Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

AZ IDEOLÓGIAI MUNKA FŐ FELADATAI A CSKP XIV. KONGRESSZUSA UTÁN Vasifl Balak elvtárs előadói beszéde a CSKP KB október 26—27-i ülésén Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa után a Központi Bi­zottság kidolgozta a fejlett szocialista társadalom építésének kongresszusi irányvonalát. Az irányvonal a párt ve­zető szerepének további megszilárdítá­sához, a népgazdaság dinamikus fellen­dítéséhez, az állami szervek és a társa­dalmi szervezetek tevékenységének megjavításához, a politikai ideológiai munka, a tudomány, az iskolaügy és a kultúra széleskörű fejlesztéséhez vezet. A külső biztosíték a szocialista világ­rendszer országainak az egysége, első­sorban a Szovjetunióval való baráti kap­csolat és elvtársi együttműködés sokol­dalú elmélyítésére irányuló egyértelmű külpolitikai irányzat. A XIV. kongresszus a belső és nem­zetközi összefüggések elemzésének alapján kiemelte az ideológiai szféra növekvő jelentőségét, amelyben nap mint nap osztályharc folyik a szocia­lizmus és a kapitalizmus között, harc folyik az emberek gondolkodásáért és szívéért. A XIV. pártkongresszus programja a szocializmus általános törvényszerűsé­geinek alkotó érvényesítését jelenti a mi országunk viszonyai között. E prog­ram megvalósításával társadalmunk új szakaszba, a fejlődés minőségileg maga­sabb szakaszába lépett, amelyben je­lentős szerepe van az ideológiai mun­kának, az elméletnek, valamint annak gyakorlati megvalósításának. A XIV. pártkongresszus határozatai teljesítésében már az eddig elért ered­mények és pártunk politikájának he­lyességét és céltudatosságát bizonyít­ják. A határozatokat a dolgozók több­sége megértette, magáévá tette, és a párt vezetésével kezdeményezően érvé­nyesíti az életben. A mai ülés feladata, hogy megtár­gyaljuk a párt ideológiai munkájának, társadalmunk szocialista tudata növe­kedésének kérdéseit, és hogy új javas­latokat tegyünk arra, hogy az ideoló­giai front egészében és egyes részei is a lehető legjobban hozzájáruljanak a pártkongresszus által kitűzött célok tel­jesítéséhez. A kongresszusi határozat elválaszthatatlan része a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a tár­sadalomban kialakult válságos fejlődés tanulságai című kiadványunk. Ez a mar­xista—leninista dokumentum elemzi a válságos fejlődés közvetlen és régebbi okait, igényes feladatokat határoz meg az elméleti és gyakorlati munka, a párt belpolitikai és külpolitikai tevékeny­sége számára. A XIV. kongresszus óta eltelt időszak­ban az ideológiai tevékenység jelentős mértékben hozzájárult a kongresszusi irányvonal megvalósításához, a párt te­kintélyének növekedéséhez és egysé­gének elmélyítéséhez, a jobboldali op­portunizmus és revizionizmus negatív örökségfenek további kiküszöböléséhez, államunk belpolitikai, gazdasági és kül­politikai szilárdságához. A Központi Bizottság elvhü, realista politikájának köszönhető, hogy meg­szilárdult a pártba vetett bizalom. Az emberek a mindennapi életben győződ­nek meg arról, hogy nem ábrándozunk, hanem ellenkezőleg, reális feladatokat és távlatokat tűzünk ki. Közérthetően, nyíltan leszögezzük: úgy fogunk hol­nap élni, ahogyan ma dolgozunk. Az ideológiai munka fejlesztésében döntő jelentősége van elsősorban an­nak a tényezőnek, hogy felújult a párt vezető szerepe és a Központi Bizottság irányító funkciója. A Központi Bizott­ság a főközpont lett, ahonnan irányít­ják az ideológiai munkát, figyelembe véve a mindennapi és távlati szükségle­teket. A pártirányítás javulása pozitívan nyilvánul meg abban, hogy minden te­rületen, a párton belüli nevelésben, a társadalmi szervezetekben, a sajtó, a rádió és a televízió munkájában, az is­kolákban végzett politikai nevelőmun­kákban, a kutatóintézetekben, a kiadói politikában, valamint a kulturális és népművelési intézmények munkájában egységesen és céltudatosan hatnak az ideológiai tevékenység eszközei. Ülésein a Központi Bizottság komple­xen ítéli meg a problémák megoldását, és állandó javaslatokat tesz a párt ideo­lógiai és elméleti munkájának fejlesz­tésére. A párt kerületi és járási bizott­ságai, s fokozatosan az alapszervezetek is, elsajátítják ezt a helyes lenini mód­szert. Az ideológiai hatás új értelmezése nagyon pozitív eredményeket hozott a képviseleti testületek választásainak előkészítésében és lefolyásában. