Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

lei munka H feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után lFolytatás a 9. oldalról) rületi és a járási pártszervek teljes fi­gyelmet szentelnek a helyi sajtónak, amelynek tartalmáért, hatékonyságéért és a dolgozókra gyakorolt befolyásáért közvetlenül felelősek, de ugyanakkor gondoskodnak a Rudé právo terjesztésé­ről, s az egész pártaktívával való szo­ros kapcsolatáról is. Arra törekszenek, hogy a párt élő szava eljusson minden egyes munkahelyre, köztársaságunk minden helységében. Ezzel egyidejűleg biztosítjuk politikánk egységét az ál­lam egész területén. A CSKP Központi Bizottságának El­nöksége és titkársága igen alaposan fi, gyelemmel kíséri, hogyan valósulnak meg a XIV. kongresszuson kitűzött fel­adatok, amelyek összefüggnek a tájé­koztatási eszközök pártirányításának elmélyítésével, káderekkel való megerő. sítésével, valamint anyagi-műszaki el. látottságuk megjavításával. A tájékoztatási eszközök címére el­hangzott jó szavak semmiképpen sem késztethetnek arra a következtetésre, hogy ezen a szakaszon már minden rendben van, nincs már mit javítani. Számos olyan probléma rejlik itt, ame­lyeknek objektív és szubjektív okai van. nak. A televízió nézői, a rádió hallga­tói. a napi sajtó és a folyóiratok olva­sói nemegyszer joggal panaszkodnak arra, hogy számos programnak, adós­nak és cikknek alacsony a színvonala, egyesek közülük kifejezetten selejte­sek, az ízléstelenség határán állnak, sőt, néha ellentétben állnak kultúrpo­litikánk célkitűzéseivel. Még mindig kevés pozitív példát mutatnak az egy­szerű ember hősies munkájáról, kevés példát az élenjáró dolgozók újítómoz­galmáról. Még mindig nem támogat­t ják kellőképpen mindazt, ami új, nem | harcolnak következetesen a konzervati­vizmus, az elavult, a begyökresedett szokások, a rutinosság ellen, mindaz ellen, ami fékezi előrehaladásunkat. Ami a bírálatot illeti, nem mindig van tekintettel arra, hogy tárgyilagos, ta­pintatos és konstruktív legyen. Nem mindig érinti azokat a területeleket sem, amelyek rászolgálnának a bírálat, ra. Ami a tájékoztatosságot illeti, ez kétségtelenül javult. Hangsúlyozni kefl, hogy a tájékoztatásnak mindig igazhű­nek. a lehető iegpontosabbnak és friss­nek kell lennie. A felsorolt bíráló megjegyzések ért­hetően nem merítik ki a fogyatékossá­. gok és a gyenge pontok egész skáláját. E megjegyzésekkel nem akarjuk lebe­csülni a tájékoztatási eszközök dolgo­zóinak jószándékát és áldozatkész mun­káját sem. Azt akarjuk, hogy valóban és állandóan — amint ezt a XIV. kong­resszus hangsúlyozta — a párt és a szocialista állam szilárd támaszai le­gyenek. Elvtársak! A Központi Bizottságnak, a kerületi és a járási bizottságoknak, a párt alap. szervezeteinek, mindannyiunknak ál­landóan szem előtt kell tartanunk, hogy azok a nagy feladatok, amelyeket a XIV. kongresszus irányvonala megva­lósításának során tűzünk magunk elé, nagy igényeket támasztanaik társadal­munk valamennyi részével szemben. E feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha az egész párt tudatában lesz felelős, ségének, ha növelni fogja politikai-esz­mei és akciós egységét, él állandóan szilárdítja valamennyi tagjának elmé­leti és eszmei színvonalát. Minél na­gyobb igényeket támasztunk az egész társadalommal szemben, annál nagyobb Igényeket kell támasztanunk saját ma­gunkkal, az egész párttal, minden egyes kommunistával szemben. Ezért törekszünk annyira a kommu­nisták politikai és elméleti színvonalá. nak emelésére. Pártunk története meg­győzően bizonyítja, milyen káros követ, kezményekkel jár az elméleti munka