Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A csehszlovák-szovjet sportkapcsolatok FEJLŐDÉSE A világ elnyomott és kizsákmányolt dolgozói kirobbanó örömmel üdvözölték a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. A burzsoázia szemében viszont „vörös posztó" volt a földkerekség első szocialista állama. Nem volt kivétel a cseh és a szlovák burzsoázia sem. Míg a csehszlovák munkásosztály lelkendezve tekintett az oroszországi új viszonyokra, a burzsoázia gyűlöletes kampányt, hadjáratot indított a fiatal szovjet állam ellen. A szovjetellenes kampányt kezdettől fogva támogatták a Sokol egyesületek is. A Sokol vezetői maradéktalanul helyeselték a csehszlovák burzsoázia szovjetellenes bel- és külpolitikáját. Teljesült tehát V. I. Lenin jóslata, aki 1920-ban Antonfn Zápotocký elvtárssal lefolyt beszélgetése során rámutatott a veszélyre, amely a Sokol osztályösszetételéből származhat és kedvez a burzsoáziának. Lenin ekkor kijelentette: „A Sokol? Ez önöknél a legnagyobb testnevelési szervezet? És milyen az összetétele? Úgy tűnik, hogy nagyobbrészt a kisburzsoázia tagjaiból áll, és ez nagy veszélyt jelenthet." A Munkás Testnevelési Egyesületek vezetőinek sem volt érdekük, hogy a tagságot tárgyilagosan tájékoztassák az oroszországi viszonyokról. Inkább igyekeztek elhallgatni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét, nehogy a győztes forradalom gondolatai és céljai példaképül szolgálhassanak az MTE-ben tömörült munkásoknak. Az MTE opportunista vezetőségének szovjetellenessége a gyakorlati tevékenységében is megmutatkozott például 1920-ban, amikor szovjet elvtársak érkeztek dolgozóink testnevelési ünnepségeire. Az MTE-vezetői nem szívesen látták az első szocialista állam sportküldöttségét dolgozóink között, mindenáron izolálni akarták őket munkássportolóinktól. Részben sikerült ez is nekik, de nem teljesen. . Az MTE opportunista vezetősége nemcsak rágalmazó kampányt folytatott az intervenciósok ellen küzdő szovjet nép elten, hanem igyekezett megakadályozni a segítség bármilyen formáját is. 1920-ban moszkvai küldöttség érkezett az MTE-hez, és a szovjet elvtársak azt kérték, hogy küldjenek oktatókat a Szovjetunióba a munkás-sportkörök irányítására. A vezetők a segítséget megígérték, de állandóan halogatták, míg végre lemondták. Munkásosztályunk 1920 decemberében elszenvedett veresége eldöntötte, hogy a köztársaság fejlődése kapitalista úton fog haladni. Ezzel együtt eldőlt az is, milyen irányban fog fejlődni a testnevelési és sportmozgalom, s milyen kapcsolatai lesznek a Szovjetunió sportmozgalmával. Az MTE vezetősége most már nyíltan támogatta a kapitalista rendszert. Az MTE forradalmi szárnyának képviselőit, akik nem értettek egyet az egyesület munkásellenes tevékenységével, kizárták a vezetőségből. Ezekben az időkben érett meg a forradalmi munkásosztály tagjai között egy új forradalmi párt, a CSKP megalapításának gondolata. Nem sokkal a decemberi vereség után, 1921 májusában meg is alakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. Hasonlóan volt ez a testnevelési mozgalomban is, ahol a forradalmi munkások 1921. május 8-án megalakították a Föderatív Munkás Testnevelési Egyesületet. Olyan új egyesület jött tehát létre, amely a munkásosztály érdekeit tar.totta szem előtt és a szocialista rendszerért harcolt. A Föderatív Munkás Testnevelési Egyesület elsődleges feladata, hogy a testnevelés, és a sportmozgalom terén rámutasson a Szovjetunió jelentőségére és az ottani igazságos társadalmi viszonyokra. A FMTE megalakulása óta megalkuvás nélkül harcolt a szovjet és a csehszlovák sportkapcsolatok mielőbbi megteremtéséért. A München előtti köztársaságban az FMTE volt az egyetlen sportszervezet, amely pártfogolta a szovjet nép szocialista rendszerének építését és minden alkalmat megragadott, hogy bármilyen^ segítség formájában támogassa az első szocialista államot. Az FMTE megalakulása után rögtön felvette a kapcsolatot a szovjet testneveléssel. A szovjet elvtársak minden látogatása Csehszlovákiában nem. csak a kölcsönös megismerést és a tapasztalatcserét szolgálta, hanem elsősorban a csehszlovák forradalmi proletariátus manifesztációját is jelentette a Szovjetunió mellett. Így volt az például 1922-ben a brnói munkásspartakiádon, ahol a részvevők nagy ünneplésben részesítették a szovjet delegáció tagjait, a szocialista társadalmat építő szovjet nép küldötteit. Hasonlóképpen szívélyes fogadtatásban volt részük az 1924-ben Csehszlovákiában járt szovjet sportolóknak is. A szovjet atléták és kosárlabdázók Liberecben, Karlovy Varyban és Prágában léptek pályára, s mindenütt nagy rokonszenvvel kisérték fellépésüket a csehszlovák dolgozók. A munkásosztály ilyen formában is tudtára akarta adni a burzsoáziának, hogy szimpatizál a Szovjetunióval. Ennek az lett az eredménye, hogy a burzsoá hivatalok tíz éven át nem adtak beutazási engedélyt a szovjet sportolóknak. 1926-ban megalakult a Proletár Testnevelési Szövetség. Ez az egységes forradalmi munkásszervezet új típusú sportegyesülete volt, amelyben már nemcsak tornásztak, hanem a szovjet testnevelés mintájára más jellegű sportágakat is műveltek. Ez az új típusú testnevelési mozgalom volt az elődje a jelenlegi szocialista testnevelési rendszerünknek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1927-ben ünnepelte tízéves jubileumát, s ennek tiszteletére Moszkvában nemzetközi spartakiádot rendeztek, melyre Csehszlovákiából több mint 260 sportoló jelentkezett. A burzsoázia meghökkent a magas szám hallatára, de a rendőri szervek végül csak 18 embernek adtak kiutazási engedélyt. Ez az esemény azért emlékezetes, mert ez volt az első eset, hogy a PTSZ tagjai a Szovjetunióba utazhattak. A burzsoá és reformista testnevelési és sportszervek korlátlanul érintkezhettek a kapitalista országok sportolóival — még az sem számított, hogy az illető országban a fasiszták uralkodtak —, de a Szovjetunióba nem lehetett menni. Hiába volt azonban a burzsoázia minden gáncsoskodása, nem tudta megakadályozni a csehszlovák munkássportolók érintkezését a szovjet sportolókkal. A szovjet testnevelés azzal ls nagymértékben segítette proletár testnevelési mozgalmunkat, hogy a csehszlovák oktatók Moszkvában képezhették magukat a testnevelési főiskolán. A német fasiszták hatalomra jutása nagy veszélyt jelentett Csehszlovákia számára. A CSKP mozgósította dolgozó népünket a köztársaság megvédésére. Pártunk megmagyarázta a munkásosztálynak, hogy a Szovjetunió az egyetlen ország, amely következetes harcot folytat a fasizmus elten. A néptömegek forradalmi mozgalmának nyomására a kapitalista Csehszlovákia kénytelen volt 1934-ben végre elismerni a Szovjetuniót és 1935-ben szövetséget kötni vele. Mindezek a tények visszhangot keltettek a proletár testnevelési és sportmozgalomban is. Ebben az időben növekedett meg a Szovjetunió iránti érdeklődés. Megmutatta ezt a szovjet sportolók 1934. évi nagy csehszlovákiai portyája is. A szovjet testnevelést atléták, labdarúgók és ökölvívók képviselték. Az első szocialista ország sportolóinak csehszlovákiai látogatása újra alkalom volt a reakciós erőknek arra, hogy még fokozottabban támadják a szovjet rendszert, a szovjet testnevelést. Az MTE opportunista vezetősége megtiltotta egyesületének, hogy a tagok összemérjék erejüket, ügyességüket a szovjet sportolókéval. Az MTE szemére vetette a szovjet sportolóknak, hogy versenyeztek a kispolgári testnevelési egyesületek képviselőivel. Ez volt az oka állítólag annak, hogy az MTE megtiltotta tagjainak a barátságos sportvetélkedést a szovjet vendégekkel. Ezzel a „forradalmi" frázissal vezették félre az MTE tagságát. A forradalmi proletár mozgalom leleplezte az MTE vezetőinek álszenteskedő politikáját. Antonín Zápotocký elvtárs a következőket mondotta: „A munkáspártot és a munkásosztályt semmi módon sem károsíthatja meg a