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága úgy értékelte a vá­lasztásokat, mint pártunk, munkásosz­tályunk és dolgozó népünk nagy győ­zelmét, mint a szocializmus jelentős győzelmét. A sikeres választások egy­úttal a revizionista és szocialistaellenes erők súlyos vereségét jelentette. Bebi­zonyosodott, mit érhetünk el, ha a párt nyílt és vonzó programot tűz ki, szerve­zetileg és politikailag helyesen bizto­sítja, szervezi és irányítja valamennyi ideológiai eszköz egységes, céltudatos hatását. A pártirányítás kedvezően nyilvánult meg a Forradalmi Szakszer­vezeti mozgalom, a szövetkezeti parasz­tok, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövet­ség, és más társadalmi szervezetek, valamint a művészi szövetségek kon­ferenciáin és kongresszusain. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy nagy munkát végeztünk. Az egész pár­tot sikerült mozgósítanunk, az emberek millióit megnyertük a CSKP politikájá­nak aktív támogatására, Üj viszonyok között érvényesítjük Klement Gottwald jelszavát: „Az opportunista passzivi­tásból, — a forradalmi aktivitáshoz!". Megbocsáthatatlan tévedés lenne, ha önelégültségbe esnénk, csökkentenénk munkánk tempóját, csökkentenénk az igényeket és nem látnánk, hogy életünk valamennyi területén milyen sok prob­lémát kell még megoldani. Semmi sem árthatna annyira, mint a fogyatékos­ságokkal szemben tanúsított közömbös­ség, a közelmúlt tapasztalatainak igno­rálása. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa abból az elvből in­dult ki, hogy a párt politikai irányvo­nalának minden sikere vagy kudarca az adott helyzet objektív elemzésétől, a hazai és a nemzetközi osztályerők ösz­szetételétől, valamint a pártmunka le­nini normáinak és stílusának helyes ér­vényesítésétől függ. Attól függnek, mi­lyen következetesen oldják meg a meg­érett problémákat, és milyen reális programot tűznek ki anélkül, hogy ezek megelőznék a fejlődést, vagy pe­dig lemaradnának mögötte. E kongresz­szus jellemezte társadalmunk fejlődé­sének mai szakaszát, struktúráját, va­lamint a társadalmi öntudat elért fokát. Figyelembe vette pártunk 50 éves har­cának tapasztalatait, a munkásosztály és a többi csehszlovák dolgozó létérde­keit. Megállapította, hogy a kommuniz­mus első szakaszában a szocializmus építésének nem merítettük ki vala­mennyi fejlődési lehetőségét, hogy még mindig előttünk áll társadalmi rend­szerünk sokoldalú fejlesztésének, a fej­lett szocialista társadalom építésének feladata. Hangsúlyozta, hogy a kitű­zött program teljesítése attól függ, hogyan tudjuk fejleszteni és mozgósíta­ni az emberek képességeit, alkotó ener­giáikat, erkölcsi tulajdonságaikat, ho­gyan tudjuk céltudatosan kialakítani a szocialista embert. A párt e feladatok meghatározásá­nál megfontoltan értékelte társadal­munk objektív szükségleteit és lehető­ségeit s figyelembe vette azokat a po­zitív értékeket, melyeket népünk a múltban alakított ki. Nemzeteink for­radalmi hagyományának és a haladó hagyatéknak respektálása mindig jelle­mezte a csehszlovák kommunistákat és pártunk ma is így cselekszik. Ez a tény kedvezően befolyásolta társadalmi tu­datunk fejlődését és a konszolidálás egész folyamatát. Nemzeteink — a csehek és a szlovákok — újkori törté­nelmében elsősorban két kölcsönösen összefüggő célért harcoltunk — a nem­zeti és a szociális felszabadulásért. Mindkét célt sikerült teljesítenünk, ami a Csehszlovákia Kommunista Pártja ál­tal vezetett munkásosztály gigantikus harcának köszönhető. Nemzeti demok­ratikus és szocialista forradalmunk győzelme szempontjából döntő jelentő­ségű volt a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének a második vi­lágháborúban a német fasizmus fölött aratott győzelme, valamint az a sokol­dalú segítség, melyet a szovjet nép nyújtott társadalmunk építésében. Mindenki, aki ebből a történelmi ta­pasztalatból indul ki, népünk nemzeti és internacionalista osztályérdekeinek egységéből indul ki, megérti legköze­lebbi szövetségeseink 1968-ban nyújtott baráti segítségének értelmét is, s hatá­rozottan elítéli a jobboldal szocialista­ellenes, demagóg nacionalista politiká­ját. Ezek az erők ugyan eleinte lakossá­gunk jelentős részét félrevezették, de amint a párt leleplezte az