Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

AZ IDEOLÓGIAI MUNKA FŐ FELADATAI A CSKP XIV. KONGRESSZUSA UTÁN Vasifl Balak elvtárs előadói beszéde a CSKP KB október 26—27-i ülésén Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa után a Központi Bizottság kidolgozta a fejlett szocialista társadalom építésének kongresszusi irányvonalát. Az irányvonal a párt vezető szerepének további megszilárdításához, a népgazdaság dinamikus fellendítéséhez, az állami szervek és a társadalmi szervezetek tevékenységének megjavításához, a politikai ideológiai munka, a tudomány, az iskolaügy és a kultúra széleskörű fejlesztéséhez vezet. A külső biztosíték a szocialista világrendszer országainak az egysége, elsősorban a Szovjetunióval való baráti kapcsolat és elvtársi együttműködés sokoldalú elmélyítésére irányuló egyértelmű külpolitikai irányzat. A XIV. kongresszus a belső és nemzetközi összefüggések elemzésének alapján kiemelte az ideológiai szféra növekvő jelentőségét, amelyben nap mint nap osztályharc folyik a szocializmus és a kapitalizmus között, harc folyik az emberek gondolkodásáért és szívéért. A XIV. pártkongresszus programja a szocializmus általános törvényszerűségeinek alkotó érvényesítését jelenti a mi országunk viszonyai között. E program megvalósításával társadalmunk új szakaszba, a fejlődés minőségileg magasabb szakaszába lépett, amelyben jelentős szerepe van az ideológiai munkának, az elméletnek, valamint annak gyakorlati megvalósításának. A XIV. pártkongresszus határozatai teljesítésében már az eddig elért eredmények és pártunk politikájának helyességét és céltudatosságát bizonyítják. A határozatokat a dolgozók többsége megértette, magáévá tette, és a párt vezetésével kezdeményezően érvényesíti az életben. A mai ülés feladata, hogy megtárgyaljuk a párt ideológiai munkájának, társadalmunk szocialista tudata növekedésének kérdéseit, és hogy új javaslatokat tegyünk arra, hogy az ideológiai front egészében és egyes részei is a lehető legjobban hozzájáruljanak a pártkongresszus által kitűzött célok teljesítéséhez. A kongresszusi határozat elválaszthatatlan része a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válságos fejlődés tanulságai című kiadványunk. Ez a marxista—leninista dokumentum elemzi a válságos fejlődés közvetlen és régebbi okait, igényes feladatokat határoz meg az elméleti és gyakorlati munka, a párt belpolitikai és külpolitikai tevékenysége számára. A XIV. kongresszus óta eltelt időszakban az ideológiai tevékenység jelentős mértékben hozzájárult a kongresszusi irányvonal megvalósításához, a párt tekintélyének növekedéséhez és egységének elmélyítéséhez, a jobboldali opportunizmus és revizionizmus negatív örökségfenek további kiküszöböléséhez, államunk belpolitikai, gazdasági és külpolitikai szilárdságához. A Központi Bizottság elvhü, realista politikájának köszönhető, hogy megszilárdult a pártba vetett bizalom. Az emberek a mindennapi életben győződnek meg arról, hogy nem ábrándozunk, hanem ellenkezőleg, reális feladatokat és távlatokat tűzünk ki. Közérthetően, nyíltan leszögezzük: úgy fogunk holnap élni, ahogyan ma dolgozunk. Az ideológiai munka fejlesztésében döntő jelentősége van elsősorban annak a tényezőnek, hogy felújult a párt vezető szerepe és a Központi Bizottság irányító funkciója. A Központi Bizottság a főközpont lett, ahonnan irányítják az ideológiai munkát, figyelembe véve a mindennapi és távlati szükségleteket. A pártirányítás javulása pozitívan nyilvánul meg abban, hogy minden területen, a párton belüli nevelésben, a társadalmi szervezetekben, a sajtó, a rádió és a televízió munkájában, az iskolákban végzett politikai nevelőmunkákban, a kutatóintézetekben, a kiadói politikában, valamint a kulturális és népművelési intézmények munkájában egységesen és céltudatosan hatnak az ideológiai tevékenység eszközei. Ülésein a Központi Bizottság komplexen ítéli meg a problémák megoldását, és állandó javaslatokat tesz a párt ideológiai és elméleti munkájának fejlesztésére. A párt kerületi és járási bizottságai, s fokozatosan az alapszervezetek is, elsajátítják ezt a helyes lenini módszert. Az ideológiai hatás új értelmezése nagyon pozitív eredményeket hozott a képviseleti testületek választásainak előkészítésében és lefolyásában. