Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám, szerda

í poltőke képviselői uralnának. Ugyanúgy, mtnt a múltban, ma is antikommunizmussal — azaz az állítólagos komínu nista veszély elleni védelem és védekezés leplével álcázzák hódltóvágyukat. Jelenleg annak következtében éleződik kl a nemzetiségi kérdés a kapitalista országokban, hogy még egyenlőtlenebbé válik egyes területek, főként a nemzeti kisebbségek lakta területek gazdasági fejlődése. Az állammonopollsta kapitalizmus tehát nem biztosítja a meglevő nemzetiségi problé. mák megoldását, hanem ellenkezőleg, kiélezi a nemzetiségi problémákat és újakat idéz elő. Az utóbbi évtizedek tényei számos Ilyen nemzetiségi viszályra mutatnak rá. A leggazdagabb és legnagyobb tőkésországban, az Egyesült Államokban az imperializmus nem volt képes megoldani azt a problémát, -hogy biztosítsák 25 millió fekete bőrű amerikai gazdasági és politikai egyenjogúságát. A brutális kizsákmányolás és lealázó megkülön. böztetés 1967 és 1969 között néger gettólázadásokat idézett elő, s ez örökre eltemette az amerikai jólétnek és a négerek sorsukba való alázatos beletörődésének mítoszát. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja célul tűzi ki, hogy egybekapcsolja a négerek harcát az elnyomott mexikói származású amerikaiak, Puerto Rico-lak, indiánok és más nemzeti kisebbségek harcával, s ezt egységes mozgalom keretében folytassa a közös ellenség — a monopóliumok ellen. Súlyos problémák merültek fel a Kanada francia lakosságának nemzeti jogaiért folytatott küzdelemben. Helyes állásfoglalás két kanadai nemzet létének, egyenjogúságának, önrendelkezési jogának és politikai szuverenitásának elismerése — ezt azonban zavarják a szélsőséges szeparatista irányzatok, amelyek gyöngítik a demokratikus erők helyze. tét és elterelik a figyelmet a munkásosztálynak társadalmi átalakulásukért vívott egységes harcáról. Heves nemzetiségi harcok folynak Észak-Írországban az Imperialista elnyomás és a helyi reakció ellen. Az ÉszakÍrország dolgozói demokratikus követelményeinek kielégíté. séért vívott küzdelem annak a feltétele, hogy a válságot az Ír nép ama Jogának elismerése alapján Oldják meg. hogy önállóan döntsön országa sorsáról. A többi orszában is heves nemzetiségi küzdelmek folynak, pl. Belgiumban a vallonok és a flamandok viszonyának megoldásáért, Spanyolországban a katalánok és a baszkok nemzeti Jogainak megadásáért. Fontos kérdés a Nyugat-Európában dolgozó több mint 10 millió idegen mun. kás harca a helybeli munkásokéval azonos politikai és társadalmi Jogokért. A fejlett tőkésországokban csak akkor oldhatók meg a nemzetiségi problémák, ha a nemzeti érdekek védelme szervesen egybekapcsolódik a dolgozók gazdasági és társadalmi elnyomása ellen, a munkáshatalom győzelméért vívott harc feladataival. A nemzeti felszabadító harc jelenlegi szakasza új szociális tartalmat nyer és szorosan összekapcsolódik a tőkés kizsákmányoló viszonyok elleni küzdelemmel. A múlttal szemben ma összehasonlíthatatlanul kidomborodik a széles néptömegek harcának antiimperialista jellege, mert nemze. ti érdekeik és vágyaik kibékíthetetlen ellentétbe kerültek az imperialista politikával. A társadalmi haladás sürgető követelménye lett az Imperializmus nemzeti és gyarmati elnyomása összes formáinak felszámolása. Az imperializmus minden erejével igyek. szik ezt megakadályozni, s így lehetetlenné tenni a nemzetiségi kérdés megoldását. Sőt, nemzetiségi gyűlöletet próbál szítani, kísérletet tesz a proletariátus nemzetiségi megosztására, hogy így könnyebbe.! és tovább uralhassa. A nemzeti felszabadító mozgalom ezért jelenleg lényegében antllmperialista mozgalom. Ezért domborodik ki a tőkés országok kommunista pártjainak tevékenységében is a nemzetiségi kérdésben követett helyes program és a politikai művészet jelentősége. A kommunisták sok országban fontos nemzeti politikai erővé váltak, és bővült tevékenységük tartalma és terjedelme is. Egyre szembetűnőbben alakítják ós folytatják a küzdelmet a nemzet óriási többségének érdekeit érintő feladatok meg. oldásáért. Ennek folytán egyre fontosabb a kommunista pártok nemzeti feladata és internacionalista felelőssége egybekapcsolásának helyes értelmezése, nő ama tény megértésének és tekintetbe vételének jelentősége, hogy az egyes kommunista pártok sikerei elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a nemzetközi kommunista mozgalom általános fejlődésével és a vllágfejlődésre kiható befolyásával. Érthető, hogy a Szovjetuniónak a nemzetiségi kérdés megoldásában elért sikerei — szálka a burzsoázia szemében, s a burzsoázia igyekszik elferdíteni a nemzetiségi kér. d és