Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám, szerda

tfség dolgozóival való szövetségét. Figyelembe vették a proletárdiktatúra politikai és szervezeti alapelveit, vagyis a munkásosztály és a többi dolgozók szövetségét, valamint a demokratikus centralizmus elvét. A munkások és a parasztok soknemzetiségű államának kialakításában óriási érdeme volt Leninnek, aki sokoldalúan feldolgozta a nemzetiségi kapcsolatok kérdését a proletárdiktatúra viszonyaiban, és közvetlenül irányította a szocialista államiság kiépítését. V. I. Lenin mély tudományos elemzés alapján bebizonyította, hogy: — a szovjet köztársaságok szoros szövetsége nélkül nem védhető meg létezésük a vllágímperializmussal szemben; — a szovjet köztársaságok szövetsége, szoros gazdasági együttműködésük nélkül nem újíthatók fel az imperializmus által elpusztított termelőerők, nem alakítható ki a közös terv alapján irányított egységes szocialista gazdaság; nem biztosítható a racionális társadalmi munkamegosztás és a természeti gazdagság hatékony kihasználása az ország valamennyi nemzete javára; — a szovjet köztársaságok szoros szövetsége nélkül nem biztosítható a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedése, az ország valamennyi nemzete és nemzetisége sokoldalú fejlődése kultúrájának fejlesztése; — a szocialista köztársaságok szövetségének megszilárdítása és megőrzése olyan Intézkedés, melyre „szükségünk van, ahogy szüksége van rá a kommunista világproletariátusnak a világburzsoázia elleni harcban és a világburzsoázia mesterkedései elleni védekezésben." (Lenin Művei. 36. kötet 618. old.). A szovjet hatalom első öt évében a fő figyelem október vívmányainak védelmére összpontosult. A nemzetiségi kérdés megoldása szempontjából ez az időszak a nemzetiségi egyenlőtlenség és a gyarmati rabszolgaság teljes felszámolásának az időszaka. Az egyes nemzetek autonómiái kialakulásának éveit jelentette. A szovjet állam első dokumentumai azt mutatják, hogy Lenin milyen figyelmet szentelt a nemzetiségi köztársaságok és területek minden kérésének és javaslatának. Vonatkoztak ezek a fegyveres segítségre, a pénzügyi támogatásra, a külkereskedelemre, az anyanyelven írott hivatalos dokumentumokra, a gyáraknak és a termelésnek a köz pontból a peremterületekre való áthelyezésére, a nyersanyagforrásokra stb. A múlt súlyos öröksége azonban nem tette lehetővé, hogy rövid idő alatt áthidalják a nemzetiségek közti egyenlőtlenség valamennyi következményét. „A tapasztalat megmutatta, hogy ez a bizalmatlansag csak nagyon lassan enged és múlik el és mennél óvatosabbak és türelmesebbek a nagyoroszok, akik sokáig elnyomó nemzet voltak, annál biztosabban szűnik meg ez a bizalmatlanság (a nemzetek között, a szerk. megjegyz.). Azzal, hogy elismerjük a lengyel, lett, litván, észt, finn államok függetlenségét, éppen azzal nyerjük meg lassan, de tántoríthatatlanul a szomszédos kis államok legelmaradottabb, a kapitalisták által leginkább félrevezetett és megfélemlített dolgozó tömegűinek bizalmát." (Lenin müvei 30. kötet 290. oldal). Az ellenforradalmár pártok, melyek gyűlöletet akartak szítani a nemzetiségek között, heves ellenállást tanúsítottak az OK(b)P nemzetiségi politikájával szemben. A nemzeti-állami felépítésben a nehézségeket megsokszorozta az a tény hogy az egyes pártszervezetekben a nagyhatalmi sovinizmus és a lokálnacionalizmus szellemében elhajlások voltak tapasztalhatók. A szovjet hatalom létezésének öt éve alatt számos független szovjet szocialista köztársaság alakult meg. E köztársaságok kapcsolatai az Orosz Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársasággal a kétoldalú megállapodásokon és szerződéseken alapultak. Az OSZSZSZK mint a legnagyobb fejlett köztársaság, amely tapasztalatokat szerzett a nemzetiségi kérdés megoldásában, például szolgált abban, hogy a többi független szovjet köztársaság egységes államban egyesüljön. Ennek lényeges objektív feltétele a szovjet köztársaságok védelmének közös érdekei, a háború által elpusztított termelőerők felújításának