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága úgy értékelte a választásokat, mint pártunk, munkásosztályunk és dolgozó népünk nagy győzelmét, mint a szocializmus jelentős győzelmét. A sikeres választások egyúttal a revizionista és szocialistaellenes erők súlyos vereségét jelentette. Bebizonyosodott, mit érhetünk el, ha a párt nyílt és vonzó programot tűz ki, szervezetileg és politikailag helyesen biztosítja, szervezi és irányítja valamennyi ideológiai eszköz egységes, céltudatos hatását. A pártirányítás kedvezően nyilvánult meg a Forradalmi Szakszervezeti mozgalom, a szövetkezeti parasztok, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség, és más társadalmi szervezetek, valamint a művészi szövetségek konferenciáin és kongresszusain. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy nagy munkát végeztünk. Az egész pártot sikerült mozgósítanunk, az emberek millióit megnyertük a CSKP politikájának aktív támogatására, Üj viszonyok között érvényesítjük Klement Gottwald jelszavát: „Az opportunista passzivitásból, — a forradalmi aktivitáshoz!". Megbocsáthatatlan tévedés lenne, ha önelégültségbe esnénk, csökkentenénk munkánk tempóját, csökkentenénk az igényeket és nem látnánk, hogy életünk valamennyi területén milyen sok problémát kell még megoldani. Semmi sem árthatna annyira, mint a fogyatékosságokkal szemben tanúsított közömbösség, a közelmúlt tapasztalatainak ignorálása. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa abból az elvből indult ki, hogy a párt politikai irányvonalának minden sikere vagy kudarca az adott helyzet objektív elemzésétől, a hazai és a nemzetközi osztályerők öszszetételétől, valamint a pártmunka lenini normáinak és stílusának helyes érvényesítésétől függ. Attól függnek, milyen következetesen oldják meg a megérett problémákat, és milyen reális programot tűznek ki anélkül, hogy ezek megelőznék a fejlődést, vagy pedig lemaradnának mögötte. E kongreszszus jellemezte társadalmunk fejlődésének mai szakaszát, struktúráját, valamint a társadalmi öntudat elért fokát. Figyelembe vette pártunk 50 éves harcának tapasztalatait, a munkásosztály és a többi csehszlovák dolgozó létérdekeit. Megállapította, hogy a kommunizmus első szakaszában a szocializmus építésének nem merítettük ki valamennyi fejlődési lehetőségét, hogy még mindig előttünk áll társadalmi rendszerünk sokoldalú fejlesztésének, a fejlett szocialista társadalom építésének feladata. Hangsúlyozta, hogy a kitűzött program teljesítése attól függ, hogyan tudjuk fejleszteni és mozgósítani az emberek képességeit, alkotó energiáikat, erkölcsi tulajdonságaikat, hogyan tudjuk céltudatosan kialakítani a szocialista embert. A párt e feladatok meghatározásánál megfontoltan értékelte társadalmunk objektív szükségleteit és lehetőségeit s figyelembe vette azokat a pozitív értékeket, melyeket népünk a múltban alakított ki. Nemzeteink forradalmi hagyományának és a haladó hagyatéknak respektálása mindig jellemezte a csehszlovák kommunistákat és pártunk ma is így cselekszik. Ez a tény kedvezően befolyásolta társadalmi tudatunk fejlődését és a konszolidálás egész folyamatát. Nemzeteink — a csehek és a szlovákok — újkori történelmében elsősorban két kölcsönösen összefüggő célért harcoltunk — a nemzeti és a szociális felszabadulásért. Mindkét célt sikerült teljesítenünk, ami a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály gigantikus harcának köszönhető. Nemzeti demokratikus és szocialista forradalmunk győzelme szempontjából döntő jelentőségű volt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének a második világháborúban a német fasizmus fölött aratott győzelme, valamint az a sokoldalú segítség, melyet a szovjet nép nyújtott társadalmunk építésében. Mindenki, aki ebből a történelmi tapasztalatból indul ki, népünk nemzeti és internacionalista osztályérdekeinek egységéből indul ki, megérti legközelebbi szövetségeseink 1968-ban nyújtott baráti segítségének értelmét is, s határozottan elítéli a jobboldal szocialistaellenes, demagóg nacionalista politikáját. Ezek az erők ugyan eleinte lakosságunk jelentős részét félrevezették, de amint a párt leleplezte az ellenforradalom