és az eszmei nevelés elhanyagolása. Intő példa A. Novotný és J. Hendrych állás­foglalása, akik — amint a Tanulságok megállapítja — az ideológiai munkát „a politika puszta propagálására, a marxista—leninista tanok elvont ma­gyarázatára" szűkítették le. Ebben a helyzetben a párt törvényszerűen el­vesztette azt a képességét, hogy alkotó módon érvényesítse a marxizmus—le­ninizmust, megismerje a tényleges helyzetet, általánosítsa a tömegek ta­pasztalatait, észrevegye a fejlődés alap. vető irányait, és reális programot tűzzön ki. Az ideológiai munka lebecsülése de­mobilizálja a kommunistákat, eszmeileg leszereli őket, és a távlatok elvesztésé­hez vezet. Így a párt és a tömegek passzívakká válnak, a párt, az állam, a társadalmi és a gazdasági szervezetek felelős képviselői ebben az esetben töb­bé már nem igazi irányító politikai dolgozók, elvesztik természetes tekinté­lyüket ós képességüket arra, hogy a rá. jjUk bízott szakaszokat vezessék. Ez va­lamennyi szerv tevékenységének meg­bénulásához, a párt egységének meg­zavarásához, cselekvőképességének csökkenéséhez vezet. Nem kétséges, hogy társadalmunkban mindeddig van­nak olyan egyének és különböző cso­portok, akik, illetve amelyek nemcsak óhajtják, hanem szívesen hozzá is já­rulnának ahhoz, hogy a CSKP újból ha­sonló helyzetbe kerüljön, mint amilyen­ban a válság időszakában volt. A XIV. kongresszus határozata hang­súlyozza, hogy a fő veszély, amely ellen harcolni kell, a jobboldali opportuniz­mus és revizionizmus. A párt állami és gazdasági szervek és társadalmi szer­vezetek értékelésénél a fő kritérium az, hogy milyen következetesen har­colunk e veszély ellen. Mindig látnunk kell, milyenek a jobboldali opportuniz­mus és revizionizmus konkrét megnyil­vánulásai és formáiban, a politikában, a gazdaságban, az egyes társadalomtu­dományokban vagy a kultúrában és művészetben. Az opportunizmus elmé­letben és gyakorlatban való leleplezé­sének és leküzdésének lenini módsze­rét kell érvényesítenünk egész mun­kánkban. A párt a legbonyolultabb fel­adatokat is meg tudja oldani, és min­den helyzetben tud majd orientálódni azzal a feltétellel, ha fejlett, ideoló­giailag edzett káderekkel rendelkezik. Ez megköveteli, hogy emeljük a párt­aktíva, a párt vezető dolgozóinak, az állami, gazdasági és társadalmi intéz­ményekben az egyes szakaszokért, el­sősorban az emberek neveléséért fele­lős személyek elméleti, marxista—leni­nista műveltségének színvonalát. Ez a feladat annál is fontosabb, hogy szá­mos területen, elsősorban az ideoló­giában jelentősen csökkent a pártta­gok száma. A párt vezető szerepének következetes biztosítása ebben a hely­zetben megköveteli,- hogy az irányító szervek nagyobb és összpontosítottabb törekvést fejtsenek ki a feladatok telje­sítésénél, úgy, hogy mindenütt feltéte­lek nélkül teljesítsék a CSKP irányvo­nalát. Ezzel kapcsolatban ülésünkön a leg­szívélyesebb elvtársi köszönetet feje­zem ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak azért az önzetlen segítségért, melyet az egyes szakaszok kádereinek nevelésé­ben nyújtottak. Örülünk, hogy továbbra is lehetőségünk nyílik e nagyvonalú se­gítség kihasználására. A szocializmus építésének útja nem volt könnyű — hangsúlyozza a Tanul­ság, akadályok és nehézségek kísérték. Abban a bonyolult gyors fejlődésben, melyen pártunk átment s mely során a párt és a munkásosztály elsajátította az irányítás és az uralkodás művészetét, hibák és tragikus tévedések is előfor­dultak. Pártunk ezt nem tagadja és nem is tagadta. Tanult a hibákból. Bírálóak vagyunk önmagunkkal szemben és to­vábbra is így viszonyulunk