ellenforra­dalom igazi céljait, s rámutatott, hogy mi rejlik a valóságban a szövetsége­seink elleni gyűlölködő kampány mö­gött, becsületes, hazafiasan gondolkodó polgáraink támogatták a párt marxis­ta—leninista magvának s a szocializ­mushoz hű erőknek törekvését, amely a forradalmi vívmányok védelmére irá­nyult. Bebizonyosodott, hogy a szocia­lizmus gondolata mély gyökereket eresztett az emberek tudatában. Az új pártvezetöség, a marxista—leninista, internacionalista politika kiharcolása és az egész további fejlődés eltemette azoknak a reményeit, akik abban bíz­tak, hogy a párt nem talál kiutat a bo­nyodalmakból és nem tudja megnyerni politikája támogatására a tömegeket. A párt és- társadalmi szervezetek konszolidálása, a párt marxista—leni­nista jellegének felújítása, ideológiai és akcióegységének megszilárdítása, a szocialista államhatalom tekintélyének felújítása — mindez kedvezően nyilvá­nult meg népünk életében. A Szovjet­unióval és a szocialista közösség többi országával való internacionalista szö­vetségünk felújítása és elmélyítése megszilárdította szocialista államunk nemzetközi helyzetét. Ez a folyamat döntő fordulatot idézett elő az emberek körében, hozzájárult a jobboldali op­portunizmus és revizionizmus ideoló­giai hordalékának elhárításához, befo­lyásolta a társadalmi öntudatot, a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak va­lósítására ösztönöz. Mi történt, hogy oly gyorsan felújult a munkásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság és a dolgozó értelmiség döntő többségének a párt politikájába veteti bizalma, és a XIV. kongresszus irány­vonala az egész Nemzeti Front irány­vonala? Hogyan történt, hogy társadalmunk mozgató ereje újból a szocialista ideo­lógia lett? A párt programja, milliók programja ŕiZ emberek saját tapasztalataik alapján a mindennapi gyakorlatban győződtek meg arról, hogy a válság át­hidalásának és a szocialista társadalom további fejlődésének a párt által hirde­tett programja a legfőbb létbiztonsá­gunk és boldog jövőnk biztosítéka. A párt politikájában és életünk egyes te­rületeinek irányításában figyelembe ve­szik a valódi igazi szükségleteket, és átgondolt intézkedéseket hoznak az egyének és az egész társadalom alap­vető érdekeinek kielégítésére. A dolgo­zók felismerték, hogy a párt következe­tesen leküzdi a politikai élet fogya­tékosságait, elsősorban az irányító szervek döntéseiben. Kiküszöbölik a rögtönzéseket, a szubjektivizmust és más fogyatékosságokat, melyek már a múltban, már a január előtti időszak­ban fékezték a párt akcióképességét és következményeikben ahhoz vezettek, hogy nem érvényesülhettek teljes mér­tékben a szocialista társadalmi rend­szer előnyei. A jobboldali és szocialistaellenes erők nem tudták kidolgozni társadal­munk további fejlődésének tudományo­san megindokolt programját. A cseh­szlovák szocializmus ún. modellje lé­nyegében nem volt más, mint a jobbol­dali szocialisták, a különböző burzsoá teoretikusok, revizionista árulók és a masarykizmus elveinek eklektikus ke­veréke. Gyakorlatilag a szocializmus alapértékei destrukcióinak és felszá­molásának programja volt, amit hamis tudományos frazeológiával lepleztek. A bomláshoz, anarchiához és bizony­talansághoz vezető, a szocializmus, va­lamint nemzeti és demokratikus forra­dalmunk fő eredményeit, a csehszlo­vák állam biztonságát és önállóságát fenyegető politikával szemben Cseh­szlovákia Kommunista Pártja kitűzte a szocialista rendszer stabilitásának programját, a fejlődés átgondolt kon­cepcióját. Ez a társadalmi és szociális biztosítékok programja, a szocializmus vívmányai hatékony védelmének a Szovjetunióval és a szocialista közös­ség országaival, valamint a nemzetközi kommunista mozgalommal és a világ haladó erőivel való szilárd szövetség programja. Pártunk a legnagyobb figyelmet a dolgozók anyagi és kulturális színvo­nalára fordította és fordítja, ami poli­tikájának fő feladata. Ezt bizonyítják a népgazdaság ötéves fejlesztési tervé­nek irányelvei, melyeket a XIV. kong­resszus vitatott meg és hagyott jóvá. A tervfeladatok, elsősorban a minőségi mutatók teljesítése érdekében intenzív politikai szervező és ideológiai nevelő­munkát fejtenek ki a párt, állami és gazdasági szervek, a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjú­sági