igazi céljait, s rámutatott, hogy mi rejlik a valóságban a szövetségeseink elleni gyűlölködő kampány mögött, becsületes, hazafiasan gondolkodó polgáraink támogatták a párt marxista—leninista magvának s a szocializmushoz hű erőknek törekvését, amely a forradalmi vívmányok védelmére irányult. Bebizonyosodott, hogy a szocializmus gondolata mély gyökereket eresztett az emberek tudatában. Az új pártvezetöség, a marxista—leninista, internacionalista politika kiharcolása és az egész további fejlődés eltemette azoknak a reményeit, akik abban bíztak, hogy a párt nem talál kiutat a bonyodalmakból és nem tudja megnyerni politikája támogatására a tömegeket. A párt és- társadalmi szervezetek konszolidálása, a párt marxista—leninista jellegének felújítása, ideológiai és akcióegységének megszilárdítása, a szocialista államhatalom tekintélyének felújítása — mindez kedvezően nyilvánult meg népünk életében. A Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával való internacionalista szövetségünk felújítása és elmélyítése megszilárdította szocialista államunk nemzetközi helyzetét. Ez a folyamat döntő fordulatot idézett elő az emberek körében, hozzájárult a jobboldali opportunizmus és revizionizmus ideológiai hordalékának elhárításához, befolyásolta a társadalmi öntudatot, a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak valósítására ösztönöz. Mi történt, hogy oly gyorsan felújult a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség döntő többségének a párt politikájába veteti bizalma, és a XIV. kongresszus irányvonala az egész Nemzeti Front irányvonala? Hogyan történt, hogy társadalmunk mozgató ereje újból a szocialista ideológia lett? A párt programja, milliók programja ŕiZ emberek saját tapasztalataik alapján a mindennapi gyakorlatban győződtek meg arról, hogy a válság áthidalásának és a szocialista társadalom további fejlődésének a párt által hirdetett programja a legfőbb létbiztonságunk és boldog jövőnk biztosítéka. A párt politikájában és életünk egyes területeinek irányításában figyelembe veszik a valódi igazi szükségleteket, és átgondolt intézkedéseket hoznak az egyének és az egész társadalom alapvető érdekeinek kielégítésére. A dolgozók felismerték, hogy a párt következetesen leküzdi a politikai élet fogyatékosságait, elsősorban az irányító szervek döntéseiben. Kiküszöbölik a rögtönzéseket, a szubjektivizmust és más fogyatékosságokat, melyek már a múltban, már a január előtti időszakban fékezték a párt akcióképességét és következményeikben ahhoz vezettek, hogy nem érvényesülhettek teljes mértékben a szocialista társadalmi rendszer előnyei. A jobboldali és szocialistaellenes erők nem tudták kidolgozni társadalmunk további fejlődésének tudományosan megindokolt programját. A csehszlovák szocializmus ún. modellje lényegében nem volt más, mint a jobboldali szocialisták, a különböző burzsoá teoretikusok, revizionista árulók és a masarykizmus elveinek eklektikus keveréke. Gyakorlatilag a szocializmus alapértékei destrukcióinak és felszámolásának programja volt, amit hamis tudományos frazeológiával lepleztek. A bomláshoz, anarchiához és bizonytalansághoz vezető, a szocializmus, valamint nemzeti és demokratikus forradalmunk fő eredményeit, a csehszlovák állam biztonságát és önállóságát fenyegető politikával szemben Csehszlovákia Kommunista Pártja kitűzte a szocialista rendszer stabilitásának programját, a fejlődés átgondolt koncepcióját. Ez a társadalmi és szociális biztosítékok programja, a szocializmus vívmányai hatékony védelmének a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival, valamint a nemzetközi kommunista mozgalommal és a világ haladó erőivel való szilárd szövetség programja. Pártunk a legnagyobb figyelmet a dolgozók anyagi és kulturális színvonalára fordította és fordítja, ami politikájának fő feladata. Ezt bizonyítják a népgazdaság ötéves fejlesztési tervének irányelvei, melyeket a XIV. kongresszus vitatott meg és hagyott jóvá. A tervfeladatok, elsősorban a minőségi mutatók teljesítése érdekében intenzív politikai szervező és ideológiai nevelőmunkát fejtenek ki a párt, állami és gazdasági szervek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és az egész Nemzeti Front. Valamennyi