önmagunk­hoz, mivel a bírálat és önbírálat a párt­élet lenini normáinak két elválasztha­tatlan része. Ma, amikor olyan bonyo­lult feladatokat oldunk meg, szinte meghatározó jelentősége van az elvi bírálatnak és önbírálatnak, a párt egészséges fejlődése, egysége és akció­képessége megszilárdítása, a kölcsönös bizalom légkörének kialakítása érde­kében. Annak érdekében, hogy életünk­ből teljesen kiküszöböljük a karrieriz­must, a megvesztegetést, a hamis kol­legialitást, a felelőtlenséget, a polgári élet normáinak megsértését, az összes fogyatékosságot és rendetlenséget, amely a gazdaságban, a kutatásban, a tudományban, a kultúrában és művé­szetben és másutt előfordul, mindenütt érvényesíteni kell az elvhű és tárgyila­gos bírálat szellemét. Kerülnünk kell az olyan helyzeteket, amikor a közön­séges sikertelenséget, hibát vagy téve­dést mesterségesen elnagyolják, ami­kor a kudarc okát a szocializmus lé­nyegében keresik. Az ember nem téved­hetetlen. Hibát csak az nem vét, aki semmit sem csinál! Hozzánk azonban mindig az áll közelebb, aki becsülete-' sen dolgozik, akkor is, ha hibát vagy tévedést követ el, de ezeket tudatosítja és helyre tudja hozni, mint az, aki ke­rüli a munkát és a felelősséget csak azért, nehogy hibát kövessen el. Amikor a beszámolóban azt mondjuk, hogy a szocializmus mély gyökereket eresztett országunkban, hogy népünk többsége barátilag viszonyul a Szovjet­unióhoz és megérti világtörténelmi sze- ' repét, ezzel nem akarjuk idealizálni a mai helyzetet, sem leplezni a még elő­forduló gyenge pontokat. Csupán azt a történelmi tényt állapítjuk meg, hogy ažt, amit az emberek tudatában elér­tünk, a Szovjetunió és a szocializmus ügye iránti viszonyt illetően, valóban politikánk nagy győzelmét jelenti. Ügy, mint életünk más területein, ezen a téren is nagyon sokat ártana, ha megelégednénk az elért helyzettel. Semmilyen érték sem örökérvényű. Az életben állandóan harc folyik az új és a régi között, állandó harc folyik a szocialista értékek megszilárdításáért, a szocialistaellenes, vagy a szocia­lizmus számára idegen hatások ellen. Ezért javítanunk kell ideológiai nevelő­munkánkon úgy, hogy ezt az összes összefüggést megértse és eszerint cse­lekedjen ne csak a lakosság többsége, hanem az összes polgár. Ezért nem elegendő, ha állandóan ismételjük, hogy a Szovjetunióval jók a kapcsolataink. Nap mint nap arra kell törekednünk, hogy népünk egész szívével és tudatá­val megértse, hogy hazánkban a szocia­lizmus építése és távlatai elképzelhe­tetlenek a szovjet néppel és kommu­nista pártjával, valamint a szocialista közösség többi országával folytatott széles együttműködés és szilárd barát­ság állandó elmélyítése nélkül. Ez meg­követeli, hogy figyelmünket arra össz­pontosítsuk, milyen hatékony nevelő hatású a szocialista hazafiság és a proletár internaciojializmus kérdései­ben, különös tekintettel a fiatal nem­zedékre. Azok a feladatok, melyeket az elnökség ebben a beszámolóban a Köz­ponti Bizottság elé terjeszt, nagyok és igényesek. Nagyon sok feladatról van szó, és gyakorlatilag életünk valameny­nyi területére vonatkoznak. Ugyanak­kor távolról sem merítenek ki minden problémát, melyet meg kell oldani. Felsorolhatnánk, hogy mennyi problé­mát vet fel, a jelen, mennyit kell majd megoldani a jövőben, habár ma még nem láthatjuk valamennyit. Annyi van belőlük, hogy a Központi Bizottság és a központi szervek nem tudják maguk megoldani valamennyit, nem tudnak minden egyes esetben javaslatot tenni megoldásukra. Sok probléma, s még­hozzá bonyolult probléma létezik és keletkezik majd a kerületben, járások­ban, üzemekben, falvakban és