Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

VÁLASZ Megkérdeznek egy kassai asszonyt: — Mi a véleménye a helyi kommunális üzem szolgáltatásairól? Az asszonyka gondolkodik egy kicsit, majd így telel: — Hát ami azt illeti a nagymamával nem cserélném ki! ALACSONYABB — Géza, már megint keresel valami okot a piálásra?! (V. RenCín karikatúrája) — Nővérke kérem, nem tudja véletlenül mennyire játszott a Sparta? [J. Molín karikatúrája) Kínos eset VÉGRE Komáromi történet: Mazulákné kérdi a férjétől: — Jenő, mit csinál a lányunk? Már órák óta nem láttam. — Ott van a szobában, ha jól láttam, babakelengyét varr... Az asszony felsóhajt: — Végre már valami hasznos dolgot csinál, mert idáig állandóan csak a férfiak után mászkált! SKÖT PRÁGÁBAN A skót megérkezik a prágai nagyállomásra. Nézelődik a forgatagban, s egyszer csak megdöbbenve veszi észre, hogy az egyik zsebéből hiányzik egy ötkoronás. Keresgél egy ideig, majd miután nem találja a pénzét, bemegy a rendőrőrszobába. Bemutatkozik, s bejelenti a szolgálatban lévő rendőrnek, hogy elveszett öt koronája, s egyben kéri, a rendőrség tegyen meg mindent pénzének előkerítésére. A rendőr mosolyog a bajsza alatt, de annak rendje s módja szerint biztatja a skótot, hogy igyekeznek megkeresni 'a pénzét. A skót megnyugodva távozott. Estefelé ismét a nagyállomás felé sétált, amikor látja, hogy — amint az Prágában napjainkban szokás — légkalapáccsal bontják az úttestet. A skót nézi egy ideig a bontást, majd így szól: — Szó, ami szó, a csehszlovák rendőrség valóban alapos munkát végez! ÉPÍTKEZÉSEN Valahol Csehszlovákiában az egyik építkezésen megszólal az egyik munkás: — Na, emberek, fogjuk meg ezt a rakományt és vigyétek! NEVELÉS Egy pozsonyi mama mondja a lányának: — Vegyél példát rólam, kislányom. Idestova negyvenéves vagyok, húsz éve férjnél vagyok és állandóan egy férfit szeretek. A leány kuncog: — Hű, akkor lesz csak cirkusz, ha ezt egyszer az apu (Smolnem rajza) A prágai szülészeten: — Gratulálok, kisasszony. Néhány hónap múlva alacsonyabb adót fog fizetni... EGY PERCRE Dunaszerdahelyen Kovács áitmegy a szomszédjához. Kártyázgatnak, beszélgetnek. Ogy tíz fele Kovács megkérdi barátjától: — Most veszem észre, hogy te egész este egyedül vagy itthon. Hát az asszony hol van? — Délután átugrott a szomszédasszonyhoz egy percre valamit megbeszélni... AKKOR IS Megkérdi egy brnói asszonyka: — Szívem, akkor is fogsz szeretni, ha már ősz hajam lesz? — Persze, drágám, hiszen akkor is szerettelek, amikor vörös, lila és bronzszínű hajad volt... BlRÚSÁGON Á losonci bíróságon mondja a bíró: — Hát akkor tisztázzuk az esetet. Maga, amikor a pincér nem volt hajlandó visszavinni a kifogásolt húst, egy kemény tárgyat fogott, s azzail úgy fejbe vágta, hogy a nevezett pincért heteken át kórházban kezelték. Mondja meg, mi volt az a kemény tárgy? — Az a hús, amit kifogásoltam, bíró úr. JAVÍTHATATLAN — Kisasszony, mit csinál holnap este? (Bape rajza] ÉJJEL Az egyik nagykaposi családhoz kihívják az ügyeletes orvost. — Nagyon beteg a kislányunk, kérem doktor úr, tegyen valamit — szipog az asszony. Az orvos megvizsgálja a leányt, majd így szól: — Hívják ide a hozzátartozó^ katl — Miért, doktor úr, annyira súlyos a betegség? — Dehogy. Azért hívják ide őket, hogy ne csak én jöjjek ide éjnek idején feleslegesen! megtudja! AZÉRT A bíróságon megkérdik az egyik helmeci illetőt: — Maga miért nem akarja a lakbért megfizetni? — Mondtam már megfizetem, s rendszeresen fizetni fogom, de csak akkor, ha az átvételnél a lakásomban megállapított hibákat mind kijavítják. Erre a bíró legyint: — Ez képtelenség, mert akkor élete végéig ingyen lakhatna! A rendelő főorvosának ÁM. szobájába egy pocakos ember lépett be. — Elnézést kérek — mondta tisztességtudőan. — Mit óhajt? — kérdezte tőle az ápolónő. — Arra szeretném kérni a főorvos urat, hogy változtassa meg a megállapított diagnózist, s az előírt gyógymódot. A kérés annyira szokatlan