szakaszon jelentősen növekedett a dolgozók aktivitása az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az építőiparban, a szolgáltatásokban, a tudományos kutatóintézetekben, az iskolákban, az egészségügyben, tehát minden olyan területen, ahol döntenek a kongresszusi irányvonal teljesítéséről. Oj alapokon újították fel a szocialista versenyt, amely újból a gazdasági fejlődés és a politikai erkölcsi nevelés fontos tényezőjévé válik. Sikerült felújítani a népgazdaság növekedésének dinamikáját. A termelés csaknem egész növekedését a munkatermelékenység emelésével biztosítjuk. Népünk munkatörekvésének és áldozatkészségének köszönhető, hogy emelkedik a nemzeti jövedelem. Milyen sok lelkesedésről tettek tanúbizonyságot pl. a szövetkezeti tagok az idei aratásban, amikor a gazdag termés megmentéséért folytatott harcban küzdeniük kellett a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellen, valamint az őszi munkák során is. Az emberek jól tudják, hogy munkájuk meghozza a gyümölcsét, ami bevételük növekedésében, a piac stabilitásában, a korona vásárlóerejének növekedésében is megnyilvánul. Kiértékelik, hogy a párt gazdasági programja nyílt távlatokat ad és gazdaságunk túl tudja lépni nemzeti jellegét, be tud kapcsolódni a KGST-országok széleskörű integrációjába, ami nagy lehetőségeket biztosít nemcsak iparunk, hanem mezőgazdaságunk számára is, amely a szakosítás, a kooperáció és integráció fejlődésével kapcsolatban új jelentős szakaszba lépett. A XIV. kongresszus irányvonala azért is vonzó dolgozóink számára, mert meghatározza a szocialista demokrácia további fejlesztésének útjait. A munkásosztálynak, mint a társadalmi haladás fő ereje szerepének növekedését feltételezi. Pártunkban már régóta nem szenteltek olyan figyelmet a munkásosztály vezető szerepe megsziládításának, amely kulcsfontosságú kérdés, mint most. A szocialista demokrácia rendszerének tökéletesítése azt jelenti, hogy a dolgozóknak a társadalom irányításában és igazgatásában való rés vételének növelésével fejlesztik egyes formáit. Ez megnyilvánul az újonnan választott képviseleti szervek összetételében és munkájában is, a legfelsőbb törvényhozó szervektől egészen a helyi nemzeti bizottságokig, bizottságaik munkájában, valamint a társadalmi szervezetek tevékenységében is, amelyekbe polgáraink százezrei kapcsolódnak be. A Nemzeti Front szervei és szervezetei tevékenységének felélénkülése politikai rendszerünk előnyeit bizonyítja. A mi politikai rendszerünk kizárólag a dologozókat szolgálja, az ő érdekeiket képviseli, megteremti a feltételeket a nép valamennyi alkotóerejének érvényesítéséhez. . A pozitív program, a párt akcióképessége politikájának igaz volta és becsületessége, funkcionáriusainak és tagjainak aktivitása, a néppel való szoros szövetség az a törekvés, hogy ne kerüljék el a problémákat, hanem megoldják őket a dolgozók érdekeinek megfelelően — mindez megnyeri a széles tömegeket a nagy feladatok megvalósítására és a legaktívabb építőket a párttagsághoz vezeti, örvendetes tény, hogy az új párttagok többsége fiatal. A mai építő feladatok teljesítésénél megszilárdul a kommunisták és a pártonkívüliek egysége, a dolgozók szövet-' sége, a munkásosztály vezetésével kiküszöbölik az egyes osztályok és rétegek közti mesterséges akadályokat^ melyeket a jobboldali és szocialistaellenes erők a válságos időszakban szándékosan emeltek, elsősorban a munkásság és az értelmiség közé. Nagy jellentőségű az a tény, hogy elmélyült a testvéri szövetség a csehek, a szlovákok és valamennyi nemzetiség között, ami jelentős mértékben hozzájárul szocialista rendszerünk megszilárdulásához. A nemzetiségi kérdés megoldásában a lenini elvek következetes érvényesítésével megteremtjük a kedvező feltételeket a szocialista demokrácia további fejlesztéséhez. Népünket az 1968—1969-ben szerzett fájdalmas tapasztalatok meggyőzték arról, hogy szocialista államunk biztonsága és szuverenitása, valamint további fejlődése csakis a Szovjetunióval és a szocialista közösség további országával való szilárd közösségben biztosítható. Mindenki, aki szívén viseli hazánk somsát támogatja eet a külpolitikai irányvokollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 4. oldalon)