megoldásának lenini elveit és a proletár internacionalizmus alapelveit. A nemzetiségi kérdés lenini értelmezésének burzsoá ellensúlya a burzsoá nacionalizmus és annak az emberek tudatában élő csökevényei. Jelenleg is nagy Jelentősége van annak, hogy Lenin hangsúlyozottan rámutatott a nacionalizmus veszélyére és megalkuvást nem Ismerve küzdött ellene, mert manapság a nacionalizmus közvetlen kapcsolatban van korunk égető problémájával — a háború és a béke kérdésével. Mindenkor a béke veszélyeztetését jelenti, ha a nacionalizmus és a sovinizmus az állampolitika alapjává válik. Jól Ismert tény, hogy az imperialisták nacionalizmus szításával, nemzetük fölérendeltségének propagálásával, agyik nemzetnek a másik ellen való uszításával készítették elő az első és a második világháborút. A német fasizmus a végletekig élezte ezt a politikát. Ma az imperializmus, csak. úgy. mint a felszabadult országok feudális, földbirtokos körei, a béke és a népek biztonsága érdekeivel ellentétben használják kl a nacionalizmust. Ebben a helyzetben történelmi felelősség hárul a szocialista országokra és a kommunista pártokra az emberiséget a katasztrófa szélére sodró háború elhárításáért folytatott küzdelemben. A szocialista országokban döntő csapás érte a nacionalizmust. Beteljesültek a Kommunista Kiáltvány lát. noki szavai, hogy „Ha az osztályok ellentéte a nemzeteken belül eltűnt, vele tűnik a nemzetek ellenségeskedése is egymás ellen. (Marx—Engels a Kommunista Kiáltvány, Magyar Könyvtár Bratislava, 1949. 60. oldal.) A Kínai Kommunista Pán vezetői, akik elárulták a proletár Internacionalizmus alapelveit, szembehelyezkedtek ezzel az objektív irányzattal. Politikájuk kritériuma a párt és az állam gyakorlati tevékenységében megnyilvánuló ha. tározott nagyhatalmi sovinizmus. Ezt a politikát számos ún. „tudományos doktrínával" igyekeznek megindokolni, amelyeknek közös alapja a szovjetellenesség. Kínában a nemzeti kisebbségek asszimilálására irányuló kísérleteket a kapitalista kategóriának minősített nemzeti-fogalommal kapcsolatos áltudományos elméleti fejtegetésekkel leplezik. Pártunk hangoztatja, hogy a szocializmus összeegyeztethetetlen a nacionalizmus és a soviznizmus platformjára való áttéréssel, amely elsősorban az adott ország népének árt. Ezért a Kínai Kommunista Párt vezetői a proletár internacionalizmus alapelveinek elvetésével és kimondottan nacionalista álláspontra helyezkedésükkel veszélybe sodorták a kínai nép szocialista vívmányalt. Osztályellenségünk fő ideológiai fegyvere az antikommunizmus, amely a kommunista pártoknak a nemzetiségi kérdésben folytatott politikája elleni küzdelemben igyekszik kihasználni a nacionalizmust. Mesterkélten kieszelte a szocialista országok ún. „korlátozott" szuverenitásának elméletét. Állítólagos nézeteltéréseket keres a szocialista országok között. Hangsúlyozza a nacionalizmus mindenhatóságát, amely állítólag társadalmi rendszerünk különbözőségétől függetlenül „végzetszerűen" megfertőz minden nemzetet. A nemzetek kapcsolatait az egyes nemzetek pszichikumában rejlő bizonyos agresszív erők ösztönös összeütközésére szűkítik. Fontos fegyver lett az ún. „nemzeti kommunizmus" doktrínája is. Az amerikai S. Lipset rámutatott ennek az „elméletnek" céljaira, és az imperializmusnak azt az óhaját és reményét fejezte ki, hogy „a kommunista pártok a nemzeti feltételekhez való olyan alkalmazkodás útján haladnak majd, mint amilyet félévszázaddal ezelőtt vagy még régebben a szociáldemokraták tettek meg." 1972—1973 ban a pártoktatás és a pártpropaganda figyelembe veszi a jelentős történelmi évfordulókat — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. és a dolgozó nép februári győzelmének 25. évfordulóját. A pártoktatás „Szocialista társadalmunk fejlődésének idő szerű kérdései" alakulatában foglalkoznak a Szovjetunió megalakulásával, nemzetközi Jelentőségével, a szocializmus és a kommunizmus építésében elért eredményeível, az SZKP-nak a kommunizmus további építésére irányuló lenini irányvonalával, valamint a Szovjetunió Jelentőségével ha zánk szocialista építésében. Az Új Szó mai melléklete e témakör első részéhez nyújt tanulmányi anyagot. A szovjet nép, s vele együtt országunk dolgozói és az egész világ haladó emberisége, 1972. december 30-án megünnepli a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulóját. ötven éve Moszkvában tartották meg a szovjetek össz-szövetségl kongresszusát, melynek tiszteletbeli elnökévé Via gyimír Iljics Lenint választották meg. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulására vonatkozó deklarációt, valamint a Szovjetunió megalakítására vonatkozó szerződést. A V. I. Lenin által vezetett kommunista párt vezetésével az önkéntesség, és minden egyes szovjet köztársaság nemzeti szuverenitásának megőrzése alapján kialakult egy soknemzetiségű szovjet állam — egy új típusú föderatív proletár állam. A Szovjetunió megalakulása — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottságának a Szovjetunió megalakulása ötvenedik évfordulója ünnepségeinek előkészítéséről elfogadott határozata — politikai jelentőségével, társadalmi &s gazdasági következményeivei jelentős szerepet tölt be a szovjet állam történelmében. Ez a történelmi esemény a proletár internacionalizmus eszméinek átütő győzelme, a kommunista párt lenini nemzetiségi politikája megvalósításának gyümülcsöző eredménye. A Szovjetunió megalakulása volt az egyik döntő tényező, amely kedvező feltételeket biztosított ahhoz, hogy a társadalom szocialista alapon megváltozzon, ahhoz, hogy az összes szovjet köztáraságban fejlődjön a gazdaság és a kultúra, ahhoz, hogy a dolgozók soknemzetisögű államának védelmi ereje és nemzetközi helyzete megszilárduljon. Az alapvető társadalmi-gazdasági változások végrehajtásának, a nemzetiségi kérdés lenini programja megvalósításának alapvető feltétele a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme volt. Az emberiség történelmében egyetlenegy jelentős esemény sem befolyásolta oly mélyen a nemzetek és az egész emberiséig életét, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az Októberi Forradalom volt az első győzelmes proletár forradalom. Alapjában megváltoztatta Oroszország szo ciális gazdasági rendjét és politikai rendszerét, az egész világ dolgozói számára a megérett láisadalmi problémák forradalmi megoldásának példája lett. Az Októberi Forradalom új korszakot — a kapitalizmus elhalása, valamint a szocializmus és a kommunizmus építése korszakának alapja lett. Azáltal, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a nagybirtokosok és a kapitalisták hatálmát és a proletariátust juttatta hatalomhoz, szétverte a nemzetiségi elnyomás bilincseit. Elvben megváltoztatta a nemzetek közti kapcsolatokat, aláásta a régi nemzetiségi gyűlölködést, előkészítette a talajt a nemzetek együttműködéséhez, az orosz proletariátus számára megnyerte más nemzetek és nemzetiségek osztálytestvéreinek bizalmát nemcsak Oroszországban, hanem más országokban is. A bolsevikok pártja — és személyesen V. I. Lenin — nagy figyelmet szentelt a nemzeti kérdésnek. Mélyen és sokoldalúan kidolgozták a nemzeti kérdés elméletét, s megoldásának konkrét programját, amely a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra stratégiai tervének szerves része volt. Ez V. I. Lenin legnagyobb forradalmi érdemei közé tartozik. Az új történelmi időszakban alkotó módon továbbfejlesztette Marx és Engels eszméit. Abból indult ki, hogy az olyan soknemzetiségű országban, mint amilyen a cári Oroszország volt, a nemzeti kérdés helyes megoldásának elvi jelentősége van a forradalmi fejlődésben, s ezért e kérdés megoldása a szocialista forradalom elválaszthatatlan része lett. Leninnek a nemzetek önrendelkezési Jogára, a nemzetek szabad önkéntes szövetségére vonatkozó nagy jelszaval óriási szerepet játszottak ós olyan erővé váltak, melyek az egész világon fejlesztették a nemzeti felszabadító harcot. A bolsevik párt VII. összoroszországl konferenciáján 1917 áprilisában a nemzeti kérdésről elfogadott határozatban, amelyben a párt azt követeli, hogy ismerjék el Oroszország valamennyi nemzetének önrendelkezési jogát az önálló állam megalakulásáig, többek között ez áll: „E jog megtagadása és a gyakorlati megvalósítását biztosító rendszabályok elmulasztása egyértelmű a hódítások vagy az annexiók politikájának támogatásával „(Lenin Művei 24. kötet. 306. old.J. A határozat egyúttal" azt a fontos gondolatot tartalmazta, hogy az önrendelkezési jog nem téveszthető össze azzal a kérdéssel, hogy célszerű-e ennek vagy annak a nemzetnek a különválása, mivel ezt a kérdést „minden egyes adott esetben az egész társadalmi fejlődés érdekei és a szocializmusért folyó proletárosztályharc érdekel szempontjából" kell megoldani. A párt olyan feltételek kialakítását követelte, melyek szabad fejlődést biztosítanának minden nemzetnek és nemzetiségi kisebbségnek, megszüntetnék az egyes nemzetek kiváltságait és nem tennék lehetővé a nemzetiségi kisebbségek jogainak megsértését. A szovjet kommunisták a Nagy Okóberi Szocialista Forradalom győzelme után azonnal megkezdték a nemzeti program megvalósítását. Népi bizottságot alakítottak a nemzeti kérdés megoldására. A bizottság munkáját J. V. Sztálin Irányította. A szovjet kormány 1917. november 15-én kihirdet3