volt, hogy az ápolónő szó nélkül betessékelte a férfit, leültette és bekopogtatott a másik szobába. Ott egy ideig susogást lehetett hallani, majd kinyílt az ajtó s megjelent az ápolónő, mögötte a főorvos. Kérdő tekintettel nézett a pocakos férfire. Az amint megpillantotta a főorvost, felugrott, meghajolt, majd hosszan beszélni kezdett. Leletek, röntgenfelvételek, szakvélemények tömkelegét tette az asztalra, s ezekkel hadonászott a főorvos előtt, s közben azt bizonygatta, hogy neki nincs az a betegsége, amit ebben a rendelőben megállapítottak, s éppen ezért más gyógymódot kell alkalmazni. Végül nagy hatásszünetet tartva kibökte a leglényegesebbet: Éppen ezért, főorvos úr, tiltson meg nekem valami mást! — Miért, mit tiltottam meg magának? — kérdezte az orvos. — Az ivást. Azt mondta, nem szabad alkoholt fogyasztanom, mert valami baj van a májammal. — Aha, már emlékszem. Hát -sajnos nem ihat alkoholt! — Egy üvegecskével sem? Egy pohárkával sem hörpinthetek ki? Még egy pici kupicával sem? — Nem. — Hát akkor tiltson meg inkább valami más élvezetet. kéne, fano. Erre a nyakamba borul s azt mondja: — Egyetlen cimborám, neked bármikor, bármit szerzek. Na lássuk, mit hoztál? — Előhúztam a konyakosüveget. Ketten megiddogáltuk a konyakot, s másnap már a lakásomba voltak a MLO UHHlKi iVfc AmMfcX Mondjuk a cigarettázást, vagy a tévé-nézéstI E szavak hallatára az ápolónő a telefonhoz nyúlt, s a készültséget akarta hívni, de az orvos leintette. — Ez képtelenség. A máj nem játékszer, ezzel nem lehet viccelni. Éppen ezért nem ehet fűszeres ételeket, s nem ihat alkoholt. A férfi könyörgő szemmel nézett az orvosra. — Tisztelt főorvos úr, értsen meg, ezt nem teheti velem. Nekem innom kell. Nem úgy mint egy notorikus alkoholistának, hanem egyszerű polgárként. Nézze csak. Az elmúlt héten lakásomba fűtőtestre volt szükségem. Az üzletben persze rám vigyorogtak, hogy nincs, majd nézzek be júliusban. Mit tehettem? Vettem egy fiaskó konyakot s elmentem fanóhoz, aki egy nagy raktárban dolgozik. Mondom, fűtőtest fűtőtestek. Azt ugye mondanom sem kell, hogy konyak nélkül egy fabatkát sem adott volna. — Vagy itt van Péterke esete. Miso, a barátom elintézte, hogy a kisfiamat bevegyék az óvodába. Utána felhívtam a kávéházba. S mit rendeltem volna? Két narancslét? Vagy vajaskrumplit karfiollal? Hát nem. Benyakaltunk egy-két üveg bort, bepityókáltunk ... Látja, főorvos úr, ilyen önfeláldozó, rendes családapa vagyok én. Ilyen az élet, csak így lehet valamit elérni. — Nemrég például vettem egy telket. Víkendházat szeretnék építeni. Persze építkezési engedélyt nem olyan egyszerű szerezni. Megismerkedtem az illetékes bizottság elnökével, beüttTínk egy borozóba, megkóstoltuk az ott kapható borocskát. A záróra előtt összetegeződtünk, s annyira jól érezte magát, hogy sikerült vele elintéznem a sógorom építkezési engedélyét is. Igaz, alig találtam haza, de sebaj, másnap megvolt az engedély. Látja, így megy ez, főorvos úr. S most maga megtiltja nekem az alkoholfogyasztást. A kislányom az idén végzi el az alapiskolát, a kocsimat rövidesen szervizbe kell vinnem, a fiam érettségizni fog, s én nem ihatok? Doktor úr, hát mi lesz a családommal? Csend lett. Az ápolónő zavartan az orvost nézte. A férfi is az orvosra emelte könyörgő tekintetét. — Nem lehet. Az egészség előbbrevaló. Nem ihat — mondta az orvos. — Hiszen nem kérem ingyen ezt a szívességet — mosolygott a férfi, s az aktatáskájából egy konyakosüveget húzott elő. — Nézzen ide, főorvos úr. Valódi Napóleon. Jól jön ez a télre ... A főorvos ránézett a férfire, majd az üvegre és sóhajtott. A pocakos férfi este botorkált ki az épületből. Kalapja félrecsúszott, s miközben a falat tapogatta, vidáman énekelt. Közben benyúlt a zsebébe és boldogan szorongatta a főorvos igazolását, mely szerint a paciens bordatörést szenvedett, s ezért legalább két hétig szigorúan tartózkodnia kell mindenfajta fizikai munkától. (FordU-tta: SZ. J.)