minde­nütt, ahol emberek élnek, ahol megva­lósul a párt politikája. Ezért a kom­munisták olyan politikai-ideológiai színvonalát kell elérnünk, hogy maguk saját kezdeményezésükre rugalmasan irányítsák a közügyeket, minden hely­zetben tájékozódni tudjanak anélkül, hogy utasításokra várnának föntről. A CSKP Központi Bizottságának elnöksé­ge és titkársága tudatosítja, hogy fog­lalkoznia kell azon feladatok megoldá­sával, melyek a mai plénumből adód­nak majd, de ugyanakkor meg kell ol­daniuk azokat a kérdéseket is, melye­ket nem említettek meg ezen az ülé­sen. Egész tevékenységünket át kell hat­nia a tudományos kommunizmus esz­méinek. Tudjuk, nem követelhetjük meg mindenkitől, hogy fel tudja dol­gozni a marxista—leninista elméletet. Ez a Központi Bizottság és szerveinek feladata, melyek az illetékes alárendelt tudományos intézmények munkájának eredményeire támaszkodnak. A mar­xista—leninista elméletből eredő párt­politika konkrét megvalósítása, a párt­politika érvényesítése a mindennapi gyakorlatban az egész párt, az összes állami és gazdasági, valamint társadal­mi szerv és szervezet, minden polgár ügye. El kell érnünk, hogy a politikai' ideológiai munkát ne úgy értelmezzék, hogy azt csak az embereknek egy ki­választott csoportja érti meg. A politi­kai-ideológiai nevelés nemcsak szavak­kal, hanem jó minőségű munkával, sze­mélyes példamutatással is megvalósul. Az a munkás, aki kitűnő minőségű ter­mékeket termel, de munkája mellett keveset beszél, többet tesz a szocializ­musért, mint az az ember, legyen az akár bölcsész, aki ugyan szépen beszél a marxizmus—leninizmusról, de konk­rét tevékenysége ellentétben áll pár­tunk politikájával. Ugyanígy a helyi nemzeti bizottság jól előkészített ülése a polgárok szükségleteivel és a párt egész politikájával összhangban álló határozatok elfogadása, a polgárok mozgósítása e határozatok megvalósítá­sára is nagy ideológiai nevelő munkát jelent. Ezzel kapcsolatban említsük meg a Varsói Szerződés hadseregeinek Pajzs 72 nevű hadgyakorlatát. Ez a hadgya­korlat nem értékelhető csupán mint katonai, szakmabeli kérdés. A hadgya­korlat egész lefolyásának és eredmé­nyeinek mély, politikai-ideológiai határ sa van a szocialista hazafiság és prole­tár internacionalizmus nevelésére. B1 kell érnünk, hogy minden, amit csiná­lunk, a konkrét feladat teljesítését, dfe ugyanakkor a szocialista ember neve­lését is szolgálja. A párt újra vezető erő Az elnökség által beterjesztett be­számoló szemléletesen dokumentálja azokat a sikereket, melyeket népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja ve­zetésével elért. Nem dicsőítjük azon­ban önmagunkat. Nem felejtjük el, hogy a pártban és a társadalomban végbement válság óriási politikai, anya­gi, erkölcsi és káderkárokat okozott országunkban. De amint mondják, min­den rossz jó valamire. Heves politikai és ideológiai zivatart éltünk át, de so­kat tanultunk. A párt megtisztult, fel­újította és megszilárdította ideológiai és akcióegységét. Újból teljes mérték­ben társadalmunk vezető ereje lett. A közelmúlt tapasztalataiból tanulva már sohasem szabad megengednünk, hogy a pártban közömbösség az embe­rek szükségletei iránti érzékteienség, nagyzolás, a jő elvtársi kapcsolatok megsértése honosodjon meg. A párt életében valamennyiünknek be kell tartanunk a lenini elveket. Ezekből az elvekből ered a párt forradalmi jelle­ge, nélkülük a párt nem teljesítheti a munkásosztály élcsapatának szerepét. Ezt a küldetésünket akkor teljesítjük a legjobban, ha következetesen megvaló­sítjuk a XIV. kongresszus irányelveiből adódó feladatokat. Amint Husák elv­társ kongresszusi zárszavában hangsú­lyozta, ez alkotó marxista—leninista gondolkodásmódot és hozzáállást, mun­kánk új céljaiért és új minőségéért folytatott harcot feltételez és követel meg minden szakaszon. Egész mun­kánknak, minden törekvésünknek, a po­litikai-ideológiai nevelő és a párt szer­vezői munkája színvonalának emelésé­re kell irányulnia. Az igényes feladatok teljesítése va­lamennyiünk munkájától, az elvi egy­ségtől, szervezettségünktől, akaratunk­tői, fegyelmünktől, a tömegek vezeté­sének művészetétől, kitartásunktól és arra vonatkozó biztonságunktól függ, hogy helyes úton haladunk. Nehéz, bonyolult munka ez, de ugyanakkor ne­mes, szükséges és lelkesítő. Mi, kom­munisták önként léptünk a forradalmá­rok soraiba azzal a tudattal, hogy több munka vár ránk, hogy gyakran le kell majd mondanunk kényelmünkről, kedv­teléseinkről, mivel a közösségért, az emberek boldogságáért, a haza boldog­ságáért, az új szocialista társadalmi rend kiépítéséért akarunk dolgozni. Ez minden becsületes kommunista éle­tének értelme. Vitathatatlan, ha hűek maradunk a marxizmus—leninizmus eszméihez, és e bevált iránytű szerint cselekszünk majd, csökkentjük a tévedések lehető­ségét és a legbonyolultabb feladatokat is megoldjuk. A feltételeket már meg­teremtettük ehhez. Akcióképes pártunk van, amelyben a kölcsönös bizalom légköre, elvtársias kapcsolatok, az el­végzett munka fölötti jogos büszkeség, és az elért célok teljesítésébe vetett mély meggyőződés uralkodik. A XIV. kongresszuson megválasztott Központi Bizottságban és szerveiben az összes alapvető kérdésben teljes a né­zetegység. Hasonló a helyzet a területi pártszervekben. A párt sokezres aktívá­ja és apparátusa következetesen és ál­dozatkészen biztosítja a párthatároza­tok teljesítését. Kormányunk, a Szövet­ségi Gyűlés, az államhatalom szervei, és az egész Nemzeti Front munkájában a XIV. kongresszus irányvonalából in­dul ki, és ezen az alapon alakul ki né­pünk szilárd erkölcsi és politikai egy­sége, ezen az alapon szilárdul meg tár­sadalmunk szocialista öntudata. A jövőbe vetett tántoríthatatlan bi­zalmunkat és hitünket megsokszorozza az a tudat, hogy a Szovjetunió Lenini Kommunista Pártjához mély, őszinte éš testvéri szövetség fűz, és tanulhatunk gazdag tapasztalataiból. Oldalunkon ott áll a hatalmas Szovjetunió, amely egész 50 éves történelmében mindig hűen dolgozóink pártján állt, védte Cseh­szlovákia függetlenségét és önállósá­gát. Jogosan büszkék lehetünk, hogy ha­zánk a szocialista világ elválaszthatat­lan része, és kommunista pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom szi­lárd láncszeme. Nem azért hangsúlyoz­zuk ezt a nagy igazságot, hogy az ön­elégültség érzését keltsük, hanem azért, hogy tudatosítsuk történelmi fe­lelősségünket a szocializmus további fejlődéséért és felelősségünket a szo­cialista világtábor, a nemzetközi kom­munista és nemzeti felszabadító moz­galom fejlődéséért. A párt és a nép eszméinek, akaratá­nak, vágyainak és törekvésének egysé­ge biztosítja, hogy nemcsak teljesítjük a XIV. kongresszus feladatait, hanem kedvező feltételeket teremtünk még igényesebb feladatok teljesítéséhez is, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa tűz majd ki. Munkásosztályunk és szövetkezeti parasztságunk áldozatkészsége és szor­galma, értelmiségünk túlnyomó többsé­gének aktivitása azzal a meggyőződés­sel tölt el bennünket, hogy a szocializ­mus és t kommunizmus eszméi valóra válnak. Mindenkit, aki szívén viseli szocialista hazánk boldog, gazdag és békés életét, harcba szólítunk az em­beriség e nagy céljainak megvalósítá­sáért.

Next

/
Thumbnails
Contents