Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

lei munka H feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után lFolytatás a 9. oldalról) rületi és a járási pártszervek teljes figyelmet szentelnek a helyi sajtónak, amelynek tartalmáért, hatékonyságéért és a dolgozókra gyakorolt befolyásáért közvetlenül felelősek, de ugyanakkor gondoskodnak a Rudé právo terjesztéséről, s az egész pártaktívával való szoros kapcsolatáról is. Arra törekszenek, hogy a párt élő szava eljusson minden egyes munkahelyre, köztársaságunk minden helységében. Ezzel egyidejűleg biztosítjuk politikánk egységét az állam egész területén. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és titkársága igen alaposan fi, gyelemmel kíséri, hogyan valósulnak meg a XIV. kongresszuson kitűzött feladatok, amelyek összefüggnek a tájékoztatási eszközök pártirányításának elmélyítésével, káderekkel való megerő. sítésével, valamint anyagi-műszaki el. látottságuk megjavításával. A tájékoztatási eszközök címére elhangzott jó szavak semmiképpen sem késztethetnek arra a következtetésre, hogy ezen a szakaszon már minden rendben van, nincs már mit javítani. Számos olyan probléma rejlik itt, amelyeknek objektív és szubjektív okai van. nak. A televízió nézői, a rádió hallgatói. a napi sajtó és a folyóiratok olvasói nemegyszer joggal panaszkodnak arra, hogy számos programnak, adósnak és cikknek alacsony a színvonala, egyesek közülük kifejezetten selejtesek, az ízléstelenség határán állnak, sőt, néha ellentétben állnak kultúrpolitikánk célkitűzéseivel. Még mindig kevés pozitív példát mutatnak az egyszerű ember hősies munkájáról, kevés példát az élenjáró dolgozók újítómozgalmáról. Még mindig nem támogatt ják kellőképpen mindazt, ami új, nem | harcolnak következetesen a konzervativizmus, az elavult, a begyökresedett szokások, a rutinosság ellen, mindaz ellen, ami fékezi előrehaladásunkat. Ami a bírálatot illeti, nem mindig van tekintettel arra, hogy tárgyilagos, tapintatos és konstruktív legyen. Nem mindig érinti azokat a területeleket sem, amelyek rászolgálnának a bírálat, ra. Ami a tájékoztatosságot illeti, ez kétségtelenül javult. Hangsúlyozni kefl, hogy a tájékoztatásnak mindig igazhűnek. a lehető iegpontosabbnak és frissnek kell lennie. A felsorolt bíráló megjegyzések érthetően nem merítik ki a fogyatékossá. gok és a gyenge pontok egész skáláját. E megjegyzésekkel nem akarjuk lebecsülni a tájékoztatási eszközök dolgozóinak jószándékát és áldozatkész munkáját sem. Azt akarjuk, hogy valóban és állandóan — amint ezt a XIV. kongresszus hangsúlyozta — a párt és a szocialista állam szilárd támaszai legyenek. Elvtársak! A Központi Bizottságnak, a kerületi és a járási bizottságoknak, a párt alap. szervezeteinek, mindannyiunknak állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy azok a nagy feladatok, amelyeket a XIV. kongresszus irányvonala megvalósításának során tűzünk magunk elé, nagy igényeket támasztanaik társadalmunk valamennyi részével szemben. E feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha az egész párt tudatában lesz felelős, ségének, ha növelni fogja politikai-eszmei és akciós egységét, él állandóan szilárdítja valamennyi tagjának elméleti és eszmei színvonalát. Minél nagyobb igényeket támasztunk az egész társadalommal szemben, annál nagyobb Igényeket kell támasztanunk saját magunkkal, az egész párttal, minden egyes kommunistával szemben. Ezért törekszünk annyira a kommunisták politikai és elméleti színvonalá. nak emelésére. Pártunk története meggyőzően bizonyítja, milyen káros