Szövetség és az egész Nemzeti Front. Valamennyi szakaszon jelentő­sen növekedett a dolgozók aktivitása az iparban, a mezőgazdaságban, a köz­lekedésben, az építőiparban, a szolgál­tatásokban, a tudományos kutatóinté­zetekben, az iskolákban, az egészség­ügyben, tehát minden olyan területen, ahol döntenek a kongresszusi irányvo­nal teljesítéséről. Oj alapokon újították fel a szocialista versenyt, amely újból a gazdasági fej­lődés és a politikai erkölcsi nevelés fontos tényezőjévé válik. Sikerült fel­újítani a népgazdaság növekedésének dinamikáját. A termelés csaknem egész növekedését a munkatermelékenység emelésével biztosítjuk. Népünk munka­törekvésének és áldozatkészségének köszönhető, hogy emelkedik a nemzeti jövedelem. Milyen sok lelkesedésről tettek tanúbizonyságot pl. a szövetke­zeti tagok az idei aratásban, amikor a gazdag termés megmentéséért folyta­tott harcban küzdeniük kellett a ked­vezőtlen időjárási viszonyok ellen, va­lamint az őszi munkák során is. Az em­berek jól tudják, hogy munkájuk meg­hozza a gyümölcsét, ami bevételük nö­vekedésében, a piac stabilitásában, a korona vásárlóerejének növekedésében is megnyilvánul. Kiértékelik, hogy a párt gazdasági programja nyílt távlato­kat ad és gazdaságunk túl tudja lépni nemzeti jellegét, be tud kapcsolódni a KGST-országok széleskörű integráció­jába, ami nagy lehetőségeket biztosít nemcsak iparunk, hanem mezőgazda­ságunk számára is, amely a szakosítás, a kooperáció és integráció fejlődésével kapcsolatban új jelentős szakaszba lé­pett. A XIV. kongresszus irányvonala azért is vonzó dolgozóink számára, mert meghatározza a szocialista demokrá­cia további fejlesztésének útjait. A munkásosztálynak, mint a társadalmi haladás fő ereje szerepének növekedé­sét feltételezi. Pártunkban már régóta nem szenteltek olyan figyelmet a mun­kásosztály vezető szerepe megsziládítá­sának, amely kulcsfontosságú kérdés, mint most. A szocialista demokrácia rendszerének tökéletesítése azt jelenti, hogy a dolgozóknak a társadalom irá­nyításában és igazgatásában való rés vételének növelésével fejlesztik egyes formáit. Ez megnyilvánul az újonnan választott képviseleti szervek összeté­telében és munkájában is, a legfelsőbb törvényhozó szervektől egészen a helyi nemzeti bizottságokig, bizottságaik munkájában, valamint a társadalmi szervezetek tevékenységében is, ame­lyekbe polgáraink százezrei kapcsolód­nak be. A Nemzeti Front szervei és szervezetei tevékenységének felélénkü­lése politikai rendszerünk előnyeit bi­zonyítja. A mi politikai rendszerünk ki­zárólag a dologozókat szolgálja, az ő érdekeiket képviseli, megteremti a fel­tételeket a nép valamennyi alkotóere­jének érvényesítéséhez. . A pozitív program, a párt akcióké­pessége politikájának igaz volta és be­csületessége, funkcionáriusainak és tag­jainak aktivitása, a néppel való szoros szövetség az a törekvés, hogy ne ke­rüljék el a problémákat, hanem meg­oldják őket a dolgozók érdekeinek megfelelően — mindez megnyeri a szé­les tömegeket a nagy feladatok megva­lósítására és a legaktívabb építőket a párttagsághoz vezeti, örvendetes tény, hogy az új párttagok többsége fiatal. A mai építő feladatok teljesítésénél megszilárdul a kommunisták és a pár­tonkívüliek egysége, a dolgozók szövet-' sége, a munkásosztály vezetésével ki­küszöbölik az egyes osztályok és réte­gek közti mesterséges akadályokat^ melyeket a jobboldali és szocialistael­lenes erők a válságos időszakban szán­dékosan emeltek, elsősorban a munkás­ság és az értelmiség közé. Nagy jellentőségű az a tény, hogy el­mélyült a testvéri szövetség a csehek, a szlovákok és valamennyi nemzetiség között, ami jelentős mértékben hozzá­járul szocialista rendszerünk megszi­lárdulásához. A nemzetiségi kérdés meg­oldásában a lenini elvek következetes érvényesítésével megteremtjük a ked­vező feltételeket a szocialista demok­rácia további fejlesztéséhez. Népünket az 1968—1969-ben szerzett fájdalmas tapasztalatok meggyőzték ar­ról, hogy szocialista államunk biztonsá­ga és szuverenitása, valamint további fejlődése csakis a Szovjetunióval és a szocialista közösség további országával való szilárd közösségben biztosítható. Mindenki, aki szívén viseli hazánk som­sát támogatja eet a külpolitikai irányvo­kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents