Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A r ka g y ij §zahnyin és Róbert Lechamps tűzföldi riportja i"iie az ellentétek országa. Északi V^rt, peremén terül el a trópusi Atacama sivatag, déli peremén a Tűzföld jégtáblái. „Via sur" — űt délre, vagy csak egyszerűen: „út". Chilében csak egy út vän: a perui határon fekvő Ariquától a Chiloe szigetet az anyaföldtől elválasztó Chacao szorosig. Az út 3300 kilométer hosszú, tovább délre 800 km távolságban már nincs járható út. Chilében vagy északra vagy délre lehet utazni. Santiago mellékvárosainál az út sugáregyenes. Egyforma masszív házak sorakoznak az út mentén. Az erkélyeken .«z elmaradhatatlan víztároló. A „bádogvárosok" eleinte nem ötlenek az ember szemébe. Csak később veszi észre őket a téglafalak mögött. Nemcsak a város peremén vannak. Szétterjeszkednek a város irányában; igen sokrétűek a maguk nyomorúságos egyszerűségében ... Araukánok földjén A látóhatáron kirajzolódnak a Kordillerák. Ez a^ araukán indiánok földje, azoké, akik a legmagasabb ellenállást tanúsították a betörő spanyol hódítókkal szemben. A vidék központja Temuco. A r. indián piacon ezüst népművészeti dísztárgyakkal ékesített indián viseletű asszonyok zöldséget és gyümölcsöt árulnak. Az utcákon sok a kerek arcú, sima hajú, poncsóba burkolódzott ember. Ezek a mapucse törzs indiánjai. Mapucse — a föld emberei, ezt jelenti szó szerint. Az ország 400 ezer főnyi indián .lakosságának a felét alkotják. Megismerkedtünk egy mapucse indiánnal, Rosendo Uenumannal. Kommunista. — Hogyan lettél kommunista, Rosendo? tölgyfa legedzettebb fajtái bírják ki. Elnéztük a fákat, hallgattuk az állattenyésztőket, akiknek egész élete itt telik el, és azokat, akik az aranyláztól megszállva iparkodtak ide, a Tűzföld partjaira. Áhították a vihart, látni akarták, hogyan tépázza a vihar az óceánt. Az ilyen napokat világszerte elátkozzák a tengerészek, de a szerencselovagok a parton tomboltak örömükben. Natali Maslő, az egykori aranyásó, most állattenyésztő, elmondta, hogy az aranyláz régmúlt napjaiban alig két gramm aranyat mosott ki, de erős viharban ötven, sőt száz grammot is. Am a nagy szerencse sem jó mindig. Néha ketten voltak a zsákmányra, de csak egyikük tért vissza. Az az egy is rettegett. Nem a bíróságtól, mert milyen bíróságok lehettek itt, hanem attól, hogy bármikor áldozatul eshet egy harmadiknak. Azoknak meg, akik aranyat áhítottak, de nem találtak és nem volt pénzük, hogy továbbállhassanak Innen, nem volt más választásuk, mint elszegődni peónnak a mindenható Tűzföld Marhatenyésztő Társasághoz, amelynek egymillió hektár földje, egymillió darab juha, húskombinátjai, bőr- és gyapjúfeldolgozó vállalatai voltak. Uradalmai a Magellán-szoros mindkét oldalán terül tek el és szinte az egész Tűzföldet felölelték. A szigetnek még azt a részét is magukba foglalták, amely Argentína tulajdona, továbbá a chilei Patagónia térségeit. A „Tűzföld" sok országgal kereskedett, s minél nagyobb volt jövedelme, annál inkább nyomorgatta a munkára vágyó emberek közül kiválogatott legerősebbeket. Űj szelek A Népi Egység győzelme után kisajátították a társaság összes birtokait. LátSzimunovics nem utasította vissza kérésünket, hogy megtekinthessük vállalatát. Meggyőződtünk róla, hogy a fő dologban igaza volt: a fejével dolgozik, hogy gyarapítsa gazdagságát. Óriási nyája keskeny ajtón keresztül lassan tart a karámba. Itt két munkás megragadja a juhot, leöli és a szállítószalagra helyezi a tetemet. Néhány lépéssel tovább újabb két munkás mozgó horgokra akasztja a tetemet és megkezdi a feldolgozás első műveletét. Kézről kézre jár a hús, míg végül a hűtőszekrényekbe kerül. Szimunovics nem a szállítószalag menetét gyorsította meg, hogy fokozza a termelékenységet, hanem a létszámot duplázta meg. A juhok leöléséhez egy ember helyett kettőt állított be, s így a ködésbe jött az ellencsapás régebben beállított gépezete. Járványszerűen terjedt egész Patagóniában a hír, hogy az állam még a szegényparasztoktól is elveszi a földet. Ultrabalos elemek megrohanták a magángazdaságokat, véres összecsapásokat provokáltak ki, amit azután a rekciós jobboldali sajtó kiszínezett és felfújt, hogy el is higgyék a kistermelők. Sok erőfeszítés kellett a provokatőrök leleplezéséhez és a reakció üvöltözésének lecsendesítéséhez. ... A Cameron farm, ahová megérkeztünk. egy szétszórt kisebb település volt. Azelőtt a Tűzföld Társaság tulajdona. Most állami gazdaság. Közgyűlésen választott öttagú végrehajtó bizottság irányítja. A bizottság elnöke, Raul többieknek kétszer annyi állatot kellett feldolgozniuk. Villámgyorsan dolgoztak a munkások, Szimunovics gyönyörködött művében. Később — már Szimunovics távollétében — láttam, amikor munka után hazafelé tartottak. A kapunál vagy két tucat munkanélküli irigykedve nézte őket. Akkor is ott voltak, amikor Szimunoviccsal elhaladtam mellettük. Kérőén és reménykedve néztek rá. ö nem vett tudomást róluk. Megnyugodva magyarázta nekem, hogy pszichológiailag felkészült a feltétlenül bekövetkező nehéz napokra. Birtoka értékének csak tíz százalékát kapja meg készpénzben, a többit húszévi részletekben. A fiai nem fogják élvezni munkája gyümölcsét — panaszkodik szánakozást várva. Egyébként a fiai miatt nem aggódik, egyetemre járnak s az életbep megállnak a lábukon ... A föld új gazdái Amerigo Fontano Gonzales, a földreform-hivatal osztályvezetője és Francisco Coloane író kíséretében jártuk a Tűzföldet. Mindketten az új szenvedélyes hívei. Coloanét nemcsak mint nemzeti díjas írót ismerik, akinek egyes művei bekerültek az iskolai olvasókönyvekbe, hanem úgy is, mint aki gyalog és lóháton bejárta e tájat, ismeri a vízi utakat, a sok-sok fjordot, a végtelennek tűnő Tűzföldet, a vad pampákat, a fenséges Antarktiszt és Chiloe sziget halásztelepeit. A kommunista párt éppen ide küldte az írót a választási kampányban, amikor meg kellett küzdeni a reakciós propaganda hatalmas gépezetével. Ezrek sorsa függ a földreformtól. Nagybirtokosoktól tudtuk meg, hogy rettegnek a Gonzalesszal való találkozástól. Nem öklétől félnek, amellyel ez a jól megtermett férfiú esetleg az asztalra csap. Ez különben is idegen tőle. Vaskarata és logikája, ügyismerete, a cselszövéseken átlátó éles tekintete ami rettegésbe hozzá a reakció megtestesítőit. Magalhaes tartományban ötmillió hektár föld csupa kő, szikla, örök hó, jég. Három és fél millió hektár szántóföldből kétmillió magánszemélyeké. Vannak köztük olyanok is, mint Szimunovics, de olyanok is, akiket a mi terminológiánk szerint szegény-, középparasztoknak és kulákoknak lehet nevezni. Alig hogy megkezdődött a földek kisajátítása, rögtön mű— La Lotában dolgoztam ... Ennyi elég, hogy megértsük az okokat. La Lota a világ egyetlen olyan szénbányája, amely a tengerszintnél alacsonyabb mélységben van. Valóságos rabszolgamunka folyt itt, hisz képletesen mondva vállukon érzik a Csendesóceán egész súlyát. — Ott értettem meg, hogy a választóvonal nem a chileiek és a mapucsék, hanem az urak és a munkások között vonul —, mondja Uenuman. Tűzföld A Magellán-szoros északi kontinentális partját tuelki indiánok lakták, akiket Magellán és társai „patagónoknak" neveztek el. itfagas termetű, sötét hajú indiánok