követ, kezményekkel jár az elméleti munka és az eszmei nevelés elhanyagolása. Intő példa A. Novotný és J. Hendrych állásfoglalása, akik — amint a Tanulságok megállapítja — az ideológiai munkát „a politika puszta propagálására, a marxista—leninista tanok elvont magyarázatára" szűkítették le. Ebben a helyzetben a párt törvényszerűen elvesztette azt a képességét, hogy alkotó módon érvényesítse a marxizmus—leninizmust, megismerje a tényleges helyzetet, általánosítsa a tömegek tapasztalatait, észrevegye a fejlődés alap. vető irányait, és reális programot tűzzön ki. Az ideológiai munka lebecsülése demobilizálja a kommunistákat, eszmeileg leszereli őket, és a távlatok elvesztéséhez vezet. Így a párt és a tömegek passzívakká válnak, a párt, az állam, a társadalmi és a gazdasági szervezetek felelős képviselői ebben az esetben többé már nem igazi irányító politikai dolgozók, elvesztik természetes tekintélyüket ós képességüket arra, hogy a rá. jjUk bízott szakaszokat vezessék. Ez valamennyi szerv tevékenységének megbénulásához, a párt egységének megzavarásához, cselekvőképességének csökkenéséhez vezet. Nem kétséges, hogy társadalmunkban mindeddig vannak olyan egyének és különböző csoportok, akik, illetve amelyek nemcsak óhajtják, hanem szívesen hozzá is járulnának ahhoz, hogy a CSKP újból hasonló helyzetbe kerüljön, mint amilyenban a válság időszakában volt. A XIV. kongresszus határozata hangsúlyozza, hogy a fő veszély, amely ellen harcolni kell, a jobboldali opportunizmus és revizionizmus. A párt állami és gazdasági szervek és társadalmi szervezetek értékelésénél a fő kritérium az, hogy milyen következetesen harcolunk e veszély ellen. Mindig látnunk kell, milyenek a jobboldali opportunizmus és revizionizmus konkrét megnyilvánulásai és formáiban, a politikában, a gazdaságban, az egyes társadalomtudományokban vagy a kultúrában és művészetben. Az opportunizmus elméletben és gyakorlatban való leleplezésének és leküzdésének lenini módszerét kell érvényesítenünk egész munkánkban. A párt a legbonyolultabb feladatokat is meg tudja oldani, és minden helyzetben tud majd orientálódni azzal a feltétellel, ha fejlett, ideológiailag edzett káderekkel rendelkezik. Ez megköveteli, hogy emeljük a pártaktíva, a párt vezető dolgozóinak, az állami, gazdasági és társadalmi intézményekben az egyes szakaszokért, elsősorban az emberek neveléséért felelős személyek elméleti, marxista—leninista műveltségének színvonalát. Ez a feladat annál is fontosabb, hogy számos területen, elsősorban az ideológiában jelentősen csökkent a párttagok száma. A párt vezető szerepének következetes biztosítása ebben a helyzetben megköveteli,- hogy az irányító szervek nagyobb és összpontosítottabb törekvést fejtsenek ki a feladatok teljesítésénél, úgy, hogy mindenütt feltételek nélkül teljesítsék a CSKP irányvonalát. Ezzel kapcsolatban ülésünkön a legszívélyesebb elvtársi köszönetet fejezem ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak azért az önzetlen segítségért, melyet az egyes szakaszok kádereinek nevelésében nyújtottak. Örülünk, hogy továbbra is lehetőségünk nyílik e nagyvonalú segítség kihasználására. A szocializmus építésének útja nem volt könnyű — hangsúlyozza a Tanulság, akadályok és nehézségek kísérték. Abban a bonyolult gyors fejlődésben, melyen pártunk átment s mely során a párt és a munkásosztály elsajátította az irányítás és az uralkodás művészetét, hibák és tragikus tévedések is előfordultak. Pártunk ezt nem tagadja és nem is tagadta. Tanult a hibákból. Bírálóak vagyunk önmagunkkal szemben és továbbra is