munkássportolók verseny, zése a kispolgárság tagjaival. Károsan befolyásolja viszont a munkásosztály érdekeit, ha a munkástestnevelés vezetősége együttműködik a burzsoáziával." A Zápotocký egyben megmagyarázta, milyen elvet követnek a szovjet sportolók, amikor a kapitalista országokban versenyeznek. Kifejtette, hogy a szovjet sportolók külföldi portyáikon elsősorban arra helyezik a súlyt, hogy munkástársaikkal találkozhassanak, akik a kapitalista világban meszszemenőleg nehezebb körülmények között sportolnak, továbbá hogy elvtársi látogatásukkal támogassák az illető ország munkássportjának a fejlődését. Egyidejűleg tapasztalatokat is szerezhetnek. Népünk fokozott szimpátiája a Szovjetunió iránt, arra kényszerítette a burzsoáziát, hogy 1935-ben engedélyezze a cseh labdarúgók első és egyetlen háború előtti látogatását a Szovjetunióban. A cseh labdarúgók három mérkőzést játszottak: Leningrádban (2:2), Moszkvában (3:3) és Kijevben 0:1). Óriási édeklődés kisérte a csehszlovák sportolók szovjetunióbeli szereplését. A százezreknek nem jutott belépőjegy a moszkvai ós a leningrádi mérkőzésekre. A sportjellegen túl a kölcsönös barátság jellemezte a csehszlovák és a szovjet sportolók, valamint a nézők találkozásait. Moszkvában megtekintették a találkozót a szovjet párt- és kormányszervek képviselői is. Jelen volt A. Zápotocký és Július Fučík is. A csehszlovák futballisták szovjetunióbeli portyája nagy visszhangot keltett idehaza is. A dolgozókat érdekelte a szovjet nép sikeres építőmunkáia, harca a békéért. Ezekre a kérdésekre a portyán részt vett sportolók adtak választ különböző nyilvános gyűléseken. 1936-ban a prágai népi játékök alkalmából ismét Csehszlovákiába látogattak a szovjet sportolók. A PTSZ rendezte a játékokat tiltakozásképpen az 1036-os berlini nyári olimpia ellen, amelyet a hitleri fasizmus propagandacélokna használt fel. A Dinamó Moszkva labdarúgói több mérkőzést játszottak Prágában, és még a burzsoá lapok ls kénytelenek voltak elismerni a szovjet futballisták játéktudását. A České slovo így írt az egyik találkozóról: „Igazi sportélmény volt a mérkőzés. Főleg az oroszok jóvoltából; minden játékosuk nagyszerű teljesítményt nyújtott." A Dinamó labdarúgóival együtt eljött Prágába néhány szovjet teniszező is. A szovjet sportolók csehszlovákiai portyája nagy támogatást jelentett a proletár testnevelési mozgalomnak, főleg a PTSZ-nek, amely a CSKP vezetése alatt a testnevelési mozgalom egységesítéséért vívott harc élén állt. Már ebben az időben bebizonyosodott, hogy a csehszlovák sportmozgalomnak a kapitalizmus korában is voltak haladó és demokratikus hagyományai. Bizonyította ezt a csehszlovák—szovjet kapcsolatok újabb fejlődése is. Csehszlovákiából birkózók, teniszezők, labdarúgó-edzők, műkorcsolyázók látogattak el a Szovjetunióba. J. Siba teniszező egy hónapig portyázott a Szovjetunióban és élményieről a következőket mondotta: „Már első látogatásom alkalmából meglepetéssel tapasztaltam, hogy a szovjet állam mily nagy gondot fordít a testnevelésre és a sportolásra. Csodáltam a sok jól felszerelt stadiont, és a testnevelés mozgalmasságát. Sehol Európában hasonlót nem tapasztaltam. Sehol sem hallgatták meg tanácsaimat és hozzászólásaimat úgy, mint éppen itt." A hivatalos testnevelési szervek is kénytelenek voltak felhagyni szovjetellenességükkel, mert a testnevelési egyesületek tagsága mind jobban ráébresztette őket arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcolt a fasizmus ellen, és Csehszlovákia hűséges szövetségese. A munkásosztály széies rétegének viszonyulása a Szovjetunióhoz arra kényszerítette a burzsoáziát, hogy beleegyezzék a szovjetbarátok kezdeményezésébe: hivatalosan hívja meg csehszlovákiai látogatásra a legfelsőbb szovjet sportszerveket. így történt aztán, hogy 1938-ban Ä. F. Mihajlov és A. T. Buiklin professzor hivatalos látogatásra Csehszlovákiába érkezett. Nem sokkal később a csehszlovák