voltak. A másik oldalon, Tűzföldön ó na törzsbeli indiánok éltek. Nyelvük és külsejük nagyon hasonlított az előbbiekéhez. Tragikusan alakult a Magellán-szigetcsoport indiánjainak sorsa. Rendszeres irtásuk azzal az ürüggyel kezdődött, hogy bárányokat loptak. A tényekből ítélve ez azonban semmiképpen sem hatott ki az állattenyésztésre, mert a juhállomány 1888-ban 40 ezer, a század elején azonban már 1 millió 200 ezer volt. A Tűzföld partjai 30 kilométerre vannak Punta Arenastól. Az erős szelek és viharos áramlatok gátolják a hajózást. Csak nyáron nincsenek szelek. A nyár azonban rövid. Rendszerint december vége és január. A téli hónapok — június, július, augusztus — szintén szélmentesek. A többi időszakban szabadon tombolnak az elemek. Itt csak a vörös hattuk, hogyan gazdálkodnak az egykori peónok, pásztorok. Aggódva keltünk át a Magellán-szoroson, mert előzőleg az új rendszer sok nyílt és álcázott ellenségével találkoztam, akik elég komor távlatokat rajzoltak... % Csendesnek és nyájasnak, az emberekről féltőén gondoskodónak tűnt a félelmetes és kegyetlen Nicolas Szimunovics, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa. A tartományi központban, Punta Arénasban levő villájában fogadott. Noha találkozónk nem „a kölcsönös megértés és barátság légkörében" zajlott le, mégis érdekes volt. — A Tűzföldön születtem és nőttem fel, a puszta földön kezdtem el karrieremet, s amit elértem, ennek a két kezemnek köszönhetem, — mondotta és felemelte nagy és hatalmas kezét. Apja nyolcvan évvel ezelőtt jött a Tűzföldre aranyat keresni. Amikor Nicolas húszéves lett, apja Európába küldte, hogy tanulmányozza a gyapjúipart. Éveket töltött Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Jugoszláviában ... Kinek a pénzén? — Itt mélyen hallgatott. — Aztán visszatért a Tűzföldre, beállt egyszerű alkalmazottnak egy angol viszonteladó gyapjúcégéhez. Nemsokára társtulajdonos lett, aztán felvásárolta a részvényeket és a cég egyedura lett. Mintegy 33 ezer darab juhot és 33 ezer hektár földet kellett vásárolnia, hogy ne viszonteladó legyen, hanem saját termelésű bőrt és gyapjút áruljon. Aztán szert tett egy húskombinátra és bőrfeldolgozó gyárra Punte Arénasban, húskombinátra és gyapjúfeldolgozóra Santiagóban, aztán társtulajdonosok részvényeivel egy bankra is. Casanova tekintélyes, szolid ember. Két évig új-zélandi mintagazdaságokban tanulmányozta az állattenyésztés és takarmányozás módját. Utána 16 éven át a Tűzföldön egy kisebb farm intézője volt. Most egy nagy gazdaságot bíztak rá: 186 ezer hektár földjük, 130 ezer darab juhuk, 1700 darab tehenük, 460 lovuk van. Alberto Borquez számadó juhász szintén tagja a végrehajtó bizottságnak. Erős, szép szál ember. Tapasztalt, hisz 36 évéből huszonkettőt az állattenyésztésben töltött. Araukán indiánok települése. Külsőleg a farmon mi sem változott, sem több, sem kevesebb terméket nem adnak. Valójában azonban forradalom zajlott le, éspedig abban, hogy az emberek emberekké váltak. A munkáért rettegő, a jövőtől félő egyénekből saját gazdasággal rendelkező közösség formálódott. Sok munkással elbeszélgettem a farmokon. Érzelmeiket leginkább Manuel Cimantrane fejezte ki, aki valaha abból élt, hogy vadlovakat tört be. — Nagyon fogunk törekedni, hogy minden jól menjen nálunk. Azért is iparkodni fogunk, mert azelőtt a jövedelem a Tűzföld Társaság urainak a zsebébe folyt, most pedig annak a sok sok millió liter tejnek a megtérítésére, amit a chilei gyerekek díjtalanul kapnak, az ingyenes internátusokra, százezer lakás építésére, mind arra megy, ami megjavítja a nép életét. Patagomai juhfarm