így viszonyulunk önmagunkhoz, mivel a bírálat és önbírálat a pártélet lenini normáinak két elválaszthatatlan része. Ma, amikor olyan bonyolult feladatokat oldunk meg, szinte meghatározó jelentősége van az elvi bírálatnak és önbírálatnak, a párt egészséges fejlődése, egysége és akcióképessége megszilárdítása, a kölcsönös bizalom légkörének kialakítása érdekében. Annak érdekében, hogy életünkből teljesen kiküszöböljük a karrierizmust, a megvesztegetést, a hamis kollegialitást, a felelőtlenséget, a polgári élet normáinak megsértését, az összes fogyatékosságot és rendetlenséget, amely a gazdaságban, a kutatásban, a tudományban, a kultúrában és művészetben és másutt előfordul, mindenütt érvényesíteni kell az elvhű és tárgyilagos bírálat szellemét. Kerülnünk kell az olyan helyzeteket, amikor a közönséges sikertelenséget, hibát vagy tévedést mesterségesen elnagyolják, amikor a kudarc okát a szocializmus lényegében keresik. Az ember nem tévedhetetlen. Hibát csak az nem vét, aki semmit sem csinál! Hozzánk azonban mindig az áll közelebb, aki becsülete-' sen dolgozik, akkor is, ha hibát vagy tévedést követ el, de ezeket tudatosítja és helyre tudja hozni, mint az, aki kerüli a munkát és a felelősséget csak azért, nehogy hibát kövessen el. Amikor a beszámolóban azt mondjuk, hogy a szocializmus mély gyökereket eresztett országunkban, hogy népünk többsége barátilag viszonyul a Szovjetunióhoz és megérti világtörténelmi sze- ' repét, ezzel nem akarjuk idealizálni a mai helyzetet, sem leplezni a még előforduló gyenge pontokat. Csupán azt a történelmi tényt állapítjuk meg, hogy ažt, amit az emberek tudatában elértünk, a Szovjetunió és a szocializmus ügye iránti viszonyt illetően, valóban politikánk nagy győzelmét jelenti. Ügy, mint életünk más területein, ezen a téren is nagyon sokat ártana, ha megelégednénk az elért helyzettel. Semmilyen érték sem örökérvényű. Az életben állandóan harc folyik az új és a régi között, állandó harc folyik a szocialista értékek megszilárdításáért, a szocialistaellenes, vagy a szocializmus számára idegen hatások ellen. Ezért javítanunk kell ideológiai nevelőmunkánkon úgy, hogy ezt az összes összefüggést megértse és eszerint cselekedjen ne csak a lakosság többsége, hanem az összes polgár. Ezért nem elegendő, ha állandóan ismételjük, hogy a Szovjetunióval jók a kapcsolataink. Nap mint nap arra kell törekednünk, hogy népünk egész szívével és tudatával megértse, hogy hazánkban a szocializmus építése és távlatai elképzelhetetlenek a szovjet néppel és kommunista pártjával, valamint a szocialista közösség többi országával folytatott széles együttműködés és szilárd barátság állandó elmélyítése nélkül. Ez megköveteli, hogy figyelmünket arra összpontosítsuk, milyen hatékony nevelő hatású a szocialista hazafiság és a proletár internaciojializmus kérdéseiben, különös tekintettel a fiatal nemzedékre. Azok a feladatok, melyeket az elnökség ebben a beszámolóban a Központi Bizottság elé terjeszt, nagyok és igényesek. Nagyon sok feladatról van szó, és gyakorlatilag életünk valamenynyi területére vonatkoznak. Ugyanakkor távolról sem merítenek ki minden problémát, melyet meg kell oldani. Felsorolhatnánk, hogy mennyi problémát vet fel, a jelen, mennyit kell majd megoldani a jövőben, habár ma még nem láthatjuk valamennyit. Annyi van belőlük, hogy a Központi Bizottság és a központi szervek nem tudják maguk megoldani valamennyit, nem tudnak minden egyes esetben javaslatot tenni megoldásukra. Sok probléma, s méghozzá bonyolult probléma létezik és keletkezik majd a kerületben, járásokban, üzemekben, falvakban és mindenütt, ahol emberek élnek, ahol megvalósul a párt politikája. Ezért a kommunisták olyan politikai-ideológiai színvonalát kell elérnünk, hogy maguk saját kezdeményezésükre rugalmasan irányítsák a közügyeket, minden helyzetben tájékozódni tudjanak anélkül, hogy utasításokra várnának föntről. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége és titkársága tudatosítja, hogy foglalkoznia kell azon feladatok megoldásával, melyek a mai plénumből adódnak majd, de ugyanakkor meg kell oldaniuk azokat a kérdéseket is, melyeket nem említettek meg ezen az ülésen. Egész tevékenységünket át kell hatnia a tudományos kommunizmus eszméinek. Tudjuk, nem követelhetjük meg mindenkitől, hogy fel tudja dolgozni a marxista—leninista elméletet. Ez a Központi Bizottság és szerveinek feladata, melyek az illetékes alárendelt tudományos intézmények munkájának eredményeire támaszkodnak. A marxista—leninista elméletből eredő pártpolitika konkrét megvalósítása, a pártpolitika érvényesítése a mindennapi gyakorlatban az egész párt, az összes állami és gazdasági, valamint társadalmi szerv és szervezet, minden polgár ügye. El kell érnünk, hogy a politikai' ideológiai munkát ne úgy értelmezzék, hogy azt csak az embereknek egy kiválasztott csoportja érti meg. A politikai-ideológiai nevelés nemcsak szavakkal, hanem jó minőségű munkával, személyes példamutatással is megvalósul. Az a munkás, aki kitűnő minőségű termékeket termel, de munkája mellett keveset beszél, többet tesz a szocializmusért, mint az az ember, legyen az akár bölcsész, aki ugyan szépen beszél a marxizmus—leninizmusról, de konkrét tevékenysége ellentétben áll pártunk politikájával. Ugyanígy a helyi nemzeti bizottság jól előkészített ülése a polgárok szükségleteivel és a párt egész politikájával összhangban álló határozatok elfogadása, a polgárok mozgósítása e határozatok megvalósítására is nagy ideológiai nevelő munkát jelent. Ezzel kapcsolatban említsük meg a Varsói Szerződés hadseregeinek Pajzs 72 nevű hadgyakorlatát. Ez a hadgyakorlat nem értékelhető csupán mint katonai, szakmabeli kérdés. A hadgyakorlat egész lefolyásának és eredményeinek mély, politikai-ideológiai határ sa van a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus nevelésére. B1 kell érnünk, hogy minden, amit csinálunk, a konkrét feladat teljesítését, dfe ugyanakkor a szocialista ember nevelését is szolgálja. A párt újra vezető erő Az elnökség által beterjesztett beszámoló szemléletesen dokumentálja azokat a sikereket, melyeket népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével elért. Nem dicsőítjük azonban önmagunkat. Nem felejtjük el, hogy a pártban és a társadalomban végbement válság óriási politikai, anyagi, erkölcsi és káderkárokat okozott országunkban. De amint mondják, minden rossz jó valamire. Heves politikai és ideológiai zivatart éltünk át, de sokat tanultunk. A párt megtisztult, felújította és megszilárdította ideológiai és akcióegységét. Újból teljes mértékben társadalmunk vezető ereje lett. A közelmúlt tapasztalataiból tanulva már sohasem szabad megengednünk, hogy a pártban közömbösség az emberek szükségletei iránti érzékteienség, nagyzolás, a jő elvtársi kapcsolatok megsértése honosodjon meg. A párt életében valamennyiünknek be kell tartanunk a lenini elveket. Ezekből az elvekből ered a párt forradalmi jellege, nélkülük a párt nem teljesítheti a munkásosztály élcsapatának szerepét. Ezt a küldetésünket akkor teljesítjük a legjobban, ha következetesen megvalósítjuk a XIV. kongresszus irányelveiből adódó