sportvezetők viszonozták a látogatást. Küldöttségünk tagjai csodálták a testnevelés állami támogatását, a sportiskolákat, amelyekből évente nagyszerű szakemberek kerültek ki. •A csehszlovák sportdelegáció első hivatalos látogatása nagy lépés volt a szélesebb körű csehszlovák—szovjet sportkapcsolatok megteremtésére. A küldöttség tagjai hazaérkezésük után. így nyilatkoztak: „Lépten-nyomon meggyőződhettünk arról, hogy a Szovjetunió igaz barátunk. „Igaz, hogy a csehszlovák sportküldöttség első hivatalos látogatása a Szovjetunióban külső és belső nyomás hatására jött létre. Ugyanis a német fasizmus terjeszkedése idején a burzsoázia kénytelen volt alkalmazkodni a nép, a közvélemény hangjához, amely azt mondta, hogy egyetlen igazi szövetségese Csehszlovákiának a Szovjetunió és csak vele szövetkezve érhető el Csehszlovákia önállósága. . ( . A fasizmus leverése és Csehszlovákia felszabadulása után új fejezet kezdődött a két ország sportkapcsolataiban. 1948 Győzelmes Februárja után nemcsak a kölcsönös látogatásokra került sor, hanem már a szovjet testnevelés tapasztalatait is felhasználják sportmozgalmunkban. A sportkapcsolatok fejlődése, a test* nevelési mozgalom tudományos dolgozóinak cserelátogatása lehetővé tette a kölcsönös tapasztalatcseréket is. Főleg a csehszlovák jégkorongotok* evezősök és asztaliteniszezők segítették a szovjet sport fejlődését. A szovjet válogatott volt edzője, A. Taraszov a következő szavakkal értékelte a csehszlovák jégkorongozók segítségét: „Csehszlovák barátaink segítettek eligazítani minket, hogy mit is tudunk tulajdonképpen. Sok kérdést tettünk fel nekik, amikor 1948-ban először jártak nálunk. Igyekeztünk megfejte^, ni a nagyszerű csehszlovák jégkorong gozás titkait." 1952-ben állami irányítás alá került a csehszlovák testnevelés. Utána még inkább bővültek a két ország sportkapcsolatai. Szakelőadásokat, gyakorlati bemutatókat tartottak a Csehszlovákiában járt szovjet szakemberek. Az ötvenes években „A Szovjetunió a mi példaképünk" jelszót többnyire helyesen értelmezték, de ugyanakkor profanizálták is azzal, hogy nem különböztették meg az általános törvényszerűségektől a specifikus jelenségeket. A 60-as években a testnevelésben is gyengülni kezd a marx—lenini alapelv. A szovjet testnevelés tapasztalatai mind jobban a hátitérbe szorulnak. Mind gyakrabban vonják kétségbe a testnevelés osztálvjellegét. Ha 1968 januárjáig nem is léptek fel nyíltan a Szovjetunió ellen, de már elkezdődött a kapitalista országok testnevelésének túlbecsülése és idealizálása. 1968 januárja után aztán nyíltan is támadták az opportunista elemek a szocialista testnevelést. Régi testnevelési egyesületeket keltettek életre, destrukív módon nyilatkoztak a szocialista testnevelési rendszerről. • • • A CSKP KB 1969 áprilisi és májusi ülésszaka után normalizálódott a helyzet a testnevelésben is. Minden feltétele megvolt annak, hogy a csehszlovák—szovjet sportkapcsolatok tovább fejlődjenek. Ezt bizonyítja a Csehszlovák Testnevelési Szövetség és a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő szovjet testnevelési és sportszervezet idei egyezménye az elkövetkező évek kölcsönös együttműködéséről. (Feldolgozta: T. V.) mmpi] ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkeszíc bizottság. Főszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Szerkesztőság: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleton: 169, 312-52 323-01, főszerkesztő 532-20. titkárság 550-18. sportrovot 505 29. gazdasági Ügyek 506-39 Távíró 09308. Pravda Kladővállalot. Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nvomdavállalat bratislavai üzeme Brotislovc Štúrovo 4. Hirdetőiroda. Jesenského 12 Telefon 551-83. Előfizetési díj hovonta 14.70 korona, a Vasárnapi Űj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti o Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. <ülföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.