szükségszerűsége, az ellátás biztosítása, az orosz nemzet és az évszázadok folyamán kialakult kis nemzetek közti gazdasági és kulturális kapcsolatok voltak. A polgárháború után fejlődő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megkövetelték a vámakadályok megszüntetését, az egységes valuta (pénzérmék és bankjegyek) bevezetését, a közlekedés és összeköttetés egyesítését, amit a szovjet köztársaságok közötti addigi szerződéses kapcsolatok nem biztosítottak. Az élet azt követelte, hogy a szerződéses kapcsolatokat az államok közti kapcsolatok magasabb formájával helyettesítsék. Az OK(b)P Központi Bizottsága 1922 augusztusában bízottságot nevezett ki az OSZSZSZK és a többi független köztársaság közti kapcsolatok megoldása javaslatának kidolgozására. A bizottság jóváhagyta az elnöke, J. V. Sztálin által kidolgozott javaslatot. A javaslat, amely az autonomizáció terveként ismert, abból indult ki, hogy az OSZSZSZK legfelsőbb szerveinek jogkörét kiterjeszti Ukrajna, Fehéroroszország és a Kaukázuson túli köztársaságok illetékes intézményeire. Ez azt jelenti, hogy az összes köztársaság állami egyesítése az OSZSZSZK keretében autónómia alapján valósulna meg. V. I. Lenin más alapot javasolt a szövetségi állam kialakításához — a független köztársaságok önkéntes egyesülését a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében minden egyes köztársaság egyenjogúságának megőrzésével. Lenin egyúttal azt javasolta, hogy alakítsák meg a Szovjetunió Össz-szövetségi legfelsőbb szerveit, hogy a többi köztársaság ne legyen alávetve az OSZSZSZK központi szerveinek. A bizottság Lenin ajánlása alapján új javaslatot dolgozott ki a szovjet köztársaságok egyesítésére, melyet az OK(b)P Központi Bizottsága jóváhagyott. Lenin javaslata az akkoriban fő veszélyt Jelentő nagyhatalmi sovinizmus, valamint a helyi nacionalizmus ellen irányult. A helyi pártszervezetek gyűlésein, valamint a munkások éS a parasztok összejövetelein megvitatták ezt a javaslatot. A kommunisták megmagyarázták a dolgozóknak, miért egyesülnek a köztársaságok szövetségben az önkéntesség, az egyenjogúság alapján, valamint az ilyen egyesülés politikai és gazdasági előnyeit. A köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, valamint a köztársaságok szovjetjeinek konferenciái ezután jóváhagyták a javaslatot. A szovjet szocialista köztársaságok küldöttségei 1922. december 30-án aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulására vonatkozó szerződést. Ezen a napon kezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának I. kongresszusa. Tiszteletbeli elnökévé az akkoriban már súlyos beteg V. I. Lenint, a kommunista párt vezetőjét és szervezőjét, a szovjet állam megalapítóját választották. A kongresszus jóváhagyta a Szovjetunió megalakulására vonatkozó deklaráció és szerződés alapelveit. Végleges szövegét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 1924. január 31-én tartott ülésén hagyták jóvá, amely egyúttal jóváhagyta a Szovjetunió alkotmányát is, amely megerősítette az egységes szövetségi államnak, mint a soknemzetiségű szovjet állam föderatív rendszere legfelsőbb formájának létezé*sét. Így olyan állam alakult meg, amilyent a világ addig nem ismert — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. M. I. Kalinyin a szovjet első össz-szövetségi konferenciáján záróbeszédében ezekkel a szavakkal értékelte a Szovjetunió megalakulását: „Az emberiség legjobb gondolkodói már évezredek óta küzdenek azzal az elméleti problémával, hogy miképpen található meg az a forma, amely lehetővé tenné, hogy a nemzetek nagy szenvedések, egymás ellen folytatott harcok nélkül barátságban és testvériségben éljenek, és csak most, a mai napon tették le gyakorlatilag az alapkövet ezen a területen." A Szovjetunió megalakulása történelmi esemény volt « t 6 szovjet nép életében, kifejezte a proletár Internacionalizmus eszméinek győzelmét, bebizonyította a lenini nemzetiségi politika helyességét és erejét. Lehetővé tette az összes szovjet köztársaság és az egész szövetség népgazdaságának és kultúrájának gyors fejlődését. Az összes nemzet nemzeti sajátosságainak és haladó hagyományainak figyelembevétele hozzájárult együttműködésük elmélyítéséhez. A Szovjetuniónak félévszázados történelme bebizonyította a szocialista szövetség elvi előnyeit a burzsoá szövetség v különböző formáival szemben. A különbség köztük nemcsak a szocialista föderáció osztálylényegében rejlik, hanem felépítésük teljesen új szervezeti, politikai alapelveiben is. A szocialista szövetség következetesen a nemzeti területi elv alapján demokratikusan választott hatalmi szerveken, valamint az önkéntes egyesülésen és a köztársaság teljes egyenjogúságán épül. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásában a kommunista párt vezető szerepet töltött be. Vezetésével sikeresen olyan államalakulat alakult ki, amely lehetővé tette az egyes köztársaságok politikai és gazdasági egységének, valamint az egész szövetség egységének biztosítását, és a nemzetek közti testvéri együttműködés fejlesztését. A soknemzetiségű szövetségi szovjet állam kialakításában vezető szerepe volt V. I. Leninnek, aki ott állt a szövetség bölcsőjénél. A nemzeti kérdés elméleti elemzése, amellyel Lenin gazdagabbá tette a marxizmust, a kiindulópontot jelentette a gyakorlati megoldásban. A proletár forradalom szükségleteivel összhangban rendszeresen továbbfejlesztette a nemzetiségi kérdésre vonatkozó tanítást. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása a tömegek — a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség — forradalmi kezdeményezésének müve volt. Ez a kezdeményezés össznépi egyesítő mozgalommá fejlődött. Ebben jelentős szerepet játszottak a szovjetek, melyek a munkásosztály köré egyesítették a különböző nemzetiségek dolgozóinak többi rétegét. A szovjetek internacionalista jellege, az egyesülés az egységes szovjet állam kiépítésének gondolatához vezette a dolgozókat. Ezért a szovjetek konferenciáin, a különféle gyűléseken és összejöveteleken a szovjet köztársaságok egyesítéséről folytatott viták egyértelműen kifejezték az az akaratot, hogy egyesíteni akarják a szovjet köztársaságok erejét és forrásait azzal a céllal, hogy további sikereket érjenek el a szocializmus és kommunizmus közös építésében. E népmozgalom fő ereje a munkásosztály volt, amely a párt vezetésével fejlesztette és megszilárdította az összes nemzet és nemzetiség dolgozóinak soraiban az osztály- és az internacionalista szolidaritás gondolatait, az olyan egység gondolatát, amely a szovjet hatalom, a közös érdekeken, a szocialista társadalom építésén alapszik. Az egyesítésre kifejtett törekvés élén a párt, a különböző nemzetiségek kommunistái álltak. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása az egyik döntő tényező volt, amely előnyös feltóteleket biztosított ahhoz, hogy a társadalom szocialista alapokon épüljön, valamennyi szovjet köztársaságban gyors ütemben fejlődjön a gazdaság, megszilárduljon a soknemze. tiségű szovjet állam védelmi ereje és nemzetközi helyzete. A Szovjetunió nemzeteinek megbonthatatlan testvérisége a szovjet társadalom fejlődésének mozgatóerejévé vált, és amint ezt a történelem nemegyszer bebizonyította, a szovjet állam és fegyeveres ereje óriási erejének forrása lett. A lenini nemzetiségi politikának és a proletárdiktatúrának köszönhető, hogy a szovjet szocialista köztársaságok gyors ütemben fejlődtek. Bebizonyosodptt Lenin azon gondolatának helyessége, hogy az elmaradott országok a fejlett országok munkásosztályának segítségével szovjet típusú rendszert építhetnek kl, és a fejlődés bizonyos fokai után a fejlődés kapitalista stádiumát mellőzve kommunizmusba térhetnek át. A Szovjetunió nemzeteinek barátsága, együttműködése és kölcsönös segítségnyújtása lehetővé tette a szocialista rendszer glőnyelnek, a szocialista föderáció elvein alapuló állam természeti gazdaságának és emberi tartalékaink teljes kihasználását a gazdaság és a kultúra sokoldalú fejlesztésére. 