóintézetek irányításává! jól egybehangolt vizsgálatokat folytatnak. Elsősorban a spontán öngyulladás hőmérsékletét mérik szabványosított körülmények között, az öngyulladást kísérő nyomásnövekedés tanulmányozásával egybekötve. A vizsgálatok nem csupán a hajtóanyagokra is kiterjednek. (dj)