feladatokat. Amint Husák elvtárs kongresszusi zárszavában hangsúlyozta, ez alkotó marxista—leninista gondolkodásmódot és hozzáállást, munkánk új céljaiért és új minőségéért folytatott harcot feltételez és követel meg minden szakaszon. Egész munkánknak, minden törekvésünknek, a politikai-ideológiai nevelő és a párt szervezői munkája színvonalának emelésére kell irányulnia. Az igényes feladatok teljesítése valamennyiünk munkájától, az elvi egységtől, szervezettségünktől, akaratunktői, fegyelmünktől, a tömegek vezetésének művészetétől, kitartásunktól és arra vonatkozó biztonságunktól függ, hogy helyes úton haladunk. Nehéz, bonyolult munka ez, de ugyanakkor nemes, szükséges és lelkesítő. Mi, kommunisták önként léptünk a forradalmárok soraiba azzal a tudattal, hogy több munka vár ránk, hogy gyakran le kell majd mondanunk kényelmünkről, kedvteléseinkről, mivel a közösségért, az emberek boldogságáért, a haza boldogságáért, az új szocialista társadalmi rend kiépítéséért akarunk dolgozni. Ez minden becsületes kommunista életének értelme. Vitathatatlan, ha hűek maradunk a marxizmus—leninizmus eszméihez, és e bevált iránytű szerint cselekszünk majd, csökkentjük a tévedések lehetőségét és a legbonyolultabb feladatokat is megoldjuk. A feltételeket már megteremtettük ehhez. Akcióképes pártunk van, amelyben a kölcsönös bizalom légköre, elvtársias kapcsolatok, az elvégzett munka fölötti jogos büszkeség, és az elért célok teljesítésébe vetett mély meggyőződés uralkodik. A XIV. kongresszuson megválasztott Központi Bizottságban és szerveiben az összes alapvető kérdésben teljes a nézetegység. Hasonló a helyzet a területi pártszervekben. A párt sokezres aktívája és apparátusa következetesen és áldozatkészen biztosítja a párthatározatok teljesítését. Kormányunk, a Szövetségi Gyűlés, az államhatalom szervei, és az egész Nemzeti Front munkájában a XIV. kongresszus irányvonalából indul ki, és ezen az alapon alakul ki népünk szilárd erkölcsi és politikai egysége, ezen az alapon szilárdul meg társadalmunk szocialista öntudata. A jövőbe vetett tántoríthatatlan bizalmunkat és hitünket megsokszorozza az a tudat, hogy a Szovjetunió Lenini Kommunista Pártjához mély, őszinte éš testvéri szövetség fűz, és tanulhatunk gazdag tapasztalataiból. Oldalunkon ott áll a hatalmas Szovjetunió, amely egész 50 éves történelmében mindig hűen dolgozóink pártján állt, védte Csehszlovákia függetlenségét és önállóságát. Jogosan büszkék lehetünk, hogy hazánk a szocialista világ elválaszthatatlan része, és kommunista pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom szilárd láncszeme. Nem azért hangsúlyozzuk ezt a nagy igazságot, hogy az önelégültség érzését keltsük, hanem azért, hogy tudatosítsuk történelmi felelősségünket a szocializmus további fejlődéséért és felelősségünket a szocialista világtábor, a nemzetközi kommunista és nemzeti felszabadító mozgalom fejlődéséért. A párt és a nép eszméinek, akaratának, vágyainak és törekvésének egysége biztosítja, hogy nemcsak teljesítjük a XIV. kongresszus feladatait, hanem kedvező feltételeket teremtünk még igényesebb feladatok teljesítéséhez is, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa tűz majd ki. Munkásosztályunk és szövetkezeti parasztságunk áldozatkészsége és szorgalma, értelmiségünk túlnyomó többségének aktivitása azzal a meggyőződéssel tölt el bennünket, hogy a szocializmus és t kommunizmus eszméi valóra válnak. Mindenkit, aki szívén viseli szocialista hazánk boldog, gazdag és békés életét, harcba szólítunk az emberiség e nagy céljainak megvalósításáért.