1922-höz viszonyítva a nemzeti jövedelem több mint százszorosóra emelkedett. A forradalom előtti 1913-as évhez viszonyítva (amikor többet termeltek, mint 1922-ben) a Szov jetunió ipari termelése 1971-ben 99-szeresére növekedett, ugyanúgy az OSZSZSZK-ban is. A Belorusz SZSZK-ban az ipari termelés 113-szorosára. Kazahsztánban 158-szorosára, Örményországban 200-szorosára, és Kirgiziában 211-szeresére emelkedett. Óriási sikereket értek el a kultúra területén. Az 1970— 1971-es Iskolaévben a tanulók száma elérte a 80 milliót, ami azt jelenti, hogy a Szovjetunió minden harmadik polgára tanul. A Szovjetunió minden tízezer polgárára 188 főiskolai hallgató jut, míg a legfejlettebb európai kapitalista államokban ez az arányszám sokkal alacsonyabb, Nagy-Britanniában, 87, Nyugat-Németországban 56. Az összes szövet, ségl köztársaságban felnevelték saját kádereiket. Azerbajdzsánban 1920-ban a lakosság több mint 90 százaléka Írástudatlan volt. Ma már az egész lakosság tud írni és olvasni. Azerbajdzsánban 5500 Iskola van, ebből 13 főiskola és 136 tudományos Intézet. Ebben a szovjet köztársaságban a tanulók száma ma sokkal magasabb, mint a közeli Iránban, Irakban és Törökországban összesen, annak ellenére, hogy e három ország lakosainak száma 15-ször magasabb, mint Azerbajdzsán lakosainak száma. A Szovjetunió nemzeteinek kölcsönös kiegyenlítődése, gazdasági és kulturális életük színvonalának általános emel. kedése a szovjet szocialista rendszer és az SZKP helyes po. litikájának eredménye. A soknemzetiségű szovjet állam dolgozóinak elvi jelentőségű eredménye a fejlett szocialista társadalom kiépítése és a szovjet nép kialakulása, amely az emberiség történelmileg új közössége. Ez az új közösség a termelőeszközök közös tulajdona, a gazdasági, a szociálpolitikai és a kulturális élet szocialista egysége, a marxista-leninista ideológia, a munkásosztály, a dolgozók élcsapata kommunista eszmélnek alapján alakult kl. Az emberek szocialista egysége azonban nem merev fogalom. Állandóan változik, fejlődik és megszilárdul. Megszilárdulásának és felvirágoztatásának, valamint a szociális, ta nemzetek közeledésének fő eszköze és anyagi alapja a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának kiépítése. Ezt az alapot az egész állam alakítja ki, miközben minden köztársaság hozzájárul a kölcsönösen összekapcsolódó szovjet gazdasági komplexum további fejlődéséhez. így biztosítják az egész szövetség és minden köztársaság gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális fejlődését. A kommunizmus építésének mai viszonyai között tovább emelkedik a Szovjetuniónak, mint a történelem által megerősített államalakulatnak jelentősége. Az SZKP Központi Bizottságának a Szovjetunió megalaku. lása 50. évfordulójának előkészületeiről elfogadott határozata hangsúlyozza, hogy az Ilyen feladatok megoldása, mint a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának kiépítése, a kommunista termelőerők létesítése, a társadalmi termelés sokoldalú Intenzifikálása, a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak szerves összekapcsolása a gazdálkodás tervszerű rendszerének előnyelvel, a dolgozók élete anyagi és kulturális színvonala további emelésének biztosítása és az új ember nevelése megköveteli a soknemzetiségű szovjet állam összes erejének összpontosítását. A szovjet állam lehetőségeit forrásainak gazdasága és sokrétűsége, népének egybehangoltsága és szervezettsége határozza meg. A Szovjetunió megalakulásának és félévszázados sikeres fejlődésének óriási nemzetközi jelentősége van. A Szovjetunió megalakulása fontos határkő volt nemcsak a szovjet nép történetében, hanem az egész emberiség társadalmi haladásában is. Ezért a teoretikusok és a politikusok egyre nagyobb mértékben tanulmányozzák a Szovjetuniónak az egységes, soknemzetiségű állam építésében szerzett tapasz, talatait. A Szovjetuniónak a nemzetiségi kérdés megoldásában szerzett tapasztalatai, valamint a szovjet nemzeteknek a szocialista és a kommunista társadalom építésében kifejtett közös törekvései